Kígyókő vára, amit két település is a magáénak tart
Hónapok óta készülök megírni ezt a bejegyzést, de az egymásnak sokszor ellentmondó információk, források, dokumentumok miatt, eddig nem vállalkoztam az 500-800 évvel ezelőtti események feltárására. Horváth István, egykori plébános írásaiban olvastam először arról, hogy a településünk határában egykoron vár állott, amit ő maga is „a településtörténet vitatott területeként” nevezett meg. A várat, történelmi kutatásai és a néphagyomány akkor élő tanúi alapján „Kígyókő” váraként azonosította be. Ugyanakkor más források szerint „Kígyókő” vára, a mai Ostffyasszonyfa határában lehetett, míg bizonyos kutatók szerint a mai, ostffyasszonyfai templomok környékén épült. Természetesen mindegyik kutató igyekezett „sziklaszilárd” bizonyítékokat felsorolni saját teóriája mellett, kegyesen és gyorsan túllépve azokon a bizonyítékokon, amelyek nem illettek bele az általuk megalkotott képbe. Igyekeztem összegyűjteni, és összehasonlítani ezeket a teóriákat, a forrásaikat és az igazságtartalmukat.
Földhalomvár rekonstruált rajza. Hasonló állhatott Kecskéd mellett is
Történetem főszereplőinek múltja a honfoglalás koráig nyúlik vissza. A fennmaradt okleveles adatok bizonysága szerint a környékünk vezető nemzetsége, a besenyő-kun származású Osl (vagy Oslu vagy Osli írásmódú) család volt, amit az oklevelekben gyakran előforduló jelző, a „dictus Kun” (jelentése: kunnak mondható) is bizonyít. Nevük akkoriban „Osli comes” alakban létezett. A „comes” szó akkori jelentése a honfoglaló nemzetségekből alakult családok fejét jelentette, később a grófokra alkalmazták a comes szót. Oslu, a pogány harcos, az Ostffyak ősének történetét Vörösmarty Mihály is felelevenítette „Cserhalom” című hőskölteményében. „Cserhalmon tüne mint első ős Oslu vezér fel, harcolván dacosan kun Hadúr isteneért. Egyezer és hetvenet írt akkor a krisztusi vallás.” – meséli az író az 1068-as évben lezajlott cserhalmi csata történetét.
A Magyar Anjou legendárium egy lapja is megörökíti Szent László történetét és a cserhalmi csatát. Az alsó képeken a király és a kun vezér harcát ábrázolták. A képeket 1320-ban festették.
Száz évvel később, 1180-ban, az időközben pogányból hithűvé változott Osli comes ős megalakítja a csornai premontrei prépostságot. Osli comes leszármazottaiból lassan önálló családok születtek. Osli comes egyik fiának, Tamásnak utódai, Károly Róbert királytól adományként kapták Nagykanizsát, aminek tiszteletére felvették a Kanizsai családnevet. Osli comes másik fia, Beled utódai, IV. Béla királytól Vica települést kapták meg, nevük ezért hamarosan Viczay lett. Történetem főszeplői, az „asszonyfalvai Ostffy” család 19 generáción keresztül viselte nevét. Lassan új évszázad köszöntött be az 1200-as évvel, de várépítéssel kapcsolatos információ nem merült fel az Osli származású családok életében.
Ostffy Lajos főispán, országgyűlési képviselő volt az utolsó férfi tagja az Ostffy családnak. 1944. decemberében halt meg. A fotón díszmagyar főúri ruhában látható.
Egy 1399-ben íródott oklevélben aztán részletes leírást találunk az „ostffyasszonyfai várról”, aminek egy nagy és egy kis tornya van, udvarában alápincézett épület és palota áll. Kétségtelen, hogy a vár már az Ostffy család érkezése előtt megvolt, amit az oklevelekben „Kygyokw”, „Kygioku” neveken említenek, vagy a mai írásmóddal írva „Kígyókő”-nek neveznek. Tovább lapozva a történelmi események között megállapíthatjuk, hogy a legtöbbször ostromlott váraink közé tartozott Kigyókő vára, amiért az 1403, 1440, 1441, 1454 és 1680 években is harcok folytak. Számtalan családi perpatvar, birtokmegosztás maradt fenn a korszak okleveleiben, ahol megemlítették a várat, többször cserélt gazdát, többször ujjá építették.
I. Ulászló király oklevele 1441-ből. Az oklevélből kiemeltem a feliratot, amit régies írással „Kygyokw” betűkkel írtak fel, de évszázadokkal később valaki pirossal aláírta a Kígyókő nevet.
Kígyókő várának helyeként mindenütt Ostffyasszonyfa jelenlegi központja, a település legmagasabban fekvő része, a templomok környezete szerepel. Egyes kutatások szerint a vár alapjai, az 1917-ben épült evangélikus templom alatt találhatók. Utolsó, 1680-ban történt ostromáról fennmaradt levélből tudjuk, hogy a győri vár őrségéből szervezett sereg, ágyukkal vette be Kígyókő várát, majd „felsőbb parancsra” teljesen lerombolták azt. A dombtetőn álló, egykori vár, illetve kastély romjait 1768-ban és 1786-ban még említik. 1796-ban Asszonyfalváról feljegyezték, hogy „hajdan kastélya is vala, egy tőle nem messze levő dombon”, 1851-ben pedig „az ide való várnak ma már nyomai is alig látszanak” feljegyzés maradt ránk. Ma már csak egy kút, a két templom között lefutó út mellett található „Várkút” emlékeztet bennünket az egykori várra.
A hajdani Kígyókő vár helyét Ostffyasszonyfán, fehérrel jelöltem a műholdas fotón.
A történetre itt tehetnénk fel a pontot megállapítva, hogy a számtalan, apró vagy éppen egyértelmű utalásból biztosak lehetünk abban, hogy Kigyókő vára sohasem állt a kecskédi határban. Mi történhetett? Miért gondolta mégis Horváth István egykori plébános azt, hogy a vár falunkban volt? Írásait olvasgatva egyértelművé vált számomra, hogy elsősorban a néphagyomány tanúira, azaz az idősek elbeszéléseire hagyatkozott, hiszen közülük nagyon sokan mesélték el a szüleiktől, nagyszüleiktől hallott történeteket, a kecskédi Várdombon álló egykori várról. A „néphagyomány” még arra is emlékezett falunkban, hogy a vár, Mátyás király idejében semmisült meg. Úgy látszik emberöltőkön át, apáról fiúra szállt a történet, ami több száz éven át fennmaradt. A vár létezését két oklevél felemlítésével is igyekezett a plébános írásaiban alátámasztani, melyeket jómagam is felkutattam. Egyik hivatkozásában, a Fejér György által összegyűjtött és az 1800-as évek elején, 40 kötetben megjelent „Codex Diplomaticus” bejegyzéséből vont le következtetéseket, de a megadott oldalak (valószínűleg elírás miatt) nem tartalmaznak információt a várral kapcsolatban. A másik hivatkozásában szereplő oklevelet megtaláltam. Az 1409. július 6-án kelt „bizonyságlevélben” azonban nem szerepel az egykori plébános által hivatkozott „Kecskédy János, kecskédi birtokos” neve, így ez sem igazolja, hogy az ő földjén, Kecskéden állt Kígyókő vára.
MTI jelentés 1934-ből: Wéber Gyula két héten át kutatta Kígyókő várának helyét Ostffyasszonyfa, Csönge és Rábakecskéd határában. Megállapításaival Horváth István plébános nem értett egyet.
Semmiképpen nem szeretném, ha olvasóim tévesen azt gondolnák, hogy megkérdőjelezem kutató elődöm munkásságát, sőt nagyon is sokat köszönhetek neki. A néphagyománynak, az idősek emlékezetének én is óriási jelentőséget tulajdonítok, ezért nem hagytam abba ezen a ponton a kutatásomat, éreztem, hogy lennie kell valaminek, ami elkerülte a figyelmemet. Aki végigolvasta bejegyzésemet, az maga is rájöhetett, hogy hol lehet a „kulcs”, a várak történetében. Nos, segítek egy kicsit…
Ahogy történetem elején olvashatták, a csornai prépostság megalakítása után, az 1200-as, 1300-as években nem szólnak az oklevelek azt Ostffy ősökről, nem sokat tudunk sem róluk sem birtokaikról, mígnem 1399-ben felbukkannak immár vártulajdonosként. Ebben a korszakban kell tehát keresnünk az „elveszett várakat”, ahogy tették azt többen is az utóbbi évtizedekben. Ostffyasszonyfa határában, a Rába árterének szélén, magányos mesterséges domb áll, amit „Törökhomp” néven ismerünk, ami a ma már teljesen eltűnt Nárai faluhoz tartozhatott. A középkorban lakótorony vagy őrtorony állt itt, aminek az alapját egy még korábban épült, Árpád-kori földhalomvár képezte. Ezek a teljes egészében földből felhalmozott várak a 900-1300 évek között épültek. A földet agyaggal, esetleg faoszlopokkal erősítették meg.
„Zalak” nevű földhalomvár fotója felülről Sorkifalud közelében. Kecskéden és Ostffyasszonyfán még ennyi sem maradt a régi várakból.
Ostffyasszonyfától közel egy kilométerre, a Lánka patak mellett, a Kádár-dűlőben újabb vár nyomát fedezhetjük fel. Ez az úgynevezett „Csonkavár”, aminek területe 3 méterrel emelkedik ki a terepszintből. Szintén egy már eltűnt településhez, Kádár faluhoz tartozott a vár, ami III. Béla korában létezett utoljára, tehát az 1200-as évek elejéig. Ugye minden olvasómnak feltűnik, hogy mindkét vár virágkora akkoriban lehetett, amikorról nem szólnak az oklevelek. Talán ez egyik várat éppen Kígyókőnek hívták az építői, és miután elpusztult, megőrizték a nevét egy emberöltőig. Amikor aztán az új, kővár épült Ostffyasszonyfa közepén, annak is a Kígyókő nevet adták, emlékezve a régi várra.
De szerintem nem így történt. Kecskéd mocsaras részén, a Lánka és a Rába folyása között van egy hely, amit emberöltők óta Várdombnak neveznek. Az országban nagy számban találhatunk hasonló helyneveket, amelyek régi erődítmény környezetéből kiemelkedő helyet határoznak meg. A négyszögletes árokkal övezett térség méreteiben teljesen megfelel az Ostffyasszonyfa térségében is megtalált földhalomvárak helyszíneinek. A mai térképen a vár helyének „dombja” már nem látható, de a korábbi térképeken egyértelműen beazonosítható a pontos helyszín.
A kecskédi Várdomb ma és egy korábbi térképen, ahol látható még a vár helyén megmaradt domb.
Egykoron, a Czirákyak előtt itt élő kegyúri családok, hasonlóan az Osli család tagjaihoz, felvették a település nevét. Ez történt falunkban is, ahol a Kecskédy család telepedett le, akiknek több tagjáról is tudunk az 1300-as években és azt követően. Egyikőjüket Kecskédy Lászlónak hívták, aki benősült a híres és nem kevésbé gazdag, csáktornyai Lackfi István alispán családjába, így aztán középbirtokosnak számított. A történelemből pedig jól tudjuk, hogy a főurak mellett, azokat mindenben „utánozva”, a középbirtokos családok voltak a középkori kastélyaink, váraink építői. Talán éppen ezt a kecskédi várat hívták Kígyókő várának, és miután elpusztult, a szomszédos, Ostffyasszonyfa közepén épült új várnak is a Kígyókő nevet adták, emlékezve a régi szomszédvárra. Talán a kecskédi vár Mátyás király általi lerombolását is jól tudja a “néphagyomány”, hiszen a Mátyás-kori országgyűlések rendelkeztek arról, hogy a polgárháború idején, engedély nélkül épült várakat le kell rombolni.
A mesterséges domb felülnézete és az egykori vár rekonstruált rajza.
Ennyi évszázad távlatából lehetetlen vállalkozás lenne megdönthetetlen bizonyítékokat találni akár egyik, akár másik teóriára. Bizonyos azonban, hogy Ostffyasszonyfán, 1350-1680 között magasodott, a kőből épített Kígyókő vára. Az ezt megelőző évszázadokban, Kecskéden, közel a Rába átkelőjéhez, a Lánka patak mellett is állt egy földhalomvár, ami nem vetekedhetett ugyan a későbbi ostffyasszonyfai vár nagyságával, de hiszem, hogy a várat a kecskédiek Kígyókő várának nevezték…
Pörneczi Tamás
Források: Dr. Dénes József (Csepreg) régész publikációi, Dr. Horváth István egykori plébános feljegyzései, Feiszt György: Elenyészett várak Vas megyében, Szalay-Berzeviczy Lajos: Osl nemzetsége…, Zala vármegye története, Középkori okmánytár, Diplomatikai levéltár, Festetics család levéltára, Ostffy család levéltára
