Magyarország utolsó királyának sikertelen visszatérése
Két korábbi bejegyzésemben is szerepelt már olyan történet, amikor egy magyar királyt Kenyeribe hozott a sorsa. A Mátyás király Kenyeriben és az Eszter útja történetben is Mátyás királyról esett szó, akiről számos történet keletkezett halála után, több kevesebb igazságtartalommal. Mai történetemben szereplő uralkodó az 1800-as évek végén született, így vele kapcsolatban sokkal több és sokkal pontosabb információk álltak a rendelkezésemre. A Kenyeri plébánosok által, korábban vezetett „háztörténet” leírásokban bukkantam rá egy részletes bejegyzésre a királlyal kapcsolatban, amit – kiegészítve további történelmi tényekkel – szeretnék ma minden olvasómmal megosztani. Az eseményekkel kapcsolatban, a korabeli sajtóban szinte semmilyen konkrétum nem található, köszönhetően az akkori kormány szigorú cenzúrájának. Szerencsére, a levéltári forrásokból, közel száz év távlatából is rekonstruálhatók a történtek…
Történetem főszereplője „Karl Franz Josef Ludwig Hubert Georg Maria von Österreich” néven látta meg a napvilágot 1887-ben, majd I. Károly néven a Habsburg birodalom utolsó császára és IV. Károly néven Magyarország utolsó királya lett. Károlyt vidám és szófogadó gyermekként ismerték, ünnepekre kapott ajándékait rendszeresen szétosztogatta a kastély körüli gyermekeknek, egy alkalommal pedig a kastélypark főkertészénél munkát szeretett volna vállalni, azzal a céllal, hogy fizetését szegénysorú gyerekeknek adhassa. A legmagasabb színvonalú oktatást kapta gyermek és ifjú korában, habár nem volt várományosa a császári trónnak. Tanárai nagyra értékelték tehetségét, diáktársai pedig kedvelték páratlan közvetlenségéért és emberszeretetéért.
1905-ben, tizennyolc éves korában kezdte meg katonai szolgálatát, majd a császári udvar parancsára Prágába költözött, ahol jogot tanult. 1906-ban, édesapja halála után Ferenc Ferdinánd trónörököst nevezték ki gyámjának, de a következő év augusztusában, huszadik születésnapján nagykorúvá nyilvánították. 1911-ben feleségül vette Zita Bourbon-pármai hercegnőt.
Károly és Zita eljegyzésén készült archív fotó
1914. június 28, sötét nap a történelemben. Gavrilo Princip, szerb diák, Szarajevóban meggyilkolta Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. Ezzel kezdetét vette az Első Világháború. 1916 végén, Ferenc József halálával a trón Károlyra szállt. IV. Károly néven, 1916. december 30-án koronázták meg Budapesten. A koronázásra a Mátyás-templomban került sor, ahol – a koronázások történetében első ízben – a magyar himnuszt énekelték, nem az osztrákot. Vele együtt magyar királynévá koronázták feleségét, Zita magyar királynét. Az ünnepségről a fotók mellett mozgóképek is készültek.
Mozgóképen az utolsó magyar király koronázása. Érdekesség, hogy láthatóan többször is elmozdult a fejéről a korona, amit baljós előjelnek tartottak akkoriban.
Az új magyar király és Habsburg császár azonban egy kilátástalan helyzetben levő birodalom élére csöppent, egy háború közepébe, aminek egyik legfőbb célja az Osztrák-Magyar Monarchia szétdarabolása és újrafelosztása volt. Az 1918-as „őszirózsás forradalom” után, 1918. novemberében, saját kézzel írott levelében, önként mondott le az állami ügyek intézéséről, de a trónjáról nem.
IV. Károly saját kezűleg írt lemondó nyilatkozata az államügyekben való részvételéről 1918 (archiv fotó)
Miután november 12-én Ausztriában, november 14-én Csehszlovákiában, november 16-án pedig Magyarországon kikiáltották a köztársaságot, Svájcba költözött és mielőbbi visszatérését tervezte Magyarországra és természetesen a magyar trónra.
A koronázás alkalmával készült hivatalos fotó a királyi párról és a trónörökös Habsburg Ottóról (archiv fotó)
A visszatérésre két évet kellett várni. 1921. március 24-én elhagyta svájci tartózkodási helyét és álruhában Bécsbe utazott. Senki nem tudta merre jár és még maga sem sejtette, mi lesz a kimenetele a magyarországi útjának. Bécsben találkozott a vépi birtokokkal rendelkező barátjával, gróf Erdődy Tamással, akinek autójával érkeztek a szombathelyi Püspökvárba, 26-án éjjel 11 óra körül. A király tudta, hogy Mikes János megyéspüspök a hűséges híve és abban is biztos volt, hogy a püspököt a Húsvéti ünnepeken otthon találja. Bizalmasaival együtt, két autóval indultak el Budapestre, hogy a király találkozzon a Horthy Miklós kormányzóval és átvegye tőle a hatalmat, ahogy azt korábban ígérte neki a kormányzó. A találkozás megtörtént, de Horthy, időhúzásképpen arra hivatkozott, hogy kormányzói hatalmát nem a királytól, hanem a nemzetgyűléstől kapta. Nem adta át a hatalmat, sőt elérte, hogy a király elhagyja a fővárost és visszautazzon Szombathelyre. Mikes püspök nem a királyt várta, hanem a hírt, hogy ismét Károly lett az uralkodó. De a király érkezett vissza és 39 fokos lázzal ágynak dőlt. Április 5-ig tudta az időt húzni a király, de a kormány már megtette az ellenlépéseket és leváltotta az őt támogató katonai vezetőket. A növekvő nyomás miatt, április 5-én, Körmend érintésével elhagyta az országot. A határtól az antant erők katonái kísérték vissza Svájcba. Károly számára világossá vált, hogy Horthy Miklóstól csak katonai erővel tudja visszaszerezni a hatalmat.
Károly király a győri vasútállomáson fogadja katonái tisztelgését (archiv fotó)
A titkos szervezés azonnal megindult, így a második puccskísérlet 1921. október 20-án kezdetét vette. Eközben a Cziráky birtok központjában, Dénesfán, már egy hete folyt a készülődés. Keresztelőre készülődtek, gróf Cziráky József és gróf Andrássy Ilona harmadik fiának, Bélának keresztelőjére. Az ünnepségre a közeli és távolabbi rokonokat is meghívták. Az kastély ebédlőjének közepén hatalmas asztal áll, körülötte sok-sok székkel, az asztalon díszes tányérokkal, étkészletekkel és ezüst gyertyatartókkal. A keresztelést a család belső barátja, méltóságos dr. gróf Mikes János megyéspüspök végezte, több meghívott pap és esperes társaságában. Úgy gondolom, koránt sem volt véletlen, hogy éppen Mikes püspökre esett a választás, aki a király első visszatérési kísérletekor is fontos szerepet játszott. Az ünnepség és a pazar ebéd után, délután 4 órakor a püspök és a kenyeri pap is elbúcsúzott a családtól és hazaindultak. Alig értek a kastélyon kívül, amikor egy alacsonyan szálló repülőgépet pillantottak meg a falutól nem messze. A gép gondosan elkerülte az utcákat és a kastély épületét is, majd egy forduló után a Cziráky birtok egyik erősávja mögötti mezőn landolt. A püspök láthatóan elégedetten mosolygott és folytatta útját, hiszen pontosan tudta, hogy kik a gép utasai. A kastély mögül lovasfogat indult csendben a repülőgép irányába, aminek hajtója, szokatlan módon gróf Cziráky György volt. A repülőgéphez érve térdet hajtott a két utas előtt. IV. Károly király és felesége Zita királynő izgalma az arcukon látszott. Néhány forrás szerint, azért nem mentek be a dénesfai kastélyba, mert a sok idegen szolga és vendég előtt szerették volna titokban tartani az utasok kilétét. Hannig János kenyeri plébános, aki meghívottként, személyesen ott volt az egész napos ünnepségen, ezt írta: „Püspök úr s mi eltávoztunk, s messze a levegőből Dénesfán szállott le IV. Károly felséges királyunk hűséges hitvesével Zita királynéval, hogy innét meginduljanak a magyar trón birtokbavételére…Ezen útjuk kezdetén hozza György gróf úr saját fogatján Dénesfáról őket Kenyeribe, 1924. október 20 este 6 órakor éjjeli szállásra.” Ezek alapján, valószínűleg eredetileg is az volt a terv, hogy a király és felesége a viszonylag csendes, Kenyeri kastélyban éjszakáznak, miközben Dénesfán a főúri mulatság zajlik.
Részlet Hannig János kenyeri plébános 1921-ben írt feljegyzéseiből (Kenyeri plébánia irataiból, köszönet Budai Zoltán plébánosnak)
Este 6 óra körül érkezett meg a lovasfogat Kenyeribe, királyi utasaival. Pihenőhelyük előkészítve várta a párt. Kérésüknek megfelelően, a személyzetet elengedték erre az estére. A királyi pár szobájában elhelyezett asztalon előkészítve áll a vacsora. Csendesen ettek, mindkettejük fejében a rájuk váró jövő gondolatai kavarogtak, amikor autózúgást hallottak. Kenyeriben akkoriban nem volt megszokott látvány az autó, a falusiak javarészt szekéren közlekedtek. A sofőr kiszállt és határozott léptekkel a kastély felé indult. György gróf az ajtóban várta, majd néhány rövid mondat után Károly király szobája felé vették az irányt. „Változott a terv, sietni kell, indulunk!” – mondta a király Zita királynénak, aki azonnal szedelőzködni kezdett. Az utolsó, csendes éjszaka Kenyeriben, mielőtt harcba indulnánk – gondolt vissza férje szavaira a királyné, amikor visszanézett az érintetlen, puha ágyra. Bezárta az ajtót, és sietősen beszállt férje mellé az autóba, ami az éj leple alatt, hajnalban érkezett meg Sopronba.
Az ezt követően történt eseményeket, a „királypuccs” végkifejletét, igyekszem röviden összefoglalni. A király ellenkormányt alakított, a hadsereg felesküdött a királyra és Győr, Komárom érintésével, október 22-én, katonákkal teli vonattal indultak a főváros felé. Az út két napig tartott, mert Károly minden nagyobb településen megállt, föleskette a katonákat, és fogadta a tisztelgéseket. Ezzel egy időben, Horthy Miklós megkezdte a királyellenes erők összegyűjtését a fővárosban. Az katonái jelentős részét a budapesti egyetemisták alkották, akik egyetlen tapasztalt tiszttel sem rendelkeztek.
Orvostanhallgatók a budaörsi csatában (archiv fotó)
Az első összecsapásra október 23-án került sor. Az előőrsként kiküldött 80 orvostanhallgató a vonatot meglátva tüzelni kezdett. Néhányan meghaltak, sokan megsebesültek, de már ennyi elég volt ahhoz, hogy a királyhoz hű erőket megállítsák, akik Károly király parancsát várták. Károly maga azonban nem akart vérontást, így nem tett mást, mint várakozott és misét hallgatott Bicskénél, arra várva, hogy Hegedűs altábornagya visszatérjen a fővárosból, és Horthy ígérete szerint átadják neki a város kulcsait. A várakozás alatt Horthy Miklós vidékről érkező csapatai rendeződtek. és másnap bekerítették és lefegyverezték a királyi csapatokat. A Horthyhoz hű erők vesztesége 19 halott és 62 sebesült volt, míg a Károlyhoz hű csapatok vesztesége mindmáig ismeretlen. A királypárti halottakat később jeltelen sírba temették el.
A csatavesztés komoly következményekkel járt Károly király számára, a vereséggel egyidőben ugyanis saját hívei is elpártoltak tőle, így a nyugati megyék katonasága ismét Horthy parancsainak engedelmeskedett, a síneket felszedve pedig megakadályozták Károly távozását. Károlyt őrizetbe vették, majd feleségével együtt a tihanyi apátságba kísérték. A kormány számára sürgető volt a „királypuccs” gyors és megnyugtató lezárása, ezért már október 22-én, a király Budapestre indulásának napján, a miniszterelnök táviratot küldött minden főispánnak, a következő szöveggel: „Cenzúra szigorúan utasítandó: Károly király magyarországi látogatásáról csupán a félhivatalos M.T.I. közleményei engedélyezhetők. Minden egyéb törlendő. Legszigorúbb ellenőrzést kérek. Lapok előzetes cenzúra alá helyezendők, terjesztés csak kész lappéldány ügyészi felülvizsgálása után kezdhető meg. Hangzatos címek mellőzendők. Tilos végül IV. Károlytól vagy környezetétől származó minden közlemény publikálása.” A királyt és családját, az antant hatalmak hamarosan a Portugáliához tartozó, Madeira szigetre szállították, amit nem hagyhattak el. Kezdetben Funchalban, a Villa Victoria hotelben kaptak szállást és ellátást, azonban pénzük fogytán, egy földbirtokos nyári villáját bocsátotta a család rendelkezésére. A kifejezetten nyári használatra épült villa egy hegytetőn állt, és az év túlnyomó részében felhős, nyirkos idő uralta. Miután hosszas jogi vitát követően a gyermekeik is csatlakoztak hozzájuk, februárban beköltözött a család a fűtetlen villába. Ekkorra már az élelmiszer-beszerzés is súlyos, mindennapi gond volt. Az egyébként is betegeskedő Károly hamarosan magas lázzal ágynak dőlt, és itt halt meg 1922. április 1-én.
A király halálakor készült fotó
Az éppen nyolcadik gyermekét váró Zita királyné magára maradt gyermekeivel, köztük a kis trónörökös Ottó királyfival (Habsburg Ottó). A Habsburg család Magyarországon maradt birtokainak és vagyonának kezelésével, a főhercegek és a miniszterelnök jóváhagyásával, a család jó barátját, a dénesfai és kenyeri birtokok kegyurát, Cziráky József grófot bízták meg. A hosszú ideig tartó szolgálatot, a közben felcseperedett trónörökös, Habsburg Ottó, 1932. november 30-án az Aranygyapjú Érdemrend Lovagja kitüntetéssel jutalmazta.
Az özvegy Zita királyné gyermekeivel Madeira szigetén 1922 (archiv fotó)
A kapcsolat a Habsburg család, Zita királynő és a Kenyeriek között éveken át fennmaradt. 1928 áprilisában, a hősi emlékmű leleplezésekor a Kenyeriek megemlékeztek Károly királyukról és üdvözlő táviratot küldtek fiának, Ottó királynak. Ottó király és Zita királynő válaszát, a Kemenesalja című hetilap 37. számában, teljes egészében közölte. „Ifjú királyunk és felséges anyja őszinte és benső örömmel fogadták a szíves megemlékezést, mely a hűséges magyar nép szeretetét és ragaszkodását tükrözi vissza és különösen élénken és szeretettel gondol vissza azon rövid pár órára, melyet Istenben boldogult férjével, a mártírkirállyal töltött 1921. őszén Kenyeriben.” – írja levelében a királyné.
Habsburg Ottó megbízásából írt válaszlevél a Kenyeri híveknek 1930 (Kenyeri plébánia irataiból, köszönet Budai Zoltán plébánosnak)
1930-ban, Habsburg Ottó nagykorúvá válásakor ismét üdvözletet küldtek számára a Kenyeriek, amire november 30-án érkezett válasz és egy fotó a király arcképével. „Őfelsége a hűséges Kenyeriek jókívánságait és fenti érzelmeinek szép megnyilatkozását őszinte örömmel és hálával fogadta…” – áll a levélben. A levelet sikerült megtalálnom, de a levélben szereplő fotó már elveszett az idők folyamán.
Pörneczi Tamás 2017
Habsburg Ottó fotói idős és ifjú korából. Talán éppen ezt az ifjúkori, magyar főúri öltözetben látható fotót csatolták a Kenyeriekhez írt köszönőlevélhez. (archív fotók)
Pörneczi Tamás
Források: Kemenesalja napilap, Historia Domus Kenyeri, Kenyeri plébánia iratai, Wikipédia, Archivnet, ottovonhabsburg.org
