Korábbi bejegyzéseimben számtalan alkalommal szerepeltek településünk egykori tulajdonosai, a Cziráky grófi család tagjai. Olvashattak arról, hogy mit tettek falunkért, miben segítették Kenyeri fejlődését, hogyan műveltették a környékbeli földeket, milyen eseményeken vettek részt, milyen kitüntetéseket kaptak és még számtalan, olyan mozzanatot, amikre ma is méltán lehetünk büszkék. Ne felejtsük el azonban, hogy a grófi cím tulajdonosai sem voltak tévedhetetlenek, nekik is megvoltak a maguk gyarló emberi hibáik és tévedéseik, amiről igyekeztek mélyen hallgatni. Ma néhány olyan igaz és mégis hihetetlen történetet szeretnék megosztani olvasóimmal, amelyek mindegyike a Cziráky családban történt, de közülük az uzsoraperrel, a szélhámossággal vagy az aratósztrájk leverésével biztosan nem büszkélkedhettek.
Gróf Cziráky József 1914-ben a szerb fronton teljesített katonai szolgálatot a gépkocsizó alakulatnál (forrás: A Motor című újság 1914. november 22)
Bizonyára sokan olvastak arról, hogy a nagyvárosok gyárainak dolgozói, a történelem során elégedetlenségüket sztrájkkal, azaz közös munkabeszüntetéssel igyekeztek kifejezni. A vidékre és a kistelepülésekre azonban nem volt ez jellemző. Talán kevesen tudnak arról, hogy több mint 110 évvel ezelőtt, 1908-ban településünkön is sztrájk kezdődött, amit végül erőszakkal sikerült megfékezni.
Gróf Cziráky Béla (1852-1911) elégedetten szemlélte meg a határt gazdatisztjével 1908 májusában. Az aranyat érő májusi esők és a sok napsütés kedveztek a gabonáknak, ezért úgy döntöttek, hogy június elsején megkezdik az aratást a Rába mellett fekvő uradalmi földeken. Mivel a lehető leggyorsabban akartak végezni, ezért aratómunkások szerződtetését határozták el. Május utolsó napján megérkezett a kenyeri vasútállomásra a szerződtetett 25 fős aratóbrigád, akiket a grófi istállók mellett szállásoltak el. Másnap hajnalban megkezdődött az aratás a Rába mellett. A helybeli és a szerződtetett aratók szépen haladtak a munkákkal, miközben a cséplőgépet is felállították a gabonatábla szélén. Pontosan nem ismerjük a megállapodás részleteit, de egy nap munka után a szerződtetett munkások elégedetlenkedni kezdtek. Talán a szálláshely nem felelt meg, talán a bérfizetés volt kevesebb a megígértnél, talán úgy gondolták, hogy több pénzt is kérhettek volna. Ma már nem tudjuk a pontos okát, mindössze az egykori Népszava említi meg, hogy a „túl hosszú munkaidő” miatt tették le a szerszámaikat, és 1908. június 2-án, kedden reggel nem mentek ki a földekre. A gazdatiszt bármivel fenyegette őket, nem voltak hajlandóak dolgozni, amíg a követeléseiket nem teljesítik. Talán a szót sem ismerték, talán nem is tudták mit jelent, de az bizonyos, hogy egységesen sztrájkba léptek.
Kenyeri és Rábakecskéd kegyura is volt egyben (forrás: Kovács Lajos – Drága szerelmem című könyve)
Miután nem jutottak megegyezésre, a gazdatiszt lovaskocsival a celldömölki főszolgabíróhoz vitette magát, ahol bepanaszolta a sztrájkolókat. A főszolgabíró meghallgatva a panaszt és átolvasva a szerződéseket úgy döntött, hogy egyik beosztottját kiküldi Kenyeribe. Így visszafelé két utassal érkezett haza a lovaskocsi Celldömölkről. A kiküldött hivatalos személyre azonban ugyanúgy nem hallgattak a sztrájkoló munkások, ahogyan másra sem. A délután folyamán eredménytelenül tért haza a főszolgabíróságra Kenyeriből a lovaskocsi. Időközben táviratban kért segítséget gróf Cziráky Béla is Takáts Márton Celldömölk járás főszolgabírójától, aki szintén táviratban intézkedett a munkabeszüntetéssel kapcsolatban. A késő délutáni órákban szuronyos csendőrök érkeztek Kenyeribe, egyenesen a szerződtetett munkások tartózkodási helyére. A csendőrőrs vezetőjének felszólítására és fenyegetésére végül az elkeseredett munkások felhagytak a sztrájkkal és folytatták a munkát. A rend fenntartása miatt, a következő hét végéig naponta érkezett csendőrjárőr a faluba, nehogy megismétlődhessen az eset. Ennyi volt az 1908-as, Kenyeri aratósztrájk története, amiről annak ellenére, hogy rövid idő alatt megoldódott, a Magyar Távirati Iroda és több országos napilap is megemlékezett egykor.
Szintén nem került be a történelemkönyvekbe, de ezúttal a másik oldalukról ismerhetjük meg településünk grófi családjának következő generációját: mint önzetlen segítők kerültek az országos napilapokba. Gróf Cziráky Béla halála után a birtokok Cziráky György és József fiaik között kerültek megosztásra. Ők voltak az utolsó kegyurak falunk történelmében. Fiatal korukban, idejük jelentős részét a dénesfai ősi kastélyban töltötték. 1911 augusztusában is ott nyaraltak, amikor kigyulladt egy parasztház a faluban. A nagy szárazság miatt gyorsan terjedt a tűz és igen nagy volt a veszedelem, hogy a tűz elterjed az egész faluban. „Az oltáshoz Cziráky József és György grófok és uradalmi alkalmazottak is kivonultak. Cziráky József gróf maga irányította a locsolót a legveszedelmesebb helyekre és csak akkor hagyta abba a munkát, amikor a tűz terjedésének a veszedelme már elmúlt. A két gróf éppen távozni akart, amikor nagy kiabálás támadt, hogy az egyik égő házban egy öreg házaspár még benn van. Nagy volt a jajveszékelés, de senki sem mert az égő házhoz közelíteni, melynek a teteje már beszakadni készült. Hiába hívták az öregeket, nem mutatkoztak. Cziráky József gróf ezt látva, újra kezébe vette a locsolót, meglocsolta az ajtóhoz vezető utat és mialatt Kiss János urasági szolga előrement az égő házhoz, Cziráky György gróf nem törődve a veszedelemmel, az égő ház ablakához rohant, betörte, behajolt a szoba belsejébe és a két öreget, akik a füsttől már majdnem megfulladtak, kiemelte. Az öreg házaspár miután magához tért, meghatottan mondott köszönetet a grófnak, akinek a mentésnél megpörkölődött a ruhája” – olvashattuk a Magyarország napilap 1911. augusztus 24-i lapszámának „Életmentő gróf” című cikkében.
gróf Cziráky József (szemben) egy lóverseny szünetében beszélget 1934-ben (forrás: Szinházi Élet hetilap 1934)
A következő történetem címe akár a „sorsüldözött énektanár” is lehetne. 1925 november 5-én nagy riadalom volt a Váczi-utcai Angol Kisasszonyok temploma előtt. Egy gépkocsi, ami gróf Cziráky György tulajdonában állt és amit sofőr vezetett, felszaladt a járdára. Szerencsére senki sem sérült meg a járdán, az autónak és utasainak sem esett baja, így gyorsan elfelejtette mindenki az ügyet. Egyetlen ember, Kalmár Béla énektanár kivételével.
Béla egykor nagyreményű operaénekesként kezdte a karrierjét, ami elmondása szerint egy meleg virsli miatt szakadt meg. Történt egy díszelőadáson, amikor éppen szerepét énekelte, hogy meleg virslit dugtak a kezébe. Kalmár az ijedtségtől és zavartól idegsokkot kapott, kórházba, majd ideggyógyintézetbe került, de egészségét nem nyerte vissza. Egy-egy gyógyintézeti kezelés után, látszólag gyógyultan távozott, azonban rövid időn belül mindig valami újabb csapás érte, amit leginkább saját magának köszönhetett. Az 1920-as években több napilapban felbukkan a neve: utcai botrányokozások, színházi előadás megzavarása, kötekedés és kiabálás, öngyilkossági kísérlet, rendőrségen végződött ügyek szegélyezték életét. Előszeretettel tüntette fel magát baleset áldozataként. Annyiszor próbálkozott „elgázoltatni magát”, hogy a Gépkocsivezetők Lapja, 1926. szeptember 15-i számában a következő szövegű szerkesztői felhívás jelent meg vele kapcsolatban: „Felkérjük tagtársainkat, hogy mindazok, akiknek Kalmár Béla állítólagos operaénekessel a sofőrt foglalkozásból vagy a forgalomból eredő ügyük volt, ezt mielőbb tudassák szerkesztőségünkkel”.
Egy eredeti cikk az ügy lezárásáról, az Esti Kurír napilap 1929 novemberi számából
Ennyi előzmény után térjünk vissza 1925. novemberébe, gróf Cziráky György kocsijához. Pontosabban 1929-be, négy évvel az eset utáni évbe, amikor beadvány érkezett a bíróságra Kalmár Béla énekestől, amiben azt állította, hogy igenis volt sérültje a járdára felhajtó autónak, mégpedig ő maga. „Kalmár azt állította, hogy az autó valósággal a sekrestyéig lódította őt a nyitott templomajtón keresztül és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, amelyek foglalkozásában zavarják. Foglalkozása szempontjából legsúlyosabban érinti az akkor szerzett sérv, mert a sérv lélegzési technikájában zavarja, a rekeszizmok működési zavara pedig gátolja az énektanításban. Ezen az alapon most, négy évvel a baleset után, pert indított a gróf ellen havi 200 pengő járadék megítélésére. Kalmár Béla ügyvédje dr. Fődy tanácselnök előtt tartott tárgyaláson a bizonyítás elrendelését kérte a baleset körülményeire” – írta a beadványt részletezve a Pesti Napló újság. A bíróság el is rendelte a bizonyítást. Az egyik orvos azt vallotta, hogy tényleg van Kalmárnak sérve, de négy évvel a baleset után lehetetlen megállapítani, hogy azt mi okozta és mikor. A bíróság ezért bekérte a négy évvel korábbi rendőrségi iratokat is, amiből megállapította, hogy a IV. kerületi kapitányság a sofőrt pénzbüntetésre ítélte a baleset miatt, de ugyanakkor kettőszázezer korona bírságra ítélte Kalmár Bélát is. Ennek oka az volt, hogy a baleset színhelyén, majd később a grófi palotában is botrányt rendezett. Ez a botrány lett a vádló veszte. Gróf Cziráky György képviselője a tárgyaláson tagadta, hogy a gróf autója elütötte az énektanárt, tagadta azt is, hogy a baleset folytán sérvet kapott és ezért kárt szenvedett. Az egykori rendőrségi iratokból egyértelműen kiderült, hogy a 200.000 korona pénzbírságot az utcán és a palota udvarában tanúsított viselkedéséért, ordítozásáért, ugrálásáért kapta. Az az ember pedig nem sérülhetett meg komolyan, aki egy ilyen állítólagos beleset után ordítani és ugrálni is tudott – állapította meg a bíró. A védőügyvéd figyelmeztetett arra is, hogy Kalmár mániákusan próbálkozik életjáradék szerzésével, hiszen ez nem az első esete és biztosan nem is utolsó próbálkozása. Az egyértelmű tények alapján a bíróság végül elutasította az énektanár kérelmét, ezzel felmentette gróf Cziráky Györgyöt a vádak alól. A sorsüldözött Béla természetesen továbbra is mindent megpróbált, hogy sorsát jobbra fordítsa. 1932 nyaráig követtem életét, amikor öngyilkossági szándékkal megivott egy üveg altatófolyadékot. Ezúttal is megmentették, pár nap múlva útjára bocsájtották, de már hazafelé botrányt okozott, mindenkivel kiabált, egy rendőrt is lökdösött és délutánra ismét a bíróságon volt.
gróf Cziráky József, gróf Csekonics Gyula és gróf Cziráky György mosolyognak a Magyar Lovas Derby 1927 évi futama után (forrás: Magyarország hetilap 1927.06.24)
A következő történettel azt szeretném szemléltetni, hogy miközben a grófi család „fillérekért” volt képes vitázni, hosszas levelezésbe és jogi procedúrába bocsátkozni, néhányan akár egyetlen éjszaka alatt tudtak milliárdokat veszíteni. Történetünk idején 1927 júniusában járunk, a hetedik alkalommal megrendezett „Magyar Lovas Derby” idején, ahol minden magára valamit adó úriembernek és asszonynak ott volt a helye. Ezt az eseményt valahogy úgy kell elképzelni, mint egy lóversenybe oltott divatbemutatót, amelyiken tízezer ember vett részt. Az 1927 évi futamot láthatóan félelemmel telve várta a közönség, miután az előző hónapok versenyeit rendre a cseh „Vysehrad” nevű telivér nyerte. Annál hangosabban tört ki ebből a nézőközönségből az öröm és megelégedés, amikor a cseh ló, végül is a magyar „Bűvész” és „Bratus” mögött csak a harmadik helyre szorult. Ráadásul a győztes 2 perc 32 másodperces rekordidő alatt futotta le a távot. Kijutott az ünneplésből a derék „Bűvész” mellett, Cziráky György grófnak, a győztes ló gazdájának, Horthy Jenőnek, a trénernek és Gutainak a zsokénak, aki igazán mesteri beosztással versenyzett.
gróf Cziráky György futamgyőztes lova „Bűvész” és zsokéja a verseny után 1927 (forrás: Magyarország hetilap 1927.06.24)
A verseny után az úri közönség cilinderes urai a Nemzeti Kaszinóban ünnepelték meg a sikert. A több napos „ünneplés” alatt számtalan kártyapartival ütötték el az időt, amit úriemberhez méltóan pénzben játszottak. A játékosok között találjuk gróf Cziráky Györgyöt is, akinek nagy szenvedélye volt a kártya. A lova ugyan sikert hozott számára, de a kártyában már nem volt ilyen szerencséje. Alig néhány nap alatt kétmilliárd koronát kártyázott el. A veszteségeinek kifizetéséhez dr. Hoffmann Ernő bankár segítette ki készpénzzel. A jóindulatú bankár havi öt százalékos kamatot számított fel a segítség fejében. Amikor a bankár felmondta a kölcsönt, akkor a gróf uzsora vétsége címén azonnal beperelte. Miután a perben Cziráky ügyvédjének nem sikerült bizonyítania, hogy a bankár tudott a kártyaadósságról és a gróf szorult anyagi helyzetéről, és kiderült, hogy a vádlott korábban is jelentős pénzösszegekkel segítette a grófot, ezért végül visszavonta Cziráky a vádlott megbüntetésére tett pert. A gróf a tartozását kifizette (megjegyzés: jelentős földeket zálogosított el ebben az időben településünkön). A bíróság ugyan a havi 5 százalékos kamatot magasnak tartotta, de megegyezés miatt senkit sem büntetett meg.
gróf Cziráky György rangon alul házasodott, amit a család nem nézett jó szemmel. A gróf felesége Mayo Erika színésznő lett, akinek meghódítására jelentős vagyont költött. (forrás: Színházi Élet hetilap 1934)
Mai utolsó történetem főszereplője a Cziráky család legfiatalabb nemzedékét képviseli. Az ifjú László gróf, a II.Világháború zűrzavaros időszakában igyekezett megélhetést biztosítani magának és éppen aktuális menyasszonyának. Egy kis szélhámosságtól sem riadt vissza, ahogy a következőkben olvashatják. 1946 nyarán megjelent a budapesti főkapitányságon Hoffmann Frigyesné háztulajdonosnő, és feljelentést tett gróf Cziráky László ellen csalás és sikkasztás büntette ügyében. Egy társaságban ismerkedett meg gróf Czirákyval, aki üzleti ajánlatot tett neki. A fiatal gróf elmondta, hogy nagyarányú export-import üzletei lebonyolítása céljából nagyobb összegre van szüksége. Cziráky rábeszélésére, Hoffmanné pénzzé tette bérházait és mintegy 350000 forintot bocsátott a gróf vállalata rendelkezésére.
Na de Hoffmannét sem lehetett ám könnyen becsapni, ezért mielőtt a hatalmas összeget átadta volna a grófnak, meg akart győződni arról, hogy a gróf története fedi-e a valóságot? Az elvi megállapodás után Hoffmanné meghívást kapott gróf Cziráky László Mária Valéria-utcai irodájába, ahol egymás hegyén álltak az ügyfelek, kattogtak az írógépek, az irodaszemélyzet lázasan dolgozott. A belső termekben ragyogó tisztaság uralkodott, mindenütt szorgos kezek könyvek felé hajolva dolgoztak, a telefon állandóan szólt. Minden annyira meggyőző volt, hogy Hoffmanné megnyugodott és megkezdte a vállalkozás finanszírozását. Alig telt el néhány hónap, amikor kiderült, hogy Cziráky László akár egy színdarabot, úgy rendezte meg a cég irodájának „forgalmát”. A Hoffmanné érkezésére időzített „premier“ előtt főpróbát tartott az erre az alkalomra szerződtetett szereplőkkel. Cziráky gróf maga volt a rendező. A gépírókisasszonyok verték a gépeket, a telefonok csöngetése megrendelésre történt, az ügyfelek fizetett statiszták voltak, szóval az iroda egy nagyszerű vállalkozás tökéletes képét mutatta. Minden a legnagyobb pontossággal játszódott le. A turpisságra később Hoffmanné mégis rájött és így tette meg feljelentését. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy Cziráky Lászlót egyébként a bűnügyi osztály detektívjei a gyűjtőfogházban találták meg és ott kérdezték ki, mert kiderült, hogy egy csempészési ügyében már elítélték és a jogerős ítéletét várja. A történettel kapcsolatban azért azt is megjegyezném, hogy az 1945 utáni években minden módon üldözték a korábbi uralkodó osztály tagjait, így a megjelent újságcikkek tartalmát is fenntartásokkal kell kezelni.
(forrás: Kovács Lajos – Drága szerelmem című könyve)
Talán ezekből a kevésbé ismert történetekből láthatjuk, hogy az egykori Cziráky grófok tettei semmiben sem különböztek az átlagemberektől: amikor csak tehették úgy éltek, ahogy nekik tetszett, amikor pedig erre nem volt módjuk, akkor mindent elkövetettek azért, hogy újra visszatérhessenek a megszokott életükhöz.
Pörneczi Tamás 2021. szeptember
Források: korabeli újságok cikkei és fotói, Arcanum adatbázis
