Katolikus iskolák államosítása és előzményei Kenyeriben
A Raffai Jenő és a Tavasz Géza nevekre nem sokan kapják ma fel a fejüket Kenyeriben. Talán azért is, mert mindössze két alkalommal jártak a falunkban. 1950. január 12-én Kenyeriben, majd 1950. február 21-én Rábakecskéden töltöttek el néhány órát. Megbízatásuk csupán egyetlen tevékenységre terjedt ki: a településeinken 350 éve fennálló, római katolikus felekezetű oktatást azonnali hatállyal megszüntetni, és az akkori két iskolát államosítani. A fennmaradt jegyzőkönyvek szerint az államosítás mindennemű ellenállás nélkül megtörtént mindkét esetben, mindössze Kenyeriben nem értett egyet bizonyos döntésekkel az akkori plébános, Horváth István. Na de miért? Hogy-hogy semmilyen ellenállást nem tanúsított senki a faluban? Miért nem álltak ki az egyházi tanítók mellett? – kérdezhetnék sokan. Ahhoz, hogy választ kapjunk ezekre a kérdésekre, néhány évvel korábbra kell visszamennünk a történelemben. A II. Világháború végnapjaiban és az azt követő években történt rengeteg esemény közül néhányat szeretnék csak felvillantani, nem törekedve arra, hogy minden egyes részletre kitérjek. Elsősorban a katolikus iskolák államosításának előzményeit igyekeztem röviden összefoglalni.
Mindszenty József püspök a dombóvári gimnáziumban tart beszédet (archív felvétel 1937)
5 hónappal a felszabadulás előtt, 1944. október Budapest
Az oroszok mélyen benn állnak az ország területén. Az országutakon menekülő milliók áradata, az elfoglalt területekről az ottrekedtek kétségbeesett segélykiáltása jön, a szétszóródó, magára hagyott magyar seregtesteket most már szinte minden katonai és politikai vezetés nélkül viszi harcba a legkeményebb lelkiismereti parancs: a szülőföld védelme. A szovjet hadsereg eléri a Duna vonalát, a dunántúli területek végveszélybe kerülnek. Mindszenty József, veszprémi püspök az erkölcsi és fizikai élet védelmére akcióba kezd, emlékiratot fogalmaz a kormányhoz, aláíratja a dunántúli püspökökkel, maga viszi fel Budára. Az utolsó kísérlet volt ez. „Alulírottak, mint a Dunántúl Főpásztorai, magyar főpapi felelősségünk tudatában arra kérjük Miniszterelnök Úron keresztül Magyarország sorsának mostani intézőit, hogy a még ép Dunántúlt ne vessék oda visszavonulási harcok martalékának, mert ezzel a magyar haza utolsó darabja is és vele a magyar jövő és felépülés utolsó reménye is odavész.” – fogalmaznak a püspökök levelükben. Kérésük tulajdonképpen arra vonatkozik, hogy a Dunántúl védelmében a harcokat fel kell adni, ezzel a kormányzó október 15-i fegyverszüneti deklarációjához csatlakoznak. Levelük nyilvánosságra kerül, a párt és a hadsereg erejét dokumentálni kell, Mindszenty püspököt a levél átadása után letartóztatják.
Mindszenty József prímás az Új ember című lap szerkesztőségében (archív felvétel 1947)
5 nappal a felszabadulás előtt, 1945. március 29. Esztergom
Az ország hercegprímása Serédi Jusztinián. Az oroszok harmadszor foglalják el Esztergomot, a harcok hetek óta tartanak, a beteg hercegprímás az óvóhelyen haldoklik, orvosi segítségre nem számíthat. Nagycsütörtök van, hírül hozzák az óvóhelyre, hogy a szovjet katonák betörtek az egyik apácakolostorba. A prímás tekintete egy pillanatra még az eget keresi, aztán lehajtja fejét, és meghal. Délután három óra van. A súlyos találatokat kapott prímási palota épen maradt lépcsőházának nagy négyszögében ravatalozzák fel. Nagypéntekre virradó éjszaka ravatalához orosz katonai díszőrséget rendel a szovjet parancsnokság. És reggelre eltűnik a halott ujjáról a pásztorgyűrű, amit sosem találnak meg. Utódjának XII. Pius pápa, Apor Vilmos győri püspököt nevezi ki.
4 nappal a felszabadulás előtt, 1945. március 30. Győr
Már két napja zajlik Győr ostroma. Apor püspök mindenkit befogad, és sok százan találnak menedéket a Püspökvárban. Nagypénteken részeg orosz katonák a pincében tartózkodó asszonyok és lányok közül százat el akarnak vinni, a püspök pedig ellenáll. A katona előbb a mennyezetbe lő, a négy golyó helye most is látható. Majd a püspököt veszi célba. Egy lövés a fején, egy a kezén és egy a gyomrán éri. A katonák elmenekülnek, és soha egyiküknek sem lett bántódása. A püspököt kórházba szállítják az ostromlott városon keresztül, ahol petróleumlámpa fényénél műtik meg. Április 2-án, éjfél után hal meg. 1 napig sem volt hercegprímás.
Az Államosítási bizottság érkezésének bejelentése, 1950. január 9. (Kenyeri Plébánia iratai, köszönet Budai Zoltán plébánosnak)
50 nappal a felszabadulás után, 1945. május 24. Budapest
Az országnak nincs hercegprímása. A katolikus püspöki kar visszaállítja a püspöki körlevelek többszáz év előtti gyakorlatát. A népi-demokrácia fedőneve alatt dolgozó proletárdiktatúra elveszi a szabad gondolatok közlésének lehetőségét, ezért ezek a körlevelek hatalmas jelentőségűek ezekben az években. A templomokban felolvasott levelek csak félig kimondott szavakat tartalmaznak, de az elnyomott és megalázott hívők félszavakból is értenek.
6 hónappal a felszabadulás után, 1945. október 18. Esztergom
Mindszenty bérmakörútja során értesül, hogy a pápa hivatalosan magyar hercegprímássá nevezte ki. Ő akkor az egyetlen felelős tényező a magyar életben, aki felismeri, hogy a demokrácia színjátéka mögött a bolsevizmus hatalmas összeesküvése áll. Körlevelében a templom, az egyház, a katolikus iskola 900 éves, töretlen fennállásának kiemelésével igyekszik az emberek egységét megtartani illetve újra megteremteni.
15 hónappal a felszabadulás után, 1946 nyara
A politikai rendőrség pontos adagolásban, 2-3 naponként lead egy hírt a sajtóban. „Fasiszta összeesküvés a keszthelyi premontrei gimnáziumban – Kézigránátokat gyűjtenek a váci piarista diákok – Páncéltörő kiképzés az esztergomi bencés gimnáziumban”. Az egyházi iskolákon a sor. A katolikus tanügyi főhatóság a legszigorúbb utasítást adja ki az esetek kivizsgálására. Az eredmény mindenütt negatív, semmi. És a politikai rendőrség is hallgat. A „kísérleti léggömböket” bevonják, a közvélemény nem izgatható ezzel, fásultan hallgat, senki sem hisz semmit a hírekből. A hírek elhallgatnak, a hercegprímás azonban éberen figyel. A támadások tüzébe kerülő iskolák védelmében megjelenik az első pásztori körlevél.
A kenyeri katolikus iskola államosítási jegyzőkönyvéből: a résztvevők felsorolása (Kenyeri Plébánia iratai, köszönet Budai Zoltán plébánosnak)
Két évvel a felszabadulás után, 1947 nyara
A „szabad hitoktatás” jelszavával a kötelező iskolai hitoktatást megszüntetését határozza el a kormányzat, amit egy nyilatkozat formájában tesz közzé, de nem számol az ország közhangulatával. Az ország elemi erejű ellenállása nyíltan meg is mutatkozik, nagy erejű népszavazássá nő a kérdés. A „vörös Csepel” lakóinak 250 fős küldöttsége személyesen adja át a Miniszterelnöknek, a fakultatív vallásoktatás bevezetése ellen tiltakozó tízezer szülő aláírásával ellátott memorandumot. A javaslatot le kell venni a napirendről. A Párt megdöbben, nem tudta felmérni milyen erővel áll szemben. A bukás méretét mutatja, hogy Rákosi Mátyás, Csepelen kénytelen leszögezni a következőket: „A magyar nép nagy többsége vallásos. A magyar nép vallásos zöme joggal követeli meg tőlünk, hogy ezt a vallásos érzületet tiszteletben tartsuk és vele minden tekintetben számoljunk.” (Részlet a Szabad Nép, 1947. augusztus 7-i számából). A párt fél évre visszavonul, hogy a háttérben előkészítse az újabb támadást az egyház és az egyházi iskolák ellen.
A rábakecskédi katolikus iskola államosítási jegyzőkönyvéből: a résztvevők aláírásai (Kenyeri Plébánia iratai, köszönet Budai Zoltán plébánosnak)
Három évvel a felszabadulás után, 1948. május 15. Budapest
Ortutay Gyula vallásügyi és közoktatási miniszter bejelenti az iskolák államosítását.
Három évvel a felszabadulás után, 1948 nyara
Minden készen áll a támadásra az egyházi iskolák ellen. A lényeg annyi, hogy minden csendesen történjen, a „nyugat felé” ne szivárogjon ki semmilyen hír. Az ÁVO (Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya) már naponta küldi az utasításait.
„Illetékességi területén minden templomban elhangzó szentbeszéd lefigyelését alaposan szervezze meg. A beszédek részletes tartalmát, a hívők hangulatát és számát, társadalmi összetételét, a szentbeszédet mondó lelkészek neveit, minden ezzel kapcsolatos megnyilatkozást terjesszen fel.” (Június 4. Államvédelmi előadóknak).
„Amikor osztálya papot vesz őrizetbe, a legsürgősebben gondoskodjék arról, hogy az őrizetes pap reverendáját civil ruhával felcserélje.” (Június 8. 977/1948. Timár ezredes)
Három évvel a felszabadulás után, 1948. június 3. Pócspetri (Szabolcs megye)
Június 3-án, a Szabolcs megyei Pócspetriben, az iskolák államosításáról egyeztetnek a községházán. Az esti szentmise után a pap és a hívők, a tárgyalás helyére vonulnak tüntetőleg. A községháza előtt őrt álló egyik rendőr, vitatható körülmények között, saját fegyverétől halálos sebet kap. Ma már tudni lehet, hogy dulakodás közben, véletlenül sült el a fegyver, és nem szándékos gyilkosság történt, mint ahogy az esetet követően a rögtönítélő bíróság kimondta. A „pócspetri rendőrgyilkosság” mindenesetre kapóra jön az akkori politikai hatalomnak. A monstre per hozzásegíti a pártot és az államot, hogy rövid idő alatt dűlőre vigyék az egyházi iskolák államosítását.
A kenyeri katolikus iskola államosítási jegyzőkönyvéből: véghatározat (Kenyeri Plébánia iratai, köszönet Budai Zoltán plébánosnak)
Három évvel a felszabadulás után, 1948. június 18. Budapest
Az országgyűlés elfogadja azt a törvényt, ami elveszi az egyház iskolajogát, az egyházi iskolák földjeit, az internátusokat, és az épületeket. Ezen a napon reggel 8 órakor az ország templomaiban mindenütt misét tartanak, majd a szentmisék után negyed órán keresztül szólnak a harangok mindenütt. Az ÁVO készenlétben áll.
„UTASÍTÁS VALAMENNYI ÁLLAMVÉDELMI OSZTÁLYNAK. Június 15.
A hercegprímás legutóbbi körlevelében elrendelte, hogy az államosítási törvényjavaslat tárgyalása közben tiltakozásképpen tartsanak miséket és harangozzanak….Abban az esetben, ha a misék és harangzúgások atrocitásokra vezetnének, úgy nemcsak a tömegtüntetések szervezői és résztvevői ellen kell eljárni, hanem az ilyen helységekben a plébánost is őrizetbe kell venni. A papok személyes őrzésére egyes helységeken különböző csoportok alakulnak. Amennyiben ezek a védőcsoportok továbbra is működnének, a csoport tagjait és szervezőit haladéktalanul őrizetbe kell venni, és internálni még akkor is, ha a védőőrizet ellátásán kívül semmi más tevékenységet nem fejtettek ki. Felhívom valamennyi ÁVO szervet, hogy teljes készenlétben álljanak. 1050/1948. Timár ezredes.”
Három és fél évvel a felszabadulás után, 1948. szeptember 12. Celldömölk
Kemenesalja vidékének ősi ünnepe, a kiscelli Mária-templom búcsújának napja. A templom éppen ebben az évben lett 200 éves. A búcsút engedélyezik, a templomok meghirdetik az ünnepet, a nép örömmel készülődik. Szeptember 9-én kidobolják, hogy a környéken agyhártyalob-járvány lépett fel, orvosi szűrővizsgálat lesz szeptember 12-én, a lakosság köteles otthon maradni. A hír különös, senki sem hallott egyetlen esetről sem. A vesztegzár kihirdetése későn jön, a távoli helyekről már elindultak a zarándokok. A belügyminisztériumból a következő titkos üzenet érkezik az illetékesekhez: „A celldömölki Mária-napi zarándoklattal kapcsolatban felhívom, hogy a zarándoklást határozott intézkedésekkel ne akadályozza meg, hanem a közigazgatási hatóságok közbejöttével a köztudatba vitesse át, hogy a Mária-napok elmaradnak. Az ünnepség nem tartható meg. Belügyminiszter” A tömeg jön rózsafüzérrel és imakönyvvel a kezében. Kenyeriből is érkeznek a zarándokok. A kitalált járvány leküzdésére géppisztolyos, szuronyos rendőrök állják el az utat, a városkába nem mehet be senki. A zarándokok a földeken a kukoricásban töltik az éjszakát, hajnalban fordulhatnak vissza anélkül, hogy a templom közelébe jutnának. Minden egyházi ünnepség csak magában a templomban folyik le, erős rendőrkordon gyűrűjében. A szentmise végén, a tömeg énekét túlharsogják a száguldó rendőrautók szirénái, és a tűzoltókocsik valami sárga folyadékot lövellnek a templom közvetlen környékén. Aztán este, mintha valami balkáni választási akció sikerét ünnepelnék, a kocsmákban a Kommunista Párt táncmulatságai folynak.
A celldömölki kegytemplomig nem tudtak eljutni a zarándokok 1948 szeptemberében (Révhelyi Elemér korabeli fotója)
Karácsony, 1948. december 26. Esztergom
Reggel két kispap szokás szerint lemegy a prímási palotába, hogy ministráljon a főpásztornak. Hamarosan azzal jönnek vissza, hogy a bíborost az éjjel elvitték. Mindszenty három közeli munkatársa is értesül a hírről, mindhármuknak ugyanaz a teendőjük: a bíborostól hetekkel ezelőtt kapott és elrejtett borítékot fel kell nyitni. A nagy borítékokban öt kisebb borítékot találnak megcímezve. A címzettekhez olykor kalandos úton jutnak el a borítékok. Mindegyikükben ugyanaz a szöveg áll, amit másnap a Szabad Európa rádióban többször be is olvasnak, mintegy végrendeletként: „Nem vagyok összeesküvő, nem mondok le, bármit is hirdetnek rólam, az megtévesztés és hitelt nem érdemel. Ha emberi erőt felülmúló erőszak miatt mást vallanék, az eleve érvénytelen. Mindszenty József bíboros Esztergom, 1948. december”.
A bíboros és őrzői. Tárgyalása előtt 38 napig kínozták, hogy „megfelelő” vallomást csikarjanak ki belőle (archív felvétel, 1949)
Közel négy évvel a felszabadulás után, 1949. február 8. Budapest
A koncepciós per főtárgyalása 1949. február 3-án kezdődik, az ítéletet – az életfogytiglan tartó fegyházbüntetést – február 8-án hirdetik ki. A bíboros először a gyűjtőfogházban raboskodik, majd az ország különböző fegyházaiban 1956-ig.
Talán egy kissé hosszúra sikerült történelmi áttekintésemből bizonyára mindenki számára világos lehet, hogy mi várt azokra, akik akadályozni próbálták a hatalom gépezetét. Így településünkön már csak a néma beletörődés maradt az iskolák államosításakor.
A kenyeri katolikus iskola államosítási jegyzőkönyvéből: a plébános óvása a döntés ellen (Kenyeri Plébánia iratai, köszönet Budai Zoltán plébánosnak)
Kenyeriben a 197 m2 területű, kéttantermes iskolát, a mellette található kántortanítói lakást és a 96 m2 területű melléképületet államosították, az akkori Fő utca 74 szám alatt. Továbbá a 474 m2 területű, korábbi intézőlakás, amiben a 4 tantermes iskola működött, is erre a sorsra jutott. Az iskolákhoz tartozó beltelkek, udvarok és iskolaföldek jelentős része is államosításra került. 29,66 aranykorona érték maradt egyházi tulajdonban és 96,23 aranykorona értékű föld került az állam kezébe. Horváth István plébános tiltakozása is bekerül a jegyzőkönyvbe, ahol is kéri, hogy a kántortanítói lakás és annak kertje maradjon meg egyházi tulajdonként.
A kecskédi katolikus iskola államosítási jegyzőkönyvéből: a véghatározat (Kenyeri Plébánia iratai, köszönet Budai Zoltán plébánosnak)
Rábakecskéden hasonló a helyzet. A 171 m2 területű kéttantermes iskola, és a két tanítói lakás valamint a melléképületek és a kert államosításra került az akkori, Iskola utca 34 szám alatti telken. Az iskolaföldek Kecskéd esetében nem kerültek megosztásra, minden föld állami tulajdonba ment át. A döntés ellen ez esetben már a plébános sem tiltakozott. 1950 augusztusában és szeptemberében, a földhivatal az államosítási jegyzőkönyvek alapján, az állam tulajdonjogát mindkét település esetében bejegyezte. Az iskolák és a hozzájuk tartozó iskolaföldek immár hivatalosan is, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül az államé lettek.
Pörneczi Tamás 2017
Források: a Kenyeri plébánia iratai, Kovách Aladár: A Mindszenty per árnyékában című dokumentumgyűjteménye (megjelent 1949-ben Németországban), Krajsovszky Gábor megemlékező előadásai Mindszentyről
