A Kenyeri repülőtér
„A szombathelyi „B” repülőtér parancsnoka ’38 tavaszán egy fiatal tisztecskét rendelt magához. Útban a tekintélyes úr irodája felé, a meghívott legény azon morfondírozott magában, hogy miféle csínyt követett el ő az utóbbi időben, amiért ilyen megtisztelő látogatásra hívják. A „tetemrehívás” helyére érkezvén, barátunk a szokottnál is katonásabban jelentkezett az ily alkalmakkor illő mondókájával. Parancsnoka arcáról jól érzékelhető komolyságot olvasott le, de haragnak nyomát sem fedezte fel, különösképpen midőn „ülj le fiam!” megszólítással bíztatta, amikor is az addig bennszoruló levegőt is megkönnyebbülve fújta ki domborodó mellkasából és kíváncsian leste a várhatóan érdekes raportra rendelés indokát.
– Tudod fiam – kezdte az. őrnagy úr – most, hogy az Anschluss a szomszédságunkban megtörtént, olyan esemény is várható, hogy nekünk is dolgunk lesz a magyarlakta Felvidék irányában, így tehát helyes, ha a mindenki által jól ismert szombathelyi reptér gépeit óvandó, számunkra más leszállóhelyet keresünk. A napokban körülnéztem fentről – mondta – és Sárvár környékén, Kenyeri község határában egy alkalmasnak látszó rétet fedeztem fel, ahová te fogsz egy Balillával kiszállni. És ha az valójában biztonságos a Ju.86-osaink leszállására, úgy kint maradsz, egy-két hétig és a községi elöljáróság segítségével fölfogadsz 60-80 embert kétpengős napszámért és ásóval, kapával, meg egyéb szerszámmal elplaníroztatod a rétet úgy, hogy gépeink számára használható legyen.
Az irodából akkor már megnyugodott lélekkel távozó ifjú tiszt bevágta magát a kiutalt Balillába, szálláshelyül pedig a Cziráky kastélyt választotta, mondván: ha Károly királynak jó volt, akkor megfelelő lesz az neki is.
Így született Kenyeriben a repülőtér.”
Pörneczi Tamás 2017
Részlet Czirók Zoltán „VÉGIGDÜBÖRÖGTEK FELETTÜNK A HALÁL FUVAROSAI” című könyvéből
