Hősi emlékműveink igaz története

Kenyeri és Rábakecskéd első világháborús emlékművei

Mai bejegyzésemmel több, mint két hónapja kezdtem el foglalkozni. Azóta rengeteg régi újságcikket, forrásanyagot, könyvet böngésztem át, hogy bizonyosságot találjak egy közel száz évvel ezelőtt történt eseményre. A munkám meghozta gyümölcsét, és sikerült feltárnom a címében szereplő hősi emlékművek valóban igaz történetét. Hogy miért hangsúlyozom a többes számot és az „igaz” szót, írásom végére ki fog derülni…

Egy március eleji estén éppen az internetet böngésztem, Kenyeri bejegyzések után kutatva, amikor egy lehetséges téma kapcsán eszembe jutott a Kecskéden található turulmadaras szobor. A keresőbe beírva a „kenyeri hősi szobor” kifejezést az első találat falunk honlapjára vezetett, ahol a szobor mellett az „1944. május 28-án, pünkösdvasárnapján, díszes külsőségek között avatták fel Rábakecskéden a hősi emlékművet, amit az ott állomásozó I. honvéd kiképző repülőiskola ajándékozott, és épített” kezdetű szöveg fogadott, hivatkozva a falunk történetét megíró szerző könyvére. Tudtam, hogy valami probléma van az évszámmal, mert nem találtam indokot arra, hogy miért vártak volna az emlékmű felállításával több, mint 25 évet a világháború után. Előkerestem a szoborról készített képeimet, és azonnal felfedeztem a feliratot, amit egykoron belevéstek: 1928. szeptember 2.A hősi emlékmű feliratát mélyen belevésték, így a felújítások során is megmaradhatott

Miután a felavatás időpontja biztosan nem 1944-ben volt, ezért a fent hivatkozott bejegyzés további részleteit is fenntartásokkal tudtam csak kezelni. Később kiderült, joggal tettem így. Úgy döntöttem felkeresem a könyvtár mikrofilm katalógusát, és elmerülök az első világháború éveinek napilapjai között.

Az első világháború közel 10 millió ember halálát okozta, és mintegy 20 millió sebesült maradt a harcok után. A legnagyobb veszteséget a Monarchia, benne Magyarország szenvedte el. A halálozások miatt rengeteg család csonka lett, az árvák és az özvegyek számáról még becsült számok sincsenek.  Az egykori Magyarországon az 5,5 millió hadköteles személyből 3,5 millió katona vonult be, ebből 524 ezer épségben hazatért, 833 ezer fogságba esett, mintegy 1,5 millió katona megsebesült, és 600 ezer személy halt hősi halált 1914 és 1918 között.

Lakatos István és felesége, gyermekükkel a harctérre indulás előtt, Bécs 1915 (köszönet Lakatos Tibornak a fotóért)

Az első hírt az emlékmű témájában, az 1918. november 3-án megjelent, Kemenesalja napilapban találtam. E szerint gróf Cziráky György védnöksége alatt, a kenyeri és pápoci műkedvelők közös, jótékonysági előadáson kívánták bemutatni a „Felhő Klári” című népszínművet Kenyeriben, méghozzá a hősök emlékszobrának felállítása javára. Az előadást aztán el kellett halasztani, „mivelhogy a jelen alkalom ily előadás megtartására nem alkalmas” – írta a következő heti újság. Szerencsére nem ment veszendőbe a sok próba, mert 1919. februárjában két alkalommal is előadták Kenyeriben a darabot, ami nagyon jól sikerült. Mivel sok volt a „felülfizetés” (megjegyzés: többet fizettek, mint a belépődíj), így a hősök szobra javára is szépen gyarapodott a pénz.

A Kemenesalja hetilap eredeti cikke az előadásról és a felülfizető látogatókról, 1919. február

A következő években országgyűlési választásokról, választási körutakról, harangszentelésről, ifjúsági egyesület alakulásról, vizierőmű telepítésről szóltak az újsághírek Kenyerivel foglalkozó rovatai. Mondhatjuk, hogy nagyobb dolgok foglalkoztatták az embereket ezekben az időkben, így az emlékmű építése későbbre halasztódott. A következő, hősi emlékművel kapcsolatos híradásra, 1928. március 25-i dátummal bukkantam rá. Ezen a napon került sor a kenyeri templom bejárata melletti világháborús hősi emlékmű felavatására.

„Az ünnepségen Kenyeri és Rábakecskéd leventéi, tűzoltói és leányklubja zászlók alatt vonultak fel. A szentmise után következett az emlékmű leleplezése. Az ünnepi beszédet Pósfay Gusztáv főszolgabíró mondta, kiemelve a hősi halottak érdemeit. Bisza Ferenc őrnagy, a szombathelyi vegyes-dandár tisztikarának koszorúját helyezte el, ezt követően Hannig János plébános pedig hazafias beszéd kíséretében vette át az emlékművet. Az ünnepély után 60 terítékes bankett volt, amelyen megjelent gróf Cziráky György és a környék intelligenciája. Az emlékműbe 21 hősi halott neve van bevésve.” – tudósított a Kemenesalja hetilap.

Pósfay Gusztáv főszolgabíró avatta fel a Kenyeriek hősi emlékművét, a fotón jól kivehető az emlékmű, amit a templom falához illesztettek

Szeretném megemlíteni, hogy a 21 hősi halott között, családom elődei is szerepelnek, méghozzá hárman. Dédapám – Pörneczi Vendel – négy fiából három elesett a harcokban, egy pedig megsebesült. A három hősi halott nevét egymás alá vésték bele az emlékmű márványtáblájába: Pörneczi Béla, Pörneczi István és Pörneczi Kálmán. A három hős fiú és apjuk története eljutott egészen az akkor uralkodó Károly királyig, aki ajándékot küldött a derék Vendelnek, amit Kenyeriben, ünnepség keretében adtak át 1917. június 18-án.

Az eredeti újságcikk 1917-ből és Pörneczi Vendel fotója 1930-ból

Most már csak a Rábakecskéden álló, turulmadaras szobor 1928 évi felavatásáról kellett bizonyságot szereznem. A kor akkori újságírói szerencsére fontosnak tartottak egy ilyen eseményt, így a Kemenesalja hetilap 1928 évi 35. számában örömmel olvastam a következőket: „Rábakecskéd község a világháborúban elesett hőseinek emlékoszlopot állított, amelyet ünnepségek keretében, szeptember 2-án lepleznek le.” Bizonyossá vált tehát a szobor avatásának időpontja.

Ugyan ezen hetilap 37. számában részleteket is megtudhattam ezzel kapcsolatban. A világháborúban elesett 27 hős emlékművének avatása tábori misével kezdődött, melyet Tóth József dr. szombathelyi kanonok végzett, majd Gálba Vince főszolgabíró leplezte le a szobrot. Alkalmi költeményeket szavaltak Novák Pál levente és dr. Vas Gyula orvos. Koszorút helyeztek el a szombathelyi vegyes-dandár, a rábakecskédi önkéntes  tűzoltóegylet, a kecskédi levente egyesület és a község. Az ünnepélyt társas-ebéd követte.

Varga Anna a Hősi szobor előtt az 1930-as évek végén (köszönet a fotóért Nemes Jenőnének)

Megbizonyosodtam tehát az első feltevésem helyességéről, miszerint mind a kenyeri, mind a rábakecskédi hősi emlékmű felavatásának a helyes dátuma 1928. A II. Világháborúban elesett hősök márványtábláit, mindkét emlékműre utólag, 1945 után helyezték el, így Rábakecskéden további 24 név, Kenyeriben pedig további 27 név került fel az 1928-ban állított emlékművekre.

Bizonyosságot szereztem ugyan korábbi feltételezéseimnek, de nem tudtam mire vélni a bejegyzésem elején idézett, 1944-es keltezésű szövegrészt, a pünkösd vasárnapi dátumot, a repülőiskolát. Annyira részletes leírást találtam falunk honlapján egy avatásról, hogy úgy gondoltam átnézem az 1944-es újságokat is, talán rátalálok egy másik szoboravatásra Kenyeriben vagy Rábakecskéden, amivel az eredeti szerző összetéveszthette az 1928-as eseményeket.

Feltevéseim igaznak bizonyultak, 1944. május 28-án hősi emlékművet avattak Kenyeriben. Az avatás előtti tábori misén ifjú gyerekek ministráltak, akik közül ketten ma is Kenyeriben élnek…

Erről a szoboravatásról következő bejegyzésemben olvashatnak.

Pörneczi Tamás 2017