Omladozó múlt…Magtár

A falunk legnagyobb épületének környezete egykor és most Mai bejegyzésem mindössze egyetlen épületről és annak környezetéről szól, mondhatná bárki. Mégis úgy gondoltam, hogy ez a több, mint száz éve a falunkban álló épület talán megérdemel egy bejegyzést, mielőtt mindörökre eltűnik egy régi kor emlékeként…A magtár Déli homlokzata, a növények az első emeletet is elérték már…

Tovább olvasom

Eszter útja

Mátyás király és a szép Keszey Eszter története Korábbi bejegyzésemben, a Királykút kapcsán már megosztottam egy történetet Mátyás királyról, aki bizony Kenyeriben is járt hajdanán. A történet itt olvasható:  Mátyás király Kenyeriben. Az múlt hónapban, régi napilapok között böngészve bukkantam rá, „Smidélisz Béla – Mit mesél a Cser?” című cikksorozatára, ami 1934 nyarán jelent meg a…

Tovább olvasom

Kenyeriek egy vasúti balesetben

Az 1942-es vasúti szerencsétlenség Vönöckön Csengettek az előkelő soproni családi ház ajtaján. Jól öltözött, idősödő hölgy nyitott ajtót. „Táviratot hoztam – mondta a postás – itt tessék aláírni!” A hölgy gyakorlott mozdulattal aláfirkantotta a dokumentumot, és gyors köszönés után már be is zárta az ajtót, és olvasni kezdte a táviratot: „Drága Édesanyám! Sikerült minden ügyünket elintézni…

Tovább olvasom

Gáz van a Lenin utcában…

Egy tűzhelyvásárlás kálváriája az 1960-as években „Látod papa ezt a piskótát? Az enyém soha nem emelkedik fel ilyen szép magasra a sparheltben.” – mondta Ilona néni a férjének. A szomszédból kapott süteményes tányért, újra meg újra körbefordította a konyhaasztalon, aztán csillogó szemmel felnézve csak ennyit mondott: „Döntöttem. Mi is veszünk egy gáztűzhelyet!” Valahogy így kezdődött mai történetem,…

Tovább olvasom

Pedagógusok nyomában

Tanítóválasztás Rábakecskéden, az 1920-as években „…Volt itt a királyi tanfelügyelő vizsgálatra. Böcskeivel nem foglalkoztak, Nadhera énekeltet a gyerekekkel, Szele tanítónő teljesen elégtelen…” – panaszkodott a szombathelyi püspöknek, Hannig János plébános, 1931 novemberében kelt magánlevelében. Így aztán Szele Mária, három évnyi rábakecskédi tanítás után, hamarosan kezébe kapta a püspök levelét azzal, hogy „a jövőben törekedjék…sokkal nagyobb…

Tovább olvasom

Az elfeledett svéd grófné

Pillanatok a háborús Kenyeriből Mai történetem 1918-ban, Kenyeritől 2000 kilométerre, Stockholmban kezdődött. A svéd hadtörténeti múzeum igazgatójának lánya, a szőke hajú Stella a „Csak egy kislány van a világon…” nóta dallamait játszotta a zongorán. A dalt a stockholmi követség magyar diplomatájától, a számára kimondhatatlan nevű gróf Andrássy Imrétől tanulta, akibe fülig szerelmes volt. „Antracit gróf”…

Tovább olvasom

Ballag már a vén diák…1975-1990

Válogatás falunk osztályképeiből és tablóiból 2.rész Előző bejegyzésemet az 1974-ben végzett évfolyammal zártam. Ma folytatom a régi tablók és osztályképek közötti böngészést, egészen az 1990-es évig. 1975-ben járunk. Ebben az évben készült el Horváth István plébános a „Kenyeri-Kecskéd története” című kéziratával, amelyben több, mint 800 oldalon meséli el településünk múltját. Sajnos a kézirat soha nem…

Tovább olvasom

Ballag már a vén diák…1924-1974

Válogatás falunk osztályképeiből és tablóiból 1.rész – frissítve 2018. január 1870-ben, a selmecbányai erdészeti és bányászati akadémia hallgatói, kis ünnepséget tartottak a tanulmányaik befejezésekor. Az iskolájuktól való búcsúzásukat versekkel és dalokkal igyekeztek emlékezetessé tenni. Ünnepségük végén a Ballag már a vén diák… kezdetű dalt énekelték el. A következő években az ünneplés az egész országra átterjedt, és bár mindenütt…

Tovább olvasom

„Gyöpi lakodalom”

Egy kemenesaljai leánynap története Mai történetemben is csak egy apró, de annál érdekesebb pillanatot szeretnék bemutatni Kenyeri múltjából, 1943. tavaszáról. A felidézett események idején már négy éve folyt a II. Világháború. A faluból számtalan férfi harcolt az orosz frontokon, ahol Kurszk közelében óriási csatára készültek az ellenséges hatalmak. A németek a támadáshoz 55 hadosztályt (ebből 14…

Tovább olvasom

Műgát a Rábán

Nicki duzzasztómű A környékünkön csak „műgátnak” nevezett duzzasztómű nevében ugyan a szomszédos Nick község neve szerepel, de úgy gondolom, hogy legalább annyira a miénk, Kenyerieké is ez az építmény. Talán nincs olyan Kenyeri, aki ne fürdött, vagy horgászott volna a közelében, vagy éppen ne kortyolt volna egy hideg italt valamelyik környező kiskocsmában a műgátat figyelve….

Tovább olvasom
Lap tetejére