Mai történetemben a megyeszékhelyre, Szombathelyre hívom kedves olvasóimat. Bejegyzésem főszereplője egy repülőgép, ami 14 évi honvédségi és polgári szolgálata után, Szombathelyen „ment nyugdíjba”, hogy ott a város egyik díszeként, nyugalomban töltse el földi napjait. Sajnos nem így történt.
A büszke repülőgép, eredetileg kijelölt helyén, a szombathelyi Turista Szálló előtt, 1964 márciusában (forrás: MTI fotó, Hadas János)
Az 1960-as években a szombathelyiek számára nem jelentett különlegességet a városban közlekedő járművek sokasága. Megyeszékhely révén, az emberek megszokták, hogy az utcákon különböző gépkocsik, tehergépjárművek, buszok és villamosok közlekednek. 1964. március 4-én, szerda délelőtt, azonban még a legrégebbi városlakókban is meglepetést keltett, hogy egy hatalmas repülőgép gördült végig a város utcáin. A gép szárnyvégeit leszerelték a könnyebb mozgatás érdekében, és a gép mögött vontatták az út során. Még így is órákig tartott, mire tervezett rendeltetési helyére, a Turista Szálló elé érkezett a „szállítmány”.
Repülőgép halad Szombathely utcáin, a lakók legnagyobb csodálkozása közepette, 1964. március 4-én (forrás: Vas Népe 1964. március 5-i lapszáma)
Közben mindenütt az utcára tódultak az emberek, hogy a különleges repülőgépet láthassák. Sokan kerékpárral követték útja során. A nap végére a tervezett helyére került a Li-2T típusú repülőgép, becenevén „Li Tamás”. Természetesen a repülőgép határozott céllal került a városba, ahogy arról a sajtónak is nyilatkozott Csiszár Imre, a Vendéglátóipari Vállalat vezetője.
„A repülőgépből bizonyára majd „Röpcsi” cukrászdának becézett gyermekcukrászda lesz. A gyermekeknek és felnőtteknek is egyaránt érdekes másodosztályú üzemegységünk 60-70 ezer forintba fog kerülni. A cukrászda különleges, másutt nem kapható süteményekkel, mint például repülőtorta, légzsáktorta, fagylaltkülönlegességek, – várja vendégeit, elsősorban gyerekeket. A repülőgép szárnya alatt színes gombákkal ellátott asztalok között a légikisasszonyok öltözékét viselő, csinos felszolgáló lányok viszik majd az üdítő italokat, hűsítőket, kávékat a vendégeknek”. (Vas Népe, 1964. március 5)
Így tervezték megépíteni a „Repcsi cukrászdát” is Szombathelyen. A példát Budapesten, a Mázsa téren felállított, „Kispilóta cukrászda” szolgáltatta. A fotó 1961-ben készült (forrás: Fortepan)
Mielőtt a mesébe illő, csodálatos tervek megvalósulását nyomon követnénk, tekintsünk vissza mai főszereplőnk, „Li Tamás” előéletébe. Gépünk, a mai Üzbegisztán területén található Taskentben, a 84. számú repülőgépgyárban látta meg a napvilágot 1950-ben. A repülőgép nevét, Borisz Pavlovics Liszunovról (Li) kapta, aki amerikai szabadalom alapján, a taskenti repülőgépgyár műszaki igazgatójaként, az oroszországi gyártást elindította. A repülőgép 1950. augusztus 5-én érkezett Magyarországra, a Magyar Néphadsereg megrendelésére. Ebből a típusból 31 darab gép teljesített hazánkban szolgálatot.
Li-2 típusú repülőgépek fénykorukban, a budapesti, Ferihegyi repülőtéren 1956-ban (forrás: Fortepan)
Hét év és 1242 órányi repülés után átfestették és a MALÉV tulajdonába került, ahol elsősorban teherszállításra használták. 3279 repült óra után, 1964. március 2-án selejtezték le. Egyedi felszállási engedélyt kapott utolsó repülőútjára, amit 1964. március 4-én tett meg, Budapestről Szombathelyre repülve. A szombathelyi repülőtéren Dorn József, Gimesi János, Harangozó József, Hoffmann Ottó, Ivánszky Hubert és Szedlák Mihály MALÉV dolgozók társadalmi munkában leszerelték a gép szárnyvégeit és előkészítették a gépet a másnapi szállításra, ahogy azt bejegyzésem elején olvashatták.
A Szombathelyre repült gép szállításához szükséges szétszerelést és összeszerelést végző csapat fotója 1964 márciusában (forrás: Li-2.hu)
A repülőgép már egy hónapja pihent a Turista Szálló előtt, de az érdeklődő városlakókon kívül más nem látogatta meg, nem kezdődtek el a korábban ígért gyermekcukrászda építésének előkészületei. Aztán április közepén ismét útra kelt „Li Tamás„. Most is a földön gurulva tette meg az utat, ezúttal a Puskin parkban jelölték ki az új helyét.
A Vas Népe napilap fotója az új felállítási helyére szállított repülőgépről 1964. április 17-én
A Vas Népe tudósítója ezúttal telefonon érdeklődött a fejleményekkel kapcsolatban, amit megosztott az olvasókkal is a „Tovább „repül-e” a repülőpresszó?” című cikkben. Kérdéseire ezúttal, a találó nevű, Ár Mihály előadó válaszolt készségesen.
„– Milyen lesz a nagy érdeklődéssel várt új cukrászda?
– A kőbányai repülő-cukrászdához hasonlóan a szombathelyit is díszlánccal elkerített rész fogja majd körül. Az elkerített részen 10-15 asztalt állítunk fel…A cukrászdában fagylaltot és presszókávét szolgál fel a légikisasszonyok egyenruhájába öltözött két felszolgáló. A gép orr-része alatt helyezzük el a fagylaltgépet…
–Mikor kezdik el az átalakítást és milyen munkákat kell elvégezni az üzemeltetésig?
– Egy ilyen jellegű cukrászda létesítése komoly átalakítási és szerelési munkákat igényel. Bár nekünk az a célunk, hogy minél előbb üzemeljen az új cukrászda, a gép új helyen való felállítása körülbelül egy hónappal tolta ki az üzembe állítás kezdetét. Az eredeti terv szerint ugyanis május 1-re készült volna el az átalakítás. De az új helyen előreláthatóan csak május harmadik hetében fogadhatjuk az első vendégeket…”. (Vas Népe 1964. április 23)
Megnyugodott tehát a város lakossága, hogy 1964 május végén már a repülőgép alatt ülve fagyizhatnak a gyerekekkel. Nem így lett…
A repülőgép színes fotója a Puskin parkban, 1964 nyarán (forrás: retronom)
Eltelt a május, de nem történt semmi a környéken. Aztán egy reggelre a repülőgépet ismét elmozdították és betolták egy árnyas, bokros területre, hogy ha már nem készült el a cukrászda, akkor a gép se legyen „szem előtt”. Így lett a repülőgépből a fiatalok, a szerelmesek találkahelye, akik emlékül, el-el csentek egy darabot a repülőből. Az esetre még a Ludas Matyi folyóirat is felfigyelt és egy külön kis cikket szentelt a szombathelyi, „nyugdíjas aeroplánnak”.
A Ludas Matyi cikke a repülőgépről, 1964 (forrás: Ludas Matyi 1964. július 31-i lapszám)
Újabb egy év telt el. 1965 május végén, Bertalan Lajos cikke jelent meg a megye napilapjában, „Ellopják a repülőgépünket” címmel. Ebből az írásból tudjuk, hogy a gép ekkor már nagyon rossz állapotban volt, egyik kereke leengedett és besüllyedt a földbe, a másik kerekét leszerelték, ablakai betörtek, bordavázai kilátszottak. Nem volt aki megvédje a védtelen „Li Tamást” a vandáloktól vagy az egyszerű gyűjtögetőktől.
Bertalan Lajos repülőgépért aggódó cikke a Vas Népe 1965. május 29-i lapszámában jelent meg
Ekkorra a repülő-cukrászda terve már lekerült a napirendről. Az év vége előtt, aztán újra útra kelt az ütött-kopott gép. Ezúttal a repülőtérre vontatták ki, a tervek szerint felújításra, sőt még arról is szó esett, hogy talán újra repülhet is a nyugdíjas masina.
Privát fotók a háttérbe tolt „Li Tamásról”, 1965 (forrás: retronom)
A következő években nem hallhattunk ugyan „Li Tamás” sorsáról, de az ígért felújítás ezúttal nem maradt el. 1970-re ismét egy újabb helyszínt jelöltek ki, az immár feljavított gép számára. Utolsó „otthona” a tófürdő bejárata közelében volt. Ezúttal olyan betonalapokat készítettek a gép első és hátsó futóművei alá, amik felemelték kissé a gépet a földtől, vízszintesen tartották a gép vázát, és talán nehezebbé tették, hogy felmászhassanak rá. 1971 december végére teljesen befagyott a tófürdő, így sokan korcsolyáztak rajta ezen a télen, amit a Vas Népe fotósa is megörökített 1972. január 26-án. A fotón jól látható a nem túl régen elhelyezett, felújított repülőgép, és annak új tartószerkezete is.
A Vas Népe fotója az 1972. január 26-i lapszámban jelent meg a befagyott tófürdőn korcsolyázókról. Háttérben az egyenesbe állított, betonalapokra emelt, immár újra felújított „Li Tamás”, 1972.
A későbbi években még feltűnt a tófürdő környékének fotóin a repülőgép. Utolsó általam ismert fotója 1975 nyarán készült.
Fotó a tófürdő környékéről, háttérben a repülőgéppel, 1975 (forrás: Várdai fotó)
Ezt követően, az akkor már nagyon rossz állapotban levő, 25 éves repülőgépet darabjaira bontották szét, utolsó útját már nem saját kerekein tette meg. Dicsőséggel érkezett a városban és alig 10 év elteltével észrevétlenül tűnt el Szombathelyről.
Az egyik, utolsó vidám fotó a tófürdő mellett, háttérben „Li Tamás”, a lassan elfeledett szombathelyi repülőgép, 1975 június (forrás: Vas Népe napilap 1975. június 18-i lapszáma)
Pörneczi Tamás, 2019 június
Források: Vas Népe napilap egykori lapszámai; Vasi Szemle 2018.4 szám; Ludas Matyi folyóirat egykori lapszáma; Li-2, retronom, fortepan weboldalak.
