Fülöp József egykori igazgatóhelyettes krónikája
Korábbi bejegyzéseimben igyekeztem falunk iskoláinak kialakulását, történetét nyomon követni. Elsősorban az iskolák helyére, az épületekre, az osztálytermek számára, az építés körülményei koncentráltam. Az iskolákban folyó munka, a tanárok és tanítók személye, az elért eredmények, írásaimban korábban nem kerültek előtérbe. Mai bejegyzésemben igyekszem pótolni valamit ebből, amihez Fülöp József egykori igazgatóhelyettes „segítségét kértem”, egy 1970-ben megjelent könyvből felidézve szavait és gondolatait, a Kenyeri iskolaélettel kapcsolatban. Igyekeztem maximálisan ragaszkodni az általa leírt szövegek pontos idézéséhez. Illusztrációként, digitális fotóalbumom képeit használtam fel.
A Kenyeri Állami Általános Iskola egykori homlokzata 1970-ben. Az épületet a Cziráky grófok idején erdészlakásként használták.
Az 1970-es jubileumi év során valamennyi községünk krónikát készített az eltelt 25 évről, amely 1945-tel vette kezdetét és történelmünknek legkiemelkedőbb szakaszává vált…E könyvben, amit most közre adunk, kísérletet tettünk a járás művelődési intézményei 25 éves fejlődésének egybefoglalására és társadalmi életünk kultúrterületének krónikáját a jubileumi év tiszteletére nyújtjuk át…A járás művelődési intézményeinek 25 éves krónikáját a Járási Tanács Művelődésügyi Osztálya kezdeményezte, megírását iskoláink kollektívái, tanárok és igazgatók, valamint a kultúrotthonok vezetői végezték el. Ezúton is megköszönjük fáradságos munkájukat…Ajánlom a krónika elolvasását, felhasználást járásunk minden dolgozójának, gazdasági, társadalmi és kulturális intézményeinek egyaránt. Celldömölk, 1970, augusztus. Dala József a VB. elnöke
Ezekkel a gondolatokkal kezdődik a Celldömölki járás művelődési intézményeinek 25 éves krónikája című könyv, amit a járási tanács 1970 augusztusában jelentetett meg, Németh László művelődésügyi osztályvezető szerkesztésében. A 600 oldalas könyv két fő részre tagolódik: az első 350 oldalon az iskolák, a második 250 oldalon a népművelődési intézmények történetét olvashatjuk. A közeli települések, Csönge, Pápoc, Vönöck, Ostffyasszonyfa mellett közel 30 település iskola és kulturális életébe pillanthatunk be a krónikákon keresztül. Természetesen mindkét részben szerepel Kenyeri is: a művelődési otthon történetét Szabó Jenő tanár és egyben művelődési otthon igazgató, az iskola történetét Fülöp József igazgatóhelyettes írta meg, akinek „krónikáját” idézem írásom további részében.
Fülöp József igazgatóhelyettes vállalta magára a 25 éves krónika megírását 1970-ben.
Visszapillantás az 1945 előtti helyzetre. Az oktatás kezdetben Kenyeriben is egyházi jellegű volt, mint az ország más községeiben…Nehezíti a kutatást az a tény, hogy a mai Kenyeri korábban két faluból állt: Kenyeri és Rábakecskéd. A köztük lévő távolság nagyon kevés volt, ma már pedig teljesen egybeépültek. Így azután az eleinte egységes iskola szétvált, majd ismét egyesült.1548-ban alakult meg a katolikus plébánia, s ezzel egyidőben szervezték meg az iskolát is. Külön iskolahelyiség nem volt, hanem a plébánia egy szobájában tanultak a gyermekek. Ebben az időben csak a fiúk jártak iskolába. Eleinte a plébános, majd a kántor tanította őket. Az oktatás rendszertelen volt…Lényeges változás csak az 1858-as esztendővel következett be a falu oktatásának történetében, amikor is Szatlmayer Jánost hívták meg kántortanítónak. Ezután az „öreg mester” fél évszázadon keresztül oktatta a falu gyermekeit. A tárgyi feltételek is javultak, mert a gróf Cziráky család átadta oktatás és mesterlakás céljára az erdészlakást…
Szatlmayer Jánost mesterszerződésének egy lapja, ahol a korábbi Biczó János mester, és Szatlmayer Jánost az akkor még csak helyettes mester jogait és kötelességeit rögzítették. A dokumentumot a kenyeri és kecskédi bíró és az esküdtek is aláírásukkal erősítették meg 161 évvel ezelőtt, 1858. július 19-én. (Kenyeri Plébánia irataiból)
A kötelező népoktatás Eötvös József miniszter kezdeményezése nyomán az 1868. évi XXXVIII. törvénycikkel törvénnyé vált, s december 7-én jelent meg az Országos Törvénytárban. A törvény hatására 1869. április 22-én a kenyeri és rábakecskédi egyházközségi tanács gyűlésre jött össze. A plébános ismertette az új népoktatási törvényt. A gyűlés jegyzőkönyve a következő fontos határozatokat tartalmazza. Elhatározták az állandó és kötelező iskola felállítását katolikus felekezeti jelleggel. A kecskédiek saját, elkülönített iskolát akartak. Mégis hosszú vita után Kenyeri és Rábakecskéd közös iskolát hozott létre. Megválasztották főtanítónak a már helyben lévő és tanítói képesítéssel rendelkező Szatlmayer Jánost, segédtanítónak pedig Supits Mártont. Megállapították a tanítók fizetését. A főtanítónak évenként 350 forint 30 krajcárt, a segédtanítónak pedig 200 forintot, melyet részben pénzben, részben terményben kaptak azután meg. Mindkét tanítónak lakást biztosítottak. Megállapították továbbá, hogy minden tanköteles gyermek 40 krajcárt fizet tandíjként. Az iskola céljára, a törvényes rendelet utasítására, a két iskolatermet rendbe tették… Két tanulócsoportot szerveztek: 1-3. és 4-6. osztályokból.
A későbbiek során ennek szellemében igyekeztek végrehajtani a népoktatási törvényt Kenyeriben. Az iskolába járás kötelezővé vált, de ennek ellenére a gyermekek nem jártak rendszeresen iskolába. Sokan nem jutottak el a 6. osztályig. A tanítás mellett az öreg mester gazdálkodott is, amelyben a gyerekek segítettek neki. Tehenek, lovak álltak az udvaron lévő istállóban. Szatlmayer János 1904-ig tanított, mint főtanító. Mellette segédtanítóként dolgoztak: Szupits Márton, Fazekas Vendel, Ghillók Dezső, Fólfi József, Szatlmayer Béla és Horváth József. Az öreg mester halála után, 1904-ben választották meg Simon Bélát főtanítónak és Nádhera Saroltát tanítónak.
Simon Béla 1908 évre szóló tanítói kinevezését Vilmos püspök írta alá (Kenyeri Plébánia irataiból).
A rábakecskédiek 1908-ben újra felvetik az iskola különválásának gondolatát. Hosszú viták után végül is Rábakecskéden hagyatékból megépítették a 2 tantermes iskolát, amely 1908. október 15-én nyílt meg. Ettől kezdve a két községben külön-külön folyt az oktatás. Rábakecskéden 2 tanteremben, két csoportban tanultak a tanulók. Két tanítót választottak: Berki Jánost főtanítónak és Könczöl Margitot tanítónak. Utánuk 1920-ig a következők tanítottak: Székely Norbert, Kabina Atala, Csányi Róza és Kisorosz Lajosné.
Kenyeriben szintén két tanteremben és két csoportban tanultak a gyermekek. Simon Béla az I. világháború alatt katona volt, s helyette Nádhera Sarolta egyedül tanította az 1-6. osztályt két csoportban, délelőtti és délutáni megosztásban. Simon Béla hazatérése után a Tanácsköztársaság idején részt vett a községi direktórium munkájában. Tevékenységéért üldöztetés lett osztályrésze, s ezért 1923-ban nyugdíjaztatását kérte. A Tanácsköztársaság iskoláztatási intézkedése az idő rövidsége miatt községünkbe eljutni nem tudott.
Tárgyi feltételeket illetően nevezetes dátum a falu oktatástörténetében 1929. szeptember 8. napja, ugyanis ezen a napon avatták fel az államsegéllyel épített új iskolaépületet és új tanítói lakást (megjegyzés: a mai óvoda melletti iskolaépület és tanítói lakás). Az új iskolában két nagy tanterem és egy irodahelyiség lett kialakítva. 1935. október 27. újabb nevezetes dátum, mert ezen a napon adták át Nemes Lászlóné szül. Pákai Ágnes hagyatékából épített létesítményt. Ez az esemény az oktatás bővítését jelenti. Az épület emeletére premontrei apácák költöztek, a földszinten pedig óvoda lett. Majd az 1940/1941 tanévben megszervezték a népiskola hetedik, illetve az 1941/1942. tanévtől pedig a nyolcadik osztályt is. Így ismét igénybe kellett venni a régi iskola épületét.
A Nemes Lászlóné hagyatékából épült iskola és óvoda épülete az államosítás után.
Simon Béla nyugdíjba menetele után, 1923-ban Polyanetz Ferencet választották meg kántortanítónak. Hannig János plébános, rokonát, Harsányi László rábakecskédi tanítót kívánta megválasztatni, de az egyházközségi tanács tagjai ellenálltak. Hannig János ezt soha megbocsátani nem tudta, később a tanulócsoportok kialakítása, majd a tanítólakás építése miatt tovább éleződött az ellentét… Az ellentét végül is az 1941. évi felmondáshoz vezetett (megjegyzés: korábbi írásomat, ezzel kapcsolatban, „Már megint a Polyanetz” címmel ide kattintva olvashatják). 1940. november 1-én Pörneczi Istvánt hívták meg a megbetegedett Nádhera Sarolta tanítónő helyettesítésére, majd a fegyelmivel elbocsátott Polyanetz Ferenc helyébe megválasztották kántortanítónak. Nádhera Sarolta tanítónő pedig nyugdíjba vonult, majd a 8 osztályos népiskola bevezetésével osztálybontásokra volt szükség, s négy tanulócsoportot alakítottak ki. Az üres három pedagógus helyet premontrei képesítésű apácákkal töltötték be. Ők azután egészen az államosításig tanítottak Kenyeriben: Pethő Julianna, Pethő Rozália és Ambrus Immaculata nővérek. Az óvodában szintén premontrei képesítésű óvónők dolgoztak.
A tanulók létszámának alakulása:
1920/1921 Kenyeri – 164 tanuló; Rábakecskéd – 78 tanuló (1-6 osztályokban)
1940/1941 Kenyeri – 99 tanuló; Rábakecskéd – 102 tanuló (1-7 osztályokban)
Korszakunk kezdetén a tanulók mulasztása rendkívül magas volt. Az 1920/1921. tanévtől származó „Látogatási napló”- ban például Hannig János plébános kénytelen megállapítani a szomorú tényt: „Sajnos a nagyobbak csak október elején jöttek össze nagyobb számban.” (Egyébként a tanév szeptember 6-án kezdődött meg). Ugyanezen tanév végén Simon Béla tanító a „Haladási naplóba” májusban kénytelen bejegyezni: „a tanulók hiánya miatt az előadásokat be kellett szüntetni.”…A tanulók több mint 44 %-a mulasztott, így azután érthető Simon Béla tanító megjegyzése néhány tanulónál: „Iskolába nem jár, nem osztályozható.” Az oktatómunka tartalmában nem sokat változott. Volt azonban minőségi változás, amit Polyanetz Ferenc személye jelentett. Szigorú, de tanítványait szerető, lelkiismeretesen tanító pedagógus volt. Szívesen emlékeznek rá. Megszilárdult működése alatt az iskolafegyelem, az iskolába járás. 1930-tól kezdve az 1-2. és 3-6. osztályokból alakított tanulócsoportok helyett kialakítják az 1-3. és 4-6. osztályokat. Így azután eredményesebb lesz az oktatás…
Polyanetz Ferenc egykori fotója, aki ellentmondásos tanárként maradt meg a Kenyeriek emlékezetében.
Rábakecskéden a fenti időszakban az iskola tárgyi feltételei változatlanok maradtak. A következő tanítók működtek itt: Kovács József, Németh Béla, Böcskei Ferenc, Horváth Sándor és Szele Mária. A II. Világháború idején katonai frontszolgálatra bevonult Horváth Sándor, 1943. év telén, a Szovjetunióban Korocsánál elesett.
Községünk 1945. március 27-én szabadult fel. A világháború alatt és a felszabadulás után folyt az oktatás, de súlyos körülmények között. Az iskolaépületet ideiglenesen előbb kórháznak, majd katonai parancsnoki székhelynek használták. A tanítás községi magánházaknál és a kocsmahelyiségben indult meg. Az 1945-ös kormányrendelet hatására már az 1945/1946. tanévre megszervezik az általános iskola 5. osztályát. Lehetőséget adnak arra, hogy magasabb osztályokból visszairatkozzanak. A lehetőséggel több tanuló él. Az osztály létszáma 59 volt. Legnagyobb gondot az elhelyezés okozta. Majd a képviselőtestület kérésére a gróftól megkapták az intézőlakást. Ekkor kezdődik meg és 1952-re ismét egybeolvad a két falu iskolája. Az iskola igazgatója ebben a korszakban Pörneczi István. Tanítók: Pethő M. Julianna, Pethő M. Rozália, és Ambrus Immaculata premontrei képesítésű apácák, valamint Szele Mária és Lukács Gizella tanítók.
Az iskola államosítása 1948 nyarán történt meg (megjegyzés: korábbi írásomat az államosítással kapcsolatban ide kattintva olvashatják). A plébános és az egyházközségi tanács a hit elleni támadásnak minősítették a törvényt. A plébános tiltakozásul egy hétre elutazott. A pedagógusok véleménye megoszlott: az apáca tanítónők érthető módon ellenezték, viszont a világi nevelők helyeselték, hisz ezzel megszabadultak a papi uralom alól. Az államosítást Varga Imre körjegyző irányította, s az iskola, valamint az óvoda átvétele simán megtörtént. Az államosítás után az apáca tanítónők eltávoztak (megjegyzés: elbocsájtották őket). Az új állami iskola első igazgatója Pörneczi István lett. Nevelők: Bella Tibor, Lukács Gizella, Szanyi Vendel és Szele Mária. Ettől kezdve az iskola fejlődése sokkal gyorsabbá és erőteljesebbé vált.
Az első „iskola tabló”, amit az egykori Állami Általános Iskola korszakából megtaláltam 1958-ból származik.
Az államosításkor a következő épületek kerültek az iskola tulajdonába tanítási célra: I. sz. iskola két tanteremmel és irodával, II. sz. iskola (volt intézőlakás) 3 tanteremmel és egyéb helyiségekkel, valamint a volt rábakecskédi iskola 2 tanteremmel. Oktatás céljára főleg a II. sz. iskola (megjegyzés: a jelenleg is működő iskola) volt a legkevésbé alkalmas, ezért 1952-ben belső átalakításokat hajtottak végre. Így a konyhából és egyéb mellékhelyiségekből új tantermeket hoztak létre. Ezután sikerült Rábakecskédről végérvényesen áthozni az ott lévő összevont alsó-tagozatot, és ezzel a két iskola teljesen egybeolvadt. 1965-ben politechnikai műhely épült a gyakorlati oktatás céljára. A műhelyben egy konyha, egy műhelyterem (teljes felszereléssel), egy tanterem, és egy raktárhelyiség lett kialakítva, A politechnikai műhely mögött pedig gyakorlókert lett kialakítva. 1967/68. években a községi sportpálya mellett, iskolai sportterületet létesítettünk, kézilabdapályával és ugrópályával. Ugyanebben az évben saját erőből faházat építettünk, mert a tüzelőanyag elhelyezése állandó gondot okozott. 1969 tavaszán a Községi Tanács a községfejlesztési alapból bekeríttette az iskolai gyakorlókertünket. Most került sor (1970) a politechnikai műhely egy részéből modern napköziotthon létrehozására, mintegy 100 ezer forintos költséggel. Ugyancsak a jelenben került sor az új igazgatói iroda és nevelői szoba kialakítására. Ez már feltétlenül szükséges volt, mert a régi irodahelyiség kicsinek bizonyult, s nem is a központi iskolánál volt, ahova az osztályok többsége járt.
A könyv írásakor, 1970-ben végzett osztály tablója.
Az államosítás óta az iskola belső felszerelési tárgyai fokozatosan kicserélődtek, a szertárak anyaga pedig sokat gazdagodott. Habár ezen a területen még akadnak hiányosságok. A tantestület létszáma az évek folyamán állandó emelkedést mutat: 1948/1949 – 5 fő, 1969/1970 – 12 fő. A pedagógusok számának emelkedésével egyre nagyobb igényként jelentkezett, hogy gyarapodjon a szolgálati lakások száma. 1948-ban mindössze 2 szolgálati lakásunk volt…mára a tantestület lakáskérdése megoldottnak látszik.
Az iskola nevelőinek névsora (1948-1970):
1. Bárdos Lajos igazgató, matematika-fizika-kémia tanár 1957-1963 között, jelenleg nyugdíjas
2. Bella Tibor igazgató helyettes biológia-földrajz tanár 1948-1959 között, elbocsátva
3. Bella Tiborné (született Lukács Gizella) tanító 1947-1959 között, majd Köcskre került
4. Borsodi Károlyné (született Nagy Ilona) tanító 1956-1957 között, majd Szergénybe került
5. Csajbók Elemérné (született Kovács Jolán) tanító 1952-1955 között, majd Celldömölkre került
6. Cseh Jánosné (született Németh Mária) tanító 1959-1967 között, majd Csapodra került
7. Döbröntei Károly matematika-kémia igazgató tanár 1951-1957 között, majd Celldömölkre került
8. Dörnyei Márta tanító 1965-1967 között, majd Csényére került
9. Egry Zsuzsanna képesítés nélküli 1969 évtől tanít
10. Endrődy Attila képesítés nélküli 1959-1962 között, majd Nagysimonyiba került
11. Firisz Józsefné (született Turi Terézia) tanító 1961 évtől
12. Fülöp József igazgató helyettes történelem-orosz tanár 1968 évtől
13. Fülöp Józsefné (született Horváth Amália) tanító 1968 évtől
14. Fülöp Katalin képesítés nélküli 1968 évtől
15. Gugi Judit tanító 1955-1956 között, majd Jákra került
16. Hegedűs Ágnes tanító 1959-1962 között, majd Celldömölk-Alsóságra került
17. Hekler Edit tanitó 1956-1957 között, majd Vépre került
18. Hirsch Jenőné (született Pörneczi M. Éva) tanító 1968 évtől
19. Horváth Ernőné (született Kiss Rózsa) magyar-történelem tanár 1960-1966 között, majd Vönöckre került
20. Ittzés Gáborné (született Koczor Ilona) magyar-pedagógia lélektan tanár 1957-1958 között, majd Celldömölkre került
21. Joó Antalné (született Csoknyai Vilma) magyar-orosz tanár 1969 évtől
22. Kiss Gyuláné (született Nagy Mária) tanító 1967-1968 között, majd Vönöckre került
23. Kiss Pál tanító 1954-1958 között, majd Kelédre került
24. Kovárczi Sándor tanító 1957-1959 között, majd Karakóra került
25. Kuzmiczky Mihály magyar-orosz tanár 1963-1967 között, majd Kemenesmihályfára került
26. Lakner Szilárd tanító 1953-1957 között, majd Csöngére került
27. Lábas Mária biológia-földrajz tanár 1967-1969 között, majd Nagysimonyiba került
28. László Éva tanító 1958-1959 között, majd Egyházashetyére került
29. Magyar Mária tanító 1953-1954 között, majd Répcelakra került
30. Máthé Gyuláné (született Fülöp Gabriella) tanító 1959 évtől
31. Nagy Jánosné magyar-történelem tanár 1955 évben
32. Nemeshányi Éva tanító 1953-1954 között, majd Celldömölkre került
33. Németh Ferenc orosz tanár 1953-1959.ó között, majd Zsirára került
34. Németh Ferencné (született Kreiter Rozália) tanító 1954-1959 között, majd Zsirára került
35. Orbán Imréné (született Dénes Sarolta) tanító 1954 évtől
36. Országh Mária igazgató tanító 1950-1951 között, majd Kemenesmihályfára került
37. Peszt Erzsébet tanító 1953-1954 között, majd Tétre került
38. Pörneczi István tanító 1940-1951 között, majd Dukára került; másodszor pedig 1963 évtől igazgató
39. Reményi Katalin tanító 1956-1959 között, majd Egyházashetyére került
40. Rozs Róbert tanító 1952-1953 között, munkaviszonya megszűnt
41. Süle Ferenc tanító 1959-1961 között, majd Szombathelyre került
42. Szabó Jenő történelem-földrajz tanár 1957-1960 között, majd Csöngére került; másodszor pedig 1963 évtől tanár
43. Szabó Jenőné (született Pörneczi Gizella) tanító 1967 évtől
44. Szanyi Vendel tanító 1948-1953 között, majd Vönöckre került
45. Szántó István tanító 1962-1965 között, majd Kőszegszerdahelyre került és nyugdíjba ment
46. Szele Mária tanító 1923-1955 között
47. Szita Aranka tanító 1951-1953 között, majd Celldömölk-Alsóságra került
48. Takács Erzsébet képesítés nélküli 1969 évtől
49. Taskár Károlyné (született Vadász Zsuzsanna) magyar-orosz tanár 1966-1968 között, majd Jánosházára került
50. Tinger Vendelné (született Tolnai Judit) biológia-testnevelés tanár 1969 évtől
51. Tóth Kálmán igazgató helyettes matematika-fizika tanár 1959-1969 között, majd Gyömörére került
52. Tóth Kálmánné (született Kéri Julianna) tanító 1950-1969 között, majd Gyömörére került
Az iskola igazgatói az államosítás óta a következők voltak:
1948 – 1950. szeptember 1 között: Pörneczi István
1950. szeptember 1 – 1951. április 10 között: Országh Mária
1951. április 10 – 1957. augusztus 1 között: Döbröntei Károly
1957. augusztus 1 – 1963. augusztus 1 között: Bárdos Lajos
1963. augusztus 1-től ismét Pörneczi István.
Szakos nevelők számának alakulása:
Az államosítás után szakos nevelője nem volt az iskolának. Az első szakos tanárok voltak: Döbröntei Károly (számtan-kémia), Németh Ferenc (orosz) és Bella Tibor (biológia-földrajz)…Falunk társadalmi tevékenységének szinte minden területén dolgoznak és dolgoztak a pedagógusok. Pártmunkában dolgoztak: Döbröntei Károly, Bárdos Lajos, Tóth Kálmán és jelenleg dolgozik Pörneczi István. A tanácsi munkából is kivették, illetve most is kiveszik részüket: Pörneczi István VB. tag, Fülöp József pedig a Gyermek és Ifjúságvédelmi Bizottság elnöke. Sporttevékenységben főleg Tóth Kálmán tűnt ki, aki megszervezte és irányította a községi sportkör atlétika és kézilabda szakosztályait, Pörneczi István pedig a futballcsapat edzője volt. Befolytak és befolynak nevelőink a KISZ és a Nőtanács munkájába is. A falu népművelésében állandóan tevékenykedtek, illetve tevékenykednek. A kultúrotthon igazgatója mindig a tantestület tagjaiból került ki. Eredményesen működött ezen a területen Süle Ferenc énekkarvezető, valamint Pörneczi István, aki emellett zenekart is szervezett…
Süle Ferenc tanár úr (harmonikával a kezében) által szervezett kenyeri és kecskédi úttörőzenekar tagjaival 1960-ban.
1959-ben, Németh Ferenc orosz szakos nevelő távozása után megszűnt az orosz nyelv oktatása egészen 1962-ig. A személyi feltétel biztosítottsága után ismét megindult, s ma már tanulóink leveleznek is elég nagy számban szovjet pajtásokkal. Sőt rendkívüli tárgy formájában is tanulhatják a gyermekek az orosz nyelvet. A mezőgazdasági jellegű gyakorlati foglalkozás az 1965/1966 tanévtől kezdve folyamatosan került bevezetésre. Az 1965-ben épült politechnikai műhely biztosítja az ehhez szükséges feltételeket. A lányok számára jól felszerelt konyha, a fiúk számára pedig műhelyterem áll rendelkezésre. Az őszi és a tavaszi hónapokban pedig…a bekerített gyakorlókertben dolgozhatnak a tanulók. A jelen tanévben pedig napköziotthonnal bővült iskolánk. A mintegy 100 ezer forintos költséggel létrehozott modern konyha és ebédlő biztosítja az ehhez szükséges feltételeket. Egy 40 fős csoport működik elsősorban alsós tanulókból, vezetője Hirsch Jenőné.
Néhány adat a tanulókról. A tanulók létszáma az 1950/51 tanévben 211 fő, az 1960/61 tanévben 242 fő, az 1968/69 tanévben 212 fő… A bukási arány ezekben a tanévekben így alakult: 8,5%, 15,5%, 12,7%. A tanulmányi átlag az utóbbi években 3,15 volt. Tanévenként 3-4 szakkör működött. A mostani 1969/70 iskolai évben a következő szakkörök indulnak: ifjú egészségőr, előadóművész, néptánc és helytörténet. Szakköreink megfelelnek a gyermekek érdeklődési körének, s kiegészítik az iskola oktató-nevelő tevékenységét. Iskolánk minden évben megünnepli nemzeti ünnepeinket, emellett hagyományosan és nagy sikerrel rendezi meg a szocialista tartalommal telített úttörő- és kisdobosavatást, valamint a ballagást. A szülőföld és a haza megszerettetése érdekében minden osztály évenként más-más kiránduláson vesz részt. Az 1-4. osztályok tanulói a falu környékére, a Ság-hegyre és Celldömölkre, az 5-8. osztályosok pedig Szombathelyre, Kőszegre, Bükkre, Sopronba, Veszprémbe, Győrbe és a Balaton környékére kirándulnak. Az iskola 8. osztályt végzett tanulóinak döntő többsége továbbtanul. Az utolsó két évben végzettek 81 %-a tanul középiskolában, ipari, illetve mezőgazdasági szakmunkásképző intézményben. Az elmúlt tanévben végzett 59 tanulóból 16 középiskolás, 17 ipari tanuló, 1 pedig mezőgazdasági szakmunkás tanuló. Az államosítás óta eltelt 21 év alatt 8. osztályt végzett tanulók közül 29,7 % tanult középiskolában.
Kenyeri iskolások előadása a Művelődési ház akkor még létező színpadán, 1962-ben. Szerepelnek: Lakatos László, Horváth Edit, Takács Erzsi, Ádám Ernő, Lukács Ilona, Dávid Zsuzsa, Tulok Ági, Pál Rózsi. (köszönet a fotóért Gyurák Antalnénak)
Az 1961/62 tanévben indult meg a dolgozók esti általános iskolája, és az 1964/65 tanévvel bezárólag működött. Ezen időszakban két 8. osztály végzett 8 és 15 fővel. Sajnos elég sok volt a lemorzsolódás. Így összesen 21 felnőtt szerezte meg az általános iskolai végzettséget, elsősorban olyanok, akiknek ez a munkahelyen szükséges volt. 1965-67 között működött a továbbképző iskola azon 8 osztályt végzettek számára, akik 16 éves korig nem helyezkedtek el. Ebben a formában összesen 80 fiatal tanult. 1964-68 között a Körmendi Mezőgazdasági Technikum kihelyezett osztálya működött iskolánk mellett, amelynek az elvégzése után 21 fő szerzett érettségi oklevelet. Ebben a formában az általános iskola tanárai tanítottak a szaktanárok mellett.
Úttörőcsapatunk a Kenyeri 4766. számú II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat 1946-ban, a mozgalom születésének évében alakult meg. Az első csapatvezető Bella Tibor volt. Kezdetben a mozgalom a szülők idegenkedésével találkozott. Ma azonban szinte igénylik, hogy gyermekük kisdobos, illetve úttörő legyen. A mostani tanévben (1968/69) iskolánk tanulóinak kb. 85 %-a tagja a csapatnak. Első években főként a sportban tűnt ki csapatunk. Jó kollektívájú tánccsoport is volt, mely főleg a helyi gyűjtések alapján mutatta be táncait. Később a 60-as években Süle Ferenc vezette a csapatot. Ebben az időben nagyon mozgalmassá, a kulturális események gyakori színhelyévé vált a falu. A remek úttörőzenekar mellett szép sikereket hozó énekkar is volt, a tánccsoport is több érmet hozott el a kulturális szemlékről. A következő években Dörnyei Márta és Máthé Gyuláné álltak a csapat élére. A csapatélet elég színes és eredményes. A pajtások lelkesen és szívesen vesznek részt a szaktárgyi versenyeken. Sok szép eredmény született. Egyik legkiemelkedőbb Hérincs István pajtás teljesítménye, aki élővilágból megyei elsőként végzett, az országos versenyen is előkelő helyet szerzett. Ezen kívül több tárgyból jutottak megyei versenyig a pajtások. Különösen kiemelkedő volt az 1969-es megyei KRESZ vetélkedő, amelynek csapatversenyét csapatunk pajtásai nyerték, s így elhozták a vándorserleget, valamint az ajándékba kapott egyenruhákat. Ez évben is aranyérmet kapott tánccsoportunk. Jó csapatunk kapcsolata a helyi KISZ szervezettel is….Szülői Munkaközösségünk is komoly tevékenységre tekinthet vissza. Főleg társadalmi munkájukkal segítették elő az oktató-nevelő munka jobb feltételeinek kialakítását. Emellett évenként két teaestet is rendeznek, melynek bevételéből elsősorban a tanulók kirándulását segítik elő, s támogatják az Úttörőcsapat tevékenységét. Jelenlegi elnöke Könczöl Józsefné. Választmányi tagok száma osztályonként 2-2 fő.
A Vas Népe cikke a megyei szaktárgyi versenyekről, ahol biológiából első helyen végzett Hérincs István Kenyeriből (1968).
Nem lenne teljes munkánk, ha megfeledkeznénk az óvodák tevékenységéről. Kenyeriben az államosítás után egy csoporttal működött az óvoda. 1965 óta kettő, 1966 óta pedig három óvónő dolgozik. Jelenleg 2 óvodai csoport van. Összes létszám 52 fő. A kihasználás több, mint 100 %-os. A berendezés az államosítástól sokat változott: a régi felszerelést teljesen kicserélték, játék szinte egyáltalán nem volt, de azóta rengeteget vásároltak. Sajnos az épület maradt a régi, s így egyáltalán nem mondható korszerűnek. Ezért a jövőben feltétlenül szükséges lesz új, modern óvoda építésére. 1948-tól a következő óvónők működtek: Badics Mária, Czupor Józsefné, Balogh Klára, Dresser Erzsébet, Band Margit, Gönye Borbála és Pörneczi Lászlóné. A jelenlegi óvónők: Lukács Ottóné vezető óvónő 1950. augusztus 28-tól; Dénes Károlyné óvónő 1966. október 15-től, aki most a gyermekgondozási segélyt veszi igénybe (helyettese Pörneczi Ágnes képesítés nélküli óvónő); Harasztovios Sándorné óvónő, 1968. augusztus 15-től. Feltétlenül meg kell még említeni Szabó Józsefné dadát, aki az államosítástól dolgozik az óvodánál, s az első nehéz időkben egyedül is működött, mint mindenes. A rábakecskédi óvoda az államosítás után lett létrehozva. Eleinte csak nyaranként működött. Később, az 1950-es évek közepétől vált állandó jellegűvé. Sajnos a gyermekek számának csökkenése miatt 1968. augusztus 1-én megszűnt, az utolsó óvónő Cseledi Rózsa volt.
Kecskédi óvodások és szüleik 1959-ben (köszönet a fotóért Pörneczi Lászlónénak).
Visszatekintve Kenyeri község oktatásának történetére, bátran megállapíthatjuk, hogy az állami általános iskola létrehozásától eltelt 21 esztendő nagyon komoly fejlődést hozott, amelyhez nem hasonlítható az egyházi iskola 1548-1948-ig terjedő 400 éves fejlődése, sem az oktató- nevelő munka tartalmát, sem pedig formáját illetően. Természetesen nem lehetünk elégedettek. Tárgyi feltételeket illetően égetően szükség van tornateremre, szertári helyiségekre, a 2. számú iskola épületének külső és belső felújítására, új óvoda építésére, illetőleg nagyon sok modern szemléltetőeszközre…Ha nevelőinket eddigi eredményeink lelkesítik, s további áldozatkész tevékenységre serkentik nem éppen könnyű munkájukban, akkor biztosak lehetünk a fejlődés további előrelendítésében.
Eddig tart Fülöp József, 1970-ben megjelent krónikája. Aki szeretné megismerni a többi település iskola- és művelődéstörténetét is, az megtalálja a teljes könyvet a Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár digitális könyvtárában is. Hozzátenni mindössze annyit szeretnék, hogy jó lenne, ha a történetnek lenne folytatása és a még fellelhető dokumentumok alapján, valaki összeállítaná az 1970 óta eltelt időszak, Kenyeri iskolájának krónikáját is.
Pörneczi Tamás, 2019 december
Források: „Celldömölki járás művelődési intézményeinek 25 éves krónikája” című könyv (1970), digitális fotóalbumom fotói és dokumentumai
