Omladozó múlt…Kemenespuszta megállóhely

Az egykori vasúti megállóhely végnapjai Kenyeriből Vönöck felé autózva, a kanyargós útszakasz előtt két bukkanó is van az úttestben, amire minden vezetőnek oda kell figyelnie. Miközben az úton tartjuk a szemünket, szinte észrevétlenül suhanunk el az egykori vasúti töltés oldalán hatalmasra nőtt fenyőfák mellett. Pedig, ha nem sietünk annyira, akkor megpillanthatjuk a fenyők tövében álló…

Tovább olvasom

Ragyogó – 1700 év történelme

Hazán egyik legrégebbi hídjának emlékei Talán a címből kitalálhatták, hogy mi a közös Ammianus Marcellius római történetíró, Köprüli Ahmed török nagyvezér, Nádasdy Tamás nádor, Vak Bottyán hadvezér, Johannes Söhneider hadimérnök, Petőfi Sándor költő, Sobri Jóska betyár és Dr. Csanádi György egykori közlekedési- és postaügyi miniszter között? Segítek: mindannyian megfordultak a Rába folyó Ostffyasszonyfa és Uraiújfalu közötti…

Tovább olvasom

Fénylik a Vince, telik a pince

Népi időjárás előrejelzés a múlt századi Kenyeriben Hosszabb útra indultam a múlt hét közepén. Amikor kora reggel felébredtem és kinéztem az ablakon, olyan köd ülte meg a tájat, hogy az udvar végéig sem láttam el. Elsétáltam a telefonomig és a megszokott időjárási applikációra kattintottam, ami az előző este tiszta időt jósolt. A felvillanó képernyőn ma…

Tovább olvasom

Vas vármegye 1898

Falunk és környéke 120 évvel ezelőtt Ma bejegyzésem megírása előtt, egy 26 kötetből álló enciklopédia harmadik könyvét lapoztam fel, ami „Magyarország vármegyéi és városai – Vas vármegye ” címmel jelent meg 1898-ban. A vaskos könyvből ma csak Kenyeri és környéke adatait, érdekességeit szeretném bemutatni, több mint 120 év távlatából. Bejegyzésem összes illusztrációja és fotója is a könyvből…

Tovább olvasom

Megsárgult iratok 1.

Dokumentumok a Hencz család életéből Egy kora tavaszi napon, a temető előtt találkoztam Hencz Csabával. Természetesen beszélgetésünk a múltra is átterelődött. Csaba emlékezett egy régi mappára a szülői házból, amiben kézzel írott dokumentumok lapultak. Megígérte, hogy felkutatja a mappát. Két óra múlva jelentkezett és valóban egy megkopott iratcsomót nyomott a kezembe. Ebből szeretnék ma néhány…

Tovább olvasom

A fekete halál síremléke

1828-ban, Kenyeritől több, mint 7000 kilométerre, a Gangesz folyó deltavidékéről hatalmas karavánok indultak útnak, hogy India kincseit, selymeket, fűszereket, gyógynövényeket vigyenek Perzsiába és a Kaszpi-tenger térségébe. Közel két évig tartó útjukra, a tevékre erősített kosarak „kincsei” mellett, tudtukon kívül magukkal vittek valami mást is, ami három év múlva milliónyi európai, kétszázötvenezer magyar, köztük 69 kenyeri…

Tovább olvasom

Kenyeri áprilisok

Százötven év érdekes áprilisi eseményei Mai bejegyzésemben ismét időutazásra hívom kedves olvasóimat. Ezúttal olyan érdekes, egykori eseményeket igyekszem felidézni, amelyek mindegyike áprilisban történt, az 1851 és 2003 közötti évek során. Hálanyilatkozat, tűzoltóbál, kalaplopás, kísérleti telep, árvíz, trafipax, választás, filmajánlók, tanácsház építés, restaurálás és még számtalan érdekes, eredeti cikk szerepel a mai kínálatban. Kérem, tartsanak velem…

Tovább olvasom

Tisztelet a múlt hőseinek

Emlékezzünk együtt az 1848/49 forradalom kenyeri eseményeire Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 171. évfordulója alkalmából tekintsünk vissza közösen azokra, akik Kenyeriben és a környező településeken születtek és innen vonultak be katonának. Emlékezzünk meg Sarródi Mihály és Veszprémi János honvédekről, Bebesi Mihályról, aki 1849-ben kolerában halt meg, Dobos Ignác tábori pékről vagy Csuka Istvánról, aki az…

Tovább olvasom

Én a tied, te az enyém

Az 1800-as évek házasságainak elfeledett előzményei Mai bejegyzésem címét számtalanszor hallhatták már kedves olvasóim, amikor egykori házasságokról esik szó. A családi ünnepségek egyik legjobban várt, legtöbb örömet okozó eseménye volt egykor a házasság, ahogy ma is az. Mielőtt azonban a gyönyörű fehér menyasszonyi ruhába öltözött leány és az ünneplő öltönybe várakozó vőlegény kimondta a templomban…

Tovább olvasom

Ha rád nízett a kokas, ne ríj ám te tuti!

Kenyeri szólások és közmondások az 1800-as évekből – 2. rész Egykori elődöm, Horváth István plébános, az 1940-1960 közötti időszakban rengeteget beszélgetett az akkori legöregebb kenyeriekkel, akik az 1800-as években születtek. Így maradhattak fenn, tavaly novemberben született bejegyzésem, Kenyerivel kapcsolatos szólásai és közmondásai is. Annyi pozitív visszajelzést kaptam a néhol vicces szólásokkal kapcsolatban, hogy úgy döntöttem, a…

Tovább olvasom