Aratás és búcsú a júliusi hőségben
Sok kis apró történetből, megszámlálhatatlan pillanatképből, megannyi írásos és képi emlékből áll össze egyetlen egésszé falunk történelme. „Ez is nálunk történt…” címmel igyekszem felidézni ezek közül néhányat. Ezúttal 1987. július elejére, a nyár legforróbb napjaiba hívom olvasóimat. Tartsanak velem egy kis múltidézésre ezúttal is.
A hét közepén, a kenyeri tsz mezején járunk, árnyékban 36 fok a meleg. A tűző napon a kombájnok szinte átforrósodtak, és amolyan kínvallatás a közelükben lenni. De a helybeliek, akik sok év óta megszokták a meleget és a hideget, kiválóan alkalmazkodnak az időjáráshoz, noha rajtuk is soknak tűnik az egy szál ing. Az akácok árnyékában hűtőtáskákat látok. Kilenc van belőlük, ahány kombájn dolgozik az őszi árpa aratásán. A táskákat – a bennük levő hideg akkukkal és előre lehűtött hideg üdítővel együtt – a tsz-től kapták az aratók, térítés nélkül.. Ez az egész napos ellátásukhoz elegendő, másnap reggel újból „feltankolják” az aznapit…
Ebben az évben ötszázharminc hektár őszi árpa érett aratásra. A szövetkezetben jól bevált ennek a növénynek termesztése. Bírja a telet, és itt a cseri tájegységben akkor érik be, mielőtt a tartós kánikula beköszöntene, és mielőtt „megsülne” a felforrósodott kavicsos talajban. Ahol tehát van kellő találékonyság, mint ezen a vidéken is, ott a kedvezőtlen talaj és éghajlat okozta hátrányokon is kifognak – ha tudnak. A kombájnokat, a szállító járműveket, majd a raktározást figyelve, kiváló szervezésnek vagyunk szemtanúi. Ha csak 5-10 percet kell várnia a maggal teli kombájnnak a szállító járműre, már keresik, mi lehet az oka? Így kell ezt csinálni. Ez újabb példa arra, hogy sok mindenben lehet tanulni a kenyeriektől.
Amelyik tábláról – a munka végeztével – elmentek a kombájnok, azokra másnap mennek a szalmázók. Két traktor – az itt jól bevált módszernek megfelelően – összehúzatja a szalmát, egy harmadik pedig összerakja azt. Az úgynevezett „nagy bálákat” csak háztáji ellátására készítenek, a többi szalmát hagyományos kazlakba rakják, mert ez az olcsóbb. A bálákkal viszont célszerűbben tudják kiszolgálni a kistenyésztőket.
A kicsépelt árpaszemek kövérek, vagy ahogyan Dr. Pörneczi László elnök mondja, „pocakosak”. Ez azt mutatja, hogy itt is volt elegendő csapadék, és a kavicsháton is kitelt a gabona. Száraz tavaszban hosszúkásra, szálkás végűre nőtt volna, és olyan lenne, mint a madár nyelve – mondja Csapó József főagronómus találóan. Hamarosan az egyik nagy gép után tárcsát akasztanak, hogy a tarlómunka se késsen, mert amíg nem szárad ki a talajfelszín, fele erővel és energia igénybevételével lehet tárcsázni. Ezeknek a munkának mindenütt, de különösen itt a szárazságra hajlamos Cseren van nagy jelentősége.
Tuba Kálmán elnökhelyettes arra kér: írjam meg, hogy általában szép a kenyeri tsz határa, ideértve a pápoci mezőt is. Teljes virágzásban van a krumpli, erőteljesen fejlődik a napraforgó és a kukorica, amit nagy bizakodással látnak a tagok. A tsz-ben kaszálják a lucerna második növedékét, szénát visznek a háztájiba, és igény szerint a frissen aratott árpát is. Annyit kapnak a tagok, amennyit csak kérnek, hiszen – egyelőre a tavalyival keverve – etethető az idei termés, másrészt amit a saját padlásukon tárolnak, az nem foglalja a helyet a szövetkezetben.
Egyszerre két kombájn is a lámpáját villogtatja annak jeléül, hogy megtelt a tartálya, üríteni szeretne.
Hol van a szállító kocsi? – kérdeznénk, de már látjuk is, hogy itt kanyarodik, egy percen belül ott lesz, ahol várják. Aratják, magtárba szállítják a szövetkezet első idei termését, összesen 2500 hektár betakarítani való lesz a szezonban. A nagy munka főpróbája az őszi árpával kiválóan sikerül. A hét végére – ha az eső nem akadályozza – magtárban lesz az abraknak való. A munkák tovább folynak, mi pedig megígérjük, hogy a hétvégén is ellátogatunk Kenyeribe.
A nap még a felhők mögé rejtőzik vasárnap 7 óra tájban, ám a meteorológiai előrejelzés és szombati tapasztalataink alapján mégis úgy sejtjük: forróság várható. Ismét Kenyeribe igyekszünk, aratás nézőbe. Sárváron a 84-esen NSZK-beli, osztrák és magyar autók a Balaton felé igyekeznek. Némelyek megállnak a vár parkolójában. Nyújtóznak, falatoznak, aztán irány a magyar tenger. A kenyeri elágazás után is csak mutatóban látni gépkocsit az úton. Ostffyasszonyfa közelében kerékpárosokkal találkozunk.
– Beledről érkeztünk, és a Szajki tavak felé tartunk – tudjuk meg Hantó Szabolcs pedagógustól. – Összesen huszonhatan vagyunk, ebből huszonegy gyerek. Kifújják magukat a lányok és fiúk. Mosolyogva mondják, hogy nyolc napig tart a túra. Szajk lesz a kiinduló pont, de elkerekeznek Somlóra, Sümegre, majd Hegyhátszentjakabra és az Őrségbe is. Lassan elköszönünk tőlük, és útjára indul a kerékpáros csapat.
Nincs még kilenc óra, amikor Kenyeribe érkezünk. Körhinták és sátrak jelzik: búcsúba csöppentünk. A tsz irodával szemben elkészült és a búcsúra meg is nyílt az új presszó. Aratás akkor ma itt aligha lesz, legyintünk keserűen.
Geiger Imrének, a növénytermesztési főágazat vezetőjének is megjegyezzük ezt, ám afféle tettetett bosszúsan fölhorkan:
– Nem úgy van az! Jöjjenek csak utánam, a pápoci határban ma is aratunk.
Nem a levegőbe beszélt. Ellenkezőleg: féltucatnyinál is több kombájn harapja a gabonát. Jó néhány segítő ember pedig a tábla szélén ügyködik.
– Most a bíborherén a sor – mondja Varga Ottó agronómus, aratásvezető. Pénteken estére végeztünk az őszi árpával. Szombaton egész nap arattuk a bíborherét. Ma úgy két óráig befejezzük. A búcsú csak azután következik. Egy kis eső azért nem ártana a napokban, hogy egyenletes legyen az érés.
Tűz már a nap, a hőmérő higanyszála alighanem igencsak közel van a harminchoz. Aki csak tehette a mai napot a vízparton töltötte, és élvezte a kánikulai vasárnapot. De itt Kenyeriben a fiatal kombájnosok gépei egyre csak habzsolják a gabonát, így gyorsan fogy a learatandó terület. Ha a szorgos társaság ma délután nem érdemel meg egy kis búcsúi vigadalmat, akkor soha.
Ez is nálunk történt című történeteim mindegyikét újra elolvashatják ide kattintva: https://porneczitamas.hu/tag/ez_is_nalunk_tortent/
Pörneczi Tamás 2025. július
Források: Vas Népe napilap 1987. július 3-án és 1987. július 6-án megjelent cikkei és azok fotói (a fotókat Kaczmarski Zoltán készítette)
