Egy tűzhelyvásárlás kálváriája az 1960-as években
„Látod papa ezt a piskótát? Az enyém soha nem emelkedik fel ilyen szép magasra a sparheltben.” – mondta Ilona néni a férjének. A szomszédból kapott süteményes tányért, újra meg újra körbefordította a konyhaasztalon, aztán csillogó szemmel felnézve csak ennyit mondott: „Döntöttem. Mi is veszünk egy gáztűzhelyet!”
Valahogy így kezdődött mai történetem, 1966 őszén. Ilona néni úgy gondolta, hogy ebben az évben, a karácsonyi ételeket már az új gáztűzhelyen és az új sütőben készítheti el. Nagyot tévedett…
1966. szeptember közepén Beledben jártak a férjével, és gondolták megnézik a „vas-edény boltban” a gáztűzhelyeket és az árakat is. Legnagyobb örömükre kétfajta tűzhely is volt a boltban 2200 Ft körüli áron. Az előadó készségesen mutatta meg nekik a tűzhelyeket, majd érdeklődött a „kiutalásukról”. Ilonáék nem értették miről van szó. A tűzhely mellett tudták meg, hogy gázkészüléket mindaddig nem vásárolhatnak, amíg a gázpalack kiutalásáról szóló igazolást be nem mutatják. Szomorúan és csendesen mentek haza aznap. Másnap aztán megérdeklődték a teendőket a kenyeri tanácson, és elküldték a gázpalack igénylési kérvényt az illetékes hatóságnak. A postás hivatalos levelet hozott 1966. október 4-én a Celldömölki Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának Kereskedelmi csoportjától. A gázpalack igénylésüket befogadták, és a 158-as sorszámot kapták a várakozók között.
Gázpalack igénylés elfogadása 1966. október 4.
Nehéz hetek következtek a Lakatos család életében. A postást figyelte mindenki, hogy hozza-e a várva várt levelet a gázpalack ügyében. Lassan eltelt az ősz, hidegre fordultak a napok, a csendes adventi estéket a karácsony követte, aztán elérkezett az új év. A levél sajnos nem érkezett meg. Csípős, fagyos délelőtt volt 1967. január 7-én, szombaton, amikor Ilona néni kisétált az utcára. A Lenin utca csendes volt, csak Gyurákék előtt látott valami mozgást. A postás volt az. Kipirult arccal, de vidáman kerekezett a járdán, és integetett a jobb kezével. Talán valamit mondott is, de Ilona néni nem hallhatta. Aztán amikor közelebb ért, akkor értette meg, hogy neki kiáltott. „Hoztam egy levelet a járástól” – lobogtatta a hatalmas pecséttel ellátott borítékot. Három hónappal az igénylésük elfogadása után megérkezett végre a „kiutalás”.
Gázpalack kiutalás és gáztűzhely vásárlására jogosító engedély 1967.január 7.
„Most már tényleg minden rendben lesz, hamarosan süthetem az első piskótát a gáztűzhelyben” – gondolta Ilona. Ismét csak nagyot tévedett…
Tíz nap múlva készen álltak az útra. Január 18-án, ezúttal Sárvárra mentek „gáztűzhely nézőbe”. Örömmel mutatták az 50. számú „vasműszakiban” a kiutalási engedélyüket. Itt is két típust találtak, de valamivel olcsóbban, mint Beledben látták. Rövid tanakodást követően a Zománcipari Művek salgótarjáni gyára által készített ZIM M102 típusú, 3 lángos, új sütőrendszerű tűzhelyre esett a választásuk, ami 2000 Ft-ba került. A fárasztó nap után örömmel nézegették a konyha közepére leállított, még becsomagolt új, konyhai berendezésüket, amire oly sokat vártak. Volt azonban valami, amit akkor este még nem sejtettek: várakozásuk koránt sem ért még véget…
A gáztűzhely használati utasításának előlapja és vásárlási blokkja, 1967. január 18.
Hosszú hónapok következtek. Először a tűzhely a konyha sarkába került, majd kikerült a konyhából, de még mindig a csomagolásában várta, hogy végre megérkezzen a működéséhez szükséges gázpalack. Eltelt a tél, eljött a tavasz. Április környékén Ilona néni levelet kapott az „ÁFOR Ásványforgalmi Vállalattól”, hogy amint megérkezik a kiutalt gázpalack, azt a „Kenyeri és Vidéke Körzeti Földműves-szövetkezet építőanyag és TÜZÉP telepén” veheti majd át.
A valaha szebb napokat látott mázsaház és mellette a szürke épület a palacktároló (a fotót 2015 szeptemberében készítettem)
De az országban fontosabb események zajlottak. Az országgyűlési és tanácstag-választásokon a jogosultak 98,8%-a szavazott, közülük 99,7% a Hazafias Népfront jelöltjeire. Az új parlament április 14-én ült össze. A gazdasági reform előkészítésének jegyében, az Elnöki Tanács elnökévé Losonczi Pált választották meg. A szocialista gazdaság dübörgött, de Ilona néni gázpalackja csak nem akart megérkezni. A júliusi kenyeri búcsú után aztán felgyorsultak az események. 1967. július 11-én megérkezett a „Kötlevél” megnevezésű szerződés, amit a reggeli órákban alá is írt Ilona néni. Ezek után gyorsan a postára sietett, hogy a palack árát, az 511 Forint 40 Filléres csekket feladja.
A palack használatára vonatkozó „Kötlevél”, 1967. július 11.
A csekk feladása után Ilona néni kerékpárjával a Lenin utca vége felé vette útját, ahol a TÜZÉP telepen, a mázsaház melletti épületben sorakoztak az új gázpalackok. Újabb papír a palack átvételéről, és már indulhatott is haza régóta várt, saját gázpalackjával.
A gázpalack átvételének igazolása és postai feladóvevénye, 1967.július 11.
Ezen az estén végre együtt volt a tűzhely és a gázpalack is. Egymás mellett pihentek, és várták sorsukat. Három nap múlva megérkezett Szombathelyről a gázmű szerelője, és a hátsó konyhán összeszerelte a palackot és a tűzhelyet. Hosszasan magyarázta Ilona néninek a használatát, és lelkére kötötte, hogy a háztartásból senki másnak ne engedje kezelni. Miután elment a szerelő, mindenki összegyűlt a konyhában, hogy megcsodálja az új tűzhelyet. Még a szomszédok is átszaladtak megnézni délután.
Bekapcsolási jegyzőkönyv, 1967. július 14.
1967. július 15, szombat. Ilona az új tűzhely előtt ült, és a kezelési utasítást tanulmányozta. A konyhaasztalon tojás, porcukor és liszt, a tepsi papírral bélelve. Az üres sütőt teljes lángon, 15 percig kell előmelegíteni, majd féltakarék lángon 13-15 percig kell sütni a piskótát – állt az utasításban. Mindent pontosan betartott, és meglett az eredménye: talán még szebb piskótát sikerült sütnie annál, amit azon a napon kapott a szomszédasszonytól, amikor eldöntötte, hogy megveszi a gázsütőt.
Sütési tanácsok piskótához 1967-ből
A süteményt nézve elgondolkodott, hogy egy gyermek megszületéséhez éppen annyi idő kell, mint amennyit ennek a gázsütőnek „megszületésére” kellett várnia.
Pörneczi Tamás, 2017. július
Köszönet Lakatos Tibornak, aki írásom eredeti dokumentumait rendelkezésemre bocsájtotta.
