Kenyeri legrövidebb életű hősi emlékműve

Az eltűnt II. Világháborús emlékmű és országzászló története

Előző bejegyzésemet azzal zártam, hogy nem tudtam mire vélni falunk honlapján hivatkozott részletes leírást a rábakecskédi hősi szoborral kapcsolatban, ami 1944-re teszi, az akkor már 16 éve álló emlékmű avatását, ráadásul részleteket is közöl az ünnepséggel kapcsolatban. Azt reméltem, hogy ez a tévedés elvezet egy másik szoboravatáshoz Kenyeriben vagy Rábakecskéden, amivel az eredeti szerző összetéveszthette az 1928-as eseményeket.

Feltevéseim igaznak bizonyultak, 1944. május 28-án, pünkösd vasárnapján, hősi emlékművet avattak Kenyeriben. Az avatás előtti tábori misén ifjú gyerekek ministráltak, akik közül ketten ma is Kenyeriben élnek. De ne szaladjunk ennyire előre az időben…

Az 1944-es év, általam fellelt dokumentumaiban semmilyen előzményre nem bukkantam a hősi szoborral kapcsolatban. Mindössze az avatás tényéről számolnak be a tudósítások. Az első levéltári információ 1944. május 31-én kelt. A Magyar Országos Tudósító híreiben beszámolt számos országzászló avatási ünnepségről, többek között Kenyerit is megemlítve.

Az Országos Levéltárban őrzött 1944-es kézirat utolsó soraiban szerepel községünk neve

1944. június 3-án aztán a helyi, környékbeli lapokban is megjelentek a cikkek az avatással kapcsolatban. Mivel a különböző hetilapok saját riportert küldtek az eseményekre, és nem egymástól vették át a cikkeket, így két különböző forrásból ismerhettem meg az események részleteit. Megtaláltam mind a Kemenesalja, mind a Celldömölki Hírlap avatásra vonatkozó cikkét. A Kemenesalja 1944. 23. számát átolvasva, akár befejezettnek is tekinthettem volna oknyomozásomat, hiszen a cikkben közölt személyek, események és történések, szinte szó szerint megegyeztek a falunk honlapján található, eredeti szerző szavaival. Bizonyára ez a cikk vezette tévútra, hiszen hősi emlékműről írnak ebben is, fekete márványtáblába vésték a neveket ez esetben is, „repülők sasmadara terjeszti ki szárnyait” szóhasználat a turulra emlékeztethet, tehát több emlékmű nem lévén, arra gondolhatott, hogy a rábakecskédi szoborról van szó. Természetesen azért sok egyéb jel van a cikkben, ami kizárja ezt a lehetőséget. Többek között ez a szobor sági bazaltkőből készült, 12 méteres torony emelkedik felette, Horthy István neve is szerepel a márványtáblán és még számos apró részlet. Az eredeti cikket teljes egészében közlöm.

A Kemenesalja című hetilap cikke a szoboravatásról, 1944. június 3.

Akkor még is hol volt még egy hősi emlékmű? – teheti fel bárki a kérdést. A Celldömölki Hírlap, 1944. június 3-i tudósítója szerencsémre segített ebben. Az emlékmű gondolatát az kenyeri repülőtéren állomásozó repülőosztály parancsnoksága vetette fel, mert úgy érezték „Magyarországért és mindnyájunkért, a ma folyó háború hőseinek emléke örökíttessék meg, s egyben létesüljön országzászló, és ennek létesítésével juttassa kifejezésre háláját a községnek, amely falai közé fogadta.” Tehát hálából kívántak egy emlékművet építeni Kenyerinek és a II. Világháború hőseinek. Szó sem esett a korábbi hősökről. Azért sem találhattam előzményeket az építésével kapcsolatban, mert „az elhatározást gyorsan követte a tett, és pünkösdre elkészült az emlékmű, amelynek tervezői és elkészítői is a repülőosztály tagjai voltak.” – írja a cikk szerzője. Aztán a teljes cikk számomra leglényegesebb mondata következik: „…a maga egyszerűségében is egyike a járás legszebb emlékműveinek és a község központjában, a zárdával szemben dísze a községnek.” Az emlékmű tehát a zárdával szemben (megjegyzés: a mai óvoda épülete) állt, és a felavatás napján a zárda előtt „felállított oltár előtt tábori mise vezette be az ünnepélyt”– olvasom még a cikkben. Szinte hihetetlen, de az elmúlt hetekben kapott rengeteg régi fotó között keresgélve rábukkantam a cikkben szereplő oltár fotójára.

A feldíszített tábori oltár a mai óvoda épülete előtt 1944-ben (köszönet a fotóért Dr. Pörneczi Lászlónénak)

Ha ünnepi misét tartottak, akkor bizony ott ministráns gyerekeknek is kellett lenni, akik akár ma is élhetnek – gondoltam és sokadszorra, ismét csak szüleimhez fordultam segítségül. Édesapám emlékeiben élt valami halványan az emlékműről, de mivel csak 4 éves volt akkoriban, így a 80 év feletti korosztályban kellett keresni az egykori ministránsokat. Egy nap sem telt el, és már jelezte is nekem, hogy az 1944-es avatási ünnepség ministránsai közül ketten is élnek még id. Papp Ferenc bácsi és Lakatos Ferenc bácsi személyében.

Papp Ferenc bácsi és édesapám „megbeszélésén” sajnos nem tudtam jelen lenni, de biztosan érdekes lehetett, amikor két idős ember a kisgyermekkori emlékeit igyekszik felidézni. Feri bácsi emlékezett rá, hogy „Mód János (megjegyzés: ma Svedics Károlyék laknak ott) háza előtt állt a szobor és a repülős ezred készíttette. A mérete 12 m x 15 m lehetett, fa kerítés vette körül. A homlokfalán fekete márványlap volt nevekkel. A legfelső név Horthy Istváné volt. Talán egyszer volt még ünnepség az felavatása után, aztán az ötvenes évekre teljesen eltűnt. Két vagy három lépcső vezetett a Sági bazaltkőből készült emlékműhöz, aminek a közepéből egy elég magas oszlop állt ki, talán a tetején kettős-kereszttel. Az oszlopon valamilyen sávos zászló lengett.” 

Az „idősek megbeszélésen készült vázlatrajz a szoborról, 2017. április (id. Pörneczi Norbert rajza)

Ennyi maradt meg az emlékekből, de ezek az adatok teljesen beleillenek az újságcikkek által közölt információkba. Ma már semmilyen látható nyoma sincs a szobornak, ápolt fű borítja a területet, de lehetséges, hogy a szobor alapjait még megőrizte a föld.

Egy szerző tévedése indított el azon az úton, ami végül egy régen elveszett hősi emlékmű nyomainak megtalálásához elvezetett, ezért nem tudok mást tenni, mint köszönetet mondani. Nélküle sohasem szereztem volna tudomást – és talán vannak még néhányan rajtam kívül – erről a második hősi szoborról Kenyeriben.

A hősi szobrok után egy teljesen más témával jelentkezem következő bejegyzésemben.

Pörneczi Tamás 2017