A megye lapjának cikkei Kenyeriről
Ezúttal a harmadik ötéves terv időszakába, az új gazdasági mechanizmus bevezetésének évébe, 1968-ba hívom olvasóimat. A szocialista Magyarország gazdasági irányításának és tervezésének átfogó reformját, sokéves előkészítés után, 1968. január 1-jén vezettek be. A reformokkal csökkent a központi tervezés szerepe és nőtt a vállalatok önállósága, a hatóságilag rögzített árak mellett egyes termékek árai a piaci keresletnek megfelelően alakulhattak és a központilag meghatározott bérrendszer helyét – bizonyos korlátok között – a vállalatok által meghatározott szabályozás váltotta fel. Ebben a reformrendszerben Kenyeriben és környékünkön is változások indultak el. Ezekből a hírekből válogattam ki egy csokorral a Vas Népe napilap egykori példányait lapozgatva. Kérem, tartsanak velem!
Épül a modern út Kenyeri és Pápoc között (Vas Népe 1968. szeptember 9.)
Tízmillió ember boldogabb jövőjéről címmel közöltek interjút az 1968 évi első lapszámban Kádár János pártfőtitkárral. A cikkben a vietnami háborúval, a lakásépítések eredményeivel és a világszínvonalú nyugdíjrendszerünkkel is foglalkoztak. Arról azonban elfelejtettek megemlékezni, hogy az 1967-ig 50 fillérbe kerülő Vas Népe ára 70 fillér lett, azaz negyven százalékkal többet kellett fizetni a lapért az új esztendőben.
Miközben hótakaró borította be megyénket, a -10 fok alatti hőmérséklet lehetővé tette, hogy a szombathelyi tófürdőt ideiglenes jégpályává alakítsák át, és kétezernél is több korcsolyázni vágyót fogadjanak egyszerre.
Vas Népe 1968. január 7.
A korábbi évek Vas Népe cikkeiből készült válogatásomat a következő hivatkozásokra kattintva olvashatják újra:
Vas Népe 1963 – Vas Népe 1964 – Vas Népe 1965 – Vas Népe 1966 – Vas Népe 1967
A celli járásban eközben, több mint tíz községében felmérték az asszonyok, lányok, fiatalok helyzetét. „A kezdeményezés célja volt: megvizsgálni, mit lehet tenni a falvak elöregedése ellen, mi ebben a nők szerepe, feladata, milyenek a lehetőségek, hogyan lehetne elősegíteni a falusi női munkaerő rendszeres foglalkoztatását. A felmérés eredményeként számos javaslat született, amelyekkel a községek többségében lényegesen lehet változtatni a nők helyzetén…Számos községben van mód füzesek telepítésére. Ezekben a falvakban fel is dolgozhatnák a most hasznosítatlan területeken termelt fűzvesszőt. Több községben, mint például Kenyeriben, Pápócon egy időben virágzott a csuhéfonás. Ezt is fel kellene újítani” – olvashattuk a január 11-i szám cikkében. A havas időjárás és a hideg január közepéig kitartott. Annak ellenére, hogy 32 db munkagép takarította az utakat, több napra járhatatlanná váltak többek között a Répcelak – Felsőpaty, a Sárvár – Kenyeri, valamint a porpáci és a tokorcsi bekötőutak.
A korszerű SZK-4 típusú, szovjet kombájnt szerelik a hegyfalusi termelőszövetkezet dolgozói (Vas Népe, 1968. július 18.)
A hideg, téli hónapokat a kenyeri termelőszövetkezetben és az iskolában is a tanulásnak szentelték. „Kenyeriben és Kemenesszentmártonban üzemi jelleggel szerveztek traktorosképző iskolát. A tanfolyam végén a hallgatók traktor és vontatóvezetői vizsgát tesznek, s munkahelyeiken már végzettségüknek megfelelő beosztásban dolgozhatnak. A tanfolyamon betanított munkásokká képezik a fiatalokat” – olvashatjuk a január 16-i lapban. Néhány hasábbal később egy másik Kenyerivel kapcsolatos hírt olvashatunk: „A kenyeri szülők és pedagógusok összefogásával tanulószobát szerveztek a felsőtagozatos általános iskolások részére. Ezzel lehetővé vált, hogy közel 30 diák rendszeres tanári felügyelet mellett, azok segítségével készülhet fel a másnapi iskolai munkára. Ez a megoldás azonban csak átmeneti, mert a következő években általános iskolai napközi otthont kívánnak létrehozni a faluban”.
Bizonyára minden olvasóm észrevette a hosszúperesztegi és a kenyeri művelődési házak közötti teljes hasonlóságot. Eredetileg Kenyeriben is lapostetős volt az egyik szárny (Vas Népe, 1968. május 1.)
Február első hétvégéjén a megyei tanács 1968. évi fejlesztési terveit ismertette a Vas Népe, amiből mindenki értesülhetett arról, hogy „Kenyeriben kultúrotthon és mintakönyvtár épül”. A kivitelezéssel nem sokat késlekedtek, mert február közepén már meg is kezdődtek a munkák. „Közel egymillió forintos költséggel készül a színházteremmel, klubszobával és könyvtárrésszel tervezett épület. Társadalmi munkájával jelentős segítséget nyújt a lakosság is” – olvashatjuk a február 13-i lapban. Példamutatásban az akkori községi tanács tagjai jártak elöl: az épület kitűzése után közösen kijelölték, hogy melyik alapot melyik tanácstagnak kell kiásnia. A felosztást követően pedig mindenki maga végezte el az ásási munkákat.
Vas Népe, 1968. július 10.
Miközben két héten keresztül, 20-40%-os kedvezménnyel téli vásárt tartottak a kenyeri szövetkezeti boltban, a termelőszövetkezet zárszámadása után két nappal, „Egyetértésben megnőnek a kis dolgok – régi igazság, új tartalommal Kenyeriben” címmel propagandacikket olvashatott a megye lakossága a helyi TSZ és a pártszervezet összefogásának eredményeiről. Mindössze három mondatot idézek a cikkből. „Ennek tulajdonítják a múlt évben tett nagy ugrásukat is. Tavaly ilyenkor ugyanis csak 32 forintot ért egy munkaegység, az idén – majd felével többet! – már 47 forintot osztottak. A 22 ezer forintot majd egy százassal meghaladta az egy tagra jutó, közösből származó jövedelem. Sőt, jóval több ennél, ha csak a dolgozó tagokat számítanák. Két nappal a zárszámadás után jártunk Kenyeriben, de még akkor is sugárzott az emberek arcáról az elégedettség, a jó munka gyümölcsének boldog birtoklása.”
Vas Népe, 1968. november 1.
A február 22-i lapban bepillantást kapunk az egykori kenyeri klubélet pillanataiba. „Két hete bált rendeztünk, s közben gondoltunk egyet: miért ne válasszunk magunk közt „királynőt”? Ki a legszebb közöttünk? A fiúk kapva-kaptak a nem várt ceremónián: mindenki jegyet válthatott a választottjának: fogytak is a „cetlik” szaporán, s akiért a legtöbbet „fizették”, az lett a nyertes. Hogy ki volt az? A húszéves Kovács Kati… S hogy valóban csinos-e… Az ám!” A Cseh Terézzel készült cikket teljes egészében is megosztom önökkel.
Vas Népe, 1968. február 22.
Márciusban, az akkor még létező vasút menetrendjével kapcsolatban olvashattunk egy kis „szóváltást” az újság hasábjain. Március 6-án, Major Lajos által aláírt levelet közölték „Ki tudja jobban?” címmel. A cikk előzménye, hogy a Kenyeri állomásról munkába utazó Lajos és 80 társa azt kérelmezték a GYSEV-től, hogy a Celldömölkről induló 236. számú motorvonat indulási idejét 30 perccel későbbre módosítsák. Indokuk az volt, hogy a munkaidejük 15 óra 45 perckor jár le, de csak a későbbi, 18 óra 28 perckor induló vonattal tudnak Kenyeribe hazautazni. A napi 8 órás munkaidő helyett így 11 órát kénytelenek családjuktól távol lenni. A kérelmet elutasították, amit a „Válaszolnak az illetékesek” rovatban az újság is leközölt, és most önök is elolvashatnak.
Vas Népe, 1968. március 27.
Miközben a lapban viták zajlottak a vonatok menetrendje körül, a szombathelyi Úttörőházban megrendezett szaktárgyi versenyek részeként, orosz nyelvből az általános iskolák hetedik és nyolcadik osztályosai számára tartottak megyei erőpróbát. A versenyeken a szombathelyi és sárvári iskolák tanulói mellett, mindössze egyetlen vidékinek sikerült első helyezést szereznie: Hérincs Istvánnak, a kenyeri általános iskola VII. osztályos tanulójának.
A Répcelaki Sajtgyár termelési üteme is folyamatosan növekedett (Vas Népe, 1968. december 1.)
A tavaszi hónapok cikkeiben alig-alig bukkan fel településünk. A vörös betűkkel nyomtatott, április-i ünnepi lapszámban, a nagyszámú társadalmi munkáért kitüntetett között találjuk Csóka Tibort valamint az Egyetértés Mezőgazdasági Szövetkezetet. Az apróhirdetések között napokon keresztül olvashatjuk, hogy „Kenyeri és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet boltvezetőt keres a Pápoc 4. számú vegyesboltjába és az ostffyasszonyfai iparcikk boltjába. A boltok havi forgalma 120 – 130 ezer forint. Bérezés fixbér plusz jutalék”. Májusban, a megyei versenyek eredményeit böngészve bukkanhatunk újra ismerősökre. Az úttörők egészségügyi vetélkedőjén a legjobbak között találjuk a kenyeri iskola Lenin őrsét.
A Kemenesaljai Napok keretében, 650 önkéntes tűzoltó mérte össze a tudását a járási tűzoltóversenyen. A községi kocsifecskendősök között Kenyeri férficsapata végzett az első helyen, a községi lányversenyt Pápoc nyerte, míg a 800-as motorfecskendősök között Csönge férficsapata bizonyult a legjobbnak. A termelőszövetkezetek termelési versenyébe 58 TSZ kapcsolódott be, ahol a celldömölki járásban első helyen végzett a Kenyeri Egyetértés Tsz, míg a második helyet az ostffyasszonyfai Petőfi Tsz nyerte el 1968-ban.
A megyei tűzoltóversenyt Sárváron rendezték meg, 101 csapat részvételével (Vas Népe, 1968. június 22.)
„Több ezer ember a strandokon – Kevés a sör – Hideg hűsítő minden mennyiségben” – olvashatjuk a júliusi lapszámok egyikében, miközben a hatalmas forróságot a gőzmozdonyok szikráiból keletkezett tüzesetek tovább fokozták. Július 13-án, a délelőtt folyamán a megye területén öt helyen is ebből az okból lobbantak lángra a gabonatáblák. „Reggel 7 óra tájban Pósfa határában gyulladt ki a gabonatábla, 10 óra körül Borgátáról, Vönöckről, a déli órákban pedig Nickről jelezték, hogy lángokban áll a termés. Egy óra tájban – ugyancsak mozdonyszikrától – Kenyeri határában gyulladt ki az erdő. Lapzártakor valamennyi szombathelyi állami tűzoltó és az említett helyek önkéntes tűzoltói harcban álltak a lángokkal. Segítségül hívták a pápai és a kapuvári állami tűzoltókat is.” – olvashatjuk a híreket a tűzesetekről. Jó hír azonban, hogy a Celldömölk járási labdarúgó bajnokság tavaszi fordulójának befejezését követően, 11 mérkőzést után, jobb gólkülönbséggel, első helyen szerepel falunk futballcsapata.
A tavaszi forduló után Kenyeri az élen (Vas Népe, 1968. július 26.)
1968. augusztus 20-a alkalmából avatták várossá Sárvárt, amikorra a vártornyot és a hozzávezető hidat is teljes egészében felújították. Ebben a hónapban féloldalnyi cikket szenteltek községünknek, illetve a termelőszövetkezet bemutatásának. Az „Élet a Cseren” című írásban Csóka Tibor elnök, Pörneczi László fő-mezőgazdász és Orbán Imre főkönyvelő ismertetik a termelés sikereit, a várható átlag feletti termelési eredményeket, a 40 holdas kísérleti telepen termesztett növényekkel folytatott kísérleteket, de kitérnek arra is, hogy időszerű lenne a falu két termelőszövetkezetének összeolvadnia (amire négy év múlva, 1972-ben került sor). Munkájuk elismeréseként, 1968-ban, „A mezőgazdaság kiváló dolgozója” kitüntetésben részesültek: Rozmán Antal traktorvezető, Takács Sándor borjúnevelő, Németh Józsefné növénytermesztő, Kraszni Ferenc traktorvezető és Papp Ferenc tehenész.
Vas Népe, 1968. november 9.
Szeptemberben nagyszabású útépítő géplánc bemutatónak adott otthont településünk. „Az új technológiával lehetővé válik, hogy 1971-ig a megye valamennyi makadám- és földútja korszerű úttá váljék. A rövid tájékoztatás után a bemutató résztvevői Kenyeri határában megtekintették a földmunkát – árkolásokat, padkarendezést – végző TMK gépláncot, majd Pápoc felé haladva „találkoztak” a hengerlési géplánccal és működés közben figyelték meg a zúzalékszóró és bitumenpermetező gépeket, melyek teljesen „kiszorították” a nehéz fizikai munkát” – olvashattuk a szeptember 13-án megjelent cikkben és láthattuk a fotókon a műveleteket.
Útépítés előkészítési és kiegészítő munkák Kenyeri határában (Vas Népe, 1968. szeptember 5.)
Októberben, a beköszöntő hideg időjárás miatt sokan keresték fel a Kenyeri Tüzép telepet, hogy téli tüzelőt vásároljanak. Sajnos továbbra is hiánycikk volt 1968-ban a szén, amire heteket kellett várnia a falubelieknek. A „Túlteljesítés – kis hibával” című írásban olvashatjuk, hogy a tavasszal elkezdett művelődési ház építése során is problémák adódtak, így az évvégére tervezett átadás időpontját sem lehetett tartani. Ráadásul a főbejárat fölött elkészített betontető annyira meghajolt, hogy azt el kellett bontani és helyette teljesen újat kellett készíteni. Sajnos a tavaszi fordulóban, a járási labdarúgó bajnokságban az élen végzett hazai csapatunk, Mersevát, Kemenesmagasi és Duka mögött, visszacsúszott a tabella negyedik helyére.
A járási végeredmény, Kenyeri a negyedik helyen (Vas Népe, 1968. szeptember 29.)
Novemberben búcsúztatták Takács Kálmán nyugalmazott igazgatót a szomszédos Pápoc lakói, aki 40 éven át tanított a faluban. „Egy este megszámlálták „Baba nénivel”, kedves élete párjával, hány embert is tanított Takács Kálmán? 1658-ig jutottak el… Ennyi embert tanított és igen soknak tett kisebb-nagyobb szívességet. Még ma is előfordul, hogy bekopognak hozzá ezért-azért. No persze, nemcsak tanító volt a faluban. Tizennyolc év óta tanácstag is, a járási tanácsnak is tagja. 1951-től igazgatója volt a nyolc, majd 11 tanerős iskolának. Napközit szervezett, esti iskolán képezte tovább a felnőtteket. Azokat, akik valaha a roggyant iskolában hatan-heten is ültek egy padban! Öröme: több orvos, tanár, bíró került ki a faluból, tanítványaiból. S ezek az emberek ma is emlékeznek rá” – olvashatjuk a cikkben.
A teljes cikk, Takács Kálmán és felesége, Baba néni búcsúztatásáról (Vas Népe, 1968. november 2). Velük kapcsolatban ebben a korábbi bejegyzésemben írtam bővebben: Vitéz Pócza Gyula pályafelvigyázó.
Az év utolsó napjaiban az Apollo-8 űrhajó és háromtagú legénysége tartották lázban az országot és az egész világot, akik egy 36 emelet magasságú rakétára szerelt űrkabinban, tízszer is sikeresen kerülték meg a holdat, majd 800 ezer kilométer megtétele után visszatértek a Földre.
A sikerrel járt amerikai űrhajósok fotója még a fellövés előtt készült (Vas Népe, 1968. december 11.)
Közben karácsonykor megérkezett a Ferihegyi repülőtérre a MALÉV első sugárhajtóműves, TU 134 típusú utasszállító gépe, amelyet a szovjet repülőgyártó ipartól vásároltak. Az örömhírek mellett egy súlyos vasúti szerencsétlenség árnyékolta be 1968 karácsonyát: december 22-én 17 órakor Mende és Sülysáp állomások között, a Budapest Keleti pályaudvarról Békéscsabára közlekedő személyvonat a nyílt pályán összeütközött egy Budapest felé tartó tehervonattal. A baleset következtében 43 személy meghalt, 57 személy megsérült.
Vas Népe, 1968. december 28.
Az év utolsó napján, az újságban megjelent számtalan jókívánság közül, én az egykor létező Sárvári Cukorgyár hirdetésével búcsúzom az 1968-as évtől. Kérem, tartsanak velem legközelebb is
Vas Népe, 1968. december 31.
Pörneczi Tamás, 2021. április
Források: Vas Népe napilap 1968 évi cikkei és fotói, Arcanum
