Az óév utolsó és az újév első napjaiban talán mindenkinek több ideje jut pihenésre, visszaemlékezésre, az elmúlt évben történtek átgondolására. Az év végéhez közeledve én is úgy gondoltam, hogy átlapozom az egykori környékbeli napilapok december végi, január elejei lapszámait, hogy megtudjam milyen fontos eseményekkel foglalkoztak régen Kenyeri és környékének lakói. Kérem, ma is tartsanak velem egy kis időutazásra!
A Kis-Czell és Vidéke hetilap 1902. január 5-i számában több érdekes, környékbeli cikkre is rábukkantam, így elsőként ezeket szeretném megosztani.
Első hírem, egy az állatok számára szerencsésen végződött, szilveszter előtti vadászatról szól, amit a szomszédos Vönöck mellett tartottak 1901 decemberében.
Dr. Miskolczy Imre kastélya Vönöckön 1905-ben (forrás: korabeli képeslap). A kastély ma is látható Vönöckön, de időközben a kastély előtti parkot fákkal ültették tele.
„1901. december 26-án hajtóvadászat tartatott dr. Miskolczy Imre miniszteri osztálytanácsos vönöcki vadászterületén. A háziakon kívül jelen voltak: Huszár fővárosi rendőrtanácsos, Boda Dezső rendőrkapitány, Hertelendy László országgyűlési képviselő, dr. Pletnits Ferencz, Horváth Elek, ifjabb Miskolczy Imre. A vadászat iszonyú ködben és olyan sárban indult meg, hogy a sár csaknem befolyt a nimródok csizmáinak a szárán. A gyalázatos időnek és a hasonló minőségű állapotnak tulajdonítható, hogy csupán 4 darab balvégzetes nyúl került terítékre, a többi élelmesebb kartársuk pedig tömegesen menekült el, virágzó egészségben. Bőven kárpótolta azonban a letört vadászokat a nagyszerű vadász-ebéd és fényes vendéglátás, amiben a szeretetreméltó háziúr részesítette őket.”
Főúri vadászok: középen gróf ifj. Andrássy Gyula miniszter, jobbra mellette Andrássy Ilona (aki gróf Cziráky József felesége lett) (forrás: Kovács Lajos – Drága szerelmem című könyve)
Vannak olyan helyzetek, amikor mi emberek gyakorlatilag képtelenek vagyunk felismerni, ha valaki hazudik nekünk. Annak ellenére van ez így, hogy sokan épp az ellenkezőjét gondolják magukról. Elterjedt nézet, hogy a hazugságnak árulkodó jelei vannak: aki nem mond igazat, az nem néz az ember szemébe, fészkelődik ültében, akadozva beszél és így tovább. Ez azonban sajnos nem igaz, ahogy ma sem, úgy egykor sem. 1901 decemberében Tokorcson is történt egy hasonló tanulságos eset.
„Garabonciások Tokorcson. Hogy népünk még mindig hisz a babonában, és hogy a csalók mily ügyesen, mily furfangos módon használják a nép e gyöngéjét, példa reá az alábbi eset. A múlt év december hó első felében, egyik este egy férfi és egy nő állított be Németh Károly tokorcsi lakos, kanász, szerény lakásába, és ott különféle hókusz-pókuszok elmondása után előadták a kanásznak és feleségének, hogy nekik küldetésük van őhozzájuk, őket boldoggá tenni. Meg is mondták hamarosan, hogy pénz van a szobájuk földjében, ahol most ők vannak. A szegény kanász és felesége nagyot néztek a jövevények felfedezésére és hamarosan meg is kötötték az alkut a sok kincs előteremtésére az idegenekkel. A garabonciás idegenek azonban jó előre kijelentették kanászéknak, hogy nekik legkevesebb 14 napig kell éjjel náluk tartózkodni egy pár óra hosszat, de ott enniük nem szabad, hanem az eledelt, minden este 8 óra tájban a tokorcsi temető árkába kell kivinni számukra. A kanászék szorgalmasan el is látták a rejtélyes idegeneket étellel, itallal, pénzzel, és azok hűségesen meg is jelentek minden éjjel 11-12 óra tájban a kanászéknál. Amikor bevégezték a rejtélyes imádságukat ismét eltűntek. Hogy nappal hol tartózkodtak, a kanászék sem tudták. Ily módon mintegy 60 forintot csaltak ki a csalók kanászéktól. Egy éjjel azután hiába várták kanászék vissza kedvelt vendégeiket, azok szó nélkül búcsút mondtak Tokorcsnak, de kanászéknak is. Hogy mennyire bízott Németh Károly a csaló pár ígéretében és a felszínre kerülő kincsben, igazolja az, hogy evangélikus létére, még azt is megtette a csalók meghagyására, hogy 14 napon át bejött Kis-Czellbe az adventi hajnali misére és itt imádkozott a kincsért. De hát amint kárba veszett a csalóknak adott pénze, épp úgy kárba veszett szegény kanásznak az imádsága is.”
Korabeli képeslap a Kis-Czell és Nemes-Dömölk egyesítése után létrejött Czelldömölkről, ahol a vásárokat a Szent Háromság téren tartották egykor, 1905 körül.
A Kenyeriek által leginkább kedvelt, heti vásárt tartó és búcsújáró hely, Kis-Czell (ma Celldömölk) bővülési üteme az évszázad elejére lelassult. Ennek leginkább az volt az oka, hogy elfogyott a szabad, építkezésre alkalmas terület az akkor 2000 főt számláló településen. A megoldás kézenfekvő volt: Kis-Czell és a szomszédos Nemes-Dömölk közötti területek felé terjeszkedve, valamint a két települést összevonva, a bővítés akadályai elhárultak volna. Az 1901-es év egyik legnagyobb vitatémája, ennek a két településnek az egyesítése körül forgott. A Kis-Czell és Vidéke című hetilap ezzel is foglalkozott, 1902 januári első számában.
„Kis-Czell és Nemes-Dömölk egyesítése – egy lényeges napi kérdés a Kemenesalján. Világos áttekintése a Kemenesalja gazdasági helyzetének okvetlenül reá vezérli arra a meggyőződésre a gondolkozó elmét, hogy szükség van itt egy gazdasági, ipari, kereskedelmi és kulturális tekintetekben erős központra, mely azután a saját erejét szétsugározza e vidékre, s ezen úton a saját megnövekedésével közvetlen szolgálja a tulajdon belső érdekeit, közvetve pedig a hozzá, mint központhoz tartozó terjedelmes vidék természetszerű igényeit.
A Kemenesaljának természetszerű középpontja Kis-Czell, egy olyan kis város, mely mint nagy fontosságú vasúti gócpont, s mint a vármegye legmagyarabb és legvagyonosabb vidékének a székhelye, határozottan bírja a fejlődés és megnövekedésnek mindazon feltételeit, melyeknek hiányában semmiféle akció a siker kilátásaival nem kecsegtetne. Kis-Czell mai helyzetében is lényeges missziót old meg: díszes épületei, járdái és egész berendezkedése bizonyos, hogy régóta nagyobb kiterjedést vett volna, ha az ottani hátrányos telekviszonyok örökös gátul nem álltak volna terjeszkedése útjában. Kis-Cellnek ma kerekszámban beszélve, 2000 lakosa van, s közvetlen közelében terül el Nemes-Dömölk, egyike a vármegye legintelligensebb községeinek, mely 1000 lakosával, ha Kis-Czellhez csatlakoznék, több mint 50 %-kal szaporítaná meg a lakosság számát, s egyúttal nagyban megnövelné annak teherviselési képességét, úgy a községi vagyon egyesítése, mint az együttes pótadózás révén.
Ez egyik oldala az éremnek, míg a másik az, hogy Kis-Czell és Nemes-Dömölk egyesítése esetén új építkezésekre és belsőségek alakítására alkalmas területek nyílnának meg, melyeknek felhasználása s vélhetően gyors beépítése első következménye volna a közérdek által követelt egyesülésnek. Az előkészítő lépések e részben már folyamatban vannak. Jóformán mind a két község lakossága körében meg is érlelődött az a vélekedés, hogy az egyesülés feltétlenül keresztül viendő. A két község egybeolvadásának útjában áll egyelőre még a dömölki bencés apátság tulajdonát képező, körülbelül 60 holdnyi terület, mely Kis-Czell és Nemes-Dömölk közé van ékelve. Nem kételkedünk azonban abban, hogy a bencés rend, amelyet történelmi tradíciók fűznek a két községhez, melynek dömölki apátsága különben is Kis-Czellben székel, habozás nélkül kész lesz az érintett területet a fentebb körülírt célra, természetesen megfelelő áron, rendelkezésre bocsátani.
Reméljük, hogy ez a kérdés gyorsan kibontakozik a kezdet nehézségei közül, s az egyesült Kis-Czell és Nemes-Dömölk, mint erős és nagy jövőre hivatott központ mihamarabb megkezdheti a terjeszkedés munkáját.”
Érdekességként jegyzem meg, hogy a települések egyesítésére végül csak 1904 elején került sor. Ennek következtében, a Kis-Czell és Vidéke hetilap is megváltoztatta a nevét, mivel ahogy írták „Kis-Czell, aminek nevét hírlapunk öt éven át homlokán viselte, megszűnt az ország helynevei közt régi mivoltában szerepelni”. Az új település 1904-től a Czelldömölk nevet kapta, a Kis-Czell és Vidéke hetilap pedig „Kemenesvidék” néven jutott el az olvasókhoz.
Az állomással szemben, a Kossuth Lajos utcza bal oldalán Szabó József szállodája, jobb oldalon Szabó Lajos vendéglője fogadta Czelldömölk településre érkezőket 1907-ben (forrás: korabeli képeslap)
Most pedig következzen egy-egy Kenyerivel kapcsolatos, egykori év végi hír, az 1920-as, 1930-as, 1950-es 1960-as, 1970-es és 1990-es évekből.
„Karácsonyest Kenyeriben. Kozensky Elek kenyeri vendéglőjében a helybeli ifjúság táncmulatságot tartott karácsony másnapján. A mulatságon két legény, akik már régóta ellenlábasok voltak, összevesztek. Ezeket akarta széjjel választani a korcsmárosné, de rosszkor. A dulakodó legények tévedésből olyan súlyos testi sértésben részesítették, hogy napokig volt önkívületi állapotban. Állapota még mindig súlyos.” (Kemenesalja, 1921. január 1)
„Feltörte a templom-perselyt. Kenyeriben egy 15 éves leány beosont a templomba s mikor senki sem volt ott, leszedte a falról a Szent Antal perselyt és annak tartalmat ellopta. A csendőrség elfogta a kiskorú tolvajt, de akkorra már az összes pénzt piperecikkekre elköltötte.” (Kemenesalja, 1934. január)
Pillanatkép a két háború között, Kozensky Elek kenyeri kocsmájából. A jobb oldalon ülő, bajuszos, zsebórás férfi Elek, a kocsma tulajdonosa, akinek feleségét megverték a karácsonyi mulatság közben. A bal oldalon ülő, tamburás fiatalember a nagyapám, Pörneczi Endre.
A második világháború utáni nagy újrakezdésben, 1945. augusztus 29-én, Nagy Imre akkori földművelésügyi miniszter vezércikkével indult nagysikerű útjára a Szabad Föld című hetilap. A célja a „falvakban népszerűsíteni és begyökereztetni a Párt politikáját és mozgósítani megvalósítására a legszélesebb néptömegeket.” A harcos hangvételű indítás után a hetilap hangja azért jelentősen megszelídülve sok-sok évtizeden át, azóta is az előfizetők töretlen megelégedésére szolgálja a vidéki és a vidéki élet iránt érdeklődő olvasókat. A Szabad Föld a vidék családi hetilapjává vált az idők során. A lap 1960-ig állandó képes mellékletet is tartalmazott, a falvak és a nagyvilág híreivel. Az 1955 évi első számban külön köszönetet mondtak azoknak a postásoknak és kézbesítőknek, akik jelentősen emelni tudták az újság példányszámát saját településükön. Közöttük találjuk Bedő Józsefet is, aki 1954 folyamán, 26 példánnyal tudta növelni Kenyeriben a Szabad Földre előfizetők számát.
Az eredeti fotó, Bedő József kenyeri postásról, a Szabad Föld című újság 1955 évi első lapszámában jelent meg.
Ha lenne ilyen, akkor a „Rába legügyesebb halásza” cím örökös tulajdonosa bizonyára Dobos Antal, egykori kenyeri lakos lenne, akinek harcsafogásairól rendszeresen értesülhettünk a nyomtatott sajtóból.
„Az első halászat
A Győri Előre Halászati Szövetkezet tagjai gazdag évet zártak: tavaly 177 161 kiló halat fogtak. Évi halfogási tervüket több mint másfél vagonnal túlteljesítették. Karácsony és újév között még kijártak a Rábára és a Dunára. A Rábán Dobos Antal az egyik legügyesebb halász, aki Kenyeriben lakik. A múlt évben több mint tíz óriás harcsát fogott. A folyó középső szakaszán jól ismeri a harcsák búvóhelyeit. A szakadékos partok mélyén, ahol több méter mély a víz, rejtőznek el a nagy halak. A kenyeri halászok nyáron nem fárasztják órákig a horogra került harcsát, hanem egyikük lebukik a mélybe és felhozza magával. Másfél-két óra helyett így percek alatt a ladikba kerül a hal. Dobos Antalnak az 1964 év utolsó napjaiban is kedvezett a szerencse: huszonkettő és tizenhét kilós harcsákat fogott a Rábán…” (Kisalföld, 1965 január 2.)
Az előző cikkhez kapcsolódóan rátaláltam a Dobos Antal által, a szilveszter előtti napon kifogott egyik harcsára, ami nem meglepő módon, egy szilveszteri mulatságon, Győrben fejezte be földi pályáját.
„Óriás harcsa a tálalóban
Különösen kitűnően sikerült a mulatság a Győri Halászati Szövetkezet Árpád úti halászcsárdájában. Erről a legjobban a bevétel tanúskodik, ami szilveszter éjszakáján 17 000 forint volt. A hét végi ünnepnapokon a csárda bevétele meghaladta a 40 000 forintot. A tálalóban óriás harcsát dolgoztak fel. Dobos Antal kenyeri halász fogta a Rábán szilveszter előtti napon. A csárdában tombola élénkítette a szilveszteri mulatságot. Egyebek között egy élő malacot is sorsoltak…” (Kisalföld, 1965. január 4.)
Egy másik rekordfogás után készült kép: Dobos József 1968. július 13-án, a Rába kenyeri szakaszán fogta ki ezt a 42,1 kilogramm súlyú harcsát (a fotót a Dobos család bocsájtotta rendelkezésemre)
A következő cikk a győri vagongyár ifjú munkásainak legjobbjait igyekezett bemutatni. Közöttük nagybátyám is helyet kapott, aki Kenyeriből indulva lett a gyár egykori büszkesége.
„Nincs megkülönböztető jegyetek, olyanok vagytok, mint társaitok. Mégis ti vagytok az élcsapat: korotokért, kifogyhatatlan derűtökért, jókedvetekért, patakzó erőtökért irigyelnek benneteket, cselekedeteitekre mind többet mondják: ez igen! Ifjúkommunisták vagytok, a megyei KISZ-esek harmincegyezres családjából valók. Mindenekelőtt fiatalok. Olykor, ha szertelenek, kapkodók és meggondolatlanok is, de tele korotok erényeivel, lelkesek, többet akarók: a holnap munkásosztálya és értelmisége… Pörneczi Endre gyerekkorában csodálta a falu kovácsát Kenyeriben. Most naphosszat kapkodja a tűzből a vaskorongokat. Csurog róla a veríték, ott hajt egy sorban a felnőttekkel. Már nem csodálja a kovács munkáját, ő a kovács, felelőssége van, munkássá érik… Ti vagytok fiatalok, a gyári védnökség vállalói. Ha kell, rohammunkában hajráztok, ti fejlesztitek tovább a Diesel-motort, kamionokat terveztek. Könnyedén dolgoztok? Legfeljebb úgy mutatjátok. De felelősséggel, hittel. Utatok egy megismétlődő, ősi folyamat része. A holnap felnőttei vagytok, így nézzétek magatokat!” (Kisalföld, 1971)
Nagybátyám munka közben, a Kisalföld napilap cikke mellett megjelent fotó 1971-ből.
Végezetül egy szinte friss hír, ami alig 24 éves. Emlékszik még valaki „Az Űrgammák” című, 160 részes magyar televíziós ifjúsági sci-fi sorozatra, amit 1995 és 1998 között vetítettek? Nos, nekem nem igazán maradt meg az emlékeim között ez az akkori Nemzeti Alaptantervre alapozott oktató sorozat. Pedig a sorozat köré szerveződött „Xénia Láz” ifjúsági egyesületnek 76 ezres tagsága volt egykor. Ennek az egyesületnek az egyik akciója volt a „Javíts egy jegyet!”, amibe az 1996/97-es tanévben, a Kenyeri iskola csapata is bekapcsolódott, méghozzá nem kis sikerrel: kategóriájukban országos győztesek lettek a kenyeri fiatalok.
„Ünnep Kenyeriben – Hódít a Javíts egy jegyet!
… a közelmúltban a legjobb vállalásokat – az iskolák tanulólétszámához viszonyítva – négy kategóriában jutalmazta az országos egyesület. Az anyagi elismerés mellett színvonalas zenés műsorral kedveskedtek a szervezők a győztes iskoláknak.
Valamennyi első helyezett otthonába ellátogattak az Űrgammák gyermekszereplői. Kenyeriben is együtt énekeltek a helybeli diákok a xéniás sztárokkal. Lévén, hogy a száz-háromszáz tanulót számláló általános iskolák mezőnyében az első helyre rangsorolták a vasiakat. Az ünnepi asztalnál a második kategória győzteseit három hetedik osztályos kislány és egy nyolcadikos fiatalember képviseli. Elsőként az iskola legjobb tanulója, Tóth Balázs mesél vállalásáról:
– Biológiából, fizikából, matematikából és kémiából egyaránt jeles szeretnék maradni az év végén is. Nem lehet gond ezekkel a tantárgyakkal. Tavaly is álltam a szavamat, jó lenne viszont javítani testnevelésből, mert a bukfencezéssel és a távfutással hadilábon állok. Az iskolánk alapítványáért folyó tanulmányi versenyt szintén igyekszem komolyan venni. Jól jönne a 25 ezer forint, hiszen a szombathelyi Szent Norbert Gimnáziumba készülök.
A rövid hajat viselő Tuba Gabriella 4,9-es átlaggal lépett a hetedik osztályba. Kedvenc tantárgya a biológia és a fizika. Nem csoda, hogy mindkettő a vállalásai között szerepel.
– A matematikát is szeretem, négyes voltam a hatodik osztály végén. A listára ugyan nem írtam fel, de ebből is ötöst tervezek. Hasonlóra készülök az új tantárgy, a kémia esetében is. Mi szeretnék lenni? Azt hiszem, tanító néni. A Kenyeri Általános Iskola Xénia Láz Klubjának diák-elnöke, László Mariann nem ilyen határozott, ha a pályaválasztásról esik szó. Még nem tudja, hogy képzőművész, orvos vagy esetleg védőnő legyen-e. Persze bőven van ideje dönteni. Abban viszont biztos, hogy tervei valóra váltásához több tantárgyból is javítania szükséges.
– Legutóbb matematikából és fizikából is négyes került a bizonyítványomba – mondja Mariann, aki a helyi klub tagjainak vállalásáért 75 ezer forintos pénzjutalmat vehetett át. – Január végén zárják a félévi jegyeket, most 4/5-re állok mindegyikből. Még felelnem kell az ötösökért. Amúgy a tízfős osztályunkból négyen vállaltuk, hogy megtartjuk a korábbi tanulmányi eredményünket, illetve javítunk a jegyeinken.
A gyermekek mellett pedagógustársairól is elismeréssel szól Tompáné Balogh Mária igazgatónő:
– Jól felkészült szaktanárok oktatnak nálunk. A 12 kolléga közül három országosan is publikál. A mostani siker valamennyiük érdeme. Alighanem az első helyünknek köszönhetően magasra szökik majd a Xénia láz, és a jövőben még több diákunk vállalja, hogy legalább egy tanulmányi jegyet javít… Az akció célja, hogy napi téma legyen a tanulás a gyermekek körében. Egymást biztassák: amit vállaltak, azt teljesíteni kell! A mostani tagtoborzónk négy kategóriájának győztesei – a száz fő alatti tanulólétszámtól a hatszáz fölöttiig – a következők: Sümegcsehi Általános Iskola és Napközi Otthonos Óvoda, Kenyeri Általános Iskola, ózdi Újváros Téri Általános Iskola és a tatabányai Váci Mihály Általános Iskola.” (Szabad Föld, 1997. január)
A Szabad Föld hetilap 1997 januári cikke mellett megjelent fotó a győztes csapatról.
Ezúttal az elmúlt 120 év újságcikkeinek, december végi híreiből igyekeztem néhány Kenyerivel kapcsolatos, érdekes hírt megosztani olvasóimmal. Ez a bejegyzésem az utolsó a 2021-es évben, legközelebb 2022 januárjában jelentkezem blogom éves összefoglalójával. Megköszönöm egész éves figyelmüket, a számomra küldött üzeneteket és visszajelzéseket.
Békés Boldog Új Esztendőt Kívánok Mindenkinek! Újabb Kenyeri történetekkel várok mindenkit 2022-ben is.
Pörneczi Tamás, 2021. szilveszter
Források: korabeli napi- és hetilapok cikkei és fotói, digitális fotóalbumom képei, Arcanum adatbázis
