Dokumentumok a Hencz család életéből
Egy kora tavaszi napon, a temető előtt találkoztam Hencz Csabával. Természetesen beszélgetésünk a múltra is átterelődött. Csaba emlékezett egy régi mappára a szülői házból, amiben kézzel írott dokumentumok lapultak. Megígérte, hogy felkutatja a mappát. Két óra múlva jelentkezett és valóban egy megkopott iratcsomót nyomott a kezembe. Ebből szeretnék ma néhány dokumentumot bemutatni és rávilágítani keletkezésük körülményeire.
Csoportkép az udvaron (a Hencz család fotóiból)
„Hitelben elvütt ár jegyzet”, 1879
Időrendi sorrendben haladva, az első dokumentum 1879. június 15-én keletkezett. Pontosabban ezen a napon kezdték el írni a „hitelben elvütt ár jegyzet” címmel ellátott vonalas papirost, de bizonyára még heteken át a mészárszék egyik fiókjában pihenhetett. Pillantsunk csak vissza közösen abba az időbe. 34 évvel az első háztartási hűtőgép kereskedelmi forgalomba hozatala előtti évben a friss húsok tárolása komoly problémákat okozott. Ha csak néhány napos „hűtésről” volt szó, akkor egy jól zárható kannába helyezték a romlandó dolgokat és leengedték azt a kút vizébe, ahol egész évben biztosított volt a 10 celsius fok alatti hőmérséklet. Emellett, a falunak ebben az időben volt egy közös „hűtőkamrája”, jégverme is a Temető utca elején. A jégverem hűtését, a befagyott Lánka patakból, a tél folyamán kitermelt és a veremben szakszerűen elhelyezett jégtömbök biztosították, amit lefedtek, hogy a napsugárzás ne érhesse. Mindezek ellenére júniusra már nagyon lecsökkent a jégverem hűtőképessége, a jég olvadásnak indult, ezért más módszert kellett kitalálni a levágott állatok, gyorsan romló húsának tárolására. A megoldás kézenfekvő volt: meg kellett keresni azokat, akiknek szüksége volt húsra és a vágást úgy kellett időzíteni, hogy lehetőség szerint a levágott állatból semmi se maradjon a mészárosnál.
Árjegyzék a hitelben elvitt termékekről 1879.
A dokumentum szerint így történt ez, ezen az 1879 júniusi hétfőn is. A mészáros aznap hajnalban feldolgozta a marhahúst, és annak egy részét, talán egy lakodalomra vagy a Kenyeri búcsúra készülő család vette meg. Ami megmaradt azt falu lakói vehették meg. Amint látható, 18 család kapott még a levágott állat húsából, akik nem tudtak azonnal fizetni. Nekik meghitelezték az árut, így a levágott marha minden „porcikája” elfogyott, semmi sem ment veszendőbe. A nevek mellé írt számokból következtethetünk arra, hogy Pap János, Németh Dávid és Kis István bojtár vitték el a legtöbb, vagy legértékesebb húsokat. Láthatóan az árak nagyobb részét, utólag ceruzával bekeretezték, bizonyára akkor, amikor az adott személy lerótta az adósságát és kifizette az elvitt hús árát. Egyesek részletekben törlesztették tartozásukat: Pap János először 28 forintot, míg Zámbó János kovács 12 forintot törlesztett. Érdekességként említem csak meg, hogy a lap aljára írt 370 forint végösszeg 12 forinttal kevesebb, mint ha összeadjuk az egyes személyek hitelét. Ennek két oka lehet: az utolsó név – Csihar Józsefné – később került felírásra és az ő 12 forintját már nem adta hozzá a mészáros a végösszeghez, vagy egyszerűen elszámolta magát. Nos ezt már nem tudjuk meg, mint ahogyan azt sem, hogy mi történt annak a négy személynek a pénzével az elmúlt 150 évben, akiknek nem került bekeretezésre a tartozása…
„Tekintetes Fő szolga bíró urnak Kis Cell”, 1901
Következő dokumentum szintén ugyan abból a mappából került elő, de 22 évvel később keletkezett egy olyan témában, amit „virilizmus” néven szokás nevezni. 1871-től 1929-ig a vármegyék és városok törvényhatósági bizottságainak tagjai, továbbá a községek és a városok képviselő-testületeinek tagjai, két módon kerültek kinevezésre. A helyben megtartott szavazások alapján a testületi tagok felét választották ki. A tagok másik fele a virilizmus, azaz a vagyoni helyzet alapján került a bizottságokba. Ez azt jelentette, hogy a testület választott tagjaival azonos számú kiválasztott virilista automatikusan a testület tagja lett. A településeken minden évben összeállították a legtöbb adót fizetők jegyzékét, akik egyben a legnagyobb vagyonosok is voltak. Így a testületek fele választott volt, a másik fele a település tehetősebb lakóiból állt. Természetesen Kenyeriben is ez volt a helyzet.
A kézzel írott dokumentumot a későbbi években számolópapírnak használták, 1901.
Nem ismerjük a Kis Celli főszolgabíró felszólító levelének szövegét, amire ezt a válaszlevelet írták, de egyértelműen következtetni tudunk annak tartalmára. A Kenyeriben, 1901 évben összeállított legtöbbet adózók listája alapján a Hencz családnak, mint legtöbb adót fizetőnek, törvény adta joga volt képviselőként részt venni valamely bizottság munkájában. Bizonyára egyéb elfoglaltsága miatt, ezt a képviseleti jogot a családfő a fiára kívánta átruházni, ezért született ez a levél. A dokumentumban csak monogrammal van megnevezve a megbízott fiú (H. J. vagy H. Zs. betűk olvashatók). Az 1901. szeptember 24-én kelt levélre érkezett választ nem ismerjük, de a képviseleti jog apáról-fiúra történő átadása megszokott volt ebben az időben, így bizonyára a főszolgabíró is elfogadta.
„Nemes Dénes Kötelezvénye”, 1940
A mai utolsó dokumentumot szintén a régi mappában találtam. A „Kötelezvény” címmel ellátott irat, tulajdonképpen egy „móring-levél”, egy ígérvény a házasságot kötöttek családjai közötti megegyezésről. Ide kattintva olvashatják el ezt a régi szokást is feldolgozó bejegyzésemet. Az iratban, Nemes Dénes (és felesége Póczik Mária) kötelezi magát arra, hogy Ilona leányuknak (Hencz Imrénének) ajándékba adják az ott felsorolt ingatlanokat.
Móring levél 1940-ből
Arra is kötelezték magukat, hogy az ajándékba adott ingatlanokra terhelt adósságokat töröltetni fogják, így leányukat semmilyen adósság nem terhelheti. Az 1940. október 5-én kelt iratot Benkő Gyula és Papp Imre tanúk is ellenjegyezték és természetesen Nemes Dénes ajándékozó is aláírta.
Pörneczi Tamás, 2019. június
Köszönettel tartozom Hencz Csabának, aki az eredeti dokumentumokat a rendelkezésemre bocsájtotta.
Források: Hencz család eredeti dokumentumai, wikipédia
