A több, mint 10 fős gyerekcsapat hangos kerepelés közepette nekivág a falunak, hogy minden utcát végigjárjanak nagypénteken és nagyszombaton. Ebben a két napban hat alkalommal teszik meg a közel hét kilométeres utat Kenyeriben. Folyamatosan váltják egymást, hogy mindenki tolhassa egy kicsit a nagyapák korából megmaradt „csörgetőt”. Amerre haladnak mindenütt ablakok nyílnak, emberek jönnek az utcára, hogy mosolyogva integessenek, egy-egy jó szót szóljanak, apró ajándékokkal kedveskedjenek a „csörgető” csapatnak. A fiatalabbak csodálkoznak, hiszen talán sosem hallottak erről a szép népszokásról. Az idősebbek meghatódva, gyermekkori emlékeket újra átélve integetnek a távolodó gyerekhadnak.
Több, mint két óra „csörgetés” után, kipirult arccal érkeznek a gyerekek a falu túlsó végére. A legkitartóbbak ezen a hétvégén hatszor is megteszik ezt a távot, mintegy negyven kilométert gyalogolnak ebben a két napban. Arcukon azonban fáradságnak semmi nyoma, szemeikben a boldogság csillog. Kérdésemre, hogy jövőre újra jönnek-e „csörgetni” egyöntetűen igennel válaszoltak. Köszönet mindenkinek, aki segíti, hogy ez a régi népszokás újra felbukkanjon a feledés homályából.
Mindez 2017-ben történik Kenyeriben….
Az idei „csörgető” gyerekeknek külön köszönet: Németh Anikó, Németh Balázs, Németh Eszter, Mesterházy Péter, Mesterházy Ivett, Pörneczi Petra, Pörneczi Péter, Pörneczi Fanni, Pörneczi Zsófi, Zakár Diána, Zakár Alexandra, Vekszli Gréta, Vekszli Virág, Szár Gábor, Kránitz Katalin.