A megye lapjának cikkei Kenyeriről
A harmadik ötéves terv időszakába invitálom olvasóimat. Ezúttal az 1967 évben történt környékbeli eseményekből, érdekességekből és az egész ország életét is meghatározó hírekből válogattam ki egy csokorral a Vas Népe napilap egykori példányait lapozgatva. Kérem, tartsanak velem!
Vidám társaságban, könnyebben megy a krumpliválogatás (Vas népe 1967.március 12)
1967. januárjában vezették be az országban a gyermekgondozási segélyt, röviden a GYES-t. A sikerességét az is bizonyítja, hogy a kereső nők 72%-a vette igénybe az új támogatást. Ugyanebben a hónapban egy álom kezdődött meg egy Baranya megyei faluban, aminek beteljesedésére 15 évet kellett várni. A „magyar és a szovjet kormány Budapesten megállapodást írt alá egy, hazánkban létesítendő 800 megawattos atomerőműről és az együttműködésről e mű megvalósításában. A berendezéseiket nagyrészt a Szovjetunió szállítja, de felszerelésben és felépítésben a magyar ipar is jelentős szerepet vállal. Az üzembehelyezés határideje: 1975.” – olvasható az 1967. január 3-i szám címoldalán. Egy hónappal később döntöttek a paksi telephely mellett, ahol több évnyi csúszással, 1974-ben indult csak el a munka és a tervezettnél 7 évvel később, 1982. december 28-án kezdődött meg az első blokk termelése.
Környékünkről ebben az évben elsőként Pápoc nevével találkozhatunk a napilapban. „TIZENHATAN TÉRTEK VISSZA, és kérték újbóli tagfelvételüket a pápóci termelőszövetkezetbe. A „hazatérőket” szívesen fogadják. A tsz így fiatal munkaerőkkel gazdagodik.” – olvasható a január 22-i számban. A járási asztalitenisz-bajnokságon szereplő 102 sportoló versenyében, a serdülő – egyéni versenyzői között is feltűnik egy pápoci: Pilisvári Mariann első helyezést szerzett korcsoportjában.
Magányos traktoros hengereli a földet Csönge határában (Vas Népe 1967. március 9)
Februárban egy apró ostffyasszonyfai cikkből megbizonyosodhattunk arról, hogy a „maszek világ” még nem érkezett el az országba. „800 forintra bírságolta a celldömölki járási tanács N. József ostffyasszonyfai kőműves-javító kisiparost, mert egy – munkakörébe nem tartozó – családi ház építését vállalta.” – írta az 1967. február 18-i lap. Eközben Moszkvában, az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió egyezményt ír alá a világűr békés felhasználásáról, idehaza pedig Kádár János köszöntő levélben méltatta, a tíz éve alakult Munkásőrség érdemeit.
Március első napján ismét egy pápoci hírrel köszöntötte az olvasókat a Vas Népe: „200 TÁRSADALMI munkaórát ajánlottak fel Pápócon a Dózsa György utca lakói. Vállalták, hogy megjavítják a gyalogjárdákat. Vállalásukat teljesítették, és összesen 4.860 forint értékű munkát végeztek – közölte Viserálek József tanácselnök.” Március első hétfőjén szomorú hír fogadta az országot: Kodály Zoltán, háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, 1967. március 6-án, reggel hat óra előtt pár perccel, szívroham következtében elhunyt.
1967. március 14-én kéthasábos cikket közölt a Vas Népe Novák Ernővel, a Kenyeri Aranykalász Tsz elnökével, aki egyben a körzeti földművesszövetkezet küldötte és a MÉSZÖV igazgatóságának tagja is volt egy személyben. A teljes cikket megosztom olvasóimmal.
Interjú Novák Ernővel, a Kenyeri Aranykalász Tsz elnökével (Vas Népe 1967. március 14)
Ebben az évben, bizonyára a közelgő választásokra is gondolva, a megyei pártbizottságon úgy döntöttek, hogy közelebb hozzák a falvakhoz a megyei ünnepségeket. Ezért, az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából rendezett megyei ünnepségeket ezúttal nem Szombathelyen, hanem Ostffyasszonyfán tartották meg. Érdekességként említem meg, hogy a cikkben szereplő „úttörő kerékpáros verseny„ távja a Petőfi Művelődési Háztól a I. Világháborús fogolytemetőig tartott és mintegy 800 kerékpáros fiatal vett részt rajta a környező településekről.
„A község és a környező falvak fiataljai egész napos programmal ünneplik a „három tavaszt”. Március 15-én, délelőtt kilenc órai kezdettel megnyitják a Petőfi emlékkiállítást a művelődési otthonban. Utána az úttörők kerékpáros versenyét és a kiszesek szellemi vetélkedőjének körzeti döntőjét bonyolítják le. Délután a műsor az úttörők ünnepélyes csapat-összejövetelével folytatódik. A nap legnagyobb eseményére este hét órai kezdettel kerül sor, ekkor tartják a megemlékező gyűlést, amelyen Vinkovits János, a KISZ megyei bizottságának első titkára mond beszédet. Utána a gyűlés részvevői fáklyákkal vonulnak a Petőfi emléktáblához, amelyre koszorúkat helyeznek. Az egész napos programban közreműködik a szombathelyi központi táncegyüttes, a határőrség irodalmi színpada, valamint az ostffyasszonyfai énekkar. Az ostffyasszonyfai rendezvény egyben elindítója lesz a Forradalmi Ifjúsági Napok megyei eseményeinek.” (Vas Népe, 1967. március 12)
Úttörők hallgatják az előadót Ostffyasszonyfán, a megyei ünnepségen (Vas Népe 1967. március 15)
A márciusi ünnepségek után, a húsvét előtt egy héttel, vasárnapra meghirdetett Országgyűlési és tanácstag-választások hírei töltötték meg a lap hasábjait. A Hazafias Népfront jelöltjei, akiknek célját „a magyar társadalom valamennyi osztályának, rétegének összefogása” kifejezéssel jellemezték, teljes győzelmet arattak (mivel másokra nem lehetett szavazni). A korra jellemző módon, a szavazásra jogosult állampolgárok 98,8%-a ment el voksolni, és közülük 99,7% szavazott az előre kijelölt Népfront jelöltjére. Az Elnöki Tanács elnökévé Losonczi Pált választották.
„A celldömölki járás valamennyi községében a választók zöme már a kora délelőtti órákban élt állampolgári jogával. Elsőnek Keléd választói adták le szavazatukat, akik reggel 8 órára egytől egyig urnába dobták a szavazólapokat. Kelédhez hasonlóan Jánosházán, Kenyeriben, Vönöckön, Pápocon és még sok helyütt ünneplőbe öltözött nők és férfiak igyekeztek a szavazóhelyiségek felé. Az Izsákfához tartozó Bokodpusztán is mindenki még délelőtt eleget tett hazafias kötelezettségének. A 71 éves, beteges Nagy Gyula bácsinak helybe akarták vinni az urnát, de elhárította a figyelmességet, s azt mondta:
– Betegen is szándékomban volt a faluba jönni, elvégre nem mindig van választás. Meg ilyen szép időben amúgy is jólesik a mozgás.
A választást megelőző napon kedves levél érkezett a celldömölki községi tanácsra. Özvegy Osvald Sándorné (Celldömölk II. kerületi lakos) fogott tollat, s az alábbiakat vetette papírra: „Betegségem miatt nem tudok személyesen megjelenni, szavazatomat leadni. Ismét dr. Gosztonyi János képviselőnkre szavazok. Celldömök II, 1967. III. 18. Tisztelettel: özv. Osvald Sándorné tanár”
Természetesen lakásán keresték fel Osvaldnét, hogy betegen is gyakorolhassa állampolgári jogát.Vas Népe, 1967. március 21.”
Miközben 1967 április elején, a kenyeri mozi műsorán, a Halász Judit, Latinovits Zoltán, Major Tamás, Kozák András, Várkonyi Zoltán, Mensáros László és Pécsi Sándor főszereplésével készült, „Sellő a pecsétgyűrűn” című magyar játékfilm fekete-fehér filmkockái peregtek, az ország felszabadulásának évfordulójára készültek az újonnan megválasztott tanácstagok. „Hétfő délután háromnegyed 6-kor érkezik Celldömölkre, Pápoc és Jánosháza irányából, a szovjet hősi emlékműhöz a járási felszabadulási hála-staféta. A szalagokkal feldíszített stafétabotokat a fiatalok Őri Józsefnek, a községi pártbizottság titkárának adják át, aki továbbítja megőrzésre az ifjúgárdistáknak. Ezek után megkoszorúzzák az emlékművet. Este 7 órakor a járási székhely lakói a művelődési otthonban nagygyűlésen vesznek részt. A gyűlés szónoka Szabó Ferenc, a község párt-vb tagja, a községi tanács elnöke. Az ünnepségen kerül sor mintegy 100 fiatal ünnepélyes KlSZ – fogadalomtételére.” – olvasható az április 4-i program az újságban.
Szénát gyűjtenek Ostffyasszonyfa határában (Vas Népe 1967. június 17)
Az 1967. április 12-i lapszám címoldalán olvashatók, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Földművelésügyi Minisztérium, a SZÖVOSZ és a Termelőszövetkezeti Tanács közös versenyének megyei eredményei. Talán egy kicsit szokatlan ma már, hogy a verseny-felhívás „a tsz-ek baromfigondozó munkacsapataihoz és a falusi asszonyokhoz szól: növeljék a baromfiállományt, alkalmazzák a korszerű nevelési és takarmányozási módszereket, tartsák be az állategészségügyi szabályokat.” A előző évi verseny járási fordulóján az első helyezett, Borgátán élő Török Józsefné mögött (4000 darab tojást, 73 kiló baromfit és 400 kiló libát értékesített), az előkelő második helyen végzett a csöngei Baranyai Sándorné.
Pár nappal később, április 15-én „Tömegszeminárium Kenyeriben” címmel közölt cikkből azt is megtudhatjuk, hogy „az igazi tömegszeminárium, amit egyáltalán nem éreznek nyűgösnek, egy percre sem feleslegesnek sem a hallgatók, sem a vendégek, sem az előadó. Ez hát a nagy érdeklődés, az állandóan növekvő létszám háttere. Ennek hatása pedig egyre jobban mutatkozik a község közéletében, jelenének alakításában, jövőjének formálásában is. „A politikai szemináriumok megtartásához kiválóan alkalmas téli-kora tavaszi hónapok végeztével, egyre inkább növekedett a mezőgazdasággal kapcsolatos cikkek száma is a Vas Népében. 1967 májusában született meg Kenyeriben a mára kiüresedett „gépjavító”. „A Marcal-menti termelőszövetkezetek Gépjavító önálló Közös Vállalkozása, Jánosházán, a Cserháti Tsz-ek Gépjavító önálló Közös Vállalkozása pedig Kenyeri székhellyel megkezdte működését a megyei tanács vb határozata végrehajtásaként.” – tudósított a lap.
A Vas Népe 1967. április 15-i cikke
Ugyanebben a hónapban kapta meg, a Belkereskedelmi Minisztérium és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által alapított kiváló dolgozói oklevelet, többek között Orbán Jenő, a Kenyeri Földműves Szövetkezet italbolt vezetője is. Szerencsés kimenetelű motorbaleset történt május utolsó vasárnapjának délelőttjén Torony és Búcsú között. „Horváth László 18 éves kenyeri lakos, aki pótutasként Tulok Gyula kenyeri lakost szállította…motorjával kidöntötte a kerékvető követ, és mintegy húsz méternyi út után az Arany patakba zuhant. Horváth nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, pótutasának nem történt baja.” A májusi híreket egy építkezés hírével zárom: Moszkvában ebben a hónapban adták át az 537 m magas tv-tornyot, amely ez idő szerint, 1967-ben a világ legmagasabb építménye volt.
A celldömölki járás labdarúgó-bajnokság tavaszi végeredményei (Vas Népe 1967. július 6)
Miközben a Ferencváros nyolc mérkőzésből, nyolc győzelemmel vezette az 1967-es idényben, az NB I. tavaszi fordulóját a Vasas és az Újpesti Dózsa előtt, Kenyeriben is komolyan gondolták a futball fejlesztését. Régóta készülök már megírni egy bejegyzést a kenyeri foci kezdeteiről (ami kések, nem múlik), amihez most egy kis adalékot találtam ebben a cikkben. „A Kaszagyár dolgozói jelesre vizsgáztak sportszeretetből, ugyanis saját erejükből kerítést építenek a sportpálya köré. De nemcsak a szentgotthárdiak vállalkoztak pályaépítésre. Kemenesmihályfán két kézilabdapálya készült. Öltözőt és pályát építettek Kenyeriben és Csöngén is. A rábapatyiak sem várták, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. Munkát kértek és kaptak a tanácstól, amely ellenszolgáltatásul 10 ezer forinttal járult hozzá a sportkör szertárának, felszerelésének gazdagításához.” – olvasható az 1967. május 5-i Vas Népe hasábjain. Szintén ebben a hónapban tudósított a lap arról is, hogy új kultúrházzal gyarapodhat Kenyeri: „Egymillió nyolcszázezer forintos költséggel Kenyeriben új művelődési otthont építenek, amelyet majd szervesen egészít ki a társadalmi munkában építendő szabadtéri színpad, valamint a sportrendezvényekre is alkalmas ifjúsági játszótér.”
Szakemberek és pártvezetők a Kenyeri kísérleti telep egyik parcellájában (Vas Népe 1967. június 14)
Június közepén olvashattuk, hogy az iskolai takarékossági verseny keretében mintegy 80 ezer forint értékkel több bélyeget vásároltak a tavalyi évhez képest a celldömölki járás diákjai. Az egy tanulóra eső átlag közel 83 forint volt, ami 14 forinttal több, mint tavaly. „Az OTP járási fiókja által három kategóriában értékelt eredmények szerint első helyezettek: Tokorcs, Kenyeri és a Celldömölki Fiúiskola. Értékes pénz és tárgyjutalmakat kaptak.” – a jutalmakról sajnos nem sikerült semmit megtudnom. 1967. június 14-én, „Felbecsülhetetlen segítség megyénknek – Hagyományos bemutató a Cseren” címlappal jelent meg a megyei újság. A Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola, Kenyeri kísérleti telepén, a hűvös, szeles idő ellenére 25-30 főnyi, az ország különböző részeiből érkezett szakemberek, pártvezetők és tanácstagok bizonyosodhattak meg az elért eredményekről. Az eseményen készült fotókból több is megjelent nyomtatásban a következő napok lapszámaiban.
Benkő Irén fodrászatvezető dolgozik az újonnan megnyílt Kenyeri szolgáltatóházban (Vas Népe 1967. július 6)
1967. júliusban újabb vállalkozások kezdték meg működésüket Kenyeriben. „Avatás Kenyeriben. Férfi és – női fodrászat, valamint cipészrészleg kapott helyet a kenyeri új szolgáltatóházban, amelyet csütörtökön délelőtt adnak át ünnepélyes keretek között rendeltetésének.” – szólt a rövid hír, amit aztán hamarosan képes beszámoló is követett, ahol Benkő Irén, a fodrász részleg vezetőjének munkáját örökítette meg a kamera.
Júliusban, miközben Kína bejelentette a világnak, hogy rendelkezik hidrogénbombával, Ostffyasszonyfán ennél kisebb horderejű eseményre, a járási tekebajnokság döntőjére készültek. Felkészülésük olyannyira jól sikerült, hogy a verseny első három helyét a hazai tekézők szerezték meg. „Nem akarom kisebbíteni az ostffyasszonyfai fiúk érdemeit, de el kell mondanom azért is arattak ilyen fölényes győzelmet, mert ellenfeleik: Kemenesmagasi, Egyházashetye, Kemenespálfa és Köcsk tekézői nem jelentek meg a verseny színhelyén. Ez kissé levon a „járási” döntő értékéből. A mínuszt természetesen, az eddig ismeretlen okokból távol maradt csapatok okozták, melyek talán „rangon alulinak” tartották, hogy megjelenjenek a járási döntőn, vagy éppen úgy gondolták, elég, ha csak beneveznek a spartakiádba…De az is elképzelhető, hogy „féltek” az ostffyasszonyfai tekézőktől…(?)” – kommentálta az újságíró a járási döntőnek induló háziverseny eredményét.
Hatalmas győzelem – ellenfél nélkül Ostffyasszonyfán (Vas Népe 1967. július 7)
A Savaria fesztivál eseményei és a mezőgazdasági munkák voltak az augusztusi lapszámok központi témái, de azért néhány környékbeli hírre is rátaláltam. Az „Oklevéllel tüntették ki a legjobbakat…Szép szövetkezeti versenysikerek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére” című cikkben olvasható, hogy „a fél éves mérleg adatai szerint, és az egyes szövetkezetek eredményeit összevetve, a körmendi, a kenyeri fogyasztási szövetkezet és az egyházasrádóci takarékszövetkezet kapta a legjobb értékelést…A kenyeriek a forgalom növekedésében, de a gazdálkodás eredményeiben is kiemelkedtek a verseny során. A múlt év hasonló időszakához mérten e téren 35-40 százalékos emelkedést értek el. A közel 10,5 milliós forgalom mellett 248 ezer forint nyereséget könyvelhettek el, ami szintén a legjobbak közé emeli ezt a szövetkezetet. A kenyeri taglétszám 95-tel növekedett.” A szomszédos Csöngén, a száraz időszak miatt az augusztusi forróságban közel kétszázezer forintos tűzkár keletkezett a Kemenesaljai Állami Gazdaságban. „Öngyulladás következtében nagy mennyiségű lucernaszéna vált a tűz martalékává. Amikor felfedezték a tüzet, azonnal riasztották az állami tűzoltóságot; a szombathelyiek és a kapuváriak vonultak ki, akik azonnal hozzáláttak az oltáshoz. Hamarosan bekapcsolódtak a mentésbe a celldömölki és a csöngei önkéntes tűzoltók is és az együttes erőfeszítésének árán több mint fél millió forint értéket mentettek meg a tűz színhelyén” – olvasható az 1967. augusztus 15-én megjelent friss hírek között.
A falvak és a mozi viszonyáról szóló cikkben Ostffyasszonyfát nem éppen a legjobb színben tüntetik fel (Vas Népe 1967. július 18)
1967. augusztus 28-án végre bevezették az ötnapos munkahetet, na nem kell megijedni, nem nálunk, hanem a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK). Magyarországon erre 1982-ig kellett várni. Szeptemberben két rövid hír is megjelent falunkkal kapcsolatban. Igaz, hogy már májusban beharangozta a Vas Népe az új sportpálya elkészültét, de a hivatalos felavatására, csak az 1967-es, őszi szezonban került sor. „HÉTSZÁZ FACSEMETÉT ÜLTETTEK, 5000 forint értékű társadalmi munkát végeztek a kenyeri fiatalok annak a sportpályának az elkészítésénél, amelyet szeptember 24-én ünnepélyes keretek között adnak át rendeltetésének. Jövőre sportöltözőt, valamint szabadtéri színpadot is létesítenek.” – tudósított az újság. Sajnos nem igazán tudom, hogy a 700 darab facsemetéből mennyi nőtt meg, és azt sem, hogy mi lett velük az eltelt 50 év során.
Hírek a kenyeri sportpálya átadásáról (Vas Népe 1967. szeptember 21)
A másik kis hírt az apróhirdetések között találtam. A templom melletti, egykori kastélyban kialakított, ma is működő italbolt mellett, egy új önkiszolgáló vegyesbolt kialakítását határozták el a Földműves-szövetkezet vezetői. A újonnan nyíló boltba, 1967 szeptemberében, több napon át megjelenő apróhirdetés útján kerestek, szakképesítéssel és erkölcsi bizonyítvánnyal is rendelkező boltvezetőt.
Apróhirdetések a szeptember 17-i lapban: televízió javítás a Gelkánál 24 órán belül, boltvezetőt keresnek Kenyeribe, családi ház 55 ezer forintért villa két családnak 85 ezerért, jó állapotú csehszlovák babakocsi 550 forintért.
Október 3-án, „A címzett: Izzi úr, Pontebba” címmel jelent meg egy érdekes cikk arról, hogy a Kenyeriek első ízben szállítottak bárányokat olasz exportra. „Szokatlan munka volt nekik, fáradtak vele – gyakorlatlanságuk miatt. Szidtak is minden birkát a világon. De csak félhivatalosan, mivel számolgattak magukban. A 465 bárány a mérlegen 44 mázsát nyomott, s a róluk nyírt gyapjúval együtt 63 ezer forintot fizettek értük” – foglalja össze az újság az első szállítás tapasztalatait. Az ötvenes, hatvanas években számtalan bíráló cikket olvashatunk a Vas Népe oldalain olyan vállalatokkal vagy személyekkel kapcsolatban, akik valamilyen módon „vétkeztek” a szabályok, törvények vagy a „szocialista szellem” ellen. Ilyenkor megjelent egy számonkérő cikk, amire jellemzően hamarosan megérkezett az illetékesek válasza is, szintén az újság hasábjain, általában azzal a végkifejlettel, hogy mindent megtesznek a hibák javításával kapcsolatban az okozók. Két ilyen eset példáját szeretném most megosztani olvasóimmal, 1967 októberéből és novemberéből.
Kenyeri bárányok utaznak Olaszországba (Vas Népe 1967. október 3)
1967. október 4-én, a mai VOLÁN busztársaság elődjével kapcsolatban, „Az AKÖV figyelmét kérjük: Hajnali iszapfürdő Csöngén” címmel jelent a számonkérés: „a Pápoc – Celldömölk járat egyik kocsija, melyet Kovács László gépkocsivezető vezetett, szeptember 25-én hajnali ötkor úgy járt oda a megállóhoz, – az egyébként teljesen forgalommentes úton – hogy mintegy 30 embert beleszorított a félméter mély iszappal teli árokba. Közülük jó páran el sem utazhattak, mások kénytelenek voltak iszappal szennyezetten útra kelni. Úgy gondoljuk, nagyon durva tréfa volt ez a buszvezető részéről, s csekély figyelmességgel is elkerülhette volna 30 ember hajnali nem kellemes iszapfürdőjét. Várjuk, mit tesznek az illetékesek a buszvezető felelősségrevonása és hasonló esetek elkerülése céljából” – olvassuk a levélben, amit a nyomaték kedvéért Nagy Éva (Vas megyei Döntőbizottság), Németh Irén (városi tanács vb-titkárság) és Németh Zsuzsanna gimnáziumi tanuló is aláírt 27 társuk nevében. Éppen egy hetet kellett várni az illetékesek válaszára, ami az október 11-i lapszámban jelent meg. „Nagy Éva és társai panasza alapján vizsgálatot rendelünk el és annak eredményeként a tapintatlan gépkocsivezetőt felelősségre vonjuk. Továbbá az esetet – tanulság céljából – a szolgálati helyek dolgozóival ismertetjük. Az előforduló esetért az utazóközönség szíves elnézését kérjük. Szabó Mátyás igazgató” Arról már nem szólnak a hírek, hogy a buszvezető és a panaszosok megbékéltek-e egymással.
Nem tértem ki erre a cikkre részletesen, mert nem sikerült kiderítenem, hogy mi történt a Kossuth levéllel (Vas Népe 1967. október 17)
Egy hónappal a „csöngei iszapfürdő” után, „Elkávézták a tanulók pénzét…” címmel, a kenyeri pedagógusok kerültek be a számonkérő cikkek közé, azzal a váddal, hogy „a tanulók pénzéből a nevelők részére vásároltak kávédarálót és kávéskészletet (!), mi több, ebből a pénzből fedezték bizonyos édességek árát is, amit köszöntés címén osztottak szét. „A válaszra ezúttal két hetet kellett várni a Vas Népe olvasóinak. Ezúttal azonban nem sűrű elnézéskérés érkezett a celldömölki járási tanács művelődési osztályvezetőjének aláírásával a laphoz. A levélből kiderült, hogy a tanulók által, az állami gazdaság őszi munkái során megkeresett 4367 forintból, mindössze 183 forintot költöttek el „egyéb célokra”, többek között jutalomkönyvekre, salakfelrakási díjra, hangszerekre, samottozásra, tanmenetekre, munkaköpenyre, négy mázsa cementre és még hasonlókra. „Semmi körülmények között nem lehet a tudósítás hangnemét és főleg a címét helyeselni! A községben rosszindulatú általánosítások születtek. Az igazgató lehajtott fővel megy végig az utcán, mert mindenki joggal feltételezheti róla a legrosszabbat. Pedig csupán az történt, hogy olyan dolgot vásárolt a keresett pénzen, ami ugyan az iskola tulajdona, de egyéni célokat szolgál, tehát megvásárlása semmiképpen sem helyeselhető…” – idézi a cikk a válaszlevelet. Nem idézi a lap a teljes válaszlevelet, de egy kissé tompítva az eredeti cikk tartalmát, azt egyértelműen megállapítja, hogy „komoly érdemei vannak a kenyeri iskola igazgatójának – és ezt magunk sem vitatjuk! Számtalan érdemét sorolja fel a levél, többek között azt, hogy „A szülői munkaközösségi bálon az egész éjszakát végigzenélte, hogy megtakarítsa a zenészeknek fizetendő 600 forintot!” De az ilyen jellegű, kritikát megfogalmazó cikkek lezárása mindig ugyanazt a „mi megmondtuk, hogy valami nincs rendben” végeredményt hozza magával. Így történt ebben az esetben is, amit kissé finoman, így fogalmazott meg a cikk írója: „A jó szándékot senki nem vonja kétségbe. A gyakorlati kivitelezésbe, sajnos, mégis hiba csúszott.”
Végül kiderült, hogy nem kávézták el azt a pénzt (Vas Népe 1967. november 14
Az 1967-es év utolsó hónapjának elején, miközben a dél-afrikai Fokvárosban, Christian Barnard professzor végrehajtja az első szívátültetést és Nicolae Ceausescu-t a Román Állami Tanács elnökévé választják, a Vas Népe arról ír, hogy végre végre biztonság van a Cseren, már ami a termelést jelenti. „Öt évvel ezelőtt láttak munkához a tudomány művelői. Kenyeri határában időt, fáradságot nem sajnálva, nagy-nagy érdeklődés és kritika közepette végezték munkájukat, aminek eddig kézzelfogható eredményei már a Cseren gazdálkodók kezében vannak” – olvasható a kenyeri kísérleti telep első öt évének összefoglalója az 1967. december 10-i lapban. Az utolsó, ebben az évben megjelent, Kenyerivel kapcsolatos hírre a december 21-én megjelent újságban bukkantam rá. Az „Irodaház Kenyeriben” címmel megjelent cikk, pontos helyszínének meghatározásában szüleim segítségét kértem. Eleinte azt gondoltam, hogy valahol a mai Barátság utcában volt a helyszín, de tévedtem. Kiderült, hogy a hivatkozott irodaházat egészen pontosan Rábakecskéden, a Harangláb melletti kovácsműhely épületeiből alakították ki egykor.
Az ötezer forintért kialakított irodaházról szóló cikk (Vas Népe 1967. december 21)
Az év utolsó lapszámában kezdték először, folytatásokban közölni Rejtő Jenő – Előretolt helyőrség című könyvét. A Magyar Televízió szilveszteri műsora, Kellér Dezső vezetésével, 21:00 órakor kezdődött és alcímeként a „Napóleon, avagy egy ravasz férj pálinkát vásárol, de berúg, mint egy szamár” címet viselte. Az utolsó oldal, rövid cikkével búcsúzom az 1967-es év eseményeitől: „BISZTRÓT AVATNAK SZILVESZTERKOR. Félmillió forintos költséggel új szövetkezeti bisztrót építettek Pápocon. Az épület műszaki átadása már megtörtént, a „fel- szentelésre” szilveszterkor kerül sor.”
Végül egy karikatúra az egykori balatoni nyaralással kapcsolatban (Vas Népe 1967. augusztus 15)
Tartsanak velem és a Vas Népével legközelebb is!
Pörneczi Tamás, 2020. április
Források: A Vas Népe napilap 1967-ben megjelent lapszámainak cikkei és fotói
