Ha valakinek a múltjáról, a barátairól, a munkahelyéről, az életkörülményeiről szeretnénk manapság megtudni valamit, szinte azonnal az internethez folyamodunk és ott próbáljuk ezeket az információkat „beszerezni”. Nos 80-100 évvel ezelőtt, okostelefonok és a világháló hiányában nem volt erre lehetőség, pedig a kíváncsiság szülte, bizalmas információk megszerzésére akkoriban is sokan vágytak. Előkerültek az asztalfiókból a levélpapírok, és megszülettek a kézzel írott, általában a falu plébánosának – mint megbízható és titkokat megőrizni hajlandó információforrásnak – szóló, bizalmas magánlevelek, amire aztán oly türelmetlenül várták a választ. Mai bejegyzésemben a két háború közötti időszakból szeretnék felidézni néhány hasonló okból íródott, Kenyeribe érkezett magánlevelet.
A most következő levelet 1926. július 26-án adták postára Fertőendréden. Írója Medgyesy László plébános volt, aki bizonyára nem ismerte a Kenyeriben szolgálatát teljesítő Hannig János plébánost, ahogyan azt sem tudta, hogy Rábakecskéd rendelkezik-e önálló plébánossal vagy Kenyeri filiájaként (=plébániához tartozó lelkipásztori hely, fiókegyház) működik. Bízott abban, hogy a plébánostól megkapja azokat a bizalmas információkat, amire szüksége volt, mielőtt döntöttek volna Fertőendréden, a korábban meghirdetett szülésznői állással kapcsolatban. A nehezen olvasható, régies írásmód miatt, a levél szövegét teljes egészében idézem.
Tisztelendő Plébános Úr!
Egy szívességre akarnám kérni, előre is bocsánatát kérem az alkalmatlankodásért. Szabó Kálmánné, rábakecskédi szülésznő községünk üresedésben levő szülőnői állására pályázott. De mielőtt a pályázók között a választást megejthetnénk – mivel előttünk mindegyik teljesen ismeretlen – bizalmas úton információt óhajtanánk beszerezni róluk, nehogy a mai … világban a legjobb akarat mellett is kecskére bízzuk a káposztát. Nagyon kérem tehát főtisztelendőségedet, szíveskedjék a fentebb nevezettről informálni, hogy minden tekintetben megfelelő-e, ajánlható-e a megválasztásra, tekintettel természetesen urára is, aki vele jönne.
Nem vagyok benne bizonyos, hogy Rábakecskéd főtisztelendőséged plébániájához tartozik-e. Ha esetleg tévedtem volna, nagyon kérném ezen írásomat az illetékes plébánia hivatalhoz áttenni. Szíves válaszát, amit a legbizalmasabban fogok kezelni lehetőleg sürgősen kérve és szívességét előre is hálásan megköszönve vagyok Úrban testvére.
Fertőendréd, 1926. VII. 26, Petőházi gyár, Sopron vm.
Az eredeti levél utolsó mondatai Medgyesy László plébános kézzel írott soraival, 1926
A bizalmas levelek egyik fontos ismérve, hogy azokról általában nem készítenek másolatot, ahogyan a levelekre íródott válaszokat is homály fedi. Ismerve Hannig János precíz levelezésének egy részét, bizonyosak lehetünk abban, hogy válaszolt a megkereséssel kapcsolatban. Annak nyomát azonban nem találtam, hogy végül a rábakecskédi Szabó Kálmánnét választották-e meg a fertőendrédi szülésnői állásra, de bizonyos, hogy a Kenyeriből érkezett információkat bizalmasan kezelték. Medgyesy László plébános 45 éves papi szolgálatából 34 évet töltött Fertőendréden. Halálát követően így emlékeztek meg róla a Győri püspökség körlevelében: „Szerénységével és feddhetetlen papi életével hívei szeretetét és paptestvérei őszinte megbecsülését érdemelte ki. Kívánságához híven, régi hívei között, a fertőendrédi temetőben helyeztük (1954) május 22-én örök nyugalomra.„
A második levelet ugyan hivatalos, vízjeles papírra nyomtatták és csak néhány adatot kellett utólag kitölteni rajta, mégis a bizalmas kategóriába tartozik. Dr. Horváth István plébános úrnak címezték 1942. május 15-én, és József püspök aláírása és eredeti pecsétje jelzi fontosságát. A levélben, egy az egyházjogban meghatározott „visszaellenőrzés” elvégzésére kérte fel a püspök a kenyeri plébánost. Amikor egy papnövendék befejezte a tanulmányait, akkor a felszentelése előtt, a saját szülőhelye plébániáján, egy vasárnapi mise keretében ki kellett hirdetni, hogy hamarosan pappá szentelik. A kihirdetést követően egy hét állt a plébános rendelkezésére, hogy „alapos kutatást” végezzen a papjelölttel kapcsolatban. „Aki a felszentelendő ellen valamilyen akadályról tud, ami őt a szent rendekre méltatlanná tenné…jelenteni köteles!” – szólt a püspöki utasítás.
József püspök eredeti levele Gábor János kihirdetésének ügyében, 1942
Dr. Horváth István kihirdette az 1915-ben, Kenyeriben született Gábor Jánost, a székesfehérvári egyházmegye papjelöltjét, akivel kapcsolatban senki sem szólalt fel sem a vasárnapi misén, sem azt követően. Nem találtam meg a dokumentumok között a kenyeri plébános válaszát, de bizonyára jó véleménnyel volt Jánosról, akit hamarosan pappá szenteltek. A háború befejezését követő tizedik napon, 1945. április 14-én vette át sárszentágotai (Fejér megye) kinevezését. Amikor megérkezett, akkor romokban találta a templomot és a plébániát is. „Én építeni jöttem Sárszentágotára, a lelkekben szeretném felépíteni az Isten templomát, ennek hármas tartó oszlopát, a hitet, a reményt és a szeretetet” – köszöntötte a helyi embereket első szentbeszédében. Fiatalos lendülettel vetette bele magát a munkába, a lelkek gondozása mellett fizikai munkával is kivette részét a felújítási munkákban, a szó szoros értelmében építette Isten templomát. Kívánsága szerint, Gábor János, kenyeri származású atya az általa felújított temploma kertjében nyugszik 1985 óta.
„Főtisztelendő Gábor János templomépítő plébános emlékére, aki 1945-től négy évtizeden keresztül a sárszentágotai hívek hűséges szívű lelkipásztora volt. Nem csak hitet, reményt nyújtott az itt élő embereknek, hanem alázatos munkáját, és saját gazdálkodói tevékenységéből származó jövedelmét is a templom építési, felújítási munkáira fordította.” Gábor János kenyeri származású plébános emléktáblája a sárszentágotai templom falán, 2014 (forrás: Sárszentágota község honlapja)
A következő levél talán a legkülönlegesebb az általam megtalált magánlevelek közül. Az 1938. január 31-i keltezésű, Kőszegen feladott levél szintén a kenyeri plébánosnak íródott. Ezúttal azonban nem egy másik pap érdeklődéséről van szó, hanem egy édesapa kétségbeesett próbálkozásáról, aki nem tudta megérteni, hogy leányát miért hagyták el. A levél megírását ebben az esetben is egy egyházi személy, dr. Győrög Pál javasolta, aki a hűtlen legény hittanára volt Kőszegen, a tanulmányai alatt. A történet előzményeit az édesapa leveléből ismerhetjük meg. Horváth Sándor, „mint szegény fiú került Kőszegre a képzőbe. Napi ebédjét egyes jószívű úri családoknál kapta. Mint szorgalmas, jó magaviseletű fiút mi is megsajnáltuk, sok mindennel segítettük…Nem gondolva a tanító úr semmiféle lekötelezettségére megosztottuk vele utolsó falatunkat is. Mint önkéntes Szombathelyen szolgált, mely alkalommal is minden szabadidejét nálunk töltötte” – írta levelében az apa.
Részlet a levélből, 1938
Az idillinek induló történetbe egy mindennapinak mondható ügy hozott bonyodalmat: az ifjú Sándor és az igazságát kereső édesapa leánya, bizonyára a sok találkozás során szerelemre lobbant egymás iránt. A leányt – akinek nevét a kétoldalas levélbe egyetlen egy alkalommal sem említi – és Sándort, idejekorán figyelmeztette az apa az udvarlással kapcsolatos véleményére. „Apai kötelességemnek tartottam a tanító urat még időben figyelmeztetni, hogy az udvarlásnak nincs értelme, hisz ő még diák és ha elkerül innét ki az életbe, leányomról úgy is meg fog felejtkezni. Ugyan ezt mondtam leányomnak is. Dacára ennek, ő égre-földre esküdözött, hogy leányomat nem fogja elhagyni, s ha álláshoz jut elveszi” – olvashatjuk a levélben a szerelmes fiatalember reakcióját a leány apjának intelmeire. Valószínűsítem, hogy a leány szülei belenyugodhattak végül Sándor udvarlásába és magukban áldásukat adták a fiatalokra, mivel az édesapa leveléből az is kiderült, hogy már 6 éve tartott a szerelem Sándor és a leány között.
Az 1939-ben keltezett egyházközségi jegyzőkönyv utolsó oldalán Horváth Sándor tanító, mint egyházközségi jegyzőkönyv vezető szerepel. Érdekesség, hogy a jegyzőkönyvön együtt látható a szolgabíró, a kerületi esperes, a plébános, a püspök és az összes egyházközségi tag eredeti aláírása is.
A szerelmi történet azonban nem úgy végződött, ahogyan azt a leány szülei elképzelték. Sándor elvégezve az iskolát, frissen szerzett tanítói diplomájának megfelelő állást keresett. A Néptanítók lapjának 1937. június 15-i számát böngészve talált rá a rábakecskédi tanítói álláshirdetésre, amit megpályázott és el is nyert. A Kőszegi leánytól messze került, csak levélben tartották már a kapcsolatot, de a levelek száma és azok hossza is egyre inkább megfogyatkozott. A leány kétségbeesett, amit bizonyára szülei is nehezen viseltek az előző hat év boldogsága után. Aztán egy napon egyik ismerősüktől azt hallották, hogy Sándor egy rábakecskédi leánynak kötelezte el magát és vőlegény lett.
A levél utolsó mondatai, 1938
„…nem az a célunk, hogy a fiatalembert visszahódítsuk. Szó sincs róla, csak a tényállást szeretnénk tudni, ha a dolog tényleg úgy áll, hogy ő vőlegény, hogyan tudnánk leányom holmijait vissza szerezni?” – olvashatjuk az apa plébánoshoz intézett segélykérését. Mindössze néhány fénykép és apró ajándékokról lehetett szó, de ezeknél bizonyára sokkal fontosabb volt a „tényállás”: vőlegény lett-e Sándor kecskéden vagy sem. Újra és újra ismételgeti levelében az elmúlt 6 évet az apa, aki úriember módjára fejti ki véleményét az ifjú tanítóról. „Szerintem egy becsületes fiatalember, ha érzelmei megváltoznak, azt más úton intézi el avval a leánnyal, kit 6 éven át lekötött, s aki őszintén lemondott másokról. De ő ezen a téren nem mutatta meg úriemberhez illő tapintatosságát…De a jó Isten büntetése mindenkit elér, ki hogyan megérdemli” – olvashatjuk az édesapa keserűségét a levél végéhez közeledve.
Horváth Sándor tanító által készített statisztikai kimutatás előlapja 1938 júniusában készült Rábakecskéden
A levél keltezésekor Horváth Sándor már fél éve tanította a kecskédi iskolásokat, vezette az egyházközségi jegyzőkönyveket és a tanításhoz kapcsolódó összes dokumentum elkészítésével is ő foglalkozott. Az 1938 júniusi keltezésű „Tanügyi statisztikát” is ő állította össze, amiből megtudhatjuk, hogy Szele Mária tanítónővel együtt, hat osztályban, összesen 92 rábakecskédi diákot tanított az első évében. Ebben az esetben sem tudjuk, hogy vajon mit válaszolhatott a plébános a kőszegi édesapa levelére, de bizonyára megtalálta az arany középutat.
Pörneczi Tamás
2019 szeptember
Források: Kenyeri Plébánia iratai, Katolikus lexikon, Sárszentágota község honlapja, korabeli újságok cikkei
