Népi időjárás előrejelzés a múlt századi Kenyeriben
Hosszabb útra indultam a múlt hét közepén. Amikor kora reggel felébredtem és kinéztem az ablakon, olyan köd ülte meg a tájat, hogy az udvar végéig sem láttam el. Elsétáltam a telefonomig és a megszokott időjárási applikációra kattintottam, ami az előző este tiszta időt jósolt. A felvillanó képernyőn ma reggel is ugyan az jelent meg: ma napsütéses idő várható, a környékünket elborító ködről egy szó sem esett. Miközben a sűrű ködben elindultam a kocsival, akkor döntöttem el, hogy utánanézek a 100-150 évvel ezelőtti „népi időjárás előrejelzésnek”, ami néha bizony pontosabbnak bizonyult a mainál.
A mai Coop bolt helyén állt Kenyeriben a Kiskastély. Az egyébként is rossz állapotú épületet jelentősen megrongálta, a 2000. július 3-án, a búcsú napjának délutánján érkezett vihar. A fotón kerékpáron édesapám. (saját fotóm)
A falusi embernek, aki egykor szinte kizárólag mezőgazdasággal, állattenyésztéssel kereste meg a kenyerét, létfontosságú volt, hogy tisztában legyen annak a környezetnek a változásaival, amiben mindennapjait élte. Elsősorban azoknak a gulyásoknak, pásztoroknak az évek-évtizedek alatt tapasztalt megfigyeléseit tekintették mérvadónak a falusi emberek, akik egész napokat, vagy akár heteket töltöttek folyamatosan a természetben. A tapasztalatokat aztán ezek az emberek megosztották és megvitatták egymással és más falubeli idősekkel is. Így rakódott egymásra évszázadok alatt egy olyan „adathalmaz”, ami apáról fiúra szállt és alkalmas volt arra, hogy a másnapi vagy akár napokkal később bekövetkező időjárást előrejelezze. Ennek azonban semmi köze nem volt a babonákhoz, jóslásokhoz. Mindössze a sok sok éven át tapasztalt, ismétlődő események bizonyító erejére támaszkodva jelezte előre a változásokat.
Nem is gondolnánk, hogy néhány, évszázadok alatt kialakult megfigyelést, ma is mindenki ismer. Mindannyian tanultuk, Petőfi Sándor: János vitéz című művét, amiben egy ma is élő, népi megfigyelést is megörökített az író, a következőképpen.
A kormányos ekkép szólt legényeihez:
„Piros az ég alja: aligha szél nem lesz.„Másnap, amint az ég alja jövendölte,
Csakugyan szél támadt, mégpedig nem gyönge.
Zokogott a tenger hánykódó hulláma,
A zúgó fergeteg korbácsolására.
Igyekszem ma feleleveníteni olyan megfigyeléseket, melyeket egykori elődeim gyűjtöttek össze Kenyeriben, Rábakecskéden és a környező településeken. Elsőként az esős napok közeledését előrejelző természeti jelenségeket szeretném ismertetni. Mivel az eső mind a földeken dolgozók, mind az állatokat legeltetők számára rendkívüli fontossággal bírt, ezért számtalan „előrejelzést” figyeltek meg elődeink ezzel kapcsolatban. Bizonyára nem ismerték a páratartalom fogalmát, de tudták, hogy ha só megnedvesedett, akkor biztosan számíthattak az esőre. Környékünkön ugyancsak a közeledő eső előrejelzésének tartották, ha a zenészek hegedűhúrja megereszkedett, ha a konyha, a folyosó vagy a lépcső kövezete vizessé vált, vagy az egyébként vizes falfoltok sötétedni kezdtek.
Piros az ég alja: aligha szél nem lesz – a Kenyeri Jókai utca végén, 2009. január 4-én. (saját fotóm)
Az idősebbek egykor saját testük egyes jelzéseit is az eső előjelének tekintették: ha az asszonyok lábán a tyúkszemek sajogni kezdtek vagy a reumás csontok és izületek a melegben is fájtak, az is ezt jelezte. Az állatok és növények jelzései is fontos voltak mindenki számára. Az eső közeledtével a fecskék alacsonyan repülve szedték össze táplálékukat, a levelek a várható eső irányába fordultak, a virágok kelyhe a megszokottnál korábban becsukódott már délután, a sertések és a juhok gyorsabban legeltek, hogy idő előtt jóllakhassanak, a kutyák erősen bolhászkodtak, a tyúkok a porban fürödtek és a hangyák csoportosan „bolyongtak”. Amikor a gazdák a napi munka után végigtekintettek az udvarukon, gazdaságukon, mindig felpillantottak az égre is. Ha a napnyugta nagyon fényes volt vagy a csillagok a megszokottnál fényesebben csillogtak az égen vagy a „hajnalt megfutotta a felhő”, akkor esőre számíthattak.
Az előzőekben felsoroltak általánosságban adtak támpontot a közeli esőre vonatkozóan, de bizonyos megfigyelések, akár a mára elterjedt „heti előrejelzésnek” is megfeleltek. Két-három nap múlva számíthattak esőre, ha a legelésző állatok sokszor felemelték fejüket és a levegőbe szaglásztak, ha a reggeli köd nem felszállt, hanem még inkább leereszkedett, ha az „eső anyjának” nevezett bárányfelhők jelentek meg az égen vagy ha „udvara volt a holdnak”. Bizonyos eseményekből az eső intenzitására is következtettek elődeink. Ha nagy cseppekben ered meg az eső, akkor rövid ideig fog esni. Ha „reggeli vendég az eső, akkor nem kér szállást” mondja a régi bölcsesség, tehát a reggel eleredő eső sem fog sokáig a falu felett „maradni”. Tartós, apró szemű lesz azonban az eső, ha a diófa nedve csurogni kezd vagy ha a trágyadomb kigombásodik.
Csönge és Kenyeri között a régi, hóeséses teleken, legtöbbször egy méternél magasabban is belepte a hó az utat. Ilyenkor aztán napokig nem jártak a buszok sem, a városba járó diákok legnagyobb örömére. A fotót az 1990-es évek végén készítettem.
Szép, napos időre számíthatunk, ha a fecskék magasan repülnek vagy a lenyugvó nap „kerekesen” látszik (megjegyzés: az egész napkorong látható). Vihar és erős szél lesz, ha „vérvörösen” nyugszik le a nap, ha a madarak elcsendesednek, ha csendes időben sem akarnak legelni az állatok. Azt is megfigyelték, hogy a nyári viharok előtt legalább egy órával csendesedik el a természet.
A téli időszak hosszával kapcsolatban szintén fontos volt valamilyen „előrejelzést” kapni a gazdának. Ebben az esetben is a természet megfigyelése nyújtott segítséget. Ha a mezei egerek csak sekély lyukakat fúrtak a földbe, akkor enyhe, hómentes télre lehetett számítani. Ha azonban az egerek még novemberben is futkosnak a réteken vagy a hangyák valamilyen magaslatra, dombra rakják a fészküket (készülve a hóolvadáskor keletkező nagyobb mennyiségű hólére), akkor biztosan kemény télre és sok hóra kellett felkészülni. Érdekesség még, hogy a levágott tyúk vagy liba mellcsontjából is következtetni tudtak a közeledő télre: a sötét színű mellcsont hosszú telet és havas időjárást jelzett előre.
A megfigyelések egy másik csoportja, az év bizonyos napjaihoz kapcsolódott. Ezeknek az „időjárás előrejelzéseknek” a pontossága azonban akkor volt a legjobb, ha az adott napot megelőző és az azt követő, három napból álló időszakot vették figyelembe. Igyekszem a következőkben néhány jeles napot és a hozzájuk kapcsolódó előrejelzést megemlíteni, a teljesség igénye nélkül.
Kézi aratás az 1950-es évek végén Kenyeriben (digitális családi fotóalbumomból).
Ha Vízkeresztkor (január 6) megcsillant a víz a kerékvágásban (=olvadt, nem volt fagy), akkor korai tavaszra lehetett számítani, de ha havas volt a táj, akkor tartós télre és hóra készültek. „Ha Piroska napján fagy, negyven napig el nem hagy” mondogatták január 18-án, hosszú télre következtetve. Január 21 és 22, Ágnes és Vince napja, szintén fontos dátum volt a falusiak számára. Azt vallották, hogy ha Vince napon napsütéses idő van, olvadásnak indul a természet, akkor nagyon jó szőlőtermésre és sok borra számíthatnak. „Fénylik a Vince, telik a pince” – mondták egykor Kenyeriben, és természetesen, ha jó idő volt, akkor a tavalyi borból iszogattak is ezen a napon. Ha Ágnes napon fagyott, akkor még volt remény arra, hogy másnapra olvadás legyen, amit a „Ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince” mondattal igyekeztek erősíteni. Ágnes napján szokás volt még, hogy kivezetik az istállóból a lovat, összeszedik a patájából kihulló trágyadarabokat, és a tyúkok fészkébe teszik, hogy sokat tojjanak, jó kotlók legyenek. Néhány nappal később, január 25, Pál napja is fontos időjós nap volt egykoron. A „pálfordulás” napjára, a tél fordulópontjaként tekintettek: a jó idő jó termést, a köd a jószág pusztulását, a szélvihar veszedelmet jelentett. „Ha Pál napja tiszta, bőven terem a mező és puszta, ha pedig havas vagy nedves, akkor bizony ősszel a kenyér lesz igen kedves.” – hangzott az egykori bölcsesség.
„Ha esik a hó, fúj a szél, nem tart soká már a tél” – mondták gyertyaszentelő napján (február 2) az időjárás előrejelzést. Dorottya napján (február 16) is hasonlóan vélekedtek: „Dorottya napján, ha csikorog a fagy, a tél nemsoká abbahagy”. „Jégtörő” Mátyás napja (február 24) ismét egy fordulónap a tél és tavasz között. „Mátyás megtöri a jeget, ha nem talál, csinál” – hangzott az ezzel kapcsolatos mondás, azaz ha ezen a napon fagyott, akkor Mátyás megolvasztotta és tavasz következett, ha pedig jó idő volt korábban, akkor fagyot hozott a nap.
Március 10, a „megkoronázott negyven vértanú” napja. Időszámításunk után 320 körül, a Kappadókiában állomásozó, XII. Légióban szolgáló 40 római katonát ítéltek vértanúságra, a pogány Licinius uralma alatt: jeges vízbe vetették őket. Egy különösen hideg éjszakán meztelenül kitették őket az egyik városfalakon belüli befagyott tóra. Egy a tó mellett található fürdőházban meleg fürdőt készítettek azoknak, akik hajlandóak a hittük megtagadásra. Az elítéltek bátran vállalták a halált; egyikük megingott, de amint bevitték a melegre, meghalt. Helyét a kivégzőosztag egyik katonája önként töltötte be. Haláluk után testüket máglyán elégették, hamvaikat a vidék folyóiba szórták. Ha fagy volt a negyven vértanú napján, akkor még további negyven napig zord időjárást vártak az egykori elődök.
A Kenyeri fő utca, miután 3 nap után járhatóvá tették az 1990-es évek végén. Néhány napig a Kálváriához jártunk, hogy azt figyeljük, érkezik-e a hómaró Csönge irányából (saját fotóm).
Márciusban még három egymáshoz közeli napról szeretnék megemlékezni. Március 18, 19 és 21, Sándor, József és Benedek napja. A mondás szerint „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget”, azaz a népi időjárás előrejelzés szerint, ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem, akkor hosszú és esős ősz lesz. Ebben a böjti időszakban a szélfúvás megfigyelésének is fontos szerepe volt. Ennek az időszaknak a légmozgásait „böjti szeleknek” is nevezték. Ha sok böjti szél fúj, akkor száraz lesz a nyár, ha nem, akkor sok lesz a csapadék. Ha egyáltalán nem fúj szél, akkor az gyenge termést jelez előre. Benedek napja a “hivatalos” tavaszkezdés, azaz a tavaszi napéjegyenlőség napja.
A további hónapokban megkezdődtek a munkák a földeken, az állatokat kihajtották a legelőkre, a vidéki ember napjának legnagyobb részét a természetben töltötte, így az időjárással kapcsolatos megfigyeléseit is gazdagíthatta. Az év további hónapjaira eső, az időjárási megfigyelések szempontjából fontos napjaira, az egykor mondások felidézésével szeretnék megemlékezni.
Április 14, Tibor nap: „Ha Tibor napjára még nem zöldek a rétek, a gazdák túlzott jó termést nem remélnek.”
Április 24, György nap: „Ha Szent Györgykor dörren, lesz termés bőven.”
Május 12, 13, 14, Pongrác, Szervác, Bonifác napjai, „fagyosszentek napjai”: „Pongrác, Szervác, Bonifác, megharagszik, fagyot ráz.”
Május 25, Orbán napja: „Orbán napi eső – savanyú a szőlő.”
Június 8, Medárd napja: „Ha Medárd napján esik, 40 napig esik.”
Július 2, Sarlós Boldogasszony napja, a Kenyeri Templom védőszentjének ünnepe: „Ne sírjon kegyelmed, mert így a jó idő 4-5 hétre elmegy” (=ha esik ezen a napon, akkor egy hónapig nem lesz nyári idő).
Augusztus 12, Klára napja: „Ha szeles a Klára, itt az ősz nemsokára!”
Szeptember 4, Rozália napja: „Ha a gyümölcsfa virágzik, hosszú szép ősz ígérkezik.”
Október 21, Orsolya napja: „Amilyen Orsolya olyan a tél. Ha Orsolya napján szép az idő, akkor az karácsonyig meg is marad.”
November 11, Márton napja: „Ha fehér lovon jön el Márton, akkor enyhe lesz a tél. Ha barna lovon jön el, akkor erős tél lesz.” (=ha van hó ezen a napon, akkor enyhe lesz a tél, ha barnák a földek, akkor erős tél lesz).
November 25, Katalin nap: „Ha Katalin kopog, Luca locsog.” Fordítva is igaz: „Ha Katalin locsog, Luca kopog.” (=ha fagy van Katalin napon, akkor enyhe lesz a december eleje és fordítva is így van).
December 13, Luca napja utáni 12 nap időjárását mindig feljegyezték egykor, mert ezt a 12 nap időjárása, a következő 12 hónap időjárását vetítette elő.
2000. július 3-án, a búcsú napjának délutánján, szinte a semmiből érkezett vihar rengeteg épületet megrongált, a „Gidában” a villanyoszlopok jelentős része kitörött és a házakra dőltek a villanyvezetékek. A fotó a Rákóczi utca egyik udvarán készült, ahol a cserepeket éppen úgy elvitte a viharos erejű szél, mint a szalmabálákat (saját fotóm).
Ezeken a felsorolt napokon kívül, természetesen a különböző tájegységeken, különböző egyéb napokhoz is köthetők más természeti megfigyelések, amelyek sok-sok év átlagában bizonyára jól támpontot nyújtottak az időjárás változásaival kapcsolatban. A várt „előrejelzéstől” eltérő kivételek, azonban ma is és egykor is voltak. Ezeket rendkívüli eseményekként kezelték, mivel nem illetek bele az előrejelzett időjárási körülmények közé. Ilyen esemény volt egy-egy hatalmas jégeső, nyári fagy, őszi hóesés vagy éppen egy hatalmas vihar. Például 1906 nyarán, a rábakecskédi uradalmi földeket úgy elverte a szárazon, eső nélkül hulló jég, hogy ebben az évben sem gabonát, sem szénát nem tudtak betakarítani. Sok nyulat, foglyot és fácánt is elpusztított a jég, ami olyan gyorsan érkezett, hogy a földeken dolgozók közül néhány embernek betört a feje menekülés közben. 1931. augusztus 20-án, délután szintén egy rendkívüli jégverésnek esett áldozatul a kukorica termés, a gyümölcsfák és a szőlő ültetvények is. A tyúktojás nagyságú jégeső a házak északi és nyugati oldalára néző ablakok közül sokat betört, a tetőket is sok helyütt megrongálta. Az, hogy emberéletben nem esett kár, annak volt köszönhető, hogy az ünnepnap miatt nem dolgoztak a földeken és az állatokat sem hajtották ki délutánra a mezőkre.
Pusztító jégverés. Szent István napján két és három óra közölt pusztító jégverés vonult végig a felső-dunántúlon. Kőszeg vidékét elverte a hatalmas jégvihar, Kelet felé fordulva a Rába és Rábca között pusztítva, tombolva lépte át a celldömölki járás határát. A rettenetes jégverés Kenyerit, Rábakecskédet, Pápocot, Egyházas és Várkeszőt teljesen elverte. A mezőkön a kukoricát burgonyát, répát teljesen tönkre tette annyira, hogy azok fel sem ismerhetők. A vadállomány is majdnem teljesen elpusztult, kocsikon hordták össze az elpusztított vadakat. Harminc-negyvenöt dekás jégdarabok estek, amilyenre még a legöregebb emberek sem emlékeznek. A még kint levő termés szintén elpusztult. Súlyos kárt szenvedett még a kenyeri uradalom is. Kenyeri községben a háztetők nagy része megsemmisült. A kenyeri állomás palateteje szintén teljesen tönkrement. A kárt még hozzávetőlegesen sem lehet jelen pillanatban felbecsülni. Ugyancsak súlyos károkat jelentettek Pápoc, Egyházaskesző, Várkesző községekből is. Ostffyasszonyfa és Csönge községeket teljesen kikerülte a jégverés. (Kemenesalja újság, 1931. augusztus 26.)
Feljegyezték elődeink, hogy 1865. június 24-én olyan hideg volt éjszaka, hogy reggelre elfagyott a gabona, a kukorica és a répa is. 1882 nyarán olyan fagypont körüli napok voltak, hogy szűrben és subában arattak, a déli ebédet pedig az összerakott gabona-keresztek közé bebújva fogyasztották el, mert annyira fáztak. 1886 május végén, Orbán nap előtt olyan erős fagyok voltak, hogy a búza és a rozs elfagyott, a földeket újra fel kellett szántani. Ezt követően hajdinát, kölest és kukoricát vetettek ezekbe a földekbe. Ugyan ebben az évben, egy hónap múlva, júniusban olyan forróság volt a vidékünkön, hogy a környékünkön a termések megaszalódtak a csapadék hiányában. 1893 telén annyi csapadék esett, hogy május 7-én az utak és a tetők is fehérek voltak még a hótól. 1897 nyara szintén csapadékosabb volt a megszokottnál, emiatt szeptember 29-én még kint voltak a levágott gabonakeresztek a földeken, mert a felázott talajról nem lehetett azokat lehozni. Aztán 1897 november elsején leesett a hó, és 1898. március 29-ig nem lehetett szántani és trágyázni sem a földeken. 1923-ban olyan korán érkezett a tavasz, hogy február elején már vetettek a földeken, néhányan mezitláb, „lenge gatyában” művelték a talajt.
A Pesti Hírlap 1886 májusi cikke a fagyos májusi időjárással kapcsolatban, köztük Kenyerivel, Karakóval, Győrrel és Szombathellyel (forrás: Arcanum)
Bizonyára idősebb olvasóim számtalan időjárással kapcsolatos megfigyelésre emlékeztek a felsoroltakból. Az is bizonyos, hogy ma már lehetetlen lenne minden egyes jelenséget és azok magyarázatát feltérképezni. Nekem sem ez volt a szándékom. Mindössze szerettem volna rámutatni arra, hogy a számítógépek, okostelefonok, műholdak és meteorológiai szolgálatok előtti évszázadokban is viszonylag pontosan meg tudta határozni a falu embere a következő napok időjárását. Talán sokkal többet őseink sem tévedtek, mint a mai időjósok.
Pörneczi Tamás, 2020. január
Források: Horváth István egykori plébános kéziratai; Kenyeri plébánia iratai, hetszinvilág.lapunk.hu oldal, digitális fotóalbumom fotói
