PTamás

Kenyeri citeraszó

Citeráról a kezdetektől napjainkig Bizony nagyon nehéz elfogultság nélkül ezt a bejegyzést megírnom, hiszen nagyobbik leányom, feleségem, jómagam, édesapám, sőt dédapám is citerát pengetők vagyunk. Az elmúlt héten lezajlott, 3. Kenyeri Citerás Találkozó apropóján, szeretném néhány fotón feleleveníteni a citerának és a Kenyeri citerásoknak a múltját és jelenét. Az ostffyasszonyfai citerazenekar és népdalkör, jobb szélén…

Tovább olvasom

Kenyeriből a madeirai halálos ágyig

Magyarország utolsó királyának sikertelen visszatérése Két korábbi bejegyzésemben is szerepelt már olyan történet, amikor egy magyar királyt Kenyeribe hozott a sorsa. A Mátyás király Kenyeriben  és az Eszter útja  történetben is Mátyás királyról esett szó, akiről számos történet keletkezett halála után, több kevesebb igazságtartalommal. Mai történetemben szereplő uralkodó az 1800-as évek végén született, így vele kapcsolatban sokkal több…

Tovább olvasom

Bérmálás és elsőáldozás régi fotókon

Bérmálási ünnepek részletei a két háború között és azt követően Mai bejegyzésemben a régi korok feljegyzései, és a Kenyeriből kapott régi fotók segítségével szeretném felidézni a településünkön korábban történt bérmálások és elsőáldozások emlékeit, azok előkészületeit és a hozzájuk kapcsolódó eseményeket. Először következzen egy kis történet: hogyan is alakultak ki ezek a szentségek. Elsőáldozók sétálnak ki…

Tovább olvasom

Titkos levél a templom oltárában?

Egy elfeledett kecskédi birtokos család története 1880 tavaszán egy idős, hajlott hátú asszony várakozott a kenyeri templom előtt. Az asszony a szomszédos Rábakecskéd egyik kis utcájában, egy aprócska házban lakott, ahonnan ezen a hajnalon gyalog sétált a templomig. A nehéz bejárati ajtót zárva találta. Végignézett a főutcán, majd a homályos alakot megpillantva, elégedetten konstatálta, hogy…

Tovább olvasom

Falunap lesz minálunk…

A mai napra egy teljesen más bejegyzést szántam. Végül az utolsó pillanatban úgy döntöttem, legyen egy kis aktualitása a posztnak. Ezen a hétvégén, talán sokan döntenek úgy, hogy szabaddá teszik magukat és részt vesznek a Kenyeri falunapon. Ugyan a régi krónikákban nyoma sincs ilyen ünnepnek, de amióta 15-20 éve elkezdődtek a „falunapok”, talán még a…

Tovább olvasom

Egy árva gerliczének sóhajtozó zokogási…

Bepillantás a „ködmönös grófné” életébe Mai történetemben, az 1700-as évekbe utazhatunk vissza, közösen olvasóimmal. Talán a korszak leginkább ismert eseményei voltak a Rákóczi szabadságharc, az utolsó tatárjárás, vagy éppen Mária Terézia uralkodása. Eközben, kis falunk, 1602-ben a Cziráky család tulajdonába került, akik falunk földjeinek megműveltetése mellett, elsősorban vadászatokat tartottak a Rába melletti ősvadonban, és pihenésképpen…

Tovább olvasom

Omladozó múlt…Magtár

A falunk legnagyobb épületének környezete egykor és most Mai bejegyzésem mindössze egyetlen épületről és annak környezetéről szól, mondhatná bárki. Mégis úgy gondoltam, hogy ez a több, mint száz éve a falunkban álló épület talán megérdemel egy bejegyzést, mielőtt mindörökre eltűnik egy régi kor emlékeként…A magtár Déli homlokzata, a növények az első emeletet is elérték már…

Tovább olvasom

Eszter útja

Mátyás király és a szép Keszey Eszter története Korábbi bejegyzésemben, a Királykút kapcsán már megosztottam egy történetet Mátyás királyról, aki bizony Kenyeriben is járt hajdanán. A történet itt olvasható:  Mátyás király Kenyeriben. Az múlt hónapban, régi napilapok között böngészve bukkantam rá, „Smidélisz Béla – Mit mesél a Cser?” című cikksorozatára, ami 1934 nyarán jelent meg a…

Tovább olvasom

Kenyeriek egy vasúti balesetben

Az 1942-es vasúti szerencsétlenség Vönöckön Csengettek az előkelő soproni családi ház ajtaján. Jól öltözött, idősödő hölgy nyitott ajtót. „Táviratot hoztam – mondta a postás – itt tessék aláírni!” A hölgy gyakorlott mozdulattal aláfirkantotta a dokumentumot, és gyors köszönés után már be is zárta az ajtót, és olvasni kezdte a táviratot: „Drága Édesanyám! Sikerült minden ügyünket elintézni…

Tovább olvasom

Gáz van a Lenin utcában…

Egy tűzhelyvásárlás kálváriája az 1960-as években „Látod papa ezt a piskótát? Az enyém soha nem emelkedik fel ilyen szép magasra a sparheltben.” – mondta Ilona néni a férjének. A szomszédból kapott süteményes tányért, újra meg újra körbefordította a konyhaasztalon, aztán csillogó szemmel felnézve csak ennyit mondott: „Döntöttem. Mi is veszünk egy gáztűzhelyet!” Valahogy így kezdődött mai történetem,…

Tovább olvasom
Lap tetejére