Hetvenes és nyolcvanas évek emlékei
Az utóbbi hetekben nem tudtam úgy kinyitni a postaládánkat, hogy ne találtam volna benne egy meghívót vagy egy tájékoztató lapot. Ezekből aztán megtudtam, hogy hová és mikor kellene elmennem meghallgatni valakit, aki megmondja nekem, hogy kire kellene szavaznom, akit megválasztva a „Kánaán” jön el az életemben. Nos választásra készül az ország, így természetes, hogy ebben az időszakban ilyen jellegű események meghívói kerülnek a postaládákba. Máskor egy rendezvényre, egy ünnepségre, egy kiállítás megnyitójára kapunk meghívót. Ezeket az egy-két oldalas, legtöbbször szöveges, tömegével készülő dokumentumokat nevezik szaknyelven aprónyomtatványnak.
Számtalan hasonló papírlapot kapunk kézhez mi is, nap mint nap, amelyek jelentős részét eldobjuk, elégetjük, miután aktualitásukat vesztették, pedig a mai korunkról számtalan információt tartalmazhatnak. Ezt bizonyítják azok az aprónyomtatványok is, amelyeket ötven, hetven, vagy éppen száz évvel ezelőtt nyomtattak és küldtek el elődeinknek, és melyeket lapozva az akkori korszak érdekes pillanatait idézhetjük fel. Mai és következő bejegyzésemben ilyen, Kenyeri és környéke lakossága számára küldött meghívókból, tájékoztatókból szemezgetek a teljesség igénye nélkül. Bejegyzéseimben időrendi sorrendben visszafelé haladok, az 1980-as évektől egészen az 1910-es évekig.
Első meghívómmal egy bálba invitálom kedves olvasóimat. 1982. december 31-én, este hét órától, a korábbi évek szokásait folytatva, szilveszteri bált rendezett a celldömölki Korona étterem. A bált azonban 1982-ben egy jeles évfordulóval is összekötötték: a zenekar ugyanis ebben az évben ünnepelte 20 éves fennállását. A zenekar tagjai Bárdossy László, Papp Zoltán, Kovács Jenő, Kapui Gyula és Pőcze Ferenc mosolyognak ránk az egykori meghívóról. A „Fény együttes” húszéves fennállását ünneplő bálba természetesen csak meghívóval és csak is az alkalomhoz illő ruhában lehetett belépni, ahogyan azt a meghívón is feltüntették.
Szilveszteri báli meghívó a Fény együttessel 1982-ből (forrás: Berzsenyi Dániel Könyvtár, Szombathely)
Újabb két évet ugrunk vissza az időben, 1980-ba. Egy celldömölki brigádnaplóba beragasztva találtam a következő meghívót. A hetvenedik alkalommal megtartott Nemzetközi Nőnap megyei ünnepségeit ebben az évben Celldömölkön tartották meg. A művelődési ház nagytermében Rácz János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Vas megyei bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet, majd a Regős együttes és az Ungaresca táncegyüttes szórakoztatta a nézőket. A brigádnaplóból az is kiderül, hogy a brigád hölgytagjainak, az ünnepségen való részvétel kötelező volt.
Meghívó a 70. Nemzetközi Nőnap Megyei Ünnepségére, 1980
Celldömölk várossá avatásának tiszteletére Tavaszy Noémi grafikusművész összesen hatvan rajzot készített, amelyeken megörökítette a nagyközségből várossá vált település legjellemzőbb épületeit és utcáit. A meghívó előlapján található rajzon az újonnan épült, négyemeletes „Kontyos” lakóház és vele szemben a már nem létező kávéház látható (megjegyzés: a mai körforgalom környezete). A kiállítást 1979. januárjában láthatta a nagyközönség a művelődési központban. Az 500 példányban készült meghívó különlegessége, hogy a „Széchenyi István szocialista brigád” tagjai részt vettek a megnyitón, ahol a művésznővel aláíratták a meghívót, ami aztán így került be abba brigádnaplóba, ahol én is megtaláltam.
Az eredeti meghívót a grafikusművész is aláírta, 1979
Erre a meghívóra is egy celldömölki brigádnaplóban bukkantam. Móricz Sándor, szegény vasutas családban született Celldömölkön 1924-ben. Már középiskolai évei alatt több rajzversenyen is sikerrel vett részt. A Képzőművészeti Főiskolai felvételét követően, 1944-ben, elsőéves korában hatvan képét állította ki a celldömölki tanácsháza nagytermében köszönetképpen, amit számos kiállítás követett az országban. Mindössze 42 éves volt, amikor második agyműtéte után meghalt.
Az 1978 évi Móricz Sándor emlékkiállítás meghívójának előlapja egy brigádnaplóból került elő. 20 000 példányban készült.
„A szülőváros halála után sem feledkezett meg neves fiáról. Utcát neveztek el róla, műveiből pedig kiállításokat rendeztek 1968-ban, 1977-ben, 1978-ban és 1987-ben. 1978-ban a Ság-hegyi Múzeumban – egy állandónak tervezett – ún. Móritz Sándor – emlékszobában helyezték el alkotásait. Ebből a hegyi hajlékból a város által megvásárolt 34 képet (köztük 12 olajfestményt) 1994 őszén a Kemenesaljai Művelődési Központban helyeztek el.„ – olvashatjuk róla a Kemenesaljai lexikonban. A meghívó az 1978 évi, Ság-hegyi kiállítás emlékét őrizte meg az utókor számára.
Az 1978 évi Móricz Sándor emlékkiállítás meghívójának belső oldala „Celldömölk szülöttéről”.
Az 1978-as évhez egy másik fontos esemény is kapcsolódik, ami itt a szomszédban, Pápocon történt. A falu közepén álló kápolnában és a volt kolostor épületben 1975-től jelentős restaurálási és felújítási munkák folytak. Az épületegyüttesben művelődési házat alakítottak ki, amiben egy klubkönyvtár is helyet kapott. A könyvtár hivatalos felavatására 1978. augusztus 26-án került sor, ahol dr. Kuti Béla a megyei Rendőrkapitányság vezetője mondott ünnepi beszédet. Érdekességként jegyzem meg, hogy az 1979. januárjában, Celldömölkön kiállított Tavaszy Noémi grafikusművész képeit (lásd feljebb) már a pápoci könyvtáravatáson megcsodálhatták a település lakosai.
Az eredeti meghívót a celldömölki Városi Tanács sokszorosítógépén nyomtatták, majd mindegyik meghívóba beleragasztották a felújított épület fotóját, 1978
1975-ből egy Kenyeri meghívót szeretnék most megosztani. A szocialista gazdaság negyedik „Ötéves terve” keretében elkészült a falunk vízellátását biztosító vezetékrendszer, a hozzá kapcsolódó „hidroglóbusz” és a kiszolgáló létesítmények. A vízellátás terveit a MÉLYÉPTERV Vas megyei osztálya készítette, a generálkivitelező a veszprémi székhelyű, Dunántúli Vízügyi Építőipari Vállalat volt. A vasúti őrház melletti üres területen, a „gidában” jelölték ki a HG 100-30.5 típusú, 100 köbméter kapacitású hidroglóbusz felállítási helyét, amibe búvárszivattyúval juttatták fel a vizet. A faluban 6480 méter vezetéket építettek ki, amire 449 db kerticsapos, házi-bekötéssel csatlakoztatták a lakóházakat.
Az eredeti avatási ünnepség meghívója mindössze 100 példányban készült 1975-ben (forrás: Berzsenyi Dániel Könyvtár, Szombathely)
Érdekesség, hogy mivel a Kenyeriben megvalósított beruházással egyidőben Hegyfalu, Ölbő, Szeleste, Pósfa és Rábahídvég vízművei is elkészültek, valamint a szombathelyi vízmű is bővítésre került, ezért két avatási ünnepséget is tartottak. Az első, központi ünnepségre 1975. november 4-én, 11 órakor került sor Szombathelyen, majd ezt követte még aznap délután az egyes településeken megtartott, helyi avatás. Így történt ez Kenyeriben is, ahol 15 órakor felhangzott a himnusz, majd a kivitelezők beszámolója után dr. Kuti Béla a megyei Rendőrkapitányság vezetője avatta fel az elkészült létesítményeket. A beszédeket követő ünnepi műsor után a vízmű megtekintésével zárult a kenyeri program.
A központi avató ünnepség meghívója, köztük a Kenyeri vízművel, 1975 (forrás: Berzsenyi Dániel Könyvtár, Szombathely)
Mai utolsó, különleges meghívóm az 1974-es évből származik. Kiváltságosnak számítottak azok, akiket meghívtak erre a karácsonyi ünnepre. December közepén egyetlen meghívó érkezett a kenyeri iskolába egy levélhez mellékelve, amiben felsorolták, hogy melyik „úttörő pajtások” érdemelték ki, hogy rész vehessenek a Magyar Úttörők Szövetsége által szervezett, Vas megyei Fenyőünnepen. Jól emlékszem még, hogy a kenyeri iskola télapó-karácsony ünnepségen olvasták fel ezt a meghívót és azoknak a nevét, akik teljes úttörő felszerelésben – nyakkendőben, zsinóros síppal, „vállapos” ingben – képviselhették a kenyeri diákokat Szombathelyen. A meghívó az 1974. december 21-i ünnepségre készült 2000 példányban.
A „Lenin őrs” naplójába beragasztott meghívó 1974-ből (forrás: digitális fotóalbumomból)
Természetesen maradtak még meghívóim a hetvenes évek előtti időkből is, egészen az 1910-es évekig a következő témákban: művelődési ház avatás, étterem megnyitó, moziműsor ajánló, dalosbemutató, traktorosnap, röplapok, műkedvelő előadás és egyéb események. Ezek megosztására a következő bejegyzésemben kerül sor. Tartsanak velem akkor is!
Pörneczi Tamás, 2019. október
Források: Berzsenyi Dániel Könyvtár Szombathely, digitális fotóalbumom fotói, egykori őrsi és brigádnaplók.
