Településeink eltűnő földrajzi nevei – belső területek
Idősebb olvasóim számára bizonyára nem ismeretlenek a címben szereplő, idegennek tűnő szavak. Szüleinktől, nagyszüleinktől hallottuk már ezeket a kifejezéseket, amikor egy-egy Kenyeri határában található dűlő nevét emlegették. A gazdálkodók ugyan ma is használják még ezeket a megnevezéseket, de biztosan kevesen vannak olyanok, akik azt is tudják, hogy honnan származnak ezek az egykori földrajzi nevek. Mai és következő bejegyzésemben ennek igyekeztem utánajárni.
Településeink részletes térképeinek előlapjai az 1857-es évből (forrás: Magyar Országos Levéltár)
Gyerekkoromban a reggeli vasárnapi mise után és a déli rántott hús között, édesapámmal és testvéremmel gyakran indultunk egy kis mezei kerékpártúrára, ahol szembesülhettem környékünk földrajzi neveivel. Kimentünk a „Csikbai útig” aztán még a „Pap-domb” előtt letértünk a főútról. A „Tölös” sarkánál balra fordultunk, majd innen egyenesen a „Réteses fáig” mentünk, aminek oldalában volt egy hatalmas üreg, amibe én is befértem. Természetesen nem hagyhattuk ki a „Margit-háza” kis fahídját sem, ami mellett óriásra nőtt vadszőlők jelezték az egykori épület környezetét. Utunkat a „Bombatölcséres tábla” mellett folytatva érkeztünk a Rába mellé, és az „Eszterun” indultunk tovább a „György major” felé. A már akkor is omladozó, lerombolt majorra csak rápillantottunk, és folytattuk is utunkat a „Laponyás erdőalja” mellett, a „Malom-szegig”, ahonnan már a csöngei „Kertész-kerthez” érkeztünk. Még egy rövid kaptató, a „Vörös domb” volt hátra Csöngén, aztán a Rákóczi utcán keresztül kiértünk a főútra. Innen már könnyedén gurultak a bicajok, szélsebesen hagytuk el a „Páskom földeket”, a „Csutorát”, és a „Csikbainál” visszaértünk a faluba mire a déli harangszó megszólalt, no meg a rántott hús illata is érződött már a levegőben.
A Temető utca végén, a Lánka patak kiszélesedése volt egykor a kenyeri halastó (digitális fotóalbumomból)
Az ember a környezetében levő dolgoknak, az utaknak, a domboknak, a völgyeknek, a vízfolyásoknak, és általában mindennek nevet ad. A falu határában levő földek is más-más dűlőben várták a gazdákat, de ők mindig meg tudták mondani hova, merre indulnak. A földrajzi nevek segítették őket az eligazodásban, és a pontos helymeghatározásban. Így volt ez egykor és így van ez ma is, bár az egykori nevek mára lassacskán a feledés homályába vesznek.
Szerencsére elődeink már az 1800-as évek közepén is aggódtak emiatt. Közülük a legkiemelkedőbb személy, a Temesváron 1823-ban született, Pesty Frigyes történész, országgyűlési képviselő volt. Frigyes 1862-ben kezdett hozzá ahhoz a nagy szervezési vállalkozáshoz, amely a nevét igazán ismertté tette. A Magyar Tudományos Akadémia és a Helytartótanács támogatásával, 1864 februárjában bocsátotta ki felhívását a magyarországi helynevek gyűjtésével kapcsolatban. A cél óriási volt: hazánk összes helynevének, azok magyarázatának és keletkezésének kinyomozása. Ehhez egy hét pontból álló kérdőívet állított össze, amihez egy rövid magyarázatot, mai szóhasználattal kitöltési útmutatót is fűzött. Az eredetileg tervezett válaszadási határidőt 30 napban határozta meg, de ennyi idő alatt nyilván nem lehetett összegyűjteni a neveket. A beérkezett válaszok is meglehetősen vegyes értékűek voltak, ezért a nem kielégítő feleleteket küldő helységek elöljáróit a Helytartótanács ismételt adatgyűjtésre kötelezte. Így a tervezett 30 nap helyett, végül másfél év kellett az adatgyűjtéshez. 1865 végére megérkeztek az utolsó kérdőívek is: közel Huszonkilencezer kézzel írott dokumentum várta a további sorsát. Az összegyűlt anyagot Pesty összesen 68 db kéziratos kötetben rendezte össze. A dokumentumok érdekessége az is, hogy a visszaérkezett kérdőíveket a válaszadók aláírásukkal és községi pecséttel is hitelesítették, így ma már ismeretlen és teljesen eltűnt községek pecsétjei is fennmaradhattak. A hatalmas anyagban természetesen szűkebb pátriánk, Vas megye is szerepel: két vaskos kötetben, 835 oldalon találjuk megyénk településeinek földrajzi neveit.
68 db kötetben összesítette Magyarország és Erdély településein összegyűjtött helyneveket. Pesty Frigyes fotója 1877 (forrás: Wikimedia Commons)
Szomorú, hogy a Pesty-féle 68 kötetnyi anyag közel 100 évig pihent az Országos Széchenyi Könyvtár raktárainak mélyén. A Vas-megyei anyag feldolgozása, kiegészítése és könyvkiadásra előkészítése csak 1965-ben kezdődött meg. Ezúttal, a Savaria Múzeum munkatársai nem a gyorsaságra, hanem a lelkiismeretes és alapos feladatvégzésre helyezték a kiadás előtti gyűjtőmunka megszervezését. Két év telt el, de a gyűjtés még nem fejeződött be, ezért 1968-ban a megyei tanácsot bevonva igyekeztek gyorsítani a gyűjtési munkákat. Ennek eredményeként, négy év alatt, 1969. augusztusára sikerült a gyűjtőmunkát befejezni. A sikeres befejezést ünnepi üléssel zárták, amiről az egykori sajtó is terjedelmesen számolt be.
A Vas Népe címlapja a sikeresen lezárult gyűjtési munkák után tartott emlékgyűlésről. Sajnos ezek után újabb 13 évet kellett várni a könyv megjelenésére.
Már csak a beérkezett új adatok és az egykori forrásokból összegyűjtött anyagok összerendezése, szerkesztése és könyvkiadásra alkalmas formába öntése volt hátra. Nem ismerem az okokat, de tény hogy újabb 13 év telt el a gyűjtés befejezését követőn, mire 1982-ben megjelenhetett a „Vas Megye Földrajzi Nevei” című kötet, amit mai bejegyzésem megírása előtt fellapoztam a napokban.
Elsősorban településeink földrajzi nevei érdekeltek, melyek mintegy 5 oldalnyi terjedelemben sorakoznak a könyvben. Összesen 179 darab dűlő, földrészlet nevét sikerült 1965-ben összegyűjteni, feljegyezni. A Kenyeri gyűjtéssel két személyt bíztak meg: Pörneczi István kenyeri iskolaigazgatót, és Laky Rezső celldömölki járási népművelési felügyelőt. Kettejüket adatközlőként segítették Csóka Tibor (42 éves), Kopácsi Imre (65 éves), Novák Ernő (49 éves) és Pörneczi László (39 éves) helyi lakosok. Elsősorban tehát nekik köszönhetjük ennek a jelentős számú Kenyeri névnek és eredetüknek nyomtatásban történő fennmaradását. Igyekszem a teljességre törekedni és mindegyik nevet itt megemlíteni. A számomra érdekesebb kifejezésekkel kapcsolatban néhány olyan információval is szeretnék szolgálni, melyek elődeim gyűjtéséből kimaradtak.
Az eredeti könyvben szereplő, 1965-ben készült térképen több hibára is bukkantam, utcák vagy dűlők is rossz helyre kerültek bejelölésre, ezért úgy döntöttem, hogy magam készítek el egy helyes térképet. A következő térképen kékkel szereplő számok azonosak a bejegyzésemben szereplő kifejezések után található számokkal. Bízom benne, hogy a számok segítségével a térképen is beazonosíthatók lesznek a helyszínek, területek. A kissé hosszúra nyúlt bevezetés után következzenek a két település belterületein található egykori utcák és főbb épületek egykori elnevezései.
Az általam készítette Kenyeri – Rábakecskéd térkép, amelyiken mai bejegyzésem összes hivatkozott helyét bejelöltem.
Rábakecskéd utcái. A gyűjtési munkák idején (1965-ben) Kenyeri és Rábakecskéd már 15 éve egyetlen községként szerepelt a közigazgatásban, lakosainak száma akkoriban 1424 fő volt. A Kecskéd legnagyobb utcájának neve korábban Fő utca (1) volt, amit később Ady Endre utcára kereszteltek át. A mai Kossuth Lajos utca helyén a Malom utca (2) volt, ami Tischler Gyulának az utcában működő egykori malma után kapta a nevét.
Tishler Emma (Horváth Imréné) a téli Malom utcában, háttérben az egykori malom épületével (digitális fotóalbumomból)
A mai Petőfi Sándor utca valamikor a Sutton (3) nevet viselte, míg a Táncsics Mihály utca helyett az Iskola utca (4) indult a Harangláb mellől. Az utca nevét természetesen a korábban Rábakecskéd működött önálló iskoláról kapta.
Az Iskola utca az 1960-as évek elején egy általam utólag színezett fotón (digitális fotóalbumomból)
1927 tavaszán jelent meg a földmívelésügyi miniszter várva-várt rendelete a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet megalakításáról, és az általuk nyújtandó anyagkölcsönökről. A Falusi Kislakásépítő Szövetkezet, amit a későbbiekben FAKSZ rövidítéssel emlegettek, csak a földreform során házhelyhez juttatott tulajdonosoknak nyújtott hitelt, de nem készpénzben, hanem építőanyagban. A vönöcki út melletti szántóföldekből kimért rövid telkeken, FAKSZ kölcsönből kezdődtek az építkezések, de a házak tömésfalait általában a telkek végéből kitermelt földből építették meg. Mivel a kecskének gidája van, így kapta Kecskéd egyik legfiatalabb falurésze, és az itt található utca is a Gida (5) nevet. Ezt később nevezték át Béke utcára annak emlékére, hogy az akkoriban felszabadítónak nevezett, szovjet csapatok ezen az úton jöttek Kenyeribe a II. Világháború végnapjaiban.
Kenyeri utcái. Kenyeri és Rábakecskéd egykoron kilométernyi távolságra voltak egymástól, a faluk között a Cziráky grófok szántóföldjei terültek el. Ezeknek a grófi földeknek a helyén, a földosztások során új házhelyeket, utcákat jelöltek ki. Ekkor kezdődött meg falvaink egymáshoz közeledése, ami az összeolvadással ért véget. Kenyeri legnagyobb utcájának neve korábban itt is Fő utca (1) volt. A két település összeolvadását követően, mindkét falu önálló Fő utcája megszűnt, és helyükön jött létre a Kálváriától a Kecskédi temetői végéig tartó Ady Endre utca. A Kenyeri felőli oldalon megindult építkezések egyik helyszíne a vasúttal párhuzamos Lenin utca volt (ma Jókai utca), amit a köznyelvben egykor Újtelep (6) néven emlegettek.
Az Újtelepnek nevezett Lenin utcai új utcasor, és az utca elején épült új tanácsháza épülete a Vas Népe napilapból.
A polgármesteri hivatallal szemben nyitották meg a mai Hunyadi János utcát, szintén az egykori grófi földek helyén, ami a területen burjánzó, gyakran áthatolhatatlan bozóttömeget alkotó vadszeder bokrok miatt kapta a Szedres (7) nevet. Ezt a területet korábban lovaglásra használta a grófi család, de idővel elburjánzott az árnyékot adó fák közötti vadszeder. Szintén az egykori grófi birtokon, a Templom mellett, a Kertészkert helyén keletkezett még egy teljesen új utca is, ami a felszabadulás után a Vörös Hadsereg nevet kapta (ma Rába utca), de az 1965-ös gyűjtők ezt a falurészt is Újtelep (8) néven jegyezték fel. Az utcák sorában haladva még kettő nevet kell megemlíteni. A mai Arany János utca eredetileg a Kis utca (9) vagy Köz neveket viselte, mivel a Fő utcáról csak egy keskeny részen lehetett bemenni a Kozensky-féle kocsma mellett, és az utca utána is rövid és keskeny volt.
Itt még működött a Kis utcai közkút a 1960-as évek elején (digitális fotóalbumomból)
A faluvége előtt, a Kovácsműhely mellett egy keskeny, mindössze 2 öl szélességű mezei út vezetett egykoron a Kenyeri temetőig a szántóföldek mellett. Amikor a bal oldal beépítése mellett döntöttek, akkor módosították az eredeti telekhatárokat, valamint a jobb oldali telektulajdonosok közötti ügyes telekcseréket hajtottak végre. Így sikerült 9 öles utcává szélesíteni az utat, ami sokáig a Temető utca (10) nevet viselte, majd később lett Rákóczi Ferenc utca.
Az 1982-es kiadvány komoly hiányossága, hogy a gyűjtés idején is létező, a vasútállomásra vezető Vasút utca (11), és a templom mellett induló, az egykori cselédsor mellett épült, később a termelőszövetkezet telephelyeire vezető, mai Barátság utca (12) teljesen kimaradt belőle.
Pócza lányok a Vasút utca melletti fasor előtt. A fotón mellettük látható a kenyeri határt behálózó egykori kisvasút sínpárja is (digitális fotóalbumomból)
Rábakecskéd belterülete. A kecskédi faluvégén, a Lánka patak melletti füves terület volt egykor a falunkba érkező, vándoréletet élő kóbor-cigányok tartózkodási helye, ami éppen ezért kapta a Cigán-gyöp (13) nevet. Rábakecskéd lakóinak haláluk utáni nyughelye, a Pápoc-Rábakecöl útelágazás melletti Kecskédi temető (14) volt, amit a történelem során egy alkalommal bővíteni is kellett.
Régi sírok a kecskédi temetőben (digitális fotóalbumomból)
Kecskéd „közigazgatásának központja” mindig a harangláb köré csoportosult (amiről szintén nem esik említés a könyvben). Az egykori Galavics-féle házban és környékén vágóhíd, bolt és kocsma is működött. Így szinte természetes volt, hogy később a földműves szövetkezet vegyesboltja a Bót (15), és a központi irodái is, amire a Földszöv-iroda (16) nevet használták, itt kaptak helyet. Megemlíti még az egykori gyűjtés a művelődési otthonként, ifjúsági klubként és könyvtárként is működő Népház (17) patinás épületét, a kecskédi termelőszövetkezet irodáját Téesz-iroda (18), és iskola helyén működő Kecskédi óvoda (19) épületét is.
Beszélgető fiatalok a kecskédi Népház előtt (digitális fotóalbumomból)
Kenyeri belterülete. A két települést fizikailag szétválasztotta ugyan, de a közeledést is nagyban elősegítette az 1800-as évek végén létesült vicinális vasútvonal, amit későbbi üzemeltetőjéről (Győr-Sopron-Ébenfurt Vasút) csak Gyesev (20) néven emlegettek. A Vasút utcában található Vasútállomás (21) nem kapott más helyi nevet.
A Kenyeri vasútállomás fotója 1978-ból (digitális fotóalbumomból)
A mai Művelődési ház helyén a Kézilabda-pálya (22) a két községrész fiataljainak kedvelt sportolási, ismerkedései helyszíne volt. Mellette épült meg 1958-ban a közös tanácsháza épület (ma polgármesteri hivatal), amit neves szombathelyi tervezők álmodtak meg. Szokatlan lyukas tűzfal megoldásait a helyiek galambház-likaknak nevezték, innen pedig már egyenesen következett, hogy az épületre a tanácsház helyett, a Galambház (23) kifejezést használták.
Az 1961-ben épült új tanácsház épülete a szomszédos libalegelőről fotózva. Ebből a szögből jól látszanak a galambház-likak a magasabb épületszárny tűzfalában (digitális fotóalbumomból)
A falu központjában az 1769-ből származó barokk Katolikus templom (24) áll, aminek szentélyét Dorfmeister bécsi festő festette. Mellette a Cziráky grófok családjának kastélya a Kastil vagy Kastély (25) áll. Ennek egykor volt egy közvetlen kijárata is a templomkert felé, ahonnan grófok a falusiaktól nem zavartatva tudtak átsétálni a templom szentélye feletti, számukra fenntartott oratóriumba. Az 1965-ös gyűjtéskor vendéglő, vegyesbolt és orvosi rendelő üzemelt a régi kastélyban. Mára magántulajdonba került, és üresen várja további sorsát.
A Kastély előtti utat egykor gyönyörű fasorok szegélyezték. A kép jobb oldalán, a templom mellett a kastély néhány ablaka látható. A bal oldalon, a fasorral párhuzamos kerítés mögött volt a Kertész kert, ahonnan a grófi család zöldség-gyümölcs ellátását biztosították (digitális fotóalbumomból).
A grófi kastélyhoz tartozó hatalmas udvarban, és az egykori uradalmi műhelyekből kialakított telepen 1965-ben a Gépjavittó (26) működött, ami a környező termelőszövetkezetek gépparkjának karbantartását végezte. A kastély mellett, egy külön épületben lakott egykor a birtokok ügyintézője, akit gazdatisztnek neveztek. Ide költözött be a gépállomás első vezetője (Varjú) a családjával, majd itt működött a falu közös terménydarálója is. Ebből a lakásból az 1960-as években egy szolgáltatóházat alakítottak ki. Itt működött többek között fodrászat és cipészet is. Az épületet akkoriban Kátéesz (27) néven emlegették. Napjainkban fodrászat és patika üzemel az épületben.
A mai patika és a paplak között, a korábban szolgálati lakások céljára épült, mai emeletes épületek helyén állt a falu legrégebbi iskolája, amit a hívek kérésére az egykori gróf ajándékozott a falunak „oskolai célra”. 1965-ben még állt ez az oskola épület, de ebben már a Kenyeri fiatalság találkozóhelye a Klub (28) működött.
Az első iskoláról mindössze ezt az egy fotót találtam kutatásaim során. A Kenyeri hívek kérésének engedve, Gróf Cziráky Antal 1835 évben, iskola céljaira adományozta ezt az épület, ami a paplak templom felőli oldalán állt (a fotó 1920 körül készült). Az épületet Rafzsovics molnár bérelte korábban a gróftól (digitális fotóalbumomból).
Tovább haladva a főutcán, a paplak után a grófi intéző lakásából átalakított Fölső iskola (29) következett, amit 1945 után kapott meg a település iskolai célra. Az iskolát az 1960-as években átépítették, bővítették, és ma is iskolaként működik.
Kenyeri ballagók az 1950-es évek elején a Fölsős iskola hátsó lépcsőjén. Ahogy a fotón látható, itt még az eredeti intézőlakásban folyt a tanítás. Az iskola a jelenlegi formáját az 1970-es évek elején nyerte el (digitális fotóalbumomból).
Néhány házzal tovább haladva találjuk az Alsós iskola (30) épületét, ahova 1975-ben még én is jártam első osztályosként. Ma az óvoda konyhája üzemel az épületben, amit az 1980-as évek környékén összeépítettek az Óvoda vagy Zárda (31) épületével. A kétszintes épület – egy jószívű adományozó akaratából – eredetileg is kisded-óvónak épült 1932-ben: a földszinten az óvodások, az emeleten az őket tanító premontrei apácák zárdája és lakószobái kerültek kialakításra.
Az Alsós iskola és a Zárda (óvoda) fotója 1945 után (digitális fotóalbumomból).
A korábban említett Temető utca végén találjuk a kenyeri hívek végső nyughelyét. A Kenyeri temető (32) szintén bővítésre került az idők során, egy evangélikus hívő jóvoltából, akit aztán „hálából” minden sírtól távol, a temető legtávolabbi sarkába temettek el.
A Kenyeri temetőben sajnos sokkal több síremlék sorakozik már napjainkban. A fotó az 1980-as években készült (digitális fotóalbumomból).
A Temető utca és a Fő utca sarkán állt a Kovácsműhely, mellette a földműves szövetkezet irodái, amit az 1965-ös gyűjtéskor Téesz-iroda (33) néven jegyeztek fel, mert akkoriban itt volt a termelőszövetkezet első központja. Mára semmilyen nyoma nem maradt fenn. A Kenyeri nevezetességeket az 1731-ben épült, műemlék jellegű, barokk stílusú Kálvária (34) zárja a könyvben.
Az elhanyagolt Kálvária fotója 1974-ben készült. Azóta többször is sikerült felújítani a közel 300 éve épült kálváriát (Noll Tamás fotója).
Sajnos kimaradt a gyűjtött anyagból, a szintén a Temető utca elején állt községi Kovácsműhely (35), és az ugyanezen a telken álló, a község alkalmazottainak épült kis lakások, a tejcsarnok, és a hűtőgépek megjelenése előtt időkben a falu lakosait szolgáló Jégverem (36) is. Hiányolom még, hogy a falu legnagyobb épülete, a Magtár (37) sem került megemlítésre sehol. Továbbá a grófi kastéllyal szembeni oldalon, a mai Coop bolt helyén állt Kiskastély (38), és a mellette található, a grófi család ellátását biztosító Kertész-kert (39) is teljesen kimaradtak a gyűjtésekből.
A romos állapotú, akkor még álló Kiskastélyt (a fotó jobb oldalán) az 1990-es évek elején fotóztam egy viharos napon. A Kiskastélyban szálltak meg egykor a grófi családhoz vadászatokra vagy eseményekre érkező vendégek. Ma ennek helyén áll a Coop vegyesbolt a főutcán. (digitális fotóalbumomból).
A teljesség igénye nélkül, ezek voltak településünk belső területeinek egykori elnevezései. Következő bejegyzésemben településeink külterületeit járom körbe, és igyekszem a lehető legtöbb épület, dűlő, földrészlet és erdő egykori elnevezését felidézni. Tartsanak velem legközelebb is!
Pörneczi Tamás 2022. március
Források: Vas Megye Földrajzi Nevei 1982; korabeli napilapok cikkei; Pörneczi Norbert (82 éves)
