Rábakecskéd hídjainak története a 2. századtól napjainkig
A 8611 számmal ellátott úton autózva, a 23-24 kilométer szelvényei között két hídon is áthaladunk. Mai bejegyzésemben a Rába folyón átvezető híd történetét igyekszem felidézni.
A Rába folyó első írásos emléke, a 2. századból származó Pannónia térkép, amelyiken a folyót teljes hosszban feltüntette Ptolemaiosz, korának egyik legnagyobb matematikusa, csillagásza és geográfusa. Továbbá Marcellius, római történetíró részletes leírásaiból tudjuk, hogy Arrobantia (Sárvár) őrhelytől 12 000 katonalépésre, a Rob (ma Rába) folyón egy híd található. Érdekesség, hogy az említett híd, a mai „Ragyogó” híd helyén állt. A 14-15. századi oklevelekből már a Rába folyása melletti települések is beazonosíthatók. Egy 1451-es oklevélben Azzonfalua (ma Ostffyasszonyfa), egy 1367-es oklevélben pedig Papuch (ma Pápoc) neve kerül megemlítésre a folyó mellett. Az 1760-as években készült térképeken a Kecskédről és Szent-Miklósfáról (ma Pápoc része) induló utak találkozásának közelében, a jelenlegi híd helyén, egy fából készült híd szerepel.
Fahíd a Rába felett az 1760-as években
A fahíd helye aztán változatlan maradt a következő évszázadok során, de többször került felújításra mind a tartószerkezete, mind a közlekedésre alkalmas felülete. A Rába-szabályozás során, a meder szélességének változása miatt egy új híd került megtervezésre, szintén faszerkezettel az 1822-es évben. A 14 cölöpön álló faszerkezetre hosszirányban padlózat került, majd keresztben négyzet alapú gerendákat rögzítettek rá, amit szinten egy padlózattal fedtek be. A híd mindkét oldalán korlátot helyeztek el a leesés megakadályozására.
A Kecskédi „Ketskediensis” híd terve 1822 évből
Az elkészült híd tulajdonjoga ebben az időben a Cziráky családé volt, akik folyamatosan biztosították a híd állagmegóvását és fenntartását. Ennek fejében „hídvámot” szedtek az azon áthaladóktól. A bevételnek és a gondos kezelésnek köszönhetően, 35 évvel az építése után is nagyon jó állapotú volt a híd, amiről egy 1857-ben készült részletes térkép is tanuskodik. A térképen jól látható a híd környezete, az úgynevezett „artézi” kis híd, a vámház és a közeli kecskédi vízimalom is. Ezt a hidat 1905 nyarára teljesen újjáépítették. Az egykori újságok tudósításai alapján, az 1905 júliusában megtartott vizsgálatok eredményeképpen, átadásra került a megújult Rába-híd.
Kecskédi térképrészlet az 1857-es évből, a híd részletes környezetével
A következő lényeges dátum a híd életében az 1909-es év, amikor gróf Cziráky Dénes tulajdonából, minden kártérítés nélkül, Vasvármegye és Sopron vármegye közös tulajdonába került a híd. A fenntartás és az esetlegesen szükséges újjáépítés költségét, a megállapodások alapján, fele-fele arányban viselte a két vármegye. Valószínűleg a „közös ló” elvén, a közös híd fenntartása is nehézségekbe ütközött, mindegyik fél a másikra várt a felújításokkal, így a híd állapota folyamatosan leromlott. 1929-re olyan rossz állapotba került, hogy a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter decemberi, helyszíni bejárása után a híd azonnali átépítéséről született döntés. Végül öt év telt el, mire a kivitelezést megkezdhették, a szükséges pályázatok lefolytatása után. Az építési költségek felére 127 000 pengőt szavazott meg az 1935. július 23-ra összehívott, rendkívüli törvényhatósági bizottság, két alternatívát választva a kivitelezésre.
Kivonat az új híd építési munkáinak versenytárgyalási eredményéből 1935
Az építési munkák szerencsére sokkal rövidebbek voltak az előkészítési munkáknál, így alig egy év elteltével, 1936. szeptember elején, már az új híd próbaterheléséről tudósított a Kemenesalja című hetilap. Az ünnepélyes átadásra 1936. szeptember 23-án került sor. Miniszteri tanácsos, főispánok és főjegyzők, a vármegyék és a környező települések elöljárói és nagyszámú közönség jelenlétében kezdődött az ünnepség. A leventék és az iskolás gyermekek által bekerített területen, a rábakecskédi dalárda elénekelte a Hiszekegyet, majd Barsi Károly miniszteri tanácsos ismertette a hídépítés történetét. Ostffy Lajos főispán magas szárnyalású beszéde után átvágta a szalagot, amit magyar ruhás iskolások tartottak. Ezt követően Hannig János kenyeri plébános megszentelte a hidat. A túlsó oldalon a rábakecskédi dalárda elénekelte a Himnuszt, majd a rábakecöli plébános megszentelte a Sopron vármegyei hídfőt. Az ünnepség után tábori ebédre várták a megjelenteket. Az egybegyűlt közönség a kora reggeli órákig a legjobb hangulatban ünnepelte az új Rába híd felavatását, miközben a régi fahíd lebontása is elkezdődött már.
A Kemenesalja hetilap cikke a hídavatásról 1936. szeptember 27-én
Az 1938 évi felmérések szerint az országban 8873 db hidat tartottak számon, köztük az új rábakecskédi hidat is. A második világháború harci eseményei azonban nem kímélték hídjainkat. A háború utáni, 1945 évi felmérésben már csak 6969 db híd szerepel használhatóként, emellett 1404 db híd részben vagy egészben megsemmisültként. Sajnos a kilenc évvel korábban épült hidunk is erre a sorsra jutott: 1945-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották. A legújabb hídra 1949-ig kellett várni. A felülvizsgálatok során kiderült, hogy a parton levő hídfők épségben maradtak, így ezek ma is az 1936-ban épült első vasbeton híd emlékeként láthatóak. A három darab mederpillért teljesen újjáépítették. Hidunk érdekessége, hogy a négy folytatólagos acél főtartót a lerombolt budapesti hidak acélszerkezetéből készítették el. A kocsipálya-szélessége 6 m, mindkét oldalán kiemelt szegélyű gyalogjárda fut 0,75 méter szélességben. Mivel a Rába sodrása a középső pillér közelébe esik, ezért természetes, hogy a pillér uszadékot fog fel, aminek eltávolítása rendszeresen megtörténik.
A híd fotója az 2000-es évekből
Végigkövetve a híd történetét biztosan megállapítható, hogy a Rábának ezen a viszonylag keskeny mederszakaszán az elmúlt évszázadok alatt legalább öt olyan híd volt, amelyről írásos emlékeink vannak. Feltételezem ugyanakkor, hogy akár kétszer ennyi különböző híd is szolgálta már a környék lakóinak átjutását a túlpartra, de ezek már mind a feledés homályába vesztek.
Pörneczi Tamás 2017
Források: I-II. Katonai Felmérés, Vasvármegye hivatalos lapja, Kemenesalja hetilap
