Blogom indulása óta eltelt nyolc év alatt számtalan történetet, emléket igyekeztem megosztani azokkal, akik szívükön viselik településünk múltját. Sajnos az idő múlásával nem csak az emlékeink kopnak meg, hanem a még fennmaradt építmények állapota is folyamatosan romlik. Ezért döntöttem úgy, hogy nyolc év után ismét végigjárom falunk egykor szebb napokat látott, eltűnőben levő épületeit. A friss fotók segítségével újra felidézem a hozzájuk kapcsolódó történeteket.
Kivágott erdő a lőtér egykori épülete körül 2025. február
Ég az erdő
2017-ben, Csönge felől érkezve a falunkba, fenyvesek között szaladt az út, aztán egy éles kanyar után akácerdők közé érkeztünk. „A sűrű, fiatal és idősebb fákból álló erdőben, egy épület dacol az idővel, az időjárás viszontagságaival, több mint negyven éve” – írtam egykor. Mára azonban teljesen megváltozott a táj képe, ami a 2024. szeptember elején kipattant, öt nap át tomboló erdőtűznek köszönhető. Hosszasan írhatnék itt a személyesen is megtapasztalt öt napnak az eseményeiről. Az összefogásról, a tenni akarásról, az oltásban résztvevők emberfeletti munkájáról. De nem teszem ezt. A tárgyilagos értékelés legyen majd az utódok feladata, de addig még sok-sok évnek kell eltelnie.
A tűzvész második reggelén 2024. szeptember 6.
Értékelés helyett a tűzvész utolsó napján, Kenyeri község közösségi oldalra írt, saját gondolataimat szeretném idézni:
„A veszedelem mutatja meg az embert – tartja a régi, ám örökérvényű mondás. A bajban segíteni akarók, a nagybetűs Emberek pedig olyanok, mint a csillagok. Nem mindig látjuk őket, néha talán kevésbé ragyognak, de tudjuk, hogy mindig ott vannak körülöttünk.
Ezekben a nehéz napokban derült ki számomra is, hogy mennyi ilyen pislákoló csillag, nagybetűs Ember van közöttünk, akiknek közös fénye, közös ereje nélkül nem sikerült volt a bajból megmenekülni. A tűzoltók, a gazdák, a vadászok, az erdészek, a katonák, a magánemberek, az önkéntesek, a cégek, a segítők, a segíteni akarók, az adományozók, a helyben és a környező településen lakók, a távolról segíteni érkezők, a nagybetűs Emberek közös ereje ott volt az elmúlt 5 nap minden pillanatában.
A nehéz napokban, néha a legfényesebb csillagról is kiderülhet, hogy csillag helyett, csak valami csalóka fényesség az égen. De ez nem ok arra, hogy kételkedjünk a többi, talán kevésbé ragyogó csillagban. Mert a túl nagy világosság csak elvakít mindenkit, de a pislákoló csillagok, a nagybetűs Emberek fényében, kivehetők a bajból kivezető út körvonalai. Köszönjük minden pislákoló csillag, minden nagybetűs Ember segítségét.” (Kenyeri község közösségi oldala 2024. szeptember 9.)
A leégett erdőkből kitermelt fák végeláthatatlan sora Kenyeri és Csönge közötti út mellett 2025. március
A tűzeset 1000 hektáros határrészt érintett. Mezőket, szántókat és erdőket, köztük azt az akácost is, amelyik területére 1973-ban megépítették a lőtér épületét. A 2024. szeptemberi, enyhe időjárás és a szél miatt az akácerdőben és a szomszédos fenyvesben is gyorsan terjedtek a lángok. Ezek gyorsan átrobogtak az egykori lőtér területén is. Talán a gyors tűzterjedés miatt, további jelentősebb károk már nem keletkeztek az épület falazatában. A tetőszerkezet korábban már elkorhadt elemei azonban beomlottak.
Az elkorhadt tetőszerkezet még megmaradt elemei sem bírják már sokáig 2025. február
Lőtér születik
Az egykor szebb napokat látott épület és a lőtér kialakításának terve az 1970-es években született, a Magyar Honvédelmi Szövetség (röviden MHSZ) megalakulását követően. Ezekben az évtizedekben – ahogy manapság is – a középiskolákban és az általános iskolák végzős osztályaiban is kötelező tárgyként szerepelt honvédelmi oktatást. 1972 tavaszán, a Központi Végrehajtó Bizottsági egyik előterjesztésben a lőterek számának mielőbbi bővítését határozta meg rövidtávú célként. Az országos „lőtér építési mozgalommal” egyidőben, Kenyeriben is felmerül egy korszerű, kispuska lőtér építésének terve. A helyszínt a Kenyeri-Csönge közötti út melletti akácerdő védelmében jelölték ki. Az építkezés természetesen „társadalmi munka” keretei között folyt. Néhány hónap alatt elkészül az épület és a vele szemben a golyófogó domb is.
A lőtér épülete az 1980-as években(Szabó Jenő tanár úr fotója) 2017-ben benőtte az erdőA lőtér épülete 2025 tavaszán
A homlokzaton 11 darab kibillenthető ajtót alakítottak ki, ami használaton kívül a nyílás bezárását biztosította. Amikor lövészet volt, akkor pedig lehajtva, „fekpadként” szolgált: egy pokróccal leterítve, erről végezték el a fekvő helyzetű lövéseket. Én magas is sokszor lőttem ezekről a fekpadokról. Az épület déli oldalán egy külön bejáratú, kis irodát is kialakítottak, egy ablakkal és ajtóval. Mára ezeknek a faszerkezeteknek csak a maradványai maradtak meg.
Az ajtóknak nincsen már nyoma sem, az egykori tetőszerkezet az utolsó órájában van. 2025. február
Az épület előtt, mintegy 15 méter szélességben és 50 méter hosszúságban kivágták a fákat, bokrokat, majd vöröskavicsot terítettek el. Az épülettel szemben, a lőtér végén 3 méter magasságú dombot emeltek. A mesterséges domb az épületnél 3-3 méterrel szélesebb volt, ami biztosította, hogy a lövedékek ne juthassanak ki a lőtérről. Ha egy kicsit megmozgatjuk a gazzal benőtt domb lőtér felőli felszínét, ma is megtalálhatunk az ötven éve kilőtt puskagolyókból néhányat.
Kilátás a golyófogó dombra 2025. február
Mindössze 16 év jutott
A Kenyeri lőtér avatására 1973-ban került sor. Ebből az alkalomból a lőtér iskolai felelőse, Szabó Jenő tanár úr díszoklevelet kapott honvédelmi nevelési munkájáért. Az avatás időpontjára az MHSZ 3 db kispuskát utalt ki Kenyerinek. Egy pályázat útján további 7 db kispuskát sikerült beszerezni, így egyidőben akár tíz lőállásból is lehetett kispuskával lőni. Ma is emlékszem a Fegyveres erők napja vagy a Madarak és fák napja alkalmából megtartott akadályversenyekre. Ilyenkor az egyik állomás minden alkalommal a lőtéren volt.
Egykori Kenyeri iskolások a lövész szakkör keretében gyakorolják a kispuska helyes használatát az 1980-as években (Szabó Jenő tanár úr fotója)
A rendszerváltás után, 1989-ben megszűnt a honvédelmi oktatás, a puskákat be kellett szolgáltatni, ezzel a lőtér sorsa is megpecsételődött. Felújítás és karbantartás nélkül maradt az épület és környéke. Az 52 éve épült lőtér immár 36 éve üresen áll.
Napjainkban
Úgy tűnik, sorsát a bejegyzésemben említett erdőtűz pecsételi meg véglegesen. A tűzben megégett erdőket az illetékes szakemberek felmérték és meghatározták, hogy melyik részeket kell kivágni és majd újratelepíteni. A lőtér környéki akácos is a tarvágással érintett területek közé tartozik. Az elmúlt hónapokban el is kezdték kitermelni a területen található fákat. A munkák előrehaladtával lassacskán előbukkant a lőtér épülete is, ami az úton közlekedők számára is láthatóvá vált.
A lőtér környezete 2025. márciusában
Információim szerint a kivágott akácerdőt helye megmarad erdőterületnek. Ha így lesz, néhány éven belül ismét annyira megnőnek majd a jelenlegi kis akácok, hogy újra eltakarják a Kenyeri lőtér emlékeit. Ha addigra marad belőle még valami.
A Kenyeri lőtér történetét feldolgozó egykori bejegyzésem és az akkori fotók 2017 óta elérhető a blogon, amit ide kattintva olvashatnak újra.
Kenyeri, 2025. március
Források: Szabó Jenő tanár úr visszaemlékezései, Édesapám visszaemlékezései, saját fotóim 2017 és 2025 évekből
