A Kisczell-Fertőszentmiklós vasútvonal utolsó 35 éve
Előző bejegyzésemben a második világháború korszakáig jutottam a vasútvonal történetében.
A háború alatt a magyar vonalrész szerepe megnövekedett, a Tapolca környéki bauxitbányák termékeit naponta szállították a tehervonatok. Az egyre nagyobb tengelyterhelések elviselését talpfa-sűrítéssel, sebességcsökkentéssel igyekeztek ellensúlyozni, ami a vágányhálózat folyamatos leromlását eredményezte. A háborús időkben néhány átalakítást is végeztek a vonalon, elsősorban katonai céllal. A németek a pusztacsaládi erdőben a nyílt vonalból, jól rejtett kiágazó vágányt vezettek az erdő fái közé, ahol 1944 decemberben egy rövid időre a Déli Hadsereg-parancsnokság működött. A folyamatos légitámadások miatt, 1945. március 15-től a Celldömölk-Eszterháza közötti vonalon a személyforgalmat be kellett szüntetni. 1945. március 28-án a visszavonuló németek végigrobbantották a vonal nagyobb hídjait, köztük a nicki Rába-hidat. Az orosz vezetés a Celldömölk-Eszterháza közötti vonal azonnali helyreállítása mellett döntött. 1945. április 4-én indult el Celldömölkről az utánpótlást szállító első vonat a szinte napok alatt felépített, ideiglenes hidakon és a kijavított vasútvonalon. A forgalmat orosz vasutasok irányították, még a mozdonyvezető is orosz volt.
Mindkét vasúti hidat felrobbantották a visszavonulók
Az első személyvonat 1945. május 1-jén közlekedett orosz személyzettel, majd 1945. június 17-től magyar mozdonyvezetők vették át a szolgálatot, végül 1946. július 16-án mentek el az orosz vasutas katonák az állomásokról. 1945-ben, Ruzsovits József győri lakatos szerződést kötött a vasúttal a felrobbantott Rába híd roncsainak kiemelésére, ami akadályozta egy új híd megépítését. 1947 tavaszán a Rába annyira megduzzadt, hogy veszélyeztette az ideiglenes hidat is, ezért elrendelték, hogy a nicki Rába-híd előtt minden vonatnak meg kell állnia, és csak a kenyeri pályamester engedélyével haladhat tovább. 1949 nyarán nagy lendülettel folytak a munkák az új hídon, ami a régi hídanyag részbeni felhasználásával, 1949. december 21-re, Sztálin születésnapjára elkészült.
Az 1949-ben újjáépített híd
Az 1950 és 1970 közötti időszakban a vonalon néhány kisebb változás történt: Kenyeri állomás mellől eltűnt Rábakecskéd neve, 1951. január 1-jén Kemenes-puszta megállóhelyként megnyílt, de 1961. május 28-tól, elnéptelenedés miatt meg is szűnt. Időközben a nicki gát mellett üdülőtelep létesült, ezért a pálya mellé szerény megállóhely épült, aminek „váróterme” egy kiselejtezett vasúti kocsiból állt.
Megállóhely a „Dorzsola-dűlő” mellett, a vasúti híd közelében 1960-as évek vége
Emlékezetes volt a vonal életében az 1965-ös év. A tavaszi árhullám a pálya egy szakaszát elmosta, így április utolsó hetében szünetelt a vonatközlekedés. Ugyan ebben az évben száj- és körömfájás járvány ütötte fel a fejét, ami miatt a személyszállító vonatok Fertőszentmiklós és Répcelak között nem állhattak meg. A folyamatos jelzőberendezés korszerűsítések miatt, az állomások forgalmi irodái elé ezekben az években „ragasztották” a kis szélfogókat, ahová az állítóbakokat elhelyezték. Mindezek ellenére a vonalszakasz a hetvenes években folyamatosan elveszítette a korábbi teherforgalom jelentős részét, a személyszállítás zömét pedig a helybeli lakosok, diákok, városban dolgozók tették ki. 1977. december 8-án Vönöck és Kenyeri is megszűnt állomásnak lenni, mindkettőt megállóhellyé minősítették vissza.
Kenyeri megállóhely 1978-ban a forgalmi iroda elé utólag épített szélfogóval
Lassan elérkezett a vég. A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium a vonalszakasz üzemének felszámolására az engedélyt megadta. Vas megye ugyan felszólalt a vasútvonal megszüntetése ellen, de csak annyi eredménnyel, hogy az eredetileg kitűzött határidő – 1978. december 31. helyett – az 1979. évi menetrend változásakor, május 27-én szüntették meg a forgalmat. Ezzel megszűnt a közvetlen kapcsolat Ausztria, Sopron és a Balaton között is. Nem kívánok most kitérni részletesen az okokra, de a „gazdaságtalan” jelzővel illetett vonal megszüntetésének számtalan tényezője volt, és mára bebizonyosodott, hogy mérhetetlen károkat okozott az érintett településeknek, sőt az egész vidéknek. Az utolsó vonatok harsány dudaszóval haladtak végig a pályán, az emberek csapatostul mentek ki a vasútállomásra. Ünneplőbe öltöztek, sokan kezükben virágot, koszorút szorongattak. A felvirágozott, koszorúzott mozdonyok mozgó koporsókhoz hasonlítottak. Az emberek sírtak és könnyeztek. A temetési hangulat nemcsak érzelmi indítékból, hanem tudatosan jött létre. A vasút nélkül maradt falvak lakói jól tudták, hogy életmódjukban jelentős változás következett be. Az időszámításuk is két részre oszlik: a vasútvonal megindulása és megszüntetése utánira.
Az utolsó vonatok egyikétől búcsúznak a lakók Vönöck állomáson 1979. május 26.
Az utolsó héten közlekedő, feldíszített vonatok mindegyike „utolsó vonat” volt valamilyen szempontból: az állomásokon dolgozók és a vonatok személyzete is az utolsó szolgálatok egyikét teljesítette, ami bizonyára fájdalmas búcsúzást jelentett mindannyiuknak, de ezt nem mutatták ki, mókáztak, mulattak. Az egyik utolsó gőzmozdonyos meneten történt, az árapasztó hídon egy kis móka. Megállt a gőzmozdony, a beavatott személyzet azt mondta az utasoknak, hogy jöjjenek előre azok, akik értenek valamit a gőzmozdonyhoz, mert nem füstöl a kéménye. Akadt is egy mérnök, aki felmászott a kéményhez, aztán igen elcsodálkozott, amikor meglátta a kéményben azt a vödröt, amit a megállás után raktak be tréfából a vonat vezetői. A vödörben főtt virsli volt, de ezt a mérnök csak akkor vette észre, amikor lejött a vödörrel a mozdonyról. Aztán persze szétosztották a virsliket, és vidáman megették mindet.
Gőzmozdony „kéményjavítás”, majd virsli evés 1979-ben
A motorkocsikra, motorvonatokra táblákat is kifüggesztettek, amikre keserédes versikéket írtak a búcsúzó vasutasok. Kenyeri állomáson, 1979. május 25-én, egy nappal az utolsó üzemnap előtt, az ABmot 11 jelzésű motorvonat táblájáról felvétel is készült. A szöveg a következő volt:
„Szaladj fiam, hívd a papot,
Nem ér ez meg, csak egy napot”
Búcsúfelirat, Kenyeri állomás 1979. május 25-én
1979. május 26, szombat volt az utolsó üzemnap dátuma. Az új menetrend, ami már nem tartalmazta többé a Celldömölk-Fertőszentmiklós vonalat, vasárnap 00:00 perckor lépett életbe.
Források: Korabeli napilapok és közlönyök, Lovas Gyula és Varga Gyula írásai, visszaemlékezései
A Kenyeri vasút 82 éves történetének ezek voltak a számomra legérdekesebb, dokumentálható mozzanatai. Bizonyára vannak olyan események, amelyekre érdemes lesz még visszatérnem a későbbiekben. Ilyen lehet az 1942-ben, Vönöckön történt vasúti szerencsétlenség is, melyről jelentős, még feldolgozatlan fotóanyaggal rendelkezem és a későbbiekben közzé szeretném majd tenni.
Az utolsó vonat elindult Iván állomásról 1979. május 26.
Pörneczi Tamás 2017
