Egy osztálytalálkozó előzményei és pillanatai
Néhány napja volt szerencsém részt venni egy olyan eseményen, ami akár a rekordok könyvébe is bekerülhetett volna. Augusztus második szombatjának délutánján, a kecskédi vendéglő néhány lépcsőjén, huszonhárom, közel hetven éves, egykori Kenyeri diák állt. Összesített életkoruk 1600 év. Közös bennük az, hogy szinte mindannyian a Kenyeri Állami Általános Iskola tanulóiként végeztek 1963-ban, 55 évvel ezelőtt. Velük beszélgetve és a múlt emlékei között kutakodva úgy gondoltam, hogy megosztom ennek az osztálytalálkozónak a pillanatait olvasóimmal.
A fotót 2013-ban készítettem az 50 éves osztálytalálkozókor, a Kenyeri iskola előtt
Az osztály tanulói javarészt 1949-ben, míg a már akkor is létező „év-vesztesek”, 1948-ban születtek. A szocialista rendszernek köszönhetően, az iskolaéveket megelőzően óvodába is jártak. Az akkor még megosztott település miatt, a kenyeri és a kecskédi óvónők készítették fel a gyermeket az iskolás évekre. 1955 nyarán, kis emlékkönyvet kaptak az óvodában, amit saját maguk készítettek el az óvónénik és a dadus segítségével. A kis könyvecske lapjait összefűzték, a lapokra néhány óvodai csoportképet ragasztottak. Ez a szép emlékkönyv készítési szokás, több évtizedig fennmaradt falunkban, hiszen nekem is van hasonló, kis óvodai emlékem, húsz évvel későbbről.
Édesanyám óvodai emlékkönyve 1955-ből, rajta néhány leendő kis elsőssel, akik egy csoportképre álltak össze az óvoda előtt
Az óvodához hasonlóan, az első osztályt is a saját falujában kezdte meg mindenki. Mindkét iskolaépület megszenvedte a háború viszontagságait: az 1947/48 tanév megkezdésekor még orosz katonák „állomásoztak” az iskolákban. A Kenyeri gyerekek a Fő utcai (ma Ady utca), kéttantermes iskolába jártak, az óvoda mellett, ma is álló épületbe. A kecskédiek a Táncsics utca 12 szám alatti iskola tanulói lettek. A kenyeri tanulókról készült, első csoportképen ezért vannak kevesebben, mint a későbbi években készült fotókon.
Édesanyám egykori bizonyítványa a harmadik osztály végén, 1958-ban (családi fotóarchívumomból).
Az iskola igazgatója 1951 és 1957 között Döbröntei Károly volt, aki az 1954-ben végzett tanítónővel, az osztály következő osztályfőnökével, Dénes Saroltával (Orbán Imréné) együtt ült le az akkori elsős osztály közé, egy csoportkép erejéig.
Az osztály első csoportképe a kenyeri tanulókkal. Középen Döbröntei Károly igazgató és Dénes Sarolta osztályfőnök (1956, családi albumomból)
1957-től 1963-ig Bárdos Lajos volt az iskola igazgatója. Az egykori osztály létszáma harmadikos korukban növekedett meg, mert az önálló iskola megszűnésével, a kecskédi iskolások is a kenyeribe jártak már tanulni. Négy osztályfőnökük volt a nyolcadik osztály elvégzéséig. Első osztályban Németh Ferencné, Rózsi néni fogadta őket, majd másodikban Dénes Sarolta lett az osztályfőnök. A harmadik és negyedik osztályra ismét egy fiatal, frissen végzett hölgy vette kezébe az osztályt.
A kenyeri 4. osztály fotója, immár a kecskési diákokkal kiegészülve. Középen az osztályfőnök, Reményi Katalin, akinek ők voltak az első osztálya (1959, Köszönet a fotóért Csuka Leónénak).
Reményi Katalin 1957-ben végzett a kőszegi Állami Tanítóképzőben, majd segédtanítóként Szergénybe került. Innen aztán kinevezést kapott a kenyeri iskolába, ahol azonnal rábízták a most jubiláló osztályt. A visszaemlékezések szerint nagyon szerették Kati nénit, aki jó pedagógusként tanította, és óvta őket. A két szép év után Kati néni férjhez ment, és férje nevét felvéve, Márczi Józsefné néven folytatta 34 éven keresztül, Tömörd településen a tanítást. 1991-ben ment nyugdíjba, és a közelmúltban vette át gyémántdiplomáját. Az átadáson készült fotón, az egyik tanítvány, Csuka Leóné ismerte fel Kati nénit, és tette el emlékbe a róla szóló újságcikket.
Reményi Katalin, az egykori osztályfőnök gyémántdiplomájának átvételekor készült cikk a Vas Népe napilapból (Köszönet a fotóért Csuka Leónénak)
A felső tagozat megkezdésével az osztály átköltözött az egykori intézőlakásból átalakított, a mai új iskola helyén álló iskolaépületbe. Osztályfőnökük ezek után már nem változott: Kéri Julianna (Tóth Kálmánné) a nyolcadik osztályig kísérte végig őket. Az osztályról hatodikban készült az utolsó, általam megtalált csoportkép, ahol azonban osztályfőnökük nem szerepel a gyerekek között. Ebből az időszakból mindenkiben a nyolcadik osztály, annak is az utolsó napjai hagyták a legmélyebb nyomot, amit igyekszem most olvasóimmal is megosztani.
A kenyeri hatodik osztály fotója a felsős iskola mellett készült 1961-ben (Köszönet a fotóért Csuka Leónénak)
Ahogy ma, úgy egykor is gyűjtöttek osztálypénzt a gyerekek, de ezt nem fagyira vagy kirándulásra költötték, hanem az osztálytermük otthonossá tételére használták fel. Új függönyöket, új terítőket vettek, és a kor kötelező előírásainak megfelelően, Marx, Engels és Lenin bekeretezett fotóit is osztálypénzből vásárolták meg. Mindannyian a ballagásukra készültek, a tanulás már nem foglalkoztatta az osztályt. Aztán a ballagás napján a fiúk úgy döntöttek, hogy már nincs szükség a falon a „nagy vezetők” képeire, ezért a padra állva elkezdték levenni a fotókat, és viccből a lányok felé dobták azokat, akik nem hagyták annyiban a dolgot. Ebből aztán a szokásos „osztály csetepaté” kerekedett, hatalmas zsivaj szűrődött ki a nyolcadikosok tanterméből. Amikor az osztályfőnök ezt meghallotta a tanáriban, azonnal az osztályba sietett. A felfordulásban az osztályt díszítő képek elszakadtak, Lenin fotója egy zászlórúd végén, átszúrva pihent. Ne felejtsük el, hogy mindez 1956 után történt, a legszigorúbb kommunista korszak idején, amikor ennél kisebb apróságokért is ítéltek el embereket. Az igazgató, a rendőrség, a tanácselnök (aki szerencsére az egyik osztálytárs apja volt), a tanácstagok, hamarosan mind-mind ott szörnyülködtek az osztályban. Nem tudták mi történt? Vajon csak egy egyszerű diákcsínyről van szó vagy a „kommunista rendszer elleni támadásról”? Végül a délelőtt folyamán azt a döntést hozták, hogy ilyen tettek után nem érdemlik meg a nyolcadikosok, hogy ballagásuk legyen. Az osztályfőnök kategorikusan kijelentette, hogy nem hajlandó elballagni egy ilyen rossz magaviseletű osztállyal együtt. Az iskolai évzárót megtartották ugyan, de a ballagást törölték. A végzősök nem akarták elhinni, hogy mi történik. A düh és a dac érzését vettem ki az egykori tanulók szavaiból, még így 55 év után is. Az osztályfőnök mindezek után arra kérte őket, hogy a korábban osztálypénzből vásárolt függönyöket és terítőket ne vigyék haza, mert jó lesz még a következő osztályoknak is. Ezen a ponton aztán végképp elfogyott a türelmük: a terítőket felszabdalták 31 darabra, és minden osztálytárs hazavitt belőle valamit emlékbe. Ilyen keserűen ért véget az osztály utolsó tanéve 1963-ban.
Az osztályfőnökök fotói időrendben. Németh Ferencné Kreiner Rózsi, az első osztály második félévében szülési szabadságra ment. Őt követte másodikban Dénes Sarolta (később Orbán Imréné), majd harmadik és negyedikben Reményi Katalin (később Márczi Józsefné). Az utolsó négy évben Tóth Kálmánné Kéri Julianna volt az osztályfőnök (saját fotóarchívumomból).
Azért az elmaradt ballagás emléke még ötven év után sem múlott el nyomtalanul. 2003-ban, 50 éves osztálytalálkozójukon is velük lehettem, amikor úgy döntöttek, hogy kihasználva a kenyeri iskola adta helyszínt, igenis megtartják azt az elmarad ballagást, ami megillette őket. Sajnos néhányan már nem érhették meg, de az osztály zöme mégis csak ott volt, és fennhangon énekelte a „Ballag már a vén diák” dallamait.
A ballagást 2013-ban, ötven éves osztálytalálkozójukon tartották meg Kenyeriben (saját fotóarchívumomból).
Idei, ötvenötödik találkozójukon lélekben újra együtt volt az osztály. Volt aki a betegágyán, volt aki a temetőben nyugodva, sírja előtt az emlékezés virágaival és szalagjával, de a legtöbben Kenyeriben, fehér asztal mellett. Amikor elbúcsúztam tőlük, akkorra már az étterem sarkában, egymás közelében ültek, és a külvilágról tudomást sem véve, régebbinél régebbi történeteket mesélve, valahol az 1960-as évekbe merültek el. Újra gyermekek voltak, a Kenyeri Állami Általános Iskola kis tanulói.
Osztályfotó a 2018 augusztusi, 55 éves osztálytalálkozó alkalmából (saját fotóm)
Osztályfotó 2013-ból, ami az 50 éves osztálytalálkozó alkalmából készült a Kenyeri iskola előtt (saját fotóm)
Megemlékezés az egykori osztálytársakról 2018. augusztus (saját fotóm)
Osztálytársak 2018. augusztus (saját fotóm)
Az 50 éves találkozóra készült egyedi torta 2013-ban (saját fotóm)
Pörneczi Tamás, 2018. augusztus
Köszönettel tartozom a bejegyzés megírásához nyújtott segítségért az 1963-ban végzett osztály összes, egykori tanulójának, akiknek nyolcadikos osztálynévsora a következő volt: Ádám István, Bedő Rozália, Császár Erzsébet, Csihar Magdolna, Csóka József, Csuka Imre, Gábor József, Gábor Sándor, Gyurák János, Gyurák Károly, Gyurák Pál, Hirsch István, Horváth Edit, Hőbe Mária, Illés Éva, Jóna László, Kovács Katalin, Kovács Mária, Lakatos Mária, Márkus Gyula, Németh Éva, Németh Magdolna, Novák Erzsébet, Novák Magdolna, Orbán Gyula, Rozmán Valéria, Rudi Irma, Szabó László, Takács Mária, Tulok Gyula, Varga Péter Pál.
