A „nagyhét” eseményei a faluban
Ezt az időszakot Krisztus szenvedésére és halálára emlékezve élték meg úgy az ország, mint Kenyeri lakosai. Szokás volt nem csak a lelket megtisztítani Húsvétra, de nagytakarítás is erre az időszakra esett mindenütt. Falunkban még arra is ügyeltek, hogy akinek a háza előtt haladt el a feltámadási körmenet, azok a házak külső falát is kimeszelték.
Nagycsütörtök délelőtt, a szentmise előtt együtt szólaltak meg a templom harangjai, az orgona és a csengők is, hogy aztán a szombati feltámadási miséig elhallgassanak. Ahogy a szólás tartja, erre az időre „a harangok Rómába mentek”. A csendet az 5-6. osztályos iskolás legények törték csak meg, akik már nagyon várták ezt az időszakot. Két napig a hajnali, déli és esti harangszó helyett az általuk készített, kölcsönkapott vagy éppen megörökölt talicskaszerű, tolható kereplőkkel, utcáról-utcára járva pótolták a harangok hangját. Ezt a szokást Kenyeriben „csörgetésnek” nevezték. Ezen a két éjszakán meg volt engedve nekik, hogy ne otthon aludjanak, hanem egy előre kiválasztott ház pajtájában rendezkedtek be, a „kerékjászolban” aludtak, ahová a pokrócaikat előre elvitték. Egész napon együtt voltak, csak enni szaladtak haza. Persze ilyenkor vidáman folyt, a máskor tiltott kártyázás, ami felett a szülők és a „mester úr”, a tanító is elnézett. Hajnalban a „strázsa” vagy „bakter” keltette a csapatot és indultak Kenyeri körútjukra. Amikor aztán nagyszombaton megszólaltak a harangok, a szentmise után végigjárták a házakat, ahol ajándékokat kaptak a „csörgetésért”: tojást, aprópénzt, szalonnát – amin igazságosan meg is osztoztak. Ezen az éjszakán Kenyeriben a Kálváriánál, Kecskéden pedig a „fájdalmas szűz” szobornál imádkoztak és énekeltek virrasztva az asszonyok.
„Csörgető” Kenyeri gyerekek 2016-ban
Nagypéntek a legnagyobb gyász ünnepe volt. A felnőttek legtöbbje, az egyház által előírt napi háromszori étkezésnél is kevesebbet evett, a férfiak ezen a napon még a dohányzástól is igyekeztek visszatartani magukat. A templomban kinyitották a szent sírt, Krisztus fából faragott szobrát fehér fátyollal takarták el, körben gyertyák égtek, közéjük az Oltáriszentséget is kihelyezték. Egész nap a falu tűzoltói őrizték a sírt egyenruhában, sisakkal a fejükön. Az asszonyok az éjjel végigjárták a falu és a határ keresztjeit fájdalmas olvasót imádkozva. Hajnalban néhányan kimentek a Lánka patakra, megmosták az arcukat a patak vízében, de nem törölték le. Úgy gondolták, hogy ahány csepp víz hullik vissza az arcukról a patak vizébe, annyi csepp víz enyhíti azok szenvedéseit a túlvilágon, akik a rokonságból vízbe ölték magukat.
Nagyszombat. Egy régi, pogány szokás, a tűzgyújtás emlékét idézi, hogy ezen a napon tüzet szenteltek a templom ajtóban, az esti szentmise előtt. A tüzet erre az alkalomra kova, tapló és acél segítségével gyújtották meg, amit a temető elkorhadt keresztjeinek fájával tápláltak. A falu házaiban ezen az estén addig nem gyújtottak világosságot, amíg egy cserépedényben valaki – a megbeszélt szomszédok közül – nem hozott parazsat a megszentelt tűzből. Ezzel a tűzzel gyújtották meg a templomi „öröklámpást” és a húsvéti gyertyát is. Késő délután kezdődött a feltámadási körmenet. Az asszonyok fejkendőjét az örömet jelképező, kék színűre cserélték, a fiatalok világos ruhát vettek fel. Érdekesség, hogy ezen a napon a színes ágyneműket Kenyeriben a húsvét színére, fehér színűre cserélték, és a húsvét utáni „fehér vasárnapig” ezt használták. A sötétedés beálltával egy régi pogány szokás szerint, az ártó szellemek elűzése, megijesztése céljából, néhányan kimentek a határba és lőfegyverrel lövöldöztek. Tették ezt annak ellenére, hogy 1817-ben Vasvármegye rendeletben tiltotta ezt meg, sőt pénzbüntetést is fizetett, akit ilyenkor lövöldözésen kaptak.
Tűzszentelés a század elején
A történetet 2017. nagyszombatjának estéjén folytatom a Húsvét vasárnapi és hétfői szokásokkal.
Pörneczi Tamás 2017
Forrás: Horváth István – Ünnepi szokások a Vas megyei Kenyeriben
