A hetvenes évek előtti emlékek
Egy apró papírlap is felidézhet régi emlékeket, visszarepíthet minket fiatalságunk, gyermekkorunk világába. Előző bejegyzésemben régi meghívók segítségével igyekeztem felidézni a hetvenes és nyolcvanas évek néhány környékbeli eseményét. Szilveszteri bál a Fény együttessel, Nemzetközi nőnap, kiállítás egy várossá avatás alkalmából, pápoci klubkönyvtár avatás, emlékkiállítás a Ság hegyen, a kenyeri vízmű avatási ünnepsége és az úttörők fenyőünnepe voltak a témáim. Ide kattintva újra megnézhetik ezeknek az eseményeknek a meghívóit. Mai bejegyzésemben folytatom a Kenyeri és környéke lakossága számára küldött meghívók felidézését. Bejegyzéseimben időrendi sorrendben visszafelé haladok, az 1972-es évtől egészen az 1910-es évekig.
Az 1969-ben átadott Ady Művelődési Ház az 1970-es évek elején. Az épület eredetileg lapos-tetős volt, aztán a későbbi évtizedekben a folyamatos beázás megakadályozására palával burkolt, ferde-tetőt építettek fölé. A bejárati ajtó mellett elhelyezett üveges szekrénykében az aktuális moziműsort mindenki mindenki megnézhette. (Köszönet a fotóért Szabó Jenő tanár úrnak)
Elsőként egy hatalmas építkezés, egy új városközpont megnyitóját szeretném felidézni. Celldömölk nagyközség hosszú évek várakozása után kapott városi rangot. Édesapám által többször emlegetett kis versike jutott erről eszembe, amit Gonda Györgyről, környékünk egykori országgyűlési képviselőjéről mondogattak egykor, akinek a versből ítélve inkább Sárvárhoz húzott a szíve, mint Celldömölkhöz.
Sárvár város Gonda-város, Celldömölknek gond a város.
Ha Sárvár nem lesz Gonda-város, Cellnek sem lesz gond a város.
A várossá avatás késlekedett ugyan, de a nagyközség vezetői tudatosan készültek erre, amit a városközpont átalakuló arculata is mutatott. Két évvel a városi rang elnyerése után 1972. augusztus 18-án nagyszabású ünnepséggel avatták fel a megújult központ új ékkövét a Művelődési házat. A 4000 példányban kinyomtatott meghívó egyben térképként is szolgált, bemutatva a megújult városközpontot. Láthatók a művelődési ház mögött megépített iparcikk üzletek, a lakberendezési áruház, az új 9 emeletes épület és alatta az egykori presszó (ma DM és kenyérbolt). Ezen kívül a mintegy 200 újonnan épült és épülő lakást is jelölték a térképen (Ifjúság téri lakótelep). Amint látható, a két 11 emeletes épület építése ekkor még nem kezdődött meg.
A celldömölki Művelődés ház és könyvtár avatására készült meghívó a városközpont új épületeinek térképe is egyben, 1972
A következő dokumentum ismét egy művelődési ház avatására hívott mindenkit. A 400 példányban készült meghívó ezúttal egy Kenyeri esemény kapcsán készült. Az 1960-as évek végén született központi határozat arról, hogy településünkön művelődési ház épüljön. Helyszíneként a tanácsháza melletti területet jelölték ki. Az építés körülményeit, a tanácstagok által kiásott alapok munkáit és egyéb érdekességeket ide kattintva, ebben a korábbi bejegyzésemben olvashatják újra. Az esemény meghívóját a közelmúltban sikerült megtalálnom. Az avatásra 1969. augusztus 20-án, 14 órakor került sor. Az ünnepi beszédet dr. Gosztonyi János országgyűlési képviselőnk mondta el, amit ünnepi műsor követett: celldömölki fúvószenekar, vitnyédi néptánccsoport, soproni egyetemista szavalók és a kenyeri kultúrcsoport színesítette a programot. A megnyitó tiszteletére az esti órákban nagyszabású bállal is készültek a szervezők.
Az eredeti meghívó egy fennmaradt példánya (forrás: Berzsenyi Dániel Könyvtár, Szombathely)
A következő meghívó a Ság hegyre invitálta a egykori közönséget, ahol már régóta váratott magára egy vendéglátó egység megnyitása, ahol a hegyet megmászók szomjukat olthatták vagy éppen kényelmesen megebédelhettek. A celldömölki ÁFÉSZ által üzemeltetett „Turista vendéglő” megnyitása jó döntésnek bizonyult, évtizedeken keresztül biztosított összejövetelek, bálok, találkozók számára megfelelő helyszínt. Az 1968-ban szálláslehetőséggel is kibővített épületben pinceborozót alakítottak ki, nyitott teraszáról gyönyörű kilátás nyílt a városra és környékére és a hegy megmászása is könnyebb volt innen kiindulva. Már megnyitásakor úgy tervezték meg, hogy az egykori sikló nyomvonalán kialakított úton gépkocsival vagy akár busszal is megközelíthető legyen, sőt a menetrendszerinti autóbuszok megállóját is a közelbe helyezték el. A délelőtt 10 órai nyitást követően egészen este 10 óráig várta egykori vendégeit.
A 3000 példányban készült meghívót az újonnan épület Turista vendéglő propagálására készítették 1968-ban (forrás: Berzsenyi Dániel Könyvtár, Szombathely)
Következő dokumentum nem minősül igazi meghívónak, habár egykor a fiatalabb korosztály minden hónap elején türelmetlenül várta, hogy kezébe vehesse ezt a kis papírlapot vagy megnézhesse a nagyobb formátumban kinyomtatott változatát, a kultúrház oldalán elhelyezett üvegezett szekrénykébe kitűzve. A nagyvonalúan „filmszínháznak” hívott mozi szinte minden faluban működött. A mozis néni vagy bácsi motorral vagy kerékpárral érkezett a vetítés előtt, magával hozta az aktuális filmtekercseket és befűzve a kultúrházakban található vetítőgépekbe kezdődhetett az előadás. Jól emlékszem, amikor gyerekkoromban, Kenyeriben a kultúrház előtt arra vártunk a mozis nénivel, hogy legalább tízen összegyűljenek, mert annyi volt a minimális létszám a vetítés megkezdéséhez.
A csöngei filmszínház 1963 novemberi műsora (forrás: Berzsenyi Dániel Könyvtár, Szombathely)
A következő moziműsor a „Csöngei filmszínház”, 1963 novemberi műsorát tartalmazza. A csöngei mozi csütörtökön és vasárnap, este nyolc órakor, továbbá vasárnap délután kettőkor nyitotta meg kapuit a helyiek előtt. A jegyárak felnőtteknek előadásonként 1,50 – 2,50 – 3,50 forintba kerültek, míg a tanulók számára egységesen 1 forint 50 fillért kellett fizetni. 1963 novemberében a magyar, szovjet, lengyel filmek mellett egy-egy olasz és amerikai film kapott helyet a műsorban. Amint a moziműsorból látszik, a film előtt akkoriban reklámok és előzetesek helyett általában filmhíradókat vetítettek.
A mozi előtti filmhíradók tájékoztatták a lakosságot a szocializmus elért eredményeiről, mint ez a 35. számú filmhíradó is 1952-ből – A begyűjtési verseny győztese Vas megye, ünnepi gyűlés Sárváron.
Következő meghívómra egy brigádnaplóban találtam rá. Az esemény Celldömölkön történt ugyan, de Kenyeriek is szerepeltek a műsorban. A „Béke és barátság kulturális szemle” keretében rendeztek „Dalosbemutatót” a járási tanács udvarán 1962. június 10-én, vasárnap délelőtt 9 órakor. Az hátsó helyek 8 forintba, az közelebbi ülőhelyek 10 forintba kerültek. A pontos program, a fellépők sorrendje, sőt még az előadásra kerülő művek felsorolása is rákerült a meghívóra, amiből csak néhány Kenyeri vonatkozásút emelek ki.
Az eredeti meghívót egy brigádnaplóban találtam, 1962
A Szombathelyről érkezett fúvószenekar himnusza után, a „Békét a világnak” című dallamot énekelték el közösen Celldömölk, Jánosháza, Köcsk, Vönöck és Kenyeri dalosai. Ezt követték a beszédek, majd a jánosházi kórus énekelt, Pörneczi István karnagy vezetésével. A kenyeriek Händel és Schubert műveket, valamint egy Kubai forradalmi dalt adtak elő műsorukban, Süle Ferenc karnagy vezetésével, aki ebben az időszakban a kenyeri általános iskolásokat is tanította az ének-zene szeretetére. Az összesen hét, környékbeli csoportot három szombathelyi vendégkórus ajándékműsora követte: a Járműjavító Haladás Kórust, a Derkovics Gyula Madrigálkórust és a Vasi Erkel Kórust hallgathatták az egybegyűltek. A vasárnapi ebéd előtt véget ért program egy szavalattal zárult.
Az 1962-es, Kenyeri kórus által is énekelt Kubai forradalmi dal, ezúttal a KISZ Központi Művészegyüttes Egyetemi Énekkarának előadásában
Ismét egy Kenyeri esemény következik, ezúttal az 1958-as évből. Egy kissé a mai falunapokra emlékeztető rendezvényt akkoriban „Traktorosnap” néven illették. A Kenyeri Gépállomás szervezésében 1958. június 8-án vasárnap, egész napos ünnepségre és táncmulatságra várták községünk lakosait. 10 órakor az ünnepi beszédekkel kezdődött a program, majd másfél órás „kultúrműsor” vette kezdetét. Sajnos ezúttal nem tüntették fel a meghívón a közreműködőket. Pontban délben ünnepi ebédre vártak mindenkit, majd 14 és 18 óra között térzenét hallgathattak falunk lakói. Este hat órától másnap hajnali négy óráig tartott a táncmulatság, amihez Horváth Géza és népi zenekara szolgáltatta a talpalávalót.
Az 1958 évi Traktorosnap meghívója (forrás: Berzsenyi Dániel Könyvtár, Szombathely)
Nem meghívók, de a tájékoztatás fontos eszközei voltak az 1956-os forradalom idején a repülőkről tömegével kidobott vagy az utcákon a falakra kiragasztott röplapok. Kiadóját nem minden esetben tüntették fel a lapokon, melyekkel informálni vagy éppen elbizonytalanítani akarták a lakosságot. Ennek az időszaknak, ezekre a fontos dokumentumaira most nem térek ki részletesen, mindössze szerettem volna megemlíteni ezeket, mint a korszak érdekességeit.
Két röplap Vas megyéből. Az első a forradalom kezdetén keletkezett, a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonását előrevetítő, bizakodó hangnemben, vélhetően a lakosság megnyugtatásának érdekében. A második már a szovjet csapatok bevonulását és a véres budapesti eseményeket követően született, rövid, felszólító hangnemű „parancs”, ami a szombathelyiek számára este 8 és reggel 5 óra között kijárási tilalmat vezetett be. (forrás: Országos Széchenyi Könyvtár)
Mai utolsó meghívómmal Pápocra (vagy ahogyan akkor írták Pápoczra) invitálom olvasóimat, ahol egy műkedvelő előadásra készültek 1910 pünkösdjének mindkét napján és a következő vasárnapon egy nemes ügy érdekében, amit a meghívón is feltüntettek:
„A pápoczi ifjúság műkedvelő előadást tart, melynek tiszta jövedelme a pápoczi és a szentmiklósfai hősi halált halt katonáknak emlékköve alapjára fog fordíttatni…Tisztelettel kérjük a közönséget, tekintettel a nemes cél és maradandó emlékre, mellyel a hazánk és véreinkért elesett hősök iránt a kegyelet adóját óhajtjuk leróni, minél számosabban látogassák az előadásokat. Virág Endre rendező”
Mindhárom előadás Pap Henrik gazdálkodó – erre az alkalomra színházzá alakított és az „intelligencia igényeinek is megfelelő” – szénapajtájában került megrendezésre, ahogy az szokás volt ebben az időben, hiszen a falvakban a pajta volt a legnagyobb fedett helyiség. A belépőjegyeket három kategóriába sorolták: a színpadhoz legközelebbi helyek 3 koronába, a távolabbiak 2 koronába, míg az állóhelyek 1 koronába kerültek, de természetesen a „felülfizetéseket” is szívesen fogadták (megjegyzés: általában a tehetősebbek a jegyárnál többet is fizettek támogatásként). Mivel a színház ezúttal a szénapajta volt, ezért a dohányzást szigorúan megtiltották minden néző számára.
Az eredeti meghívó 1910-ből (forrás: Berzsenyi Dániel Könyvtár, Szombathely)
Tóth Ede egyik legnépszerűbb népszínműve a „Falu rossza” volt műsoron, amit kissé átdolgozva, az eredetileg három felvonás helyett, két részben adtak elő a pápoci szereplők. Feledi Gáspár bíró, Göndör Sándor szegénylegény, Finum Rózsi menyecske, Tarisznyásné asszonyság, Gonosz Pista bakter, Cserebogár Jóska szőlőpásztor, Czene cigányprímás és Ádus cimbalmos mind megelevenedtek a pápoczi fiatalok előadásában. A szereposztást feltüntették a meghívón is, idősebb olvasóimnak talán ismerős lehet néhány „színész” neve. Ez az előadás is bizonyára elérte célját, ahogyan a következő évek híradásaiban is olvashattunk nagy sikerű, a kenyeri és pápoci fiatalok összefogásával készült színdarabokról. A Falu rossza népszínmű az elmúlt 110 évben mit sem veszített népszerűségéből. A színházak újra meg újra előveszik és feldolgozzák, hiszen a ma élő emberek számára is van még mondanivalója.
A Weöres Sándor színház 2016 évi „Falu rossza” színdarab ajánlója
Pörneczi Tamás, 2019. október
Források: Berzsenyi Dániel Könyvtár Szombathely, Országos Széchenyi Könyvtár, digitális fotóalbumom fotói, egykori brigádnaplók.
