Omladozó múlt…Királykúti kőkereszt

155 éve vigyázza az utasokat a faluszéli kőkereszt

Sok-sok éve figyelem a kőkeresztet, ami tavasztól késő őszig láthatatlanul bújik meg a növények takarásában. Aztán a téli és kora tavaszi időszakban, amikor az aljnövényzet és a fák lehullajtják leveleiket, újra ott magasodik a fák között, és próbálja „megszólítani” az arra járó utasokat. Szinte minden évben egy-két alkalommal megállok az út szélén és besétálok a kőkereszthez, ami immár 155 éve igyekszik állni a természet és a történelem viszontagságait. Mai bejegyzésemben a kőkereszt történetének igyekeztem utánajárni és felhívni a figyelmet arra, hogy felújítás nélkül, hamarosan csak egy falutörténeti emlék marad csupán az utókornak.

A kőkereszt fotóját 2018 tavaszán készítettem

A kőkereszt történetének gyökereit valahol az 1500-as évek előtti időkben kell keresnünk. Ha hihetünk a néphagyományokban máig fennmaradt történetnek, akkor magáról Mátyás királyról kapta a nevét ez a terület és az ott található kút is. Az álruhában érkezett király történetéről, akinek állataitól sajnálták az ottlakók a vizet, 2017. márciusi bejegyzésemben írtam bővebben (itt újra elolvashatják a Királykút igaz történetét). Ahol pedig magyar emberek éltek egykor, ott ősi szokás szerint hamarosan keresztet is állítottak, ahol imádkozhattak a Jóistenhez örömükben és bánatukban is. Bizonyára így történt ez a Királykút esetében is, ahol a kezdetektől fakereszt állhatott az út mellett. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek 1758 évtől kezdve, lakott majorként említik a Királykút környékét. A kereszt első, dokumentált bizonyítékát Magyarország Első katonai felmérésének térképén találjuk. Ez a térkép egy 1780-84 között lezajló katonai topográfiai felmérés eredménye, és az első olyan térképmű, amelyik nem csak a települések nevét, hanem az utcákat, házakat, dűlőket, dombokat, építményeket, stb. is ábrázolja. Ez a térkép olyan részletességű, hogy a Királykút környezete, az egykori épületek kontúrjai is láthatók, de ami mai bejegyzésem témáját érinti: egy útszéli keresztet is ábrázoltak rajta. Bizonyos tehát, hogy az 1700-as évek közepén már állt egy kereszt a Királykút mellett.

A térképen tévesen „Királyút” szerepel ugyan, de piros színnel jelölték az útelágazás mellett álló egykori keresztet, ahonnan Kenyeribe vagy Kecskédre vezetett az út. (Forrás: Hungaricana, Magyarország Első katonai felmérésének térképe 1780-1784)

További érdekességet is felfedezhetünk ezen a térképen. Az 1750-es években, a Királykútnál álló kereszt egyben egy útelágazást is jelzett. A térkép szerint, a Vönöck irányából érkező utazók, a balra tartó utat választva Kenyeribe érkeztek (a mai Arany János utcába), míg a jobbra tartó utat választók Rábakecskédre (a mai Táncsics utcával szemközti oldalon). A mai Béke utca nem létezett, ahogyan a hozzá vezető út sem.

A történelemben és mai bejegyzésemben száz évet ugrunk előre. A Magyar Királyság Második katonai felmérése 1819–1869 között készült el. A térkép elkészítése, a száz évvel korábbi felmérés adatainak pontosításával, újramérésével, hibáinak javításával történt. A Királykút mellett, ezen a térképen nem jelöltek keresztet, aminek két oka lehetett. Az első ok: egyszerűen csak lemaradt az óriási térképről ez az apró kis jelölés. A második ok: a felmérés idejére elpusztult a korábbi fakereszt az út szélén. A későbbi történések miatt, én szinte biztos vagyok abban, hogy a második ok következett be. A korábbi útelágazás is megszűnt ezen a területen, a Vönöck felől érkezők immár a majdani Béke utca helyén megépített úton érkezhettek településeinkre.

Királykút és környezete a Magyar Királyság Második katonai felmérésének térképén 1819–1869 között (a térkép az eredeti Mapire oldalon is megnyitható, szabadon nagyítható és böngészhető)

Éppen ebben az időszakban nevezték ki a Kenyeri hívek új plébánosát, Fekete Jánost, aki 1832 és 1854 között élt a paplakban nővérével, Fekete Rozáliával. Az 1801-ben született János, pappá szentelése után a szombathelyi papnevelő intézet tanulmányi felügyelője és tanára lett. Ezt követőn került Kenyeribe plébánosnak. A babonás hívek szokásait sokszor bíráló papot elsősorban tisztelték, mint kedvelték a hívei, míg vallásos és segítőkész testvérét Rozáliát befogadták és szerették a faluban. Rozália sokszor elkísérte testvérét a környező településekre, Vönöczkre, Kiscellbe vagy Dömölkre. Ilyenkor, a Királykút mellett elhaladva szomorúan látta, hogy az öreg fakereszt megrogyott vagy talán ki is dőlt már.

22 évnyi Kenyeri szolgálat után, Fekete János 1854-ben szombathelyi kanonok, majd a Szent Egyedről címzett sümegi apát és őrségi főesperes lett. Ebben az évben testvérével együtt elköltöztek Kenyeriből, de emlékeikben megőrizték a két évtized szép emlékeit, és továbbra is tartották a kapcsolatot falunk következő plébánosával.

A fotót 2018 tavaszán készítettem 

Fekete Rozália hetven éves korához közeledve úgy döntött, hogy egy maradandó emléket hagy maga mögött, az általa annyira megszeretett Kenyeriben. 1865-ben felkereste Beni Ferenc Kenyeri plébánost azzal a kéréssel, hogy szeretne az elpusztult királykúti fakereszt helyére egy új, kőkeresztet építtetni. A megbeszélés után Rozália megrendelte a kereszt elkészítését, majd 1866. január 30-án ismét Kenyeribe utazott. A plébános segítségével egy alapító levelet fogalmaztak meg, amit megtaláltam és digitalizáltam a Kenyeri Plébánia iratai között. „A fölfeszített úr Jézus Krisztusnak dicsőítésére, és az utas hívek lelki épülésére, a Kenyeri plébániához tartozó Királykut nevű pusztán, egy kőkeresztet óhajtván alulírott emeltetni…” – olvasható a levél első soraiban.

Az eredeti, 1866 évben keltezett alapító levelet a Kenyeri Plébánia irattára őrzi (saját fotóm)

Amint látható a kereszt felépítésének költségeit teljes egészében magára vállalta Fekete Rozália, de a későbbi fenntartásról és javításról is gondoskodni szeretett volna. Ebből a célból, letétbe helyezte a Kenyeri plébánosnál, az 1954 évi keltezésű, Sopronban kiadott, 745-ös sorszámú, ötven pengő forintos magyarországi földtehermentesítési kötelezvényt. Ezen kötelezvények után, a földtehermentesítési pénzalap több évtizeden keresztül fizetett évi járadékot (hasonlóan a mai, éves kamatfizetéshez), így a kötelezvény tulajdonosának hosszú időn keresztül biztosítva volt egy meghatározott összegű bevétele. Ezt a bevételt szánta a későbbi kőkereszt felújítási céljaira Rozália. Az alapító levél 4 példányban készült el, amiből 3 példányra illetékbélyeget is ragasztottak, példányonként 63 korona értékben. A gondosan előkészített iratok a szombathelyi püspök részére kerültek megküldésre.

75/866 számon, 1866. március 6-án, Szenczy Ferenc szombathelyi püspök jóváhagyta a megküldött alapító levelet, amit Rácz Ferenc szentszéki jegyző egy-egy eredeti példányban visszaküldött Fekete Rozáliának és a kenyeri plébánosnak. Ezzel a kőkereszt felállításához szükséges engedélyeztetés megtörtént, következhetett a kivitelezés, ami nem váratott sokáig magára, köszönhetően annak, hogy a kereszt elkészítésének műhelymunkálatai, már 1865 végén megkezdődtek. Az új kőkereszt felállításának időpontjára egy másik dokumentumban találtam rá.

A kereszt tövében imádkozó Mária szobor fején is erőszakos sérülések és talán golyó ütötte lyukak látszanak (2018) 

Az egykori plébánosok évről-évre elkészítették illetve kiegészítették az un. Alapítványok jegyzékét. Ebben feltüntették többek között az évekre előre kifizetett különböző szentmisékre vonatkozó szándékokat, a Kenyeri és Kecskéd szegényei megsegítésére tett alapítványokat, a megépítendő és megépült köztéri keresztekre és szobrokra vonatkozó felajánlásokat és egyéb, a plébánián letétbe helyezett alapítványi felajánlásokat. Beni Ferenc plébános, 1866 nyarán jegyezte be az elkészült királykúti kőkeresztet az Alapítványok jegyzékébe. Megjegyzésként a következőket rögzítette: „1866-ik évben Fekete Rozália egy kőkeresztet emeltetett a királykuti major előtt. Fölszenteltetett 1866. május 3-án, az alesperes által…” 

Bejegyzés az Alapítványok jegyzékében a kőkereszttel kapcsolatban 1866-ból (forrás: Kenyeri Plébánia iratai)

Abban az évben, amikor megnyitotta kapuit a Fővárosi Állat- és Növénykert, amikor Sissi, Magyarország királynéja a budai hegyekben nyaralt gyermekeivel, amikor az első metrószerelvény elindult Londonban, amikor Alfred Nobel norvég tudós feltalálta a dinamitot, és amikor elindult az első menetrendszerű lóvasút Pesten, akkor lett Kenyeri egy új kőkereszttel gazdagabb. Köszönetképpen, a püspök 1867. december 24-én kelt határozatában úgy döntött, hogy minden évben szentmisével emlékezzenek meg Kenyeriben Fekete János plébánosról, szüleiről és nővéréről, Fekete Rozáliáról.

Szenczy Ferenc szombathelyi püspök engedélyezte a kőkereszt felállítását 1866 márciusában (forrás: Szombathelyi Egyházmegye) 

Azóta 155 év telt el a történelemben. Az Osztrák – Magyar Monarchia felbomlott, az ország kétharmada elveszett az első világháborúban, a kőkereszt felújítására szánt pénzalap elértéktelenedett. Később repülőteret létesítettek a Királykúton, a második világháború repülőgépei a kőkereszt mellől indultak bevetésre. A Rákosi terror korszakának az 1956-os forradalom vetett véget, miközben negyedmillió ember menekült el az országból. A kádári Magyarország korszakában „Megállni tilos!” és „Fényképezni tilos!” táblák sora és az út mellé telepített erdősáv tiltotta meg mindenkinek, hogy a királykúti kőkereszt közelébe mehessen. A rendszerváltásig aztán eltűntek a tiltó táblák, lassan újra szabadon látogathatóvá vált a terület. Az évek során néhány jószándékú falubeli többször is megtisztította a kőkereszt környezetét a növényzettől, amit aztán néhány év alatt újra visszahódított a természet.

A püspök köszönetképpen, évente négy szent kismise kiszolgáltatásával köszönte meg a Fekete családnak a kőkereszt felállítását (A Kenyeri Plébánia irataiból, 1867)

Fotóim készítésekor (2018 márciusában) az aljnövényzet és a bokrok teljesen benőtték a kereszt környezetét. Ahogy az fényképeken is látható, az eredeti kereszt alacsonyabb volt, mint a jelenleg látható. A szenvedő Krisztus testből csak a fej egy része maradt meg, bizonyára a korpusz kezeivel együtt törött le az eredeti kereszt vízszintes szára is. Ezt a sérülést úgy „javították ki” a későbbiekben, hogy a függőleges oszlop tetejére egy új, műkőből öntött keresztet helyeztek el, ezzel 70-80 centiméterrel megnövelve a kőkereszt magasságát. Láthatóan ennek sem az anyaga, sem színe, sem a kialakítása, sem az alakja nem egyezik meg a megmaradt, eredeti függőleges oszloppal. A kereszt tövében imádkozó Mária szobor fején is erőszakos sérülések nyomai látszanak, míg a teste viszonylag épen maradt, eltekintve a talán golyó ütötte lyukaktól.

Szomorú látvány nyújt a test nélkül maradt kereszt (2018)

A kőkereszt körül eredetileg megépített kerítésre már csak a sarkokon álló oszlopok emlékeztetnek. A négy oszlopot eredetileg faragott kőből vagy keményfából készült vízszintes elemek kötötték össze, megakadályozva ezzel a szobrok megközelítését. A kerítésoszlopok felső részének kialakítása egy miniatűr háztetőre emlékeztet, ami ennyi időn keresztül sikeresen akadályozta meg, hogy a víz bejusson az oszlopok belsejébe, így azok ma is őrzik eredetihez közeli állapotukat.

A kőkereszt kerítésének egyik sarok oszlopa, precízen kifaragott tetővel. Az oszlopokat egykor kereszttartók kötötték össze, aminek már csak a helye látható (2018)   

A Mária szobor alatt és a kőkereszt talpazat hátsó oldalán valaha feliratok voltak, de ezek szövegét nem találtam meg semmilyen dokumentumban. 155 év viszontagsága után, már csak a kőkereszt hátsó oldalán olvasható, két cirádás betű maradványa emlékeztet bennünket a jólelkű adományozóra: F és R, azaz Fekete Rozália.

Az elmállott vakolatban már csak Fekete Rozália építtető nevének két kezdőbetűje olvasható (2018) 

Bevallom, nem vagyok szakavatott ismerője a szobroknak és kőkereszteknek, így nem is tudom megállapítani azok művészeti értékeit. Mindössze arra vállalkozom, hogy az általam értékesnek talált, régi korok emlékeit lefényképezzem, közreadjam és így hívjam fel pusztulásukra a figyelmet rájuk. Az utóbbi évtizedben, az adományozók korszakát a pályázatok korszaka váltotta fel, így én is folyamatosan igyekszem nyomon követni a lehetőségeket, és megtalálni a pénzügyi forrást, ennek a másfél évszázados kőkeresztnek a megmentése érdekében. Ha ennyi viszontagságot átvészelt, akkor miért ne „élhetné meg” a következő 155 évet is? Rajtunk múlik…

A 155 éve épült kőkereszt a lemenő nap fényében (2018)

Pörneczi Tamás, 2021. február

Források: Kenyeri Plébánia Iratai, Mapire online térképek, digitális fotóalbumon fotói.