Amikor az ellenség keze betette a lábát a Kenyeri gépállomásra

Sok kis apró történetből, megszámlálhatatlan pillanatképből, megannyi írásos és képi emlékből áll össze egyetlen egésszé falunk történelme. „Ez is nálunk történt…” címmel igyekszem felidézni ezek közül néhányat. Ezúttal a zavaros 1950-es évekbe, a Rákosi korszakba hívom olvasóimat.

Bizonyára sötét évek voltak mindazoknak, akik megélték, de számomra amikor először olvastam a mai cikkeket, azonnal a „Tanú” című film legismertebb mondatai jutottak eszembe: „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, „az osztályharc élesedik” és hasonlók. Mai történetem az egykori Kenyeri gépállomásra visz bennünket vissza, egészen az 1952-es évig, amikor a főgépész és a brigádvezető személyében „az ellenség keze betette a lábát” kis falunkba. A Kenyeri gépállomás és utódszervezeteinek sikereiről írtam már korábban is (például a Reflex Ipari Szövetkezet történetének feldolgozásakor), de az 1949-1965 között létezett, önálló gépállomás kezdeti éveiben történt „bűnesetről” most olvashatnak a blogomon először. Annak eldöntését, hogy mennyi az idézett cikkek valóságtartalma, olvasóimra bízom…

Csihar György megpihen traktorja mellett (köszönet a fotóért Csihar Tibornak) 

Az 1952-es év is hasonlóan kezdődött a Kenyeri gépállomás számára, mint az előző évek. A téli időszakban a gépek javítása volt a legfőbb feladat. Alig telt el tíz nap az évből, amikor már meg is jelent – a korszakra jellemző – első Kenyeri vállalás az országos napilapokban…

Versenyben javítjuk a gépeket

A Kenyeri gépállomáson nagy lelkesedéssel láttunk hozzá a gépek javításához. A Kiss-brigád vállalta, hogy nyolc cséplőgép javítását február 15-re befejezi és a javításra fordított összegből 8000 forintot megtakarít. A brigád ezt úgy akarja elérni, hogy elfekvő fa- és vasanyagokat használ fel a javításhoz. A Kiss-brigád versenyre hívta ki a Hadnagy-brigádot. A Hadnagy-brigád elfogadta a kihívást és vállalta, hogy 20 erőgépet február 20-ra kijavít és 6000 forintot takarít meg az előirányzott összegből. Kadlecsik Dezső Kenyeri gépállomás

Megjelent a Szabad Nép napilap 1952. január 12-i számában. 

A verseny tehát megkezdődött a brigádok között, a dolgozók nekifeszültek a munkáknak a siker érdekében. Az újságban is megjelent vállalások teljesítése azonban nem ment könnyen. Úgy gondolom, hogy az idő előrehaladtával lassacskán belátta a Hadnagy-brigád, hogy a vállalásukat nem tudják határidőre teljesíteni. Mit tudtak tenni? Nem szóltak semmi, a határidő letelte után pedig jelentették, hogy minden rendben van és végeztek a javítási munkákkal. Úgy gondolták nem lesz baj, de tévedtek…

Korszerű SZK típusú kombájn arat a határban 1959-ben. Az SZK név az eredeti orosz elnevezés „Самоходный Комбайн” rövidítése, ami magyarul önjáró kombájn-t jelent (fotó: Vas Megyei Termelőszövetkezet évkönyve 1959)

Bűnös hanyagság miatt bíróság elé kerül a Kenyeri gépállomás főgépésze és erőgépjavító brigádvezetője

A hosszú téli hónapokban gépállomásaink legfőbb munkája a gépek javítása volt. Jó gép nélkül nincs jó munka – tudják ezt a gépállomási dolgozók, ezért végezték versenyben a gépjavítási munkákat és jelentették a javítás végeztével: készen állunk a tavaszi szántásra.
Ezt jelentette a Kenyeri gépállomás is. Illetékes szervek ellenőrzése azonban leleplezte a gépállomás főgépészének, H. Lajosnak bűnszámba menő súlyos mulasztását: a 22 erőgép közül csak 17-et javítottak ki. Az ismételt ellenőrzés azt is megállapította, hogy a kijavítottnak jelzett gépeken is csak látszatmunkát végeztek. Amikor szakértők beható vizsgálat alá vették a gépeket, egész sor súlyos szerkezeti és tisztasági hibát találtak. Horváth főgépész mellett felelős a bűnös gondatlanságért H. Imre, az erőgépjavító brigád vezetője is, akinek brigádja fegyelmezetlen munkája következtében szerszámokat és vasdarabokat találtak a kijavított gépek motorházában, hidegvágót és anyacsavart a cséplő-szekrény dobjában. Amikor pedig a büki gépállomás részére egy traktort átadtak, a traktor vontatás körben elakadt, mert a differenciálházba vasdarabok kerültek.
A Kenyeri gépállomás főgépészének és erőgépjavító brigádvezetőjének felelőtlensége nemcsak a jelzett gépeket fenyegette összetöréssel, hanem a gépek használhatatlansága esetén pótolhatatlan kiesést okozott volna a tavaszi szántásban, a cséplésnél és minden munkában. A hibák természetesen elkerülhetők lettek volna, ha javítás közben gondosabb ellenőrzést gyakoroltak volna a gépállomás felelt.
Amikor mezőgazdaságunk szocialista átszervezésében, a magasabb terméseredmények elérésében munkásosztályunk gépek ezreivel segíti a dolgozó parasztságot, a Kenyeri gépállomáson történtek felett nem lehet szó nélkül elmenni. H. Lajost és H. Imrét, ötéves tervünk végrehajtásának veszélyeztetőit letartóztatták és hamarosan bíróság elé állítják.

Megjelent a Vasmegye napilap 1952. március 22-i számában.

Az elmaradt, hiányosan elvégzett munkák javítását – szintén a korszakra jellemzően – pártmunkások segítségével igyekeztek orvosolni. Napokon belül új mezőgazdászt helyeztek Kenyeribe, aki azonnal munkához is látott…

Megbeszélés a Kenyeri gépállomáson egy fémkerék mellett (köszönet a fotóért Csihar Tibornak)

A munkafegyelem megjavításával hozzák be elmaradásukat a Kenyeri gépállomás dolgozói

A megye minden részén tudják a dolgozók, hogy vasárnap munkanap volt szerte az országban. A két nap munkaszünet után az emberek üzemekben, falvakban egyaránt ismét friss erővel láttak a munkához. A Kenyeri gépállomás dolgozói azonban nem így cselekedtek. Megfeledkeztek arról, hogy a munkafegyelem rájuk nézve is kötelező. A Kenyeri gépállomás dolgozói munkanapon is ünnepeltek. A műhelyben alig voltak néhányan, akik dolgoztak. De ugyancsak ez volt a helyzet a mezőn levő traktoristáknál is.
Itt található meg a legfőbb hiányossága a Kenyeri gépállomásnak, amely az utolsó helyen kullog a tavaszi terv teljesítésében, ugyanakkor a szerződéskötésben is. Igaz, sokat tesz az, hogy a tél folyamán nem voltak rendesen kijavítva a gépek, és az ellenség keze volt a gépállomás irányításában. Ez azonban nem magyarázza meg azt, hogy az ellenség leleplezése óta miért nem tudtak jobb eredményt elérni. A gépállomás dolgozói a tavaszi tervükből eddig mindössze 3 százalékot teljesítettek. Hogy sürgősen javítani tudjanak ezen, elsősorban az szükséges hogy megszilárdítsák a munkafegyelmet.
– Nagyon rosszul állunk minden téren – mondja K. Elvira elvtársnő mezőgazdász. – Az ellenség keze mindenhova behatolt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne javíthatnánk meg a gépállomás munkáját. Valóban szégyen az elmaradás és ezen sürgősen változtatnunk kell.
Tíz napja vagyok még csak itt, de ígérem, harcolni fogok azért, hogy a legjobb gépállomások közé tartozzunk. Ehhez persze szükséges, hogy támogassanak a dolgozók, de különösen a pártszervezet. El vagyunk maradva a szerződéskötéssel is: csak 55 százalékon állunk. Eddig még egyénileg dolgozó parasztokkal nem is kötöttünk talajművelésre szerződést. A dolgozók között nagy politikai felvilágosító munkára van szükség, hogy helyre hozzuk azt, amit H. Lajos volt főgépész elhanyagolt.
Amióta eltávolították H. Lajos főgépészt, sokat javult a gépállomás munkája minden téren, és a munkafegyelem megszilárdításában is értek el eredményt. A dolgozók látják, hogy milyen hanyag munkát végzett, amit most is éreznek a munkában: állandóan géptörések fordulnak elő. Most jöttek rá, hogy nem kaptak elég segítséget tőle szakmai vonalon, ami előidézte azt, hogy ennyire elmaradtak a munkában.
De ez még mindig nem kielégítő. A gépállomás vezetőségének még többet kell foglalkozni a dolgozókkal, annál is inkább, mert hozzá voltak szokva ahhoz, hogy a volt főgépész tűrte a lazaságot, pártfogás alá vette azokat, akiket megdorgált a politikai vezető azért, mert hanyagul végezték a munkájukat, vagy pedig nem jöttek be munkahelyükre.
A gépállomás Vezetőségének sürgősen hozzá kell fogni a munkához annak érdekében, hogy a gépállomáson rendet teremtsen és a Kenyeri gépállomás is teljesíteni tudja tavaszi tervét. Ne tűrjék a gépállomáson a munkafegyelem lazítókat, keményen lépjenek fel a lézengőkkel, lógósokkal szemben. Csak így köszörülhetik ki a csorbát, így hozhatják be elmaradásukat.

Megjelent a Vasmegye napilap 1952. április 8-i számában.

Indulás hazafelé a mezőről. Ezeket a Zetor 25K típusú traktorokat Csehszlovákiában gyártották 1949 és 1961 között, könnyebb szántóföldi munkák elvégzésére. Érdekessége, hogy keskeny kerekeinek nyomtávolsága bármilyen távolságra állítható volt, ezáltal a sorok között úgy lehetett vele haladni, hogy a gumiabroncsok nem sértették meg a növényeket (köszönet a fotóért Csihar Tibornak)

A munkafegyelem javítására, és a gépjavítási munkák szervezésére Kenyeribe küldött K. Elvira erőfeszítései azonban nem vezettek sikerre. A megyei napilap szinte egész évben csak negatívumokat közölt településünk gépállomásáról. A Vasmegye napilap utolsó előtti, decemberi számának összefoglalójában aztán közölték a gépállomások közötti javítási verseny 1952 évi sorrendjét is… 

A téli gépjavítási munkálatokban a legrosszabb a Kenyeri gépállomás. Úgyszólván még meg sem kezdték ezen a gépállomáson a munkát. A gépállomás vezetősége nem gondoskodott a javítóbrigádok megszervezéséről, a gondos javítási munka előfeltételeit sem biztosította. A Kenyeri gépállomás vezetősége gondoskodjék a mulasztások pótlásáról és biztosítsa a téli gépjavítási munkálatok zavartalan menetét. Van okulnivaló a tavalyi tapasztalatokból, mikor ellenséges elemek kártevő munkával akadályozták a munkálatok sikerét. Kétszeres éberséggel és szorgalommal lássanak hozzá a téli gépjavításokhoz. Gépállomásainkon a vezetők és kommunisták a dolgozókkal együtt álljanak sorba, harci feladatuk, a téli gépjavítások sikeres végrehajtására. Ne forduljanak elő olyan esetek, amelyek már a rossz munkaszervezés miatt nem egy helyen mutatkoznak. A karbantartási naplókat nem mindenütt vezetik rendszeresen, ennek következtében a szükséges új, vagy pótalkatrészek és anyagok igénylését nem adták be időben. Ezzel szemben egyes gépállomási vezetők „alkatrészhiányról“ fecsegnek, ahelyett, hogy alapos gondossággal biztosítanák a gépjavítási munkák teljesítését. A javítás előkészületeinek hiányosságait gépállomásainkon a leggyorsabban szüntessék meg, ezzel még biztosíthatják a munkák alapos végrehajtását!  

Megjelent a Vasmegye napilap 1952. december 30-i számában. 

Traktorszerelés esti műszakban a Kenyeri Tsz fémszerkezetű csarnokában. 

Ezekből a cikkekből úgy tűnik, hogy a sok-sok nyilvánosan megjelent kritika, a hangzatos frázisok, a politikai nyomás és a felszólítások ellenére sem sikerült Kenyeriben meggyőzni arról a gépjavítókat, hogy intenzívebb munkát végezzenek. Azt gondolhatnánk, hogy ezek után bezárásra, leépítésre, átszervezésre került sor a Kenyeri gépállomáson, de ezek közül egyik sem történt meg. Az óriásinak kikiáltott hibák ellenére még további 13 évig változatlan formában működött tovább településünk gépállomása.

Pörneczi Tamás, 2023. szeptember