Bizalmas levelek nyomában

    Ha valakinek a múltjáról, a barátairól, a munkahelyéről, az életkörülményeiről szeretnénk manapság megtudni valamit, szinte azonnal az internethez folyamodunk és ott próbáljuk ezeket az információkat „beszerezni”. Nos 80-100 évvel ezelőtt, okostelefonok és a világháló hiányában nem volt erre lehetőség, pedig a kíváncsiság szülte, bizalmas információk megszerzésére akkoriban is sokan vágytak. Előkerültek az asztalfiókból a levélpapírok,…

    Tovább olvasom

    Vas Népe – 1965

    A megye lapjának cikkei Kenyeriről Az 1960-as évekből, hét évfolyam Vas Népe napilapot őriz a celldömölki könyvtár, amit az előző hónapok során átolvastam. Ennek a 85 kilónyi, több, mint harmincezer oldalnak, a Kenyeri környéki, érdekesebb híreit szeretném megosztani minden kedves olvasómmal. Ezúttal 1965-be invitálok mindenkit. Kérem, tartsanak velem! Aratnak a cseren. Fotó a Vas Népe 1965….

    Tovább olvasom

    Jól van Ferenc! Ülj le, egyes!

    Emlékek az Orbán család dokumentumaiból 1937 egyik októberi reggelén a tanítói lakás ablakából pillantott ki Nádhera Sarolta tanítónő a szomszédos kenyeri iskola udvarára. A gyerekek hiánytalanul megérkeztek és a másodikos osztályterem előtt vidáman beszélgetve várakoznak. Felvette az asztalról az osztálynaplót, elégedetten körbepillantott az alig két éve épített új tanári lakásban, majd kilépett az udvarra. A…

    Tovább olvasom

    A csöngei lovasszobor

    A hagyományok szerint Luca napja dologtiltó nap a lányok, asszonyok számára: nem végezhettek semmilyen érdemleges munkát. Tilos volt a mosás, vasalás, főzés, kenyérsütés, takarítás és a varrás is. A férfiakra azonban nem vonatkozott a munka tilalma. Talán éppen ezért választotta ezt a napot a gyümölcsfák elültetésére 1966. december 13-án, Luca napján a csöngei Kiss Lajos….

    Tovább olvasom

    A Válicka völgy kenyeri emlékei – második rész

    Pörneczi József, a földműves-társadalom önzetlen tanítómestere Legutóbbi bejegyzésemben a Zala megyei Válicka völgyébe hívtam kedves olvasóimat, ahová Pörneczi István, valamint felesége, gyermekei és anyósa 1914-ben áttelepült Kenyeriből. Történetükben az 1926-os évig jutottam el. Ez idő alatt a sokgyermekes család megerősödött, a legidősebb fiú József, kiváló eredménnyel elvégezte a keszthelyi gazdasági akadémiát, és úgy döntött, hogy…

    Tovább olvasom

    A Válicka völgy kenyeri emlékei – első rész

    A kezdetek és a Pörneczi kápolna történe Sok száz évvel ezelőtt élt egyszer egy szegény leány, akit Válickának hívtak. Amilyen szegény volt ő, olyan gazdag volt szerelme, a Csatár nevű legény, aki életre-halálra esküdözött, hogy feleségül veszi a leányt. Csakhogy nem tartotta be az ígéretét és megunva Válickát, egy úri hölggyel kötött házasságot. Válicka élete…

    Tovább olvasom

    Megsárgult iratok 1.

    Dokumentumok a Hencz család életéből Egy kora tavaszi napon, a temető előtt találkoztam Hencz Csabával. Természetesen beszélgetésünk a múltra is átterelődött. Csaba emlékezett egy régi mappára a szülői házból, amiben kézzel írott dokumentumok lapultak. Megígérte, hogy felkutatja a mappát. Két óra múlva jelentkezett és valóban egy megkopott iratcsomót nyomott a kezembe. Ebből szeretnék ma néhány…

    Tovább olvasom

    Li Tamás, a nyugdíjas repülő

    Mai történetemben a megyeszékhelyre, Szombathelyre hívom kedves olvasóimat. Bejegyzésem főszereplője egy repülőgép, ami 14 évi honvédségi és polgári szolgálata után, Szombathelyen „ment nyugdíjba”, hogy ott a város egyik díszeként, nyugalomban töltse el földi napjait. Sajnos nem így történt. A büszke repülőgép, eredetileg kijelölt helyén, a szombathelyi Turista Szálló előtt, 1964 márciusában (forrás: MTI fotó, Hadas János)…

    Tovább olvasom

    Vas Népe – 1964

    A megye lapjának cikkei Kenyeriről Az 1960-as évekből, hét évfolyam Vas Népe napilapot őriz a celldömölki könyvtár, amit az előző hónapok során átolvastam. Ennek a 85 kilónyi, több, mint harmincezer oldalnak, a Kenyeri vonatkozású, érdekesebb híreit szeretném megosztani minden kedves olvasómmal. Ezúttal 1964-be invitálok mindenkit. Kérem, tartsanak velem! A Vas Népe 1964. február 4-i címlapjának fotója…

    Tovább olvasom

    A vonal, amit Zsuzsannának hívtak

    A II. Világháború utolsó fél évében óriási hadseregek borították lángba szinte egész Európát, harckocsik és bombák rombolták le a városokat, halott katonák ezreit hagyva maguk után. Miközben a szovjet hadsereg megállíthatatlanul közeledett a Kárpátokhoz, a még viszonylag csendes nyugati határszélen, 1944 nyarán hatalmas építkezés kezdődött. Az úgynevezett „Birodalmi védőállás” (eredeti nevén Reichschutzstellung) öt méter széles és három…

    Tovább olvasom
    Lap tetejére