A Lánka patak egykor, ma és holnap Mai bejegyzésemet olvasókkal a határba indulunk, de nem megyünk túl messzire, éppen csak az utcák végére, ahol egykoron a Lánka patak kanyargott. Egy patak keletkezésének idejét csak megbecsülni lehetséges, de az bizonyos, hogy a Rába szabályozását megelőzően, annak számtalan mellékága, holtága, oldalága létezett településünk és a mai Rába-meder…
Premontrei apácák Kenyeriben Mai történetem több, mint kilencszáz évvel ezelőtt, 1115 tavaszán kezdődött. Az ifjú nemesember, apródja kíséretében, Westfalia hatalmas erdőségeinek egyikében egy tisztásra érkezett lovával. Sietnünk kell, vihar közeleg – szólt az tisztás ege felé pillantva az apród. Lassú vágtába kezdtek, és valóban hamarosan heves zivatar kerekedett, tető alá menekülni nem volt esély. Akkor csapott le…
Az eltűnt II. Világháborús emlékmű és országzászló története Előző bejegyzésemet azzal zártam, hogy nem tudtam mire vélni falunk honlapján hivatkozott részletes leírást a rábakecskédi hősi szoborral kapcsolatban, ami 1944-re teszi, az akkor már 16 éve álló emlékmű avatását, ráadásul részleteket is közöl az ünnepséggel kapcsolatban. Azt reméltem, hogy ez a tévedés elvezet egy másik szoboravatáshoz…
Kenyeri és Rábakecskéd első világháborús emlékművei Mai bejegyzésemmel több, mint két hónapja kezdtem el foglalkozni. Azóta rengeteg régi újságcikket, forrásanyagot, könyvet böngésztem át, hogy bizonyosságot találjak egy közel száz évvel ezelőtt történt eseményre. A munkám meghozta gyümölcsét, és sikerült feltárnom a címében szereplő hősi emlékművek valóban igaz történetét. Hogy miért hangsúlyozom a többes számot és…
Azok a nyolcvanas évek fotókon… Előző bejegyzésem azzal zártam, hogy 1982-ben, Dr. Pörneczi László került a TSZ élére egészen 1989 évi nyugdíjazásáig. Felesége jóvoltából fotókat, újságkivágásokat, egykori beszédek szövegeit kaptam, amit ezúton is köszönök neki. Igyekszem mai bejegyzésemben ezekkel a fotókkal felvillantani azokat a boldog, nyolcvanas TSZ éveket. A kenyeri művelődési ház kisterme, ahol egyébként az…
Az 1959-es alakulástól 1982-ig Mai bejegyzésemmel kapcsolatban – mivel 1959 utáni eseményekről lesz szó – nagyon sok forrásanyagot sikerült találnom. Segítségemre volt továbbá Dr. Pörneczi Lászlóné is, aki férje által összegyűjtött fotókat, dokumentumokat, újságcikkeket bocsájtott rendelkezésemre. Köszönet érte. Átolvasva rengeteg újságcikket bizony könnyen megállapíthattam, hogy a megalakulás és a megszűnés közötti évtizedek koránt sem voltak békések….
Az én édesanyám galamblelkű asszony, Életfáján Isten sok rózsát fakasszon. Sugaras a lelke, s a szíve nemesfém, Ez drága színarany, az meg szelíd napfény. Megszokott imáját mikor mondogatja, Az égben is értem jár a gondolatja. Én édes jó anyámnak, földön párja nincsen Nagy szeretetéért, mind a két kezével Áldja meg az Isten! Anyák napi ünnepség 1962…
Kenyeri színdarabok és színészek képekben Először is köszönetet szeretnék mondani a lelkes Kenyerieknek és elszármazottaknak, akik szüleimen keresztül rengetek fotót juttattak el hozzám és ezáltal a blogra is. Ezekből a fotókból válogattam a mai bejegyzésem anyagát is, igyekezve hozzátenni néhány gondolatot is a fotókhoz. Az 1844-ben született Tóth Ede nevét nem olvashatjuk a történelemkönyvekben. Gyenge…
A Kisczell-Fertőszentmiklós vasútvonal utolsó 35 éve Előző bejegyzésemben a második világháború korszakáig jutottam a vasútvonal történetében. A háború alatt a magyar vonalrész szerepe megnövekedett, a Tapolca környéki bauxitbányák termékeit naponta szállították a tehervonatok. Az egyre nagyobb tengelyterhelések elviselését talpfa-sűrítéssel, sebességcsökkentéssel igyekeztek ellensúlyozni, ami a vágányhálózat folyamatos leromlását eredményezte. A háborús időkben néhány átalakítást is végeztek…
