Válogatás egykori sajtócikkekből
Mai témáim: pápoci rokonok, akik vasvillával harcoltak egymással; nagyszabású hajtóvadászat a nyulak győzelmével; a kenyeri csendőrök alapos verést kaptak Pápocon; két kecskédi boroshordót talált a szomszéd pincéjében.
Kutatásaim során számos egykori hetilapot lapozok át falunkkal kapcsolatos hírekkel kapcsolatban. Biztosan állíthatom, hogy a nyomtatott sajtó az elmúlt 100 évben nem változott jelentősen. Az aktuális kül- és belpolitikai hírek mellett, minden egykori lapban megtalálhatók voltak a környék társadalmi eseményei, bűnesetei, halálozási hírei, közérdekű információi, hirdetései, árverései és színes hírei. A változás a mai lapokkal ellentétben annyi, hogy kevesebb fotóval illusztrálták az egyes cikkeket, ami természetes is, mert a technika akkori szintjén ez nehézségekbe ütközött. Olvasgatva ezeket a régi lapokat sok olyan cikkre bukkantam, melyek településünkről illetve környékünkről íródtak, de témájuk miatt nem igazán illeszkedtek egyik bejegyzésembe sem. Ezért döntöttem úgy, hogy néhány érdekesebb, egykori hírt önálló posztban osztok meg olvasóimmal. Igyekszem majd időrendi sorrendben haladni. A cikkek elsősorban a „Kemenesalja” című hetilapból származnak, aminek első lapszáma 1902. január 5-én jelent meg, és amelyben a leginkább foglalkoztak környékünk híreivel.
Kemenesalja napilap 1902. január 26-i számának fejléce
Első hírem a szomszédos Pápoc heves vérmérsékletű családjának „ütközetéről” szól.
” Rokonok négyes viadala. Pápóczon, december 30-án a családi udvaron összeverekedtek Hajdú János és Ignác testvérek és az ő felnőtt fiaik: Hajdu József és Hajdu Gábor. Kinek feje, kinek válla sérült meg a vasvillával vívott ütközetben, de szerencsére az összes sebesülések csak 8 napi gyógykezelést igényelnek. A kölcsönösen és rokoni kezek által kékre vert família panasszal járult a bíróság elé, minek következménye hihetőleg általános családi pihenő lesz a kisczelli kir. járásbíróság fogházának híves csarnokában!” (Kemenesalja, 1902. január 5.)
Legtöbbször sikeres vadászatokról szóltak a hírek, de ezúttal Vönöckön a nyulak kerekedtek felül a mostoha időjárás miatt.
„ Balvégzetes vadászat. Deczember 26-án hajtóvadászat czéloztatott dr. Miskolczy Imre miniszt. osztályt. vönöczki vadászterületén. A háziúron kívül jelen voltak: Huszár fővárosi rendőrtanácsos, Boda Dezső rendőrkapitány, Hertelendy László orsz. képv., dr. Pletnits Ferencz, Horváth Elek, ifjabb Miskolczy Imre. A vadászat iszonyú ködben és olyan sárban indult meg, hogy a sár csaknem befolyt a Nimródok csizmáinak a szárán. A gyalázatos időnek és a hasonló minőségű állapotnak tulajdonítható, hogy csupán 4 db. balvégzetes nyúl került terítékre, a többi élelmesebb kartársaik pedig tömegesen menekültek el virágzó egészségben. Bőven kárpótolta azonban a letört vádászokat a nagyszerű vadászebéd és fényes vendéglátás, amiben a szeretetreméltó háziúr részesítette őket.” (Kemenesalja, 1902. január 5.)
Egy vönöcki asszony Kecskédre jött látogatóba, se sajnos soha nem ért haza.
” Meghalt a váróteremben. Egy szegény vönöczki asszonyt ért a halál távol övéitől, idegenben. Horváth Istvánné napszámosod útra kelt a minap, hogy Kecskéden lakó fiát meglátogassa. Este felé, fél nyolc óra tájban a fertővidéki vasút Kenyeri állomásának várótermében, hol a vonat érkezését várta, hirtelen rosszul lett. Boda István állomásvezető és az utasok azonnal segítségére voltak, de hiába volt minden igyekezetük, Horváth Istvánné néhány perec múlva kiszenvedett. Halálát, mint az orvosrendőri boncolásból kiderült, szívszélhüdés okozta.” (Kemenesalja, 1902. január 26.)
Újabb hír pápoci és kenyeri érintettekkel. A kissé zavaros történetben ezúttal a kenyeri csendőrség húzta a rövidebbet, akiket néhány pápoci lefegyverzett és még meg is vert. Érdekes módon mindezek ellenére enyhe ítéletet kaptak a tettesek.
” Harc a csendőrökkel. Nem mindennapi eset volt az, ami múlt év, május hó 27-én Pápocon történt, ahol néhány egyetértő földmívesember a csendőr őrjáratot lefegyverezte és megverte. Hogy a dologban némileg a csendőrök is hibásak voltak, azt a bírói ítélet tanúsítja, mely ily súlyos esettel szemben meglehetősen enyhe büntetést rótt a tettesekre. Az említett napon éjjeli 11 óra tájban megjelent Pápocon portyázás közben a kenyeri őrsről kiküldött Tóth András és Szabó Péter csendőrökből álló járőr, s az utcán Takács Gáborral találkozván, azzal beszélgetett. E közben Takács Gábor szivarra gyújtott, mire Tóth András csendőr figyelmeztette, hogy neki, mint tűzoltó parancsnoknak tűzbiztonsági szempontból nem illik rossz példával elöljárni. Takács Gábor letette a szivart, illetőleg egy társának adta át s ezután a zsebeiben állítólag a pipája után kotorászva egy forgópisztolyt vett elő. Azt mondja ugyan, hogy csak egy másik zsebébe akarta azt áttenni, Tóth András csendőr azonban ismerve Takács Gábor erőszakos természetét, jónak látta azt szolgálati utasításuk értelmében elvenni. Takács visszakövetelte revolverét, de a csendőr csak úgy volt hajlandó azt visszaadni, ha Takács a bíró házánál igazolja, hogy miképp jutott a fegyverhez. Hogy ezután mi történt, azt a csendőrök is és Takács és társai is másképpen adják elő.
A csendőrök szerint Takács nem akart a bírói házhoz menni, míg Takács Gábor azt állítja, hogy ő elment volna szívesen, csak az ellen tiltakozott, hogy őt ok nélkül megbilincseljék. Szóváltásuk után Takács Gábor eltávozott, de azt állítja, hogy Tóth András csendőr a szuronyával megszúrta a jobbkezét. Utóbb Takács megjelent a bíró házánál s ott vérfoltos kezét mutogatva, panaszolta, hogy őt a csendőrök megszúrták. Itt a községbíró felszólította, hogy igazolja, hogyan jutott a revolverhez. A bírónak azt nem tudta igazolni, de Takács azért kérte a forgópisztoly kiadását. A csendőrök intették, hogy menjen szépen haza vagy üljön le, de Takács mindinkább rakoncátlanabb magaviseletet tanúsított, úgy, hogy Tóth csendőr megbilincseltette. Mikor aztán Szabó Péter csendőr meg akarta bilincselni, Tóth András pedig szuronyát szúrásra készen tartotta, a szuronyt Takács Gábor, Szabó Péter fegyverét pedig a szobába benyitó idősebb Takács Ferenc megragadta. E közben bejöttek a szobába ifj. Takács Ferenc, Takács Gáspár, Gát Kálmán és Szabó Péter Imre pápoci lakosok is s általános verekedés kezdődött a csendőrök és a pápociak között. A csendőrök kardcsapásokkal védekeztek, de fegyverük a túlnyomó erővel szemben elégtelen volt. A harcias pápociak elvették a csendőrök fegyverét s úgy elvérték őket, hogy Tóth András 20 napot meghaladó, Szabó Péter pedig 20 napon alóli gyógytartamot igénylő testi sértést szenvedtek.
E hó 28-án tartotta meg ebben az ügyben a főtárgyalást a törvényszék dr. Laky Kristóf kúriai bíró törvényszéki elnök elnöklete alatt. Az ítélőtanácsban, mint szavazóbírák Szalay Imre és Tulok János törvényszéki bírák, mint jegyző Schneller Aurél törvényszéki aljegyző vettek részt. A kir. ügyészséget Fehérpataky László alügyész képviselte, a vádlottakat dr. Szabó László ügyvéd képviselte. A tárgyaláson, melyen Lukács Lőrincz községbírón kívül, a többi tanuk mind a vádlottak javára vallottak, a fentebb ismertetett tényállás derült ki. A törvényszék valamennyi vádlottat bűnösnek találta, a hatóság elleni erőszakban s Takács Gábort, Takács Gáspárt és ifj. Takács Ferencet 8-8 havi, idősebb Takács Ferencet 3 havi, Gál Kálmánt és Szabó Péter Imrét pedig 1-1 havi fogházra ítélte. Az ítélet ellen Takács Gábor és id. Takács Ferenc, védőjük s ezen vádlottakat illetőleg a kir. ügyész is felebezett, míg a többi vádlottra nézve az ítélet jogerőssé vált.” (Kemenesalja, 1902. február 2.)
Az „Osztrák-magyar bank” 50 Korona értékű bankjegye 1902-ből
Mai utolsó híremben egy kecskédi farsang legvidámabb – és néhány szereplő számára – szomorkásabb pillanatait idézem fel.
” Farsangi élet Kecskéden. Vígan folyt az idei farsang Kemenesalján,de különösen Kecskéden. Az általános vígságnak szárnylegyintése azonban nem érintette Bokros Béla és Balog Imre ottani lakosokat, a miatt az egyszerű de nagy ok miatt, hogy se boruk nem volt, se pedig pénzük, amin egy kis kedvderítő folyadékot vehettek volna maguknak. Ital nélkül pedig nem farsang a farsang. A két atyafi sokáig töprenkedett, míg nem aztán nagy elhatározás szülemlett meg az agyukban. Egyik komor februári éjszakán szépen besurrantak Takács Sándor kecskédi lakos udvarára s a gazdának a szobája alatt levő zárt pincéjéről, a lakatot leverve, diadalmasan bevonultak a földalatti rezidenciába. Nem sokat teketóriáztak ott, hanem neki döntve vállukat egy 112 liter bort tartalmazó hordónak, szépen elgurították azt a maguk portájára. A dolognak azonban a gazda is, meg a csendőrség is neszét vette és Bokrost és társát rövidesen bortalanná téve, feljelentette a szombathelyi királyi ügyészségnél.” (Kemenesalja, 1902. február 16.)
A régi újságcikkek közötti barangolást folytatom…
Pörneczi Tamás
Források: korabeli újságcikkek
