Legényegylet és Olvasókör 1923 előtt
Községünknek az I. világháborút megelőző évekig nem volt állandó kulturális létesítménye. A falu földesurai, grófjai Pestre és Bécsbe jártak színházba és nem sokat törődtek a közepes létszámú lakosság kulturális igényeivel.
Az első létesítmény 1912-ben, Rábakecskéden jött létre „Legényegylet” néven, Farkas János akkori tanító vezetésével, az iskola épületén belül. A következő éveben állami támogatásból 170 kötetes könyvtárat kapott az egylet, ami szintén a kecskédi iskolán belül került elhelyezésre. Komoly fogyatékossága volt azonban, hogy csak a a falu fiatal férfijait fogta össze, a többi lakosnak nem nyújtott szórakozási lehetőséget. Ezért a tagok úgy döntöttek, hogy az akkoriban divatos népszínműveket tanulnak meg és állítanak „színpadra”. Alakulásuk évében került sor az első színmű bemutatására „Régi szerető” címmel, amivel nagy sikert arattak. A kenyeri közönség ezekben az időkben kedvelte meg a szórakoztatásnak ezt a fajtáját, amit a mai napig (megjegyzés: 1970-ig) lelkesen pártfogol.
Czelldömölki Korona szálló 1923. júliusi színházi műsora
A sikereknek és Legényegylet munkájának 1914-ben a háború vetett véget. A tanítót és a férfiakat is behívták katonának. A következő három év csendben telt az egylet életében. 1917-ben aztán a község a Fő utcában két kisebb helyiséget adományozott az immár „Olvasókör” néven ujjá alakult szervezet részére. A két kis helyiség azonban nem bizonyult elegendőnek, ezért a falakat elbontva egy nagyobb helyiséggé alakították át a tagjai (megjegyzés: ahogy ez egy másik „egylettel” is megtörtént éppen 100 évvel később). Az új Olvasókört Harsányi László tanító vezette és már tagdíjat is szedtek.
A Kemenesalja napi 1923. májusi 20-i számának egyik cikke könyvtár bővüléséről
A tagdíjból és a színdarabok szerény nyereségéből tartották fenn magukat. Saját színpaddal nem rendelkeztek, ezért jobb híján módosabb gazdák pajtáiban tartották óriási sikerrel előadásaikat, többek között „Piros bugyelláris”, „Falu rossza”, „Kasza Jutka”, „Sárga csikó” címmel.
Részlet a Piros bugyelláris című, 1938-ban készült magyar filmből
A sikerek nyomán az Olvasókör helyiségeit hamarosan túlnőtték, ezért 1923-ban községi és állami támogatással felépült a Népház, ami 1960-as évek végéig szolgálta településünket.
A történetet egy következő bejegyzésben folytatom…
Pörneczi Tamás 2017
Forrás: Szabó Jenő tanár úr 1970 évi feljegyzése
