Kenyeri Szíve-Java – Településünk egy friss megyei könyv lapjain

Tavaly novemberben érkezett egy megkeresés az önkormányzatokhoz, amiben megjelenési lehetőséget kínáltak a megye települései számára egy színes kiadványban. Talán a befizetendő összeg miatt, vagy egyéb más okból, de mindössze 86 település élt a bemutatkozás lehetőségével, annak ellenére, hogy a legfrissebb adatok szerint, megyénkben összesen 216 település található. A szép kivitelű, magyar és angol nyelvű leírásokat tartalmazó, fotókkal gazdagon illusztrált kiadvány ez év márciusában jelent meg 270 oldalnyi terjedelemben, amiben természetesen Kenyeri is szerepel. Külön öröm számomra, hogy én magam írtam a Kenyerivel kapcsolatos ismertetőt, továbbá az általam készített fotók kerültek a könyvbe.

Mivel legjobb tudomásom szerint nem kerül kereskedelmi forgalomba a könyv, ezért ebben a posztban szeretném mindenki számára elérhetővé tenni a Kenyerivel kapcsolatos tartalmat. Bízva abban, hogy a határainkon kívül élőket és a településünkön otthonra talált külföldieket is érdekelheti településünk története, ezért ma kivételesen angolul és magyarul is megosztom a könyv szövegeit.

A Vas vármegyében fekvő község Kenyeri és Rábakecskéd összevonásával keletkezett. Az egykor gyakori árvizek miatt a települések egyre távolabb költöztek a folyótól, így alakult ki a magasabban fekvő területeken a jelenlegi faluszerkezet.
Kenyeri első írásos említése 1389-ből származik, Kenyr néven. Első birtokosai a 15. században, Kecskéddel együtt az Osl nemzetségből származó Csornaiak voltak. Később több tulajdonosa is volt, az 1600-as évek közepétől a Cziráky család birtokolta. A 15. század közepére, a török pusztítások miatt a lakosságszám jelentősen csökkent, a templomot is felégették. A ma is látható, többször felújított kálváriát a Cziráky család építtette 1731-ben, s 1769-ben a romos templom helyére épült a mai katolikus templom, melynek freskóit a korszak egyik legnevesebb templomfestője, a bécsi Stephan Dorffmeister és tanítványai készítették, s ma is eredeti pompájukban díszítik a templomot. A Cziráky család jól működő gazdaságot
épített ki az 1800-as évekre.

The village in Vas County was created by merging Kenyeri and Rábakecskéd. The settlements kept moving away from the river due to frequent floods, and this is how the current village structure was formed in higher areas.
Kenyeri was first mentioned in 1389 as Kenyr. The first owner of the village, together with Kecskéd, was the Csornai family from the Osl clan in the 15th century. Later it had several owners, from the mid-1600s it was owned by the Cziráky family. By the mid-15th century the population decreased significantly due to the damage made by the Turks, who also burned down the church. The calvary that can still be seen today and has been renovated several times was built by the Cziráky family in 1731. In 1769, the current Catholic church was built on the site of the ruined church. Its frescoes were painted by the renowned Viennese church painter Stephan Dorffmeister and his students, and they decorate the church in their original splendour even today. The Cziráky family built a well-functioning farm by the 1800s.

Kecskéd első írásos említése 1433-ból való, Kechked néven. A Rába-előtagot 1907-től 1949-ig viselte, 1950-ben Kenyerihez csatolták, 2020-ban az önkormányzat helyeztette vissza az egykori Rábakecskéd határát jelző falunévtáblákat. Kecskédet a 15. században az Osl nemzetségből származó Csornaiak, majd a Túrócziak birtokolták. Az 1700-as évek közepéig a Nádasdyaké, utolsó birtokosai a 18. század második felétől a Czirákyak. Központjában a haranglábat 1923-ban szentelték fel.

Kecskéd was first mentioned in 1433 as Kechked. It bore the prefix Rába from 1907 to 1949, and in 1950 it was annexed to Kenyeri. In the 15th century, Kecskéd was owned by the Csornai family from the Osl clan, and then by the Túróczi family, it belonged to the Nádasdy family until the mid-1700s and the last owner was the Cziráky family from the second half of the 18th century. The belfry in its centre was consecrated in 1923.

Az 1848-49-es szabadságharc hőseire a Lánka patak medrében talált, kétfejű sast ábrázoló zászlódísz emlékeztet. Az első és második világháborúban elesett hősök neveit emlékművek őrzik a településrészeken, s fennmaradt a két egykori temető is. Az 1500-as évek óta folyamatos az oktatás az iskolában, az Óvoda pedig 1935-ben épült és azóta is működik. Az első világháborút megelőzően a település határában repülőteret alakítottak ki, amit mindkét világégés során aktívan használtak. Ma magyar és amerikai repülőgépek zajától hangos a tartalék-reptér környezete.

The flag ornament depicting a double-headed eagle found in the bed of the Lánka stream commemorates the heroes of the 1848-49 freedom fight. The names of the WWI and WWII heroes are commemorated by monuments, and the 2 former cemeteries have also survived. Education has been continuous at the school since the 1500s, the kindergarten was built in 1935 and has been operating ever since. Before WWI an airport was opened outside the settlement, and it was actively used during both world wars. Today, the environment of the airport is loud with the noise of Hungarian and American fighters.

A második világháborúban a németek megszállták a településeket, Rábakecskéd mellett katonai barakkvárost építettek, az iskolákban repülőgép pilótaképzés folyt. 1945. március 27-én – két napos harc után – a német katonaság utolsó egységei is elhagyták a településeket, miután felrobbantották a vasúti és a közúti Rába-hidat, valamint a Nick és Kenyeri települések közötti vízerőművet is.

In WWII, the Germans occupied the settlements, built military barracks near Rábakecskéd and organised fighter pilot training at the schools. On 27 March 1945 – after two days of fighting – the last German units left the settlements after blowing up the railway and road bridges above the Rába River and the hydroelectric power plant between Nick and Kenyeri.

Az 1970-es évekre az egykori belterületi grófi földek helyén új utcák, új lakóépületek, szolgáltatók, termelőszövetkezet, háziipari szövetkezetek alakultak, de jelentős ipari tevékenység sohasem folyt a község területén. A rendszerváltást követően – köszönhetően a nyugati határ közelségének – nagy számban költöztek a településre osztrák, német és holland állampolgárok, akik beilleszkedtek és aktív résztvevői a mai település életének. Kenyeri színes rendezvényei a civil közösségeknek köszönhetően – önkéntes tűzoltóság, futball klub, dalkör és citerazenekar – a hagyományokat szinte észrevétlenül adják át az ifjabb korosztályok számára. A településen ma is találkozhat a látogató advent idején subába öltözött
regösökkel, akik láncos botjaikkal űzik el a gonoszt, húsvét előtt pedig csörgető és kereplő gyermekek járják az utcákat, harangok helyett jelezve az idő múlását, ahogy azt többszáz évvel ezelőtt élt elődjeik is tették. A település mai, közel 900 fős, vendégszerető lakossága szeretettel lát minden kedves ide érkezőt.

By the 1970s, new streets, residential buildings, service providers, producer cooperatives and cottage industry cooperatives were established, but there has never been any significant industrial activity in the village. After the regime change a large number of Austrian, German and Dutch citizens moved to the settlement thanks to the proximity of the western border, they got integrated and are now active participants in the settlement’s life. At the colourful village events, civil communities – volunteer fire brigade, football club, choir and zither band – pass on the traditions almost unnoticed to the younger age groups. Visitors can still see minstrels dressed in fur coats during Advent and driving away evil with their chained sticks, and before Easter, children walk the streets ringing and clapping, signalling the passage of time instead of bells, just as their ancestors did hundreds of years ago. The hospitable residents (nearly 900 people) welcome all visitors.

Pörneczi Tamás, 2024. május 3.

Forrás: Vas vármegye Szíve-Java című könyv 2024.