Húsvéti szokások a faluban

Korán indult a reggel húsvétvasárnap a faluban. Hat órakor kezdődött a templomban az ételek megáldása. Az erre az alkalomra tartogatott „sódar” (megjegyzés: sonka), kalács, tojások, sőt a só és torma is kosarakba került, amit a templomban a pap egy rövid szertartás keretében megáldott. Mivel negyven napig nem ettek húst, ezért úgy tartották, hogy „meg ne…

Tovább olvasom

Újra „csörgetnek” Kenyeriben

A több, mint 10  fős gyerekcsapat hangos kerepelés közepette nekivág a falunak, hogy minden utcát végigjárjanak nagypénteken és nagyszombaton. Ebben a két napban hat alkalommal teszik meg a közel hét kilométeres utat Kenyeriben. Folyamatosan váltják egymást, hogy mindenki tolhassa egy kicsit a nagyapák korából megmaradt „csörgetőt”. Amerre haladnak mindenütt ablakok nyílnak, emberek jönnek az utcára, hogy…

Tovább olvasom

Régi fotók, ismerős arcok…

Kenyeri lánykör „Régi fotók, ismerős arcok” címmel fogom megosztani a blogon a hozzám eljuttatott családi vagy közösségi eseményeken készült régi fotókat. Elsőként egy Nemes Jenőné által megőrzött fotót teszek közzé. A hölgyek öltözékéből úgy tűnik, hogy akkor is tavasz lehetett, amikor ez a fotó készült. Sajnos a készítés dátumát nem ismerem. Ezen a napon összegyűltek…

Tovább olvasom

Húsvétra készülve

A „nagyhét” eseményei a faluban Ezt az időszakot Krisztus szenvedésére és halálára emlékezve élték meg úgy az ország, mint Kenyeri lakosai. Szokás volt nem csak a lelket megtisztítani Húsvétra, de nagytakarítás is erre az időszakra esett mindenütt. Falunkban még arra is ügyeltek, hogy akinek a  háza előtt haladt el a feltámadási körmenet, azok a házak külső falát…

Tovább olvasom

Köszönet

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik az elmúlt két hétben bármilyen módon segítettek egy régvolt Kenyeri megismerésében adatokkal, dokumentumokkal, fotókkal, akár személyesen, akár szüleimen keresztül. Szinte hihetetlen, hogy a Királykút történetében szereplő hét hölgy egyike jelentkezett és fotókat is küldött a családjáról, az épületekről és a Király-kútról is. Külön köszönöm Peller Istvánné Horváth Editnek,…

Tovább olvasom

II. Világháborút követő évek kulturális élete

Az 1945-1947 időszak Korábban már érintettem ezt az időszakot is, de úgy gondolom érdemes egy kicsit bővebben is megemlékezni erről a határvonalról, ami a régi rendszer és egy teljesen új rendszer találkozását jelentette. A háborús viszonyok miatt 1945 első 4-5 hónapjában népművelő munka sehol nem folyt Vas vármegye területén. Az első átfogó feladat, ami kötelező jelleggel…

Tovább olvasom

Népháztól a Művelődési házig

Kulturális élet 1930-1970 közötti évek Legutóbbi bejegyzésem azzal zártam, hogy 1923-ban községi és állami támogatással felépült Rábakecskéden a Népház. A Népház mindössze három helyiségből állt: egy nagyteremből, amit középen spanyolfal választott el és két kisebb oldalhelyiségből. Később a mozi létrejöttekor a spanyolfalat eltávolították. Klubélet csak a kis helyiségekben zajlott, ahol kártyázással, sakkozással töltötték szabadidejüket főleg…

Tovább olvasom

Piros bugyelláris, Falu rossza és a többiek

Legényegylet és Olvasókör 1923 előtt Községünknek az I. világháborút megelőző évekig nem volt állandó kulturális létesítménye. A falu földesurai, grófjai Pestre és Bécsbe jártak színházba és nem sokat törődtek a közepes létszámú lakosság kulturális igényeivel. Az első létesítmény 1912-ben, Rábakecskéden jött létre „Legényegylet” néven, Farkas János akkori tanító vezetésével, az iskola épületén belül. A következő…

Tovább olvasom

Mátyás király Kenyeriben

Királykút igaz története Kenyeri és Vönöck között, a repülőtérrel átellenben a régi vasút mellett ma is található még néhány épület, a hajdani Királykút major emlékeként. Ma már csak a név maradt a régi majorból, ahol először az uradalom pásztorai éltek, majd később odaköltöztek azok is, akik földet vettek a környéken. 14-16 család is lakott Királykúton,…

Tovább olvasom

A Rába és a vizimalmok

A 18. században, a török hódoltságot követően az ország lakóssága alig haladta meg a négymilliót. A legtöbb helyen elegendők voltak a földművelésre és az állattartásra azok a területek, amelyeket soha nem öntöttek el a folyók és az árvizek. A lakosság fokozatos növekedésével azonban egyre nőtt a termőföldek iránti igény, amit csak a folyók szabályozásával és…

Tovább olvasom
Lap tetejére