Ilona, akinek adósa az élet

Egy 85 éve kiadott verseskötet és írója Néhány hónappal ezelőtt telefonon kerestek Dénesfáról. Mint kiderült, a hívót, Bognár Pétert is érdekli saját településének múltja, ami a Cziráky család révén számos ponton összefonódik Kenyeri történelmével. Azonnal megtalálva a közös hangot, talán egy órát is beszélgettünk, sőt azóta személyesen is találkoztunk. Ez alkalommal, egyszerű kötésű, vékony könyvecskét…

Tovább olvasom

KALÁSZ-a, virága nékünk már nem terem…

Kenyeri és Kecskéd egykori vallásos közösségei A „Pajtás, daloljunk szép magyar hazánkról” kezdetű dalt ifjúkorunkban sokan énekeltük. Ennek egyik versszakából származik mai bejegyzésem címe, egy kissé módosítva. A II. Világháború után, a szocializmus építésének hajnalán született ez az új dallam és vele együtt az új ifjúsági szervezetek, az úttörőmozgalom, a KISZ, a DIVSZ és társaik,…

Tovább olvasom

Akit Pápocon meg nem vertek, Kecskéden meg nem szótak, elevenyen gyut a menyországba

Kenyeri szólások és közmondások az 1800-as évekből Egykori elődöm, Horváth István plébános, az 1940-1960 közötti időszakban rengeteget beszélgetett az akkori legöregebb kenyeriekkel, akik az 1800-as években születtek. Beszélgetéseiket lejegyezte, azokat feldolgozta és rendszerezte. A második világháborút követően, ezeknek az összegyűjtött anyagoknak egy részéből kisebb és nagyobb lélegzetű kéziratokat készített, amit különböző honismereti pályázatokra benyújtott. Így…

Tovább olvasom

Vas Népe – 1963

A megye lapjának cikkei Kenyeriről Hónapokkal ezelőtt, egyik bejegyzésem kapcsán kerestem fel a celldömölki Kresznerics Ferenc könyvtár helytörténeti emlékeket is őrző, kicsiny szobáját. Az ajtó mögött, mennyezetig érő polcokon, nagyméretű könyvek sorakoztak: a Vas Népe napilap bekötött példányai. A könyvtár munkatársai lehetővé tették, hogy egy-egy év „termését” otthonban olvashassam el. Reklámhirdetések az 1963-as Vas Népe…

Tovább olvasom

A „sütőlapát” tenyerű betyár

Savanyó Józsi, az utolsó magyar betyár Kenyeriben 1841. szeptember 12-én, Erbkinger József alsósági plébános megigazította stóláját, és kilépett a sekrestyéből. Az oltár közelében az izsákfai számadó juhász és felesége állt, mögöttük néhány családtag várakozott. A csendet egy csecsemő hangja törte meg, aki hirtelen felsírt anyja, Erzsébet karjai között. Az újszülött megkeresztelése nem tartott sokáig, a…

Tovább olvasom

Kemenesalja legnagyobb kiállítása

Öt nap vitézekkel, főherceggel, kiállítókkal, búcsújárókkal és Kenyeriekkel „Nagy napra virradt szeptember 7-én városunk népe, olyan ünnepre, amilyen még nem volt a város életében, mióta a celli pagonyban az apátság építőmunkásainak csákánya a csendet föl nem verte s mióta e földet Őseink birtokukba vették, hazájukká tették.”  Vidéki fogatok érkeznek az egykori Celldömölk főterére (korabeli képeslap) …

Tovább olvasom

Omladozó múlt…Reptér

Idén nyolcvan éves az egykori Kenyeri repülőtér 1944. július 2. Karnay Ernő hadnagy heves tüzeléssel szorított a föld felé egy megsebzett Liberatort, de közben olyan közel került hozzá, hogy a hátsó lövész feléje megeresztett sorozata, súlyosan megsebesítette. Egy kétségbeesett, de sikeres leszállást követően a kenyeri reptér végében állt meg, ahol forgó légcsavarral még leadta jelentését, de…

Tovább olvasom

Kenyeri bakák

Válogatás 100 év katonai fotóiból 2004. június 10. Az ország, a néhány nap múlva esedékes parlamenti választásokra készül. A magyar napilapok oldalain politikai hirdetések, nyilatkozatok tömegével találkozunk. Van azonban két olyan hír is, szinte mindegyik lapban, amelyiken megakadhat az olvasó szeme. Az egyik hír, az előző napon, az országra hirtelen lecsapó viharról szól. A hatalmas,…

Tovább olvasom

Akik ötven évig vártak a ballagásukra…

Egy osztálytalálkozó előzményei és pillanatai Néhány napja volt szerencsém részt venni egy olyan eseményen, ami akár a rekordok könyvébe is bekerülhetett volna. Augusztus második szombatjának délutánján, a kecskédi vendéglő néhány lépcsőjén, huszonhárom, közel hetven éves, egykori Kenyeri diák állt. Összesített életkoruk 1600 év. Közös bennük az, hogy szinte mindannyian a Kenyeri Állami Általános Iskola tanulóiként…

Tovább olvasom

Gyula bácsi száz éve…

Pillanatok a legidősebb Kenyeri életéből A családi albumom lapozgatása közben már többször is megálltam ennél a fotónál. Titokban abban bíztam, hogy egyszer találok még valamilyen anyagot, hogy mélyebben is bele tudjak pillantani annak az embernek az életébe, aki ebben az évszázadban, a „legidősebb Kenyeri” cím tulajdonosa volt. A szerencsének és néhány segítőkész embernek köszönhetően ez…

Tovább olvasom
Lap tetejére