Folyton sietünk valahová és a már megszokott útjainkat járjuk minden nap. Sietünk dolgozni, sietünk a boltba, mert elfogyott valami fontos, ami az ebédhez kell, sietünk a postára, mert hamarosan bezár, sietünk az orvoshoz az időpontunkra, aztán persze sietünk a gyógyszertárba a felírt gyógyszerekért, és még sorolhatnám. Sietünk szinte az év minden napján, legyen hétköznap vagy ünnepnap. Ebben a nagy sietségben csak elsuhanunk a már megszokott lakóházak, középületek, fák és bokrok, utcai padok, lámpaoszlopok és számtalan egyéb tárgy mellett.
Mai bejegyzésemmel arra kérek minden olvasómat, hogy képzeletben lassítsunk le néhány percre az egyik megszokott „tereptárgy” mellett, ami nem más, mint Kenyeriben, az Ady Endre utca és az Arany János utca útkereszteződéssel szemben álló Szentháromság szobor. Szinte hihetetlen, hogy már 117 éve figyeli némán a településünk változásait.
A természeti katasztrófák évei
A szobor létrejöttének idején, az 1906-1908 években a természet nem kímélte egykori kenyeri elődjeinket. 1906-ban a Rába folyó melletti területeken a sorozatos jégverések miatt sem gabonatermést sem takarmányt nem tudtak betakarítani. Ember és állat is éhezett egész télen, de bíztak a következő évben. Sajnos ismét közbe szólt a természet. A Cser területén hatalmas jégeső pusztított és tarolta le a termést 1907 nyarán. Ismét alig maradt kenyérnek való a következő évre. Már második éve nélkülözött a falu népe. Aztán 1908 tavaszán tífusz-járvány tört ki a környéken. A védekezés keretében még az iskolákat is bezárták egy időre. Aztán a tavaszi szárazság miatt, 1908-ban nem termett takarmány, amivel az állatokat etethették volna. Kénytelenek voltak az erdőkben legeltetni a jószágokat, és a fák lombját szárították meg széna helyett. Három éve sújtották természeti katasztrófák a falut, valamit tenni kellett.
A természeti katasztrófákra egykor valamilyen Isteni büntetésként gondoltak az emberek és igyekeztek valamilyen módon kiengesztelni. Nem tudjuk ki adta az ötletet a megvalósításához, de bizonyos, hogy 1907-ben adakozás indult Kenyeriben egy új szobor felállításának érdekében. A szobor helyét a település Csönge felőli végén jelölték ki, mivel a falu utolsó házai ebben az időben csak a Temető utcáig (ma Rákóczi utca) tartottak. Az egyházközség tagjai úgy gondolták, hogy a gyűjtés befolyt összegének ismeretében döntenek majd az építendő szobor pontos formájáról, témájáról. Mindenki szerette volna, ha végre véget érnek az ínséges, katasztrófák sújtotta évek. Utolsó reményük ebben a szoborban volt, így mindenki szívesen adakozott abban bízva, hogy valami változást hoz majd a falu életébe.
Teljes egyetértés volt abban, hogy a Szentháromságot kell megörökíteni a szoborral, amit az egykori írásmód szerint „Szt.Háromság” formátumban írtak le. Az ország számos településén ma is látható alakzat megvalósítása mellett döntöttek: egy robosztus alapon álló oszlop, aminek a tetején jelennek meg az isteni személyek. A szobor készítőjéről nem találtam semmilyen információt, habár biztosan belevésték valahova, ami az idők során a javításokkal eltűnt. A talapzaton, az utca felőli oldalon fehér márványtáblába vésett felirat hirdeti: „A Szentháromság Egy Isten tiszteletére adakozásból állíttatták Kenyeri község hívei 1908”.
Apró részletek nyomában
Az oszlop tetején a Szentlélek látható. Mivel a lélek az emberek számára láthatatlan, ezért ahogyan az evangéliumokban is olvashatjuk, galamb képében ábrázolják, ami a tisztaság és ártalmatlanság jelképe is. A Kenyeri szobor kitárt szárnyú galambja alatt két lehajtott fejű alakot fedezhetünk fel. Bal oldalon Jézus Krisztus alakja, feje körül ragyogó, kör alakú dicsfénnyel, kezében a keresztet fogja. Jobb oldalon az Atyaisten alakja, két kezében a magyar koronázási jelképek közül az országalma és a jogar, feje fölött háromszög alakú dicsfénnyel ábrázolva. A kezében tartott jelképek egyben a mindenek feletti uralkodó hatalmat is szimbolizálják. Az oszlopfőn álló három egybefonódott személy jelenti így együtt a Szentháromságot.
A felső szobrok talpazatát egy kör oszlop tartja, amibe hosszirányú bordákat véstek díszítésként. Az oszlop alsó, szélesebb talpazata három oldalról faragásokkal díszített, amik egymásba fonódó növényeket, virágokat ábrázolnak. A negyedik – a közút felé néző – oldalba azonban teljesen más díszítést faragtak. A háromszög alakú területben a „mindent látó szem” vagy más néven a „Isten szeme” motívum került, amelyben egy szem látható, körülötte fénysugarakkal. Ez a jelkép szimbolizálja, hogy Isten mindig ott őrködik az emberiség felett.
A díszített talapzaton, az oszlop mellett még két alak szobrát találjuk. Bal oldalon Szűz Mária áll, aki a kezét imára kulcsolja. Jobb oldalon Szent József áll, aki liliomot tart a kezében, ami a mellette álló felesége tisztaságát, ártatlanságát szimbolizálja. A hagyomány szerint a fehér liliomot a húsvét virágának is nevezik, ami az örömet, a reményt és az életet jelképezi. Meg kell még említenem a szoborhoz tartozó, fémből készült „örökmécses” tartót is, ami Krisztus jelenlétének jele és egy szent helyet jelöl. A szobor környezetét is rendezték, a esővíz elvezetést a szobor alatti burkolt felület kialakításával biztosították. Körülötte kerítést is készítettek, ami egykor fából készül, de mára fémből készültre cseréltek.
A szobor alapítólevele
A szobor felavatására és felszentelésére természetesen Szentháromság vasárnapját határozták meg, ami a Pünkösd utáni első évközi vasárnapot jelentette. Ez a nap 1908-ban június 14-re esett. Sajnos az egykori napilapok nem emlékeztek meg az avatásról és annak részleteiről. Fennmaradt viszont a szobor fenntartásának alapítólevele, ami a szobor felszentelése előtt egy nappal, 1908. június 13-án kelt. A 65/908 számú alapítólevelet dr. Markovics Arnold egykori plébános fogalmazta meg. Tartalma szerint Kenyeri község elöljárósága és képviselő testülete három éven át, évi 20 koronát ajánlott fel a Szentháromság szobor fenntartásának költségeihez, amit vállalásuk szerint Szentháromság napján fizetnek be a plébánia részére.
A dokumentumot aláírásával látta el ifjú Pörneczi Mihály bíró, ifjú Tóth István és Pörneszi Imre esküdtek, valamint a képviselőtestület tagjai: Nemes János, Nemes László, Papp Dezső, Halmi Mihály, Őri József, Czinder Imre, Horváth Ferenc, Pusztay Mihály, Geiger János és Hérics Zsigmond. Alig egy hét múlva megérkezett Vilmos püspök jóváhagyása is az alapítvánnyal kapcsolatban, így 1908-ban bekerült a Kenyeri „Kegyes alapítványok törzskönyvébe” 20 korona törzstőkével feltűntetve. Érdekességként jegyzem meg, hogy a község elöljárósága ugyan gyorsan meghozta a döntést a támogatásról, de majdnem 5 hónappal később, „hátralékosan” fizette csak meg a megígért összeget a plébános feljegyzése szerint.
A Világháború utáni változások
Innentől kezdve bankbetétben kamatozott a 20 korona alaptőke, ami a fennmaradt éves számadások szerint 31,56 korona értékre duzzadt az 1920-as évig. Az időközben kitört Világháború azonban mindet megváltoztatott. Az utolsó, 1923 évi adat szerint 37 korona volt ennek az alapítványnak az értéke. A gyors pénzromlás miatt az összes Kenyeri szobor fenntartására alapított, önálló alapítványt az Egyházmegyei Takarékpénztár 252. számú takarékkönyvében egyesítették. A Szentháromság és a többi szobor fenntartására létrehozott alapítványok alaptőkéje 1925-re teljesen elértéktelenedett. Az 1926. július 22-én kelt, IV. számú püspöki körlevél 1928. számú rendelkezése alapján, a 125 papírkorona értéket el nem érő szoboralapítványokat meg kellett szűntetni. Mivel Kenyeriben sem érte el ezt a minimális összeget az alapítványok értéke, ugyan erre a sorsra jutottak. A szobrok fenntartására befizetett pénzösszegek ugyan elvesztek, de a szobrok azért megmaradtak, és jelentős részük ma is áll a gondos lakosok és jótevők jóvoltából.
Események, felújítások
A Szentháromság szobor 117 éves életében két nagyobb eseményt jegyeztek fel elődjeink. Ugyan semmilyen harcok nem folytak a II. Világháborúban Kenyeri utcáin, ennek ellenére a szobor valahogyan mégis csak megrongálódott 1945-ben. A plébános feljegyzései szerint a felső szobrokat tartó oszlop annyira megsérült, hogy félő volt, hogy összedől. Én laikusként csak szándékos rongálást tudok elképzelni ezzel a sérüléssel kapcsolatban. A háború után az oszlopot javították, pótolták és két darabban visszahelyezték az eredeti helyére. Egyesek szerint a javítás után valamennyivel alacsonyabb is lett az eredeti magasságánál. A két darabból álló oszlop összeillesztése ma is látható.
A következő nagyobb beavatkozás Lukács Imre nevéhez fűződik. A tengerentúlról hazaköltözött Imre igyekezett részt vállani a szülőfalujában található, egykori emlékek felújításában. A templom, a kálvária és Szentháromság szobor megújulásának finanszírozását is segítette. A szobrot 2004-ben teljesen felújíttatta, amit a szobor talapzatán elhelyezett márványtábla örökít meg.
Ma is itt van előttem, amikor gyerekkoromban a számtalan körmenet alkalmával a templomtól a Szentháromság szoborig és vissza sétált a falu apraja és nagyja, a kivilágított és feldíszített házak és ablakok között. Sajnos azonban egyetlen fotót sem találtam ezekről az eseményekről.
A szoboralapítványok kora ugyan elmúlt már, de bízom abban, hogy mindig lesznek olyanok Kenyeriben, akik törődnek ezeknek az emlékeknek a fenntartásával és segítenek mennél tovább megőrizni a szobrokat az utókornak.
Pörneczi Tamás, 2025. május
Források: a Kenyeri Plébánia Iratai
