Korán indult a reggel húsvétvasárnap a faluban. Hat órakor kezdődött a templomban az ételek megáldása. Az erre az alkalomra tartogatott „sódar” (megjegyzés: sonka), kalács, tojások, sőt a só és torma is kosarakba került, amit a templomban a pap egy rövid szertartás keretében megáldott. Mivel negyven napig nem ettek húst, ezért úgy tartották, hogy „meg ne ártson nekik ilyen hosszú idő után a szokatlan eledel, ezért a szenteltből ettek először”.
A húsvéti tojás az élet és a feltámadás jelképe: amint a tojásból új élet támad a kotlós melegére, úgy támadt fel Krisztus a mindenható erejére. A piros tojás héja az Ószövetséget, sárga magja az Újszövetséget, piros színe pedig Krisztus kiontott vérét jelképezi – tartották sokan a faluban. Nem csak piros tojást festettek, hanem nagy kelete volt Kenyeriben a „kapart” tojásnak is, amit egyszínűre festettek és bicskaheggyel mintásra kapartak. Az ügyes kezűek magyaros mintákat, koszorúkat, faleveleket vagy keresztet is kapartak a tojásokba. A megszentelt ételek maradékát sosem dobták el. A sonka csontját egyesek eltették Szent György napjáig, mások a „szomogy alá” (megjegyzés: eresz alá) rejtették el, mert az megvédte a házat a villámlástól. A keresztgyerekek húsvétra 10-10 db piros tojást és „vert perecet” (megjegyzés: süteményféle) kaptak a keresztszülőktől mindaddig, amíg meg nem házasodtak.
Az ereszbe dugott húsvéti szentelt sonka csontja (Somogy megye, 1954)
A fiúgyermekek egyik kedvenc szórakozása volt húsvétvasárnap, a délutáni litánia után a „tojásbavágás”. A keresztszülőktől kapott tojásokkal összegyűltek, a „vágó” maga elé húzott egy vonalat és attól körülbelül egy méterre a tojás tulajdonosa elhelyezte a húsvéti tojását. A „vágó” a mutató és hüvelyk ujja közé fogott egy krajcáros pénzérmét és megpróbálta olyan erővel eltalálni a tojást, hogy áttörje a héját és megmaradjon benne a pénzérme. Ha sikerült, akkor a „vágó” elnyerte a tojást, ha nem, akkor a pénz a tojás tulajdonosáé lett.
A húsvéthétfő legnagyobb eseménye a locsolkodás volt. Egy középkorból fennmaradt legenda szerint a szokás onnan ered, hogy Krisztus sírját felkereső asszonyokat a zsidók vízzel öntözték le, hogy szégyenkezésükben el ne mondhassák senkinek, hogy Krisztus feltámadt. Kenyeriben ezen a napon a kútról hozott friss vízzel öntözték lányokat és asszonyokat. Locsoltak vödörből, csöbörből, kisebb és nagyobb korsóból. Mikor a lányok sivalkodva futottak a víz elől, akkor a legények nevetve azt mondogatták: „Öntözzük a rozmaringot, hogy el ne száradjon”.
Hagyományos locsolkodás citeraszóval egy régi képeslapon
Húsvéthétfőn a legények és férfiak a kocsma felé csak a kertek alján, a földeket megkerülve mertek elmenni. Ugyanis a leányok és a fiatalasszonyok minden ház előtt megbújva, a kapu és a kerítés mögött vödrökben előkészített vízzel várták a férfiakat és bizony pohárral, korsóval végigöntötték őket, ha csak tudták. Egyedül a falu idős embereit kímélték meg a locsolástól.
Pörneczi Tamás 2017
Forrás: Horváth István – Ünnepi szokások a Vas megyei Kenyeriben
