Kenyeri iskolák története
Korábbi bejegyzéseimben számtalanszor érintettem már településünk oktatását. Közösen megismerkedhettünk néhány pedagógus történetével (Polyanetz Ferenc története itt, míg Szele Mária története itt olvasható). A volt diákok iskolai tablói között is böngészhettünk már (itt a korábbi és itt a későbbi tablók nézhetők újra). Ma elsősorban az iskolával, mint épülettel szeretnék foglalkozni, megismertetni minden érdeklődővel azokat a helyszíneket, ahol mi magunk és ahol elődeink koptatták az iskolapadokat és a falócákat.
A Kenyeri kéttantermes iskola és tanítólakás kézzel rajzolt utcai homlokzati terve 1928 (Kenyeri plébánia iratok, köszönet Budai Zoltán)
Falunk két részének – Kenyerinek és Kecskédnek – a története számos ponton találkozott, majd újra szétvált egymástól. Természetesen az iskolák tekintetében sem volt ez máshogyan. Ma a régi Kenyeri területén található egykori iskolákat veszem sorra, egy következő bejegyzésemben pedig a rábakecskédi iskolákra fogok majd kitérni részletesebben.
„A középkori népnevelés iskolája tudvalevőleg a templom volt; tananyagát a keresztény hit igazságainak és szertartásainak népszerű magyarázata képezte: ez volt az ugynevezett fárai iskolázás. Szent István elrendelte, hogy minden tíz községnek legyen plébánia temploma. Ezen templomok mellett bizonyosan voltak iskolák is, ámbár történeti emlékeink ilyeneket gyéren említenek. Hazánkban a legrégibb ilyen iskola Vasvármegye Pápócz községben volt.
A XIII., XIV., XV. és XVI. században számos plébánia alapíttatott, melyeknek legnagyobb része iskolával is bírt: így a XIII. században Kőszeg, Egyházas-Szecsőd, Rúm, Őri-Szent-Péter, Vasvár, Mura-Szombat, Sámfalva; a XIV. században: Léka, Rőth, Rába-Kovácsi, Felső-Paty, Niczk, Ölbő, Répcze-Szt.-György, Sárvár, Vámos-Család, Káld, Kercza, Velemér, Mártonhely; a XV. században: Gyarmat; a XVI. században: Nagy-Pőse, Tömörd, Kethely, Német-Szt.-Mihály, Szalonak, Német-Hidegkút, Kertes, Gyanafalva, Ikervár és Kenyeri.„
A fenti idézet, az 1898-ban megjelent, Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai című könyvsorozat, Vas vármegyéről szóló kötetében található. Biztosak lehetünk tehát abban, hogy az 1500-as évek óta, amióta Kenyeriben plébánia létezik bizonyára valamilyen oktatás és valamilyen kezdetleges iskola is volt a falunkban. Ez az idézőjeles iskola nem köthető egy bizonyos épülethez, nem voltak könyvek, nem volt konkrét tananyag, nem volt rendszeres iskolába járás. Az állam akkoriban nem tartotta feladatának a „népnevelést”, inkább ráhagyta arra, aki vállalta, az egyházra. Az első „iskola” a szabad természet volt. Jó időben egy lombos fa alatt telepedtek le a fiúk, hogy a plébános történeteit meghallgathassák. Ezekben az időkben a lányok nem járhattak „iskolába”. Ha rossz volt az idő, akkor a templom vagy a paplak szolgált iskolaként. A fiúkból szervezett templomi kórusnak számtalan egyházi éneket kellett ismernie, amit a legügyesebbek a plébános által tanítottak alapján, már el tudtak olvasni az orgona melletti, kézzel írott könyvekből. Az olvasás fontosabb volt az írásnál, így eleinte írni csak a legjobbak tanultak meg, akik aztán így közeli városokba is továbbtanulhattak, belőlük papok vagy hivatalnokok is lehettek.
Az új Zárda és óvoda épülete, mellette a kéttantermes iskola és a tanítólakás 1940 körül
Az 1500-as években Kenyerit és Kecskédet, akkori kegyurai elzálogosították, majd háromszor is gazdát cseréltek. A kegyurak változásával együtt, a vallás is változott. Először az Ostffyak birtokaként evangélikusok, majd az Enyingi Török Bálint birtokaként reformátusok, végül a Czirákyak birtokaként ismét katolikusok lettek községeink lakói. Ez azonban az oktatásban csak annyit módosított, hogy időről-időre megváltozott az oktatók, a papok személye. Az 1698-ban keltezett, Kenyeri egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint: „Solnay András evangélikus tanító járandósága az, amit a katolikus plébános kapott egykor”. A tanítás tehát folyamatos volt az évszázadok során, ám állandó iskolaépület továbbra sem volt Kenyeriben. Egyre rendszeresebbé vált azonban a tanulás, amit jellemzően magánházak nagyobb szobáiban tartottak. Biztosan kijelenthetjük, hogy az írást ebben az időben egyre többen sajátították el. Az általam megtalált, legrégebbi dokumentumokon, jegyzőkönyveken mindenütt ott szerepelnek elődeink saját kezű aláírásai, bizonyítékául annak, hogy az előző évszázad tanítása nem volt hiábavaló.
Az első hivatalos dokumentum, ami már „igazi” iskolaépületet említ 1758-ban kelt. Az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint ez az iskola a jelenlegi új iskola helyén állt, a plébánialaktól nyugatra. A leírás szépnek mondja az épületet, aminek két szobája volt: egy a tanító részére, egy pedig a gyerekek oktatására. A következő iskola említés, több, mint ötven évvel későbbi. Egy 1814-es jegyzőkönyv szerint, ekkor az iskolaépület tömésfalú, de csak egy lakószobás, iskolaterem nélküli. A helyéről nincs információ, de valószínűleg ugyanarról az épületről lehet szó, mint korábban, de már leromlott állapotban. A rozzant iskolaépület még húsz évig szolgálta a tanulni vágyókat, amikor is 1835. szeptember 7-én új épületbe költözhettek a gyerekek.
„Jobbágyaim iránt szüntelen viselendő jószívűségemnek és kegyelmemnek újabb nyilvánságos jelét adni kívánván, a bennt érintett kérelmeknél fogva a régi rozzant Kenyeri Oskola házért nékiek az eddig Rafzsovics Molnár által bira árendális házamat ezennel oskolának általadom…”
Pozsony, 1835. szeptember 7. Gróf Cziráky Antal
Az idézet a gróf saját kezűleg írt leveléből származik, amiben az iskola épület átadásárt cserébe azt kéri jobbágyaitól, hogy gyermekeiket a keresztény hitre tanítsák, és szorgalmazzák őket az iskolába járásra. A levél előzménye az 1835. június 18-án kelt kérvény, amit Nagy József jegyző írt a kenyeri és kecskédi hívek nevében a grófnak, az iskola ügyében. Mindkét eredeti levelet sikerült megtalálnom.
Gróf Cziráky Antal által, 1835 évben, iskolának adományozott épület ami a paplak templom felőli oldalán állt (a fotó 1920 körül készült)
Így újra egy viszonylag új iskolaépülete lett a Kenyerieknek, amire azért a későbbiekben sokat költött az iskolát irányító „iskolaszék”. Az épület a mai paplak mellett, keletre, a jelenlegi kétszintes ikerház helyén állt. 1837-ből tudjuk, hogy a tanító szobája már téglából épült, de az épületben tömésfalak voltak és a tanterem tágas volt. 1867-ben aztán a tömésfalakat téglából újraépítették, a fazsindelyt elbontották, és cserépfedést kapott az iskola. 1869-ben a nagy tantermet középen kettéválasztották, így a nagy számú gyermeket két tanító taníthatta. Ebben az iskolában nem voltak még iskolapadok. A gyerekek falócákon ültek, kezükben palatábla, amire krétával „jegyzeteltek”. Az 1910-1920 években több alkalommal kapott felszólítást az iskolaszék a leromlott állapotú tantermek miatt.
Gróf Cziráky Antal saját kézzel írott levele, amiben az iskolát jobbágyainak átadja 1835. szeptember (Kenyeri plébánia iratok, köszönet Budai Zoltán)
Közel száz évvel azután, hogy a gróf átadta az épületet, 1928-ban az egyre bővülő gyermeklétszám miatt, emelet ráépítést határozott el az iskolaszék, amit végül nem valósítottak meg. Ennek oka valószínűleg az akkor már 100 évnél idősebb épület állagában keresendő, de közrejátszott az is, hogy ebben az évben 22000 pengő államsegélyt és 8000 pengő hitelt kapott az iskolaszék egy új iskola felépítésére. A tervek már ebben az évben elkészültek: két tanterem és egy iroda került az egyik épületbe, mellette pedig egy új tanítói lakás a szükséges melléképületekkel. A munkálatok, a fennmaradt építési naplók tanúsága szerint, nem folytak zökkenőmentesen, de végül a következő tanév elején, 1929 szeptemberében megtörtént az új iskola felavatása.
A régi Fő utca (ma Ady utca) templom felőli oldalának, Hencz Jenő által megrajzolt „térképe”, ami az 1940-es állapotokat ábrázolja. Az iskolákat és a később iskolának átépített intézőlakást pirossal jelöltem. (Köszönet Hencz Jenőnek a térképért)
A gróf által 100 éve átadott régi „oskola épület” ismét megüresedett. Az új iskolaépület mellett, ebben az évben, egy hagyaték nyomán újabb nagyszabású építkezésbe fogtak, amit 1935 szeptemberében adtak át. Az emeletes épület zárdának épült, földszintjén óvodával. A premontrei nővérek szobái a zárda emeletén voltak berendezve, így az óvodai oktatás mellett az iskolai nevelésbe és tanításba is aktívan részt vettek a II. Világháború végéig. Az iskola, a tanító lakás és a régi zárdából lett óvoda, ma is állják az idők viszontagságait az Ady utcában. A zárdáról és a nővérekről ebben a bejegyzésemben írtam bővebben.
Állami Általános Iskola felirat került a kéttantermes iskolára, a zárda emeletén pedagóguslakásokat alakítottak ki, a földszinten napköziotthonos óvodát alakítottak ki, 1950 körül
A háború éveiben is igyekeztek a tanítást folytatni, de ez egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. A férfi tanítók katonának vonultak be, a szülők féltek a gyerekeket az iskolába elengedni. A háború végére az iskolában először ideiglenes kórházat alakítottak ki, majd katonai parancsnoki székhely lett a tantermekből. A tanítás visszatért a 200 évvel korábbi állapotba: magánházaknál és a kocsmákban tanították a gyerekeket.
Az 1947/48 tanév megkezdésekor még orosz katonák „állomásoztak” az iskolákba. Mivel a korábbi kérések hasztalanok voltak, ezért a miniszterhez fordultak segítségül, 1947 (Kenyeri plébánia iratok, köszönet Budai Zoltán)
Az új oktatási törvény értelmében az 1945/46 tanévre Kenyeriben is megszervezték az általános iskola 5. osztályát, ahova a magasabb évfolyamokból is visszairatkozhattak a gyerekek. Kenyeriben 59-en iratkoztak be ebbe az osztályba, így aztán az elhelyezéssel gondok adódtak. Ismét a gróftól érkezett a segítség, akitől iskolaépület céljára megkapták a Fő utca 57 szám alatti (ma Ady Endre utca) intézőlakást, ahol először 3 tanterem állt a tanulók rendelkezésére. A következő évben elindult a 7. és a 8. évfolyam tanítása is. Az 1948-ban történt államosítás során az intézőlakásból lett iskola, az óvoda és a mellette álló kéttantermes iskola képezte az Kenyeri Állami Iskola alapjait, amibe 1952 évtől a kecskédi iskola is végérvényesen beolvadt.
Az intézőlakásból lett iskola homlokzata 1950 körül
Az iskolának leginkább alkalmatlan, volt intézőlakást 1952-ben jelentősen átalakították. A konyhából és egyéb helyiségekből is tantermeket alakítottak ki. A bővítésekkel hét tantermet, egy konyhát és egy kis lakást sikerült elhelyezni a jelenlegi iskola helyén álló épületben.
Az iskolává átalakított intézőlakás alaprajza az 1950-es évekből (édesapám rajza az épületről).
Az előző rajzon szereplő teraszon és lépcsőjén áll a ballagó nyolcadik osztály. Ugye mennyi ismerős arc az 1933 körül született gyerekek közül (1946)
Az idők során aztán az iskolai szempontból nem előnyös épület átalakítása egyre inkább sürgetővé vált. Az 1970-es évek elején egy teljesen új iskola építését nem sikerült elérni Kenyeriben, de az akkori iskolakorszerűsítési program mégiscsak lehetővé tette a megújulást.
Már 1947-ben tervbe vették a intézőlakásból lett iskola felújítását, átalakítását, ami végül 1952-ben történt csak meg (Kenyeri plébánia iratok, köszönet Budai Zoltán)
1972-ben tulajdonképpen a lábazatáig visszabontásra került az iskolának átalakított intézőlakás. Édesapám elbeszélése szerint – aki részt vett az átalakítási munkákban – 12 sornyi tégla maradt a régi épület alapjain, majd erre a szintre építették be az új vízszigetelést, aztán építették fel a mai is látható, nyolcosztályos Kenyeri Általános Iskolát, ahová az első két osztályt kivéve jómagam is jártam. Azóta különböző elnevezéseken, különböző fenntartók irányítása alatt, de sajnos egyre fogyó létszámú gyermekkel és pedagógussal várja sorsát településünk utolsó, működő iskolája…
A lebontott intézőlakás alapjaira megépített új, nyolctantermes is fotója az 1976-ban végzett osztály tablóképére is rákerült.
Következő bejegyzésemben a rábakecskédi iskola múltjába igyekszem majd bepillantást adni.
Pörneczi Tamás
Források: Horváth István kéziratai, Fülöp József volt kenyeri igazgatóhelyettes visszatekintése (1970), édesapám elbeszélései, Kenyeri plébánia iratai, korabeli napilapok cikkei
