Emlékek az Orbán család dokumentumaiból
1937 egyik októberi reggelén a tanítói lakás ablakából pillantott ki Nádhera Sarolta tanítónő a szomszédos kenyeri iskola udvarára. A gyerekek hiánytalanul megérkeztek és a másodikos osztályterem előtt vidáman beszélgetve várakoznak. Felvette az asztalról az osztálynaplót, elégedetten körbepillantott az alig két éve épített új tanári lakásban, majd kilépett az udvarra. A gyerekek illedelmesen köszöntötték, majd együtt léptek be a termükbe.
Polyanetz Ferenc kántortanító a Kenyeri iskolásokkal az 1930-as években (digitális fotóalbumomból)
Második osztályban már természetes volt, hogy felelettel kezdődik a nap. Sarolta összeadásokat és kivonásokat írt a táblára, majd érdeklődve a gyerekek felé fordult. A második padsorban a kis Orbán Feri jelentkezett. – Gyere a táblához! – mondta. Feri megfogta a krétát és írni kezdett. Mire a tanítónő újra rápillantott már minden eredmény a táblán volt, azokkal a gyöngy betűkkel, amit megszokott már Feritől. Sarolta elégedetten mosolyodott el: – Szép munka! Jól van Ferenc! Ülj le, egyes! A kis Feri mosolyogva ment a helyére és már előre örült édesanyja dicséretének…
Orbán Ferenc Elemi Népiskolai bizonyítványának előlapja, 1937
A második világháború után, 1948-ban vezették be Magyarországon a hétfokozatú osztályozási skálát: kitűnő – jeles – jó – közepes – elégséges – gyenge – elégtelen lehetett a tanulók érdemjegye. A mindössze két évet „élt” rendszert, 1950-ben váltotta fel a mai napig, minden iskolában használt ötfokozatú tanulói értékelést. 1948-ban volt a „fordulat éve” is az osztályozás történetében: addig az alacsonyabb érdemjegy volt a jobb, a magasabb pedig a rossz jegy. Ezért örült annyira 1937-ben Orbán Ferenc a legjobb, „jeles” érdemjegynek, azaz az egyesnek.
Az akkori legjobb jegyek Ferenc bizonyítványában: egyesek és kettesek, 1941
Ferenc 1930. február 16-án született Kenyeriben, Orbán István és Hajdu Julianna gyermekeként, éppen a nagy gazdasági világválság kezdetekor. Szülei kis földjükön gazdálkodtak és hasonlóan a falusi mezőgazdaságból élőkhöz nagy szegénységben éltek. Ebben az időszakban vezette be a gabonatermelők megsegítésére a kormány a „bolettát” vagy gabonajegyet, hogy legyen miből az adót megfizetniük az elszegényedő családoknak.
„A családunk, mint a többi kisparaszt, borzasztó nélkülözések között tengette életét. Emlékszem rá nagyon jól, hogy egyszer anyám elvitt a Bankba, megmutatni, hogy hova tesszük mi a pénzünket. Ekkor még talán 5 éves sem voltam. Ekkor volt a gazdasági válság, a boletta, 30 % kamat. Bizony én gyerekkoromban csak búcsúkor láttam cukrot!” (Orbán Ferenc önéletrajzából, 1958)
Eredeti gabona boletta 30 fillér értékben, 1933 (forrás: Galéria Savaria)
Ferenc 1935 őszétől, egy évig járt a kenyeri óvodába, ahol a premontrei nővérek tanították őt, majd az 1936/37 tanévben megkezdte az általános iskolai tanulmányait. A szülők örömére – a szegénységük ellenére – Ferenc nagyon jó tanuló volt a kenyeri iskolában. Naponta hozta az egyeseket, mindössze írásból csúszott be egy-egy kettes is. Az első évben egyetlen napot sem hiányzott, év végi bizonyítványa szerint az írás kivételével, mindenből kitűnő lett, azaz csak egyes osztályzata volt az év során. Három olyan osztályzat is szerepel bizonyítványában, amit szövegesen értékeltek, ezekre is a legjobb osztályzatokat kapta: írásbeli dolgozatainak külalakja „csinos”, magaviselete „dicséretes”, szorgalma pedig „ernyedetlen” (= erőben, szívósságban nem gyengülő, fáradhatatlan).
Ferenc utolsó Kenyeri Elemi iskolai bizonyítványa kitűnő eredménnyel, 1942
Végigtekintve 1936-1942 közötti bizonyítványain nem tapasztalhatunk változást: mindvégig kitűnő eredményeket produkált minden tantárgyból, mindössze egy-egy kettese volt az évek során. Az első három osztály elvégzése után, negyedikben és ötödikben is Polyanetz Ferenc lett a tanítója. Róla már korábban is írtam, amit ide kattintva újra elolvashatnak. Az utolsó, hatodik osztályban Pörneczi István volt az osztályfőnöke. Tanárai cserélődtek ugyan, azonban ez mit sem változtatott azon, hogy kitűnő eredménnyel végezte el az általános iskola hat osztályát. Ha a végzős Ferenctől 1942-ben megkérdezték volna, hogy tudja-e, hogy hívják a vallás- és közoktatásügyi minisztert, bizonyára nemmel válaszolt volna. Pedig a következő években neki köszönhette, hogy szegény kenyeri fiúként, a gazdag úri gyerekek között folytathatta tanulmányait, a megyeszékhely elit gimnáziumában.
Orbán Ferenc gimnáziumi osztályfotója Szombathely, 1942
Miközben Ferenc a Kenyeri iskolában gyűjtögette az egyeseket, megjelent az 1937/9000 számú rendelet, a „Horthy Miklós ösztöndíjalap” szervezet létrehozásáról, aminek első paragrafusa a következő célokat fogalmazta meg: „A magyar királyi minisztérium felhatalmazásával, szegénysorsú magyar családból származó, tehetséges és szorgalmas ifjak középiskolai és főiskolai tanulmányainak rendszeres támogatása céljából, „Horthy Miklós ösztöndíjalap” néven jóléti alapot létesítek.” Az alap számára évi 300 000 pengőt különítettek el a költségvetésben, amit évről évre felülvizsgáltak. Szintén meghatározták az ösztöndíjból taníttatható fiatalok létszámát is. Az ösztöndíj elnyerésének feltételeként elvárták a tanulók jeles tanulmányi eredményét, amellett, hogy a szülök kizárólag csekély jövedelmű, magyar családból származhattak (megjegyzés: a zsidó származású fiatalokat már ekkor kizárták ebből a lehetőségből). 1942-ben, „Országos Magyar Falusi Tehetségmentés” néven, kifejezetten a kis falvak tehetséges gyerekeinek gimnáziumi tanulását segítő program is indult.
Az Országos Magyar Falusi Tehetségmentés mozgalom 1942 évi vizsgafeladatait Ferenc könnyedén megoldotta.
Így történhetett meg, hogy a szegény, de jó tanuló Kenyeri hatodikosok, 1942-ben úgynevezett „tehetségvizsgán” vehettek részt. A vizsga két elemből állt: egy fogalmazási és egy számolási részből. Másfél óra állt a tanulók rendelkezésére az önálló munkára, de Ferenc számára nem jelentett akadályt a feladatok megoldása. Már el is felejtkeztek a májusban megírt dolgozatról, amikor június közepén levelet hozott a postás a családnak: Ferenc felvételt nyert a Szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumba.
Ferenc is ilyen felvételi értesítést kapott 1942 nyarán.
Az iskolai évkönyv tanúsága szerint az 1942/43 tanévet ünnepélyes szentmisével, szeptember 8-án nyitották meg. A tanulókat június 26-27-én és szeptember 7-én vették fel és írták be. Ferenc is szeptemberben érkezett, bizonyítványát is ekkor állították ki. Az iskolai előadások szeptember 9-én kezdődtek és a hosszúra nyúlt karácsonyi szünet (december 20 – január 24 között) leszámításával, zavartalanul folytak június 2-ig, a tanév zárásáig.
Ferenc első félévi bizonyítványát is büszkén hozhatta haza a karácsonyi ünnepekre 1942-ben
A háború eközben egyre közelebb került Szombathelyhez, de mindössze egyetlen alkalommal kellett az órákat elhalasztani légiriadó miatt ebben a tanévben. Ferenc tandíjmentesen tanulhatott, internátusi elhelyezésben is részesült, azaz a teljes ellátásáról, lakhatásáról és élelmezéséről is gondoskodtak a Szalézi intézetben. Szeretett itt tanulni, jegyei nem változtak, továbbra is szorgalmasan gyűjtötte az egyeseket. Az első évben Fáy Ervin, az iskolai énekkar vezetője volt az osztályfőnöke, majd másodikban Porpáczy Gergely magyar-latin szakos tanár.
Az ifjú Orbán Ferenc az gimnáziumi tablón (kék tollal megjelölve), 1942
Az 1943/44 tanévben a háború „beköltözött” a tanulók életébe is. Az iskolai évkönyvben megjelentek a hősi halottak, egyre többször kellett megszakítani a tanulást légiriadók miatt. A megszokott tanítási rendet teljesen át kellett alakítani, a központilag elrendelt, rövidített tanév miatt, ami 1943. november 3-án kezdődött és 1944. április 1-jén véget is ért. 1943-ban már csak három „falusi szegény tanulóval” gyarapodott az iskola, így a 402 felvett diák közül mindössze 9 szegény fiatalember „élvezhette” a Szalézi intézet internátusi ellátását, ahol három hálótermen, két mosdón, egy tanulótermen, egy szórakozó termen, az ebédlőn és a fürdőn osztozott az ott lakó 60 fiatalember. Ferenc tanulmányi eredményei továbbra sem változtak, bizonyítványába 1944. április 1-jén jegyezték be: „A harmadik osztályba léphet”. A háború azonban közbeszólt.
Az iskolai fotón található egy másik jelölés is, vélhetően Ferenc első gimnáziumi osztályfőnöke, Fáy Ervin ül középen, 1942
1944-ben Ferenc két testvére már a fronton harcolt, amikor elkezdődött a tanév. Alig néhány hét telt el, amikor üzenetet kapott Kenyeriből, hogy édesapját is elvitték katonának, ezért haza kell térnie. Fájó szívvel, de a folytatás reményében érkezett haza Szombathelyről édesanyjához, 1944 októberében. Csendesen teltek a napok, az egész falu rettegve várta a postást, aki szinte hetente hozta a Magyar Vöröskereszt Tudósító irodájának gyászkeretes levelét, a háborúban elesettek hozzátartozóinak. 1944. október 20-án sem érkezett levél Orbán Ferencékhez, ezért egy kissé megnyugodva tértek vissza a házba, hogy befejezzék szerény ebédjüket. Nem sejtették, hogy ezekben az órákban, a legidősebb testvér, Orbán József életéért küzdenek az újpesti 513. számú hadikórházban. Súlyos sérülésének gyógyulására nem volt esély, szemét örökre lehunyta ezen az éjszakán. Halálhíre, közel két hónap elteltével, 1944 december első napjaiban érkezett meg Kenyeribe. Alig néhány hónappal a háború vége előtt gyász borult az Orbán családra, Ferenc gimnáziumba való visszatérésére nem volt többé esély.
A Magyar Vöröskereszt hivatalos értesítője Orbán József halálának körülményeiről, 1944
A háború véget ért, az életben maradt katonák hazatértek, a Kenyeri hősök nevei felkerültek a templom falára elhelyezett emléktáblára, a falusi tehetségmentő mozgalom megszűnt. Ferenc a szülei földjein dolgozott tovább 1958-ig. Ekkor tudta meg, hogy a Szombathelyi Mezőgazdasági Technikum levelező szakára van lehetősége jelentkezni azoknak, akik korábban középiskolába vagy gimnáziumba jártak. Készített egy kézzel írott önéletrajzot, amit korábbi bizonyítványaival együtt vitt be Szombathelyre a jelentkezésekor. Ekkor már 28 éves volt, de a felvételi vizsga nem okozott számára problémát. Gyöngy betűi eltűntek ugyan az évek alatt, de mindenre emlékezett, amit egykor a gimnáziumban megtanult.
Emléktábla a kenyeri templom melletti emlékművön, a II. Világháborúban meghalt Kenyeri hősöknek, köztük Orbán József nevével.
Sikeres felvételizése után újra előkerült gimnáziumi bizonyítványa, amiben az utolsó bejegyzés 1944. szeptember 5-i volt. A még üres helyre hatalmas pecsétet ütöttek azzal, hogy felvételt nyert a mezőgazdasági technikumba, 1958. október 15-én. Közel 14 év telt el azóta, hogy haza kellett jönnie Szombathelyről, a gimnáziumból.
Az idős ügyintéző kíváncsian lapozta fel Ferenc bizonyítványait. Amikor meglátta, hogy mennyi egyes sorakozik a lapokon, mosolyogva annyit mondott: Jól van Ferenc! Mostantól az ötösöket gyűjtse!
Ferenc gimnáziumi bizonyítványának pecsétjei 14 év különbséggel kerültek erre a lapra.
Pörneczi Tamás
2019. augusztus
Köszönettel tartozom Orbán Juliannának, aki az eredeti dokumentumokat a rendelkezésemre bocsájtotta.
Források: Orbán család eredeti dokumentumai, korabeli újságok, Arcanum, Az országos magyar tehetségmentés története (Kattein Pornoi Rita doktori disszertációja), Országgyűlési iratok, Gimnáziumi évkönyvek
