Néhány régi fotó a környező települések életéből
Ma egy kissé eltávolodunk Kenyeritől, és bepillantunk a szomszédos és távolabbi települések életébe. Az egykori fotók segítségével igyekszem megidézni Csönge, Pápoc, Rábakecöl, Ostffyasszonyfa, Vönöck, Celldömölk és néhány környező település múltját. Megpróbáltam kevésbé ismert fotókat megosztani a mai bejegyzésemben.
A szomszédos Pápoc községben járunk. Az 1960-70 között készült fotókon a restaurált Havas Boldogasszony kápolna és plébánia templom együtt láthatók. Az alsó fotón a falu központjában egy Wartburg igyekszik kifordulni a főutcára.
Szintén szomszédos Kenyerivel a kissé távolabbi Vönöck is. A fotók 1910 körül készültek a Fő utcában.
Talán a helyiek számára sem igazán ismert fotókon, a szintén szomszédos Csönge községet láthatjuk. A fotók a „Szebb Jövőt” című levente lapban jelentek meg 1941. júniusában. A történet szerint Levente otthon építését határozták el a csöngeiek, de számos körülmény nehezítette meg a munkát. Amikor az anyagokat szállítani kellett, akkor a lovakat katonai „szolgálatra” vitték el. Mikor a tetőfát akarták hazaszállítani Sárvárról, akkor a nagy felhőszakadás úgy megduzzasztotta a Lánka patakot, hogy elsodorta a hidat, sőt még elárasztotta vízzel a homokbányát is. Amikor végre megkezdődtek volna a munkák, akkor a szakmunkásokat elvitték katonának. Ezek után a leventék és a csöngei lányok, asszonyok együtt dolgozva fejezték be a Levente otthon építését. Az építés után beszerezték a székeket, asztalokat, kályhákat, fogasokat, lámpákat, függönyöket, címereket és a kormányzó arcképét is. Mosdótállal, szappannal, törölközővel, vizesvödörrel és faliórával is felszerelték az épületet. Végül 253 pengőt gyűjtöttek össze, amiből rádiót vásároltak, hogy együtt hallgathassák a műsort. Minden nehézség dacára, végül 1941-ben elkészült a Levente otthon. „Adósságuk nincsen, mindent kifizettek” – írják az egykori források. A fotókon az építők és a kész Levente otthon látható, ami ma a Polgármesteri hivatalnak ad helyet.
Utolsó szomszédos községünk Rábakecöl. A fotók 1940 körül készültek. A felső fotón a főutca, a jellegzetes templommal és a paplakkal láthatók. Az alsó fotón hölgyek pózolnak az egykori, Kenyeri és Rábakecöl közötti Rába-híd korlátja mellett. Ez a híd 1945-ben megsemmisült, helyén ma az új Rába híd áll.
Ostffyasszonyfa következik az 1970-80 között készült fotókon. A felső fotón a jellegzetes emlékmű és az egyik templom látható együtt. A közlekedési tábla szerint, akkoriban nem lehetett behajtani a mai iskola bejáratához gépkocsival. Az alsó képen az egykori kastélyban berendezett vegyes bolt és vendéglő láthatók „fénykorukban”. Sajnos ma szomorú állapotban van, ez az egykor szebb napokat látott kastély.
Még egy fotó Ostffyasszonyfáról, ezúttal az 1930-40 közötti időszakból, a két templommal, a kastéllyal, és a mai alsós iskolának helyet adó épülettel.
Kissé távolabb Kenyeritől, Kemenesmagasi következik. A fotókon a Népház és a Községháza látható 1910 körül.
Kemenessömjén kastélya és a vele szemben álló templom fotói 1964-ben készültek. A kastély sajnos már nincs ilyen szép állapotban, a templom pedig a legutóbbi híradások témája volt, miután felelőtlen fiatalok felgyújtották az orgonáját.
Kemenesmihályfa fotói a II. Világháború előtt készültek. A Vidos kastély termeit egykoron és ma is gyermekzsivaj tölti be. Működött itt iskola és óvoda is.
Két olyan település is van a környékünkön, ahová leginkább pihenni jártak, többek között a Kenyeriek is. Az egyik Mesteri, a másik Borgáta.
Alsómesterit és Felsőmesterit ma már csak Mesteri településként ismerjük. Ezeken az 1910 környékén készült fotókon a legfőbb látnivalók az iskola, és Mesterházy Irma üzlete voltak. Ebben az időszakban még nem volt termálfürdője a falunak. Egy 1964-ben végzett szénhidrogén kutató fúrás tárta fel a termálvizet a falu mellett, amire aztán a fürdő kiépült.
Szintén az 1964-ben történt szénhidrogén kutatófúrások során találták meg, 730 méter mélységben, a 47 °C fokos termálvizet Borgáta község határában. A termálvízre fürdő épült, amely ma is az egyetlen meghatározó pontja ennek a kistelepülésnek. A fotók 1972-ben, a még szinte teljesen új fürdő területén készültek.
Végezetül a környék legnagyobb települése, Celldömölk sem maradhat ki a sorból. A fotókon különböző korokban láthatjuk a nagyközség életét, majd a várossá válás néhány érdekes pillanatát.
Celldömölkön az egykori Domonkos vendéglőt, ma ‘Füstös’-ként ismerhetjük a Szentháromság tér sarkán.
A 279 m magas Ság hegy tetején 5x5x8 méter magas bazaltkő alapzatból emelkedik ki Magyarország legmagasabb (19,5 méter) fehérre meszelt Trianon-keresztje, amit Kemenesalja népe állított 1934-ben. A kommunizmus idejében a kereszten lévő eredeti felirat „Nagymagyarországért Kemenesalja népe MCMXXXIV.” miatt le akarták rombolni az emlékművet, de végül a kőtáblát megfordították, és a „Szabadság” szót vésték rá, így a helyén maradhatott. A fotón az emlékmű építése látható.
Épül az első 4 emeletes és az egykori Sághegy étterem (ma Euronics bolt működik benne). A fotót 1975-ben, Káldos Gyula készítette. A fotó előterében, bal oldalon még látszik az egykori ÁFOR benzinkút is, ami mára teljesen eltűnt.
Celldömölk főtere egy 1983-ban készült fotón. A 9. emeletesből készült fotón jól látható a virágokból kirakott felirat és évszám.
Losonczi Pál, az Elnöki Tanács Elnöke, 1974. június 12-én Celldömölkre érkezett tájékozódó látogatásra az akkori nagyközség várossá válásának előkészítése céljából. A fotón az egykori Lakberendezési áruház előtt sétál kíséretével.
A celldömölki ruházati áruház kirakatai esti megvilágításban. A Szentháromság tér sarkán álló egykori, kétszintes áruházat, mára számtalan kis boltra szabdalták szét, de külső formája csak kis mértékben változott meg.
Források: saját fotóim és internetes adatbázisok fotói
