A megye lapjának cikkei Kenyeriről
Ezúttal a hatvanas évek végére invitálom kedves olvasóimat, pontosabban 1969-be. Országunkat az egykori nyugati újságok a „legvidámabb barakk” névvel illették ekkoriban, talán egy kicsit irigykedve is. Mindenütt lassan megszűnt az élelmiszerhiány, sőt viszonylag olcsón lehetett élelemhez jutni. Míg a karrier és a jó jövedelem kulcsa korábban kizárólag a párttagság volt, ezekben az években ez is megváltozott.
Az 1969-ben bemutatott, „A veréb is madár” című film mindkét főszereplőjét Kabos László, sárvári származású színész alakítja. A filmet 1969. február 17-én, Sárváron mutatták be először, ahol az összes szereplő személyesen is jelen volt (forrás: a film egyik filmkockája)
A háztáji gazdaságokban dolgozók, a „maszekoknál” hivatalosan bejelentettek vagy a „fusimunkát végzők” is megtalálhatták a számításukat, és párttagság nélkül is növelhették jövedelmüket. Az országban központilag meghatározott árakat állapítottak meg, ingyenes volt az oktatás, alanyi jogon járt a társadalombiztosítás és még olcsó lakhatást nyújtott az állam. Kórházak, rendelők, iskolák és lakótelepek tömege épült. A politikai vezetés úgy gondolta, hogy nem szabad az életszínvonalat csökkenteni, jobb, ha az egyszerű kisembert élni és boldogulni hagyják, mert addig sem tevékenykedik, az egyébként diktatórikus rendszer ellen. A jelmondat is ennek megfelelően alakult át az évek alatt: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.”
A hazai piacra és szocialista országoknak gyártott, magyar „skót whisky” Szabadegyházán került a palackokba (1969. március)
Természetesen ez a viszonylagos jólét nem csak a nagyvárosokban, hanem a legkisebb településeken is éreztette hatását, köztük Kenyeriben és környékünkön is. Ezekből igyekszem ma megmutatni néhány eseményt a Vas Népe napilap, 1969 évi lapszámainak segítségével.
A korábbi évek Vas Népe cikkeiből készült válogatásomat az évszámokra kattintva olvashatják újra:
Vas Népe 1963 – Vas Népe 1964 – Vas Népe 1965 – Vas Népe 1966 – Vas Népe 1967 – Vas Népe 1968
Miközben az év első napján 11 újszülött látott napvilágot a szombathelyi szülészeten, egy szomorú hírrel folytatódott az új esztendő Répcelakon. Óriási erejű robbanás rázta meg a környéket, amit még Kenyeriben is lehetett hallani, 1969. január 3-án. A szénsavgyár udvarán felállított, cseppfolyós széndioxid tartályok, műszakváltás környékén robbantak fel és okoztak kíméletlen pusztítást környezetükben. A szerencsétlenségnek 22 sérültje és 8 halálos áldozata is volt. Vámoscsaládi, nicki, répcelaki és celldömölki dolgozók családjai veszítették el szeretteiket, akik mindannyian a gyár dolgozói voltak. A robbanás okai, felelősei, és a bírósági tárgyalások részletei hónapokon keresztül szerepeltek az újság hasábjain.
A répcelaki gyár helyreállításával egy időben, egy másik monumentális építkezés is megkezdődött az országban. A ma is üzemelő Paksi Atomerőművet szovjet tervek alapján építették, a novovoronyezsi atomerőmű terveit átdolgozva. Az építkezés mellett, folyamatosan igyekeztek meggyőzni az ország lakosságát arról, hogy „a tervezők a legmesszebb menően gondoskodnak a paksi erőmű biztonságáról, mindenekelőtt az anyagok helyes megválasztása, gyártása, az egész kivitelező és szerelőmunka gondos megtervezése és az ellenőrzés összefüggő, egységes rendszerével igyekeznek megelőzni mindenféle üzemzavart. A reaktort például két méter vastag betonréteg övezi, ahol az erőműben emberek dolgoznak, ott egyszerűen nem lesz sugárveszély… Az eddigi ismeretek szerint, még soha sugárfertőzést atom erőművek, sehol nem okoztak” – olvashattuk a Vas Népe 1969. január 10-i számában. Ma már tudjuk, hogy a történelem sajnos nem igazolta ezt a kijelentésüket.
Miközben a hideg januárban Schirilla György, a maratonfutóknak tett ígéretét betartva, január 19-én átúszta a Tiszát Szegednél, és felettünk az égbolton, a világon elsőként kapcsolódott össze két űrhajó, a szovjet Szojuz-4 és Szojuz-5, Kenyerivel kapcsolatos hírekről nem írt az újság. Februárban, a mezőgazdasági könyvhónap alkalmából az egész megyében író-olvasó találkozókat szerveztek. „A vönöcki művelődési házban a rendezvényre várt sok- sok vendég előtt Tőke János, a kemenesaljai Úttörő Tsz Kossuth-díjas elnöke, a megyei párt végrehajtóbizottság tagja nyitja meg az idei mezőgazdasági könyvhónapot. Dr. Gonda Irén, a Baromfi tenyésztés című lap főszerkesztője február 6-án Nagysimonyiban, 7-én pedig Kenyeriben találkozik az érdeklődőkkel és beszél a korszerű baromfi tenyésztésről” – olvashatjuk a februári második számban.
A kenyeri és pápoci körzetben, elsősorban a szorgos asszony- és leánykezeknek kellene a munkalehetőség – tudjuk meg a napilapból. „A járás vezetőinek segítségére sietett Bakó László, a celldömölki Háziipari Szövetkezet elnöke, és a következő megoldást „fundálták” ki: Kenyeriben új művelődési ház épül, a régit átveszi majd a háziipari szövetkezet. Átalakításokkal ebben az épületben 60-80 nőnek tud majd a szövetkezet állandóan munkát, keresetet biztosítani. Ugyanilyen lehetőség van Pápocon is – ahol szintén új művelődési házat építenek, és így a régi épületet átadják – de addig is, amíg meg nem valósul meg a két nagyközségben a háziipari kisüzem, a szövetkezet máris biztosít 35 nő részére munkalehetőséget, úgynevezett bedolgozási alapon” – számol be a jó hírekről a Vas Népe február 16-i cikke.
Harmadik alkalommal rendezték meg 1969-ben Kemenesaljai napok elnevezésű rendezvényt, aminek első nagyszabású rendezvényére, ebben az évben Ostffyasszonyfán került sor. A részletes programról így számolt be a napilap.
„A művelődési otthon mellett lévő kastély emeleti részén nyitják meg a Petőfi emlékszobát. Az anyag – a Hazafias Népfront kérése, felhívása alapján – már szépen gyarapszik. Segítenek ebben a Petőfi Irodalmi Múzeum, a szombathelyi Savaria Múzeum és a Megyei Berzsenyi Könyvtár, valamint a járási művelődésügyi intézmények. A baráti országokból is gazdag anyag érkezett postán: az NDK-ból, Csehszlovákiából, Romániából, Jugoszláviából küldenek Petőfi-vonatkozású anyagot, s a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége is segít a gyűjtésben. Az említett országok zömmel könyveket küldenek, saját népük nyelvén megjelent Petőfi köteteket. Az NDK-ból például olyan kötet érkezett, amely 1966-ban az év legszebb könyve címet nyerte el. A baráti országok nem csak kiállításra, rövidebb időre küldik az értékes anyagot, hanem ajándékként, egy állandó kiállítás alapanyagaként. A hazai anyag tablókon örökíti meg Petőfi ostffyasszonyfai tartózkodását, s sikerült dokumentumot szerezni a költő csöngei, első szerelmével kapcsolatban is. Az emlékszobát a celldömölki Keripar rendezi be. A már eddig is ápolt Petőfi kultuszt teszi teljesebbé még ezen a napon két program: felavatják a költő bronz mellszobrát, amelyet Simon Ferenc készített a szolnoki művésztelepen. A szobrot a Petőfi Művelődési Ház előtt helyezik el. Az Állami Déryné Színház este a János Vitézzel kedveskedik a falunak, s az idesereglő közönségnek.” (Vas Népe, 1969. február 23)
Február utolsó napjaira készült el Celldömölk legújabb ABC áruháza a város főterén. „Az áruház építési költsége 3,6 millió Forint. 3 milliót az épületre fordítottak, 600 ezer forintot a felszerelésre és berendezésre. Az áruházat a legkorszerűbb technikával látták el. A berendezések jó részét a KERIPAR helyi gyára készítette. Három nagy hűtőkamrát hoztak létre a legmodernebb hűtőgépekkel, a hús, a tej és a zöldségfélék tárolására. Az elárusító térben is modern, négyszintes hűtővitrin szolgálja a tejtermékek, háromrészes hűtővitrin a csemegeáruk frissen tartását. Külön hűtőpultban találhatók a mirelit-készítmények, valamint a baromfi és a hal-filé. Az áruház több mint egymillió forintos árukészlete hét osztályon oszlik meg. A fűszer- és csemegeféléken kívül, porcelán, textil és rövidáru, háztartási cikkek, műanyagok, játékok stb. is vásárolhatók.” (Vas Népe, 1969. február 26)
1969. február 28-án jelent meg az utolsó hatoldalas Vas Népe.
Március közepén került sor a Falusi Spartakiád asztalitenisz és sakk járási döntőire, ahol az indulók száma kétszáz volt. Női asztaliteniszben 8 csapat indult, és az első három helyezést celldömölki csapatok nyerték. Vegyes páros versenyben a pápoci Nagy Sándor – Pilisvári Marika duó végzett a harmadik helyen. Férfi párosban, 32 induló között a Görög – Nagy pápoci páros az előkelő második helyen fejezték be a spartakiádot. A sakkversenyeken egyéniben és csapatban is vönöcki versenyzők végeztek az élen. A sportnál maradva, 8000 néző előtt, a Népstadionban fogadta a Haladás csapatát a Ferencváros, március 17-én. A nagyszerű napot kifogó Fradi ellen a Haladás szinte semmit sem tudott tenni. Alberték az első félidőben „kitapogatták” a szombathelyi védelem gyenge pontjait, amiből akadt bőven, aztán a II. félidőben ezt gólokra is váltották. A vártnál súlyosabb végeredmény 6:1 lett.
A sárvári fürdő reklámja és árai 1969 márciusában.
Március végén, a Tanácsköztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulója alkalmából, a celldömölki 2. számú általános iskola úttörői, „sok szellemes, kedves, vidám üzenetet állítottak össze a távoli jövőbe. A 410. sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola, mint a patronáló KISZ-szervezet tagjai helyezték el a csapat valamennyi őrsétől küldött üzenetet tartalmazó fémdobozt… A tanárok könnyes szemmel, meghatódottan figyelték e ritka jelenetet. Az iskola mozgalmi főfalába elhelyezett üzenetet egy márványtábla zárta le. Rajta ez áll: üzenet 2019-re” – tudósított a napilap az 50 évre befalazott időkapszula elhelyezéséről, 1969. március 28-án.
Amikor három évvel ezelőtt megtaláltam ezt a hírt, elkezdtem keresni a kapszulát a mára már átépített celldömölki iskolaépületben, de nem találtam sehol. Szerencsére az átépítés során az elbontásra került falból kiemelték az építők a kapszulát és a márványtáblát, és később áthelyezték egy másik falba. Innen került végül kibontásra a kapszula, 50 év elteltével, egy bensőséges ünnepség keretében, amelyen én magam is ott lehettem. Az 50 éve pihenő időkapszula felbontásáról és tartalmáról ebben a bejegyzésemben írtam 2019 novemberében: Ötvenéves üzenetek dobozkája (ide kattintva újra olvasható).
Az Indián őrs és a Kakukk őrs tagjai elevenednek meg az időkapszulából előkerült, 1969-ben készült fotókon (2019 saját fotóm)
A magyar háztartások jelentős részében a fűtést „Mekalor” típusú olajkályhákkal biztosították. Ezek a fűtőberendezések úgynevezett háztartási tüzelőolajjal (röviden HTO) üzemeltek, amit 1969. április 1-én kezdtek forgalmazni, egy forint ötven filléres literenkénti áron. A világban ekkor induló olajárrobbanás ugyan Magyarországon is éreztette a hatását, de a HTO-t olcsóbban, akár a feléért-harmadáért lehetett megvásárolni, a rajta lévő állami támogatás miatt, mint a teljesen azonos összetételű üzemanyagot, a gázolajat. Ebből adódóan sokan megvették a HTO-t és azt használták járművekben is. A történelemből tudjuk, hogy ebből a csereberéből alakult ki később, az ügyeskedők számára egyik legjobban jövedelmező illegális üzletág, az „olajszőkítés”.
Március közepén adta hírül az újság, hogy az ötvenes évek végén bezárt sághegyi bazaltbánya egyik épületét vendéglátási célra hasznosították. „Végre azonban akadt leleményes gazdája a sághegvi vendéglátásnak. A Celldömölk és Vidéke Földműves szövetkezet a hegy egyik patinás épületéből, az úgynevezett Lázár villából – amely hosszú évekig kihasználatlan volt – 50 férőhelyes turistaszállót és ehhez kapcsolódó vendéglátóipari részlegeket alakított ki. A Sághegyi Turista Vendéglő konyhájának külföldiek által is elismert ételeire a hangulatos pinceborozóban jól csúszik az állítólag gyógyszernek is beillő sági bor, amelynek különleges tüzét, zamatát a vulkánikus eredetű talaj adja meg… A Celldömölk és Vidéke Földműves szövetkezet vezetői azt mondják: nem bánja meg, aki felkeresi a Sághegyi Turista Vendéglőt, mert a szép táj kellemes kirándulást kínál, a közismerten jó sági vendéglátásról pedig a Turista Vendéglő és Szálló személyzete gondoskodik” – olvashattuk 1969. április 15-én a lapban.
Májusban mindössze kisebb híreket sikerült az újságban találnom környékünkkel kapcsolatban. „Szex, krimi, szerelem és az Adriai tenger csodálatos partvidéke ad hátteret Révész György Az oroszlán ugrani készül című új színes filmjéhez. Sikerül-e megszerezniük a kémbandáknak a félelmetes, világveszélyt rejtő ampullákat? A kérdés eldöntéséhez asszisztál még Medveczky Ilona, Papp László, Koós János és az Illés zenekar Szörényi Leventével az élen” – hirdették az újság reklámjai a celldömölki moziban vetített egyik filmet 1969 májusában. Közben jelentős társadalmi munkában, 655 négyzetméteren építettek 40 darab új parkolóhelyeket, a korábban átadott főtéri ABC áruház mellett Celldömölkön. Május 11-én „tavaszi békenapot” tartottak: több mint 100 autóból álló autós békemenet érkezett a megye minden járásából a Sághegy alá, ahol a többszáz fiatalból álló egyesített kórus dalolva várta az érkezőket. Délután 12 fúvószenekar koncertjét hallhatta a közönség a Sághegy kráterében, majd turista-bál ás tűzijáték zárta a napot.
Május 18-án olvashattuk, hogy Celldömölkön, a járási tanács nagytermében tartottak KRESZ vetélkedőt 40 általános iskolai tanuló részvételével. „A járás iskoláinak első három helyezett tanulói vettek részt. Különösen kitűntek tudásukkal a kenyeri általános iskola tanulói, akiket Fülöp József tanár készített fel. Az első öt helyezett oklevelet, valamint értékes könyvjutalmat kapott a járási tanács művelődésügyi osztályától. A vetélkedő eredménye: 1. Imre István, a Kenyeri Általános Iskola VII. osztályos tanulója, 2. Kun Zoltán Celldömölk, 3. Kovács György Celldömölk II. körzeti iskola.”
Június első napján, egy rövid cikk erejéig, feltűnt településünk neve az újságban: „A Kenyeri Egyetértés és Aranykalász Tsz határában tartják meg szerdán azt a rét- és takarmánygazdálkodási bemutatót, melyre a sárvári járás mezőgazdasági szakembereit hívták meg. A bemutatón a folyamatos zöldtakarmányozás kérdéseit vitatják meg.” Június hetedikén a tűzoltóknak akadt feladata. „A hosszan tartó esőzések következtében a Cseri részről lezúduló nagy tömegű víz, két lakóházat öntött el június 7-én Kenyeriben. Az önkéntes tűzoltótestület tagjai, valamint a lakosság gyors beavatkozása és segítsége mentette meg az épületeket a nagyobb kártól. A teljesebb igazság kedvéért azt is el kell mondani, hogy a vízelvezető árok-rendszerek tisztántartásával meg lehetett volna előzni a bajt. A község vezetői ugyanis már korábban felhívták erre a lakosság figyelmét, sajnos eredménytelenül.” Az éles bevetés után egy nappal, 1969. június 8-án ismét a tűzoltókról szóltak a hírek, de ezúttal egy tűzoltóverseny miatt kerületek az újságba.
„Vasárnap tartották meg a celldömölki járás önkéntes tűzoltóinak versenyét Kenyeriben. 52 tűzoltócsapat mérte össze erejét, hogy versenyszámok szerint eldöntsék a helyezéseket. A kenyeri versennyel egyben befejeződtek megyénkben a járási tűzoltó-versenyek. A szemerkélő eső ellenére komoly felkészültségről tettek tanúságot a testületek tagjai, illetve szerelő rajai és bizonyították, hogy nem csak a bajban, hanem a versenyen is megállják helyüket. Különösen jól szerepelt Celldömölk I. és I. csapata, Pápoc, a Csöngei Állami Gazdaság, Kissomlyó, Mersevát, a celldömölki Keripar, Köcsk I., Kenyeri és Nagysimonyi csapata, akik versenyszámaikban I. helyezést értek el. A verseny végére az idő is megjavult s így nem volt semmi akadálya, hogy megtartsák a hagyományos tűzoltóbált, amely a késő esti órákban ért véget.” (Vas Népe, 1969. június 11.)
Június közepén nagyszabású munkák kezdődtek meg Celldömölk központjában. A lebontott, régi épületek helyén óriás munkagépek dolgoztak, a település akkori legmagasabb épületének, a ma is csak „kilencemeletesnek” hívott épület alapozási munkáin.
Június 29-én a Kenyeri labdarúgókról szólt a sportrovat egyik cikke. „A celldömölki járási bajnokság tavaszi idénye befejeződött. Első helyen a Kenyeri labdarúgók végeztek 18 ponttal, a 17 pontos Nagysimonyi előtt. Az utolsó tavaszi fordulóban a két éllovas Nagysimonyiban lépett pályára, ahol vízipóló-eredmény született: 7:6 arányban nyert Kenyeri. Kemenesmagasi Egyházashetyén 4:1-re kikapott, ez a csapat tavaszi első helyébe került, miután győzelem esetén jobb gólaránnyal megelőzték volna a tavaszi bajnokot.”
1969 júliusában, az akkor termelőszövetkezeti tulajdonban levő Királykútról végleg elköltöztek a korábban ott lakók. Az épületek karbantartás hiányában lakhatatlanná váltak. Az egyik leromlott állapotú lakóházat, apróhirdetésben kínálták eladásra a júliusi lapszámokban. Egy másik szomorú esetről is hírt adott a megyei napilap. „Németh József honvéd, kenyeri lakos szabadságát töltötte falujában és a nicki műgátnál három társával tiltott helyen fürdött. Szerdán délután 3-4 óra között az örvénylő Rába elsodorta és társai órákon át hiába keresték. Másnap, csütörtökön délben a nicki műgátnál (a kenyeri oldalon) a horgászok találták meg a holttestét. Ez az eset is arra int mindenkit, hogy tiltott veszélyes, örvénylő helyen, ne fürödjünk.” (Vas Népe, 1969. július 19.)
Miközben a gabonák kétharmadát learatták az országban, és a Haladás focicsapata 10:1 arányban győzte le az osztrák SV Güssing csapatát barátságos mérkőzésen, egy világszenzáció volt a legfontosabb hír minden napilapban. „Ember járt a Holdon! „A nyugalom támaszpont jelenti: a Sas leszállt” Ezzel a mondattal jelentkezett Neil Armstrong a Hold felszínéről, először az űrhajózás rövid történetében,1969 július 20-án, magyarországi időszámítás szerint este 21 óra 17 perc 40 másodperckor. Embert szállító jármű, az Apollo—11 holdkompja rádióhívó jele szerint a „Sas” fedélzetén két űrhajóssal, Neil Armstronggal és Edwin Aldrinnal ekkor szállt le először idegen égitestre” – adta hírül a Vas Népe is július 22-i címoldalán.
Augusztus 16-án olvashattuk a Vas Népében egy új „úttörőváros” alapkő elhelyezésének hírét. „A Balaton partjának közelében, Zánka és Akali között, egy erdei tisztáson, pénteken több száz egyenruhába öltözött úttörő sereglett össze, hogy tanúja legyen az ott felépülő úttörőváros ünnepélyes alapkőletételének… A kormány 300 millió forintot áldoz a zánkai úttörőváros építésére. A legideálisabb helyen, közel a tóhoz a Balatonfelvidék legszebb tájkoszorújában, 340 holdas területen épül a központi tábor, amelynek kőépületeit télen is használhatják. Mellette 24, egyenként 120 személyes altábor épül. Ezenkívül színház, szabadtéri színpad, egészségház, tornaterem, számos üzlet, csónakház, vízparti klubház, strand, hajókikötő és sporttelep áll majd az úttörők rendelkezésére” – olvashattuk a nagyszabású terveket, melyek az 1970-es évek közepére meg is valósultak.
Ahogy ma is „avatnak” politikusaink a nemzeti ünnepeink alkalmával, egykor sem volt másként. 1969. augusztus 20-án Kenyeriben is nagyszabású avatóünnepségre készültek, aminek előzetes információi és hírei, az egész hónap során felbukkantak a megyei napilap hírei között. A részletes programot a „Kenyeriben felavatták a művelődési házat” című cikkből ismerhettük meg, amit teljes egészében megosztok olvasómmal.
„Kenyeriben alkotmányunk születésnapjára emlékeztek és felavatták az új, a sokoldalú igényeket korszerűen kielégíteni képes Ady Endre Művelődési Otthont. A helybeliekkel együtt ünnepeltek a környező Pápoc, Csönge, Ostffyasszonyfa, Kemenesmagasi, Szergény, és a Celldömölki Gépjavító Állomás dolgozóinak képviselői. Kedves vendégekként maguk között köszöntötték országgyűlési képviselőjüket Gosztonyi Jánost, az MSZMP KB tagját, a Népszabadság főszerkesztőjét, Czirák Ferencet, a megyei pártbizottság titkárát, dr. Vincze Bélát, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagját, Erdélyi Béla megyei tanács vb-elnökhelyettest, Kuti Béla megyei tanácstagjukat, Madló István megyei népfront titkárt, a járási pártbizottság, tanács, társadalmi és tömegszervezetek vezetőit.
Hirsch Jenő községi vb-elnök köszöntötte a zsúfolásig megtelt épület, előadóterem részvevőit. Majd Gosztonyi János mondott ünnepi beszédet. Negyedszázados történelmünk, harcaink, eredményeink, jelenünk, jövő reménységünk szimbólumaként méltatta az alkotmányunk évfordulóján tartott ünnepélyes avatást. Bizonyította, mennyire tiszteletben tartjuk első magyar királyunk emlékét, az államalapítót, aki jól megértette a kor követelményeit s következetes volt azok érvényesítésében.
– A kor követelménye ma: szocialistává tenni hazánkat. minden erőnkkel segíteni további fejlődésünket. Okkal lehetünk büszkék iparunk fejlődésére, közoktatási rendszerünkre, egészségügyi viszonyainkra. Soha ennyit nem produkált mezőgazdaságunk. Olyan nagy változásokat élt át a magyar falu, amely történelmi érdeme dolgozó parasztságunknak, s ma is úgy dolgoznak, hogy bárki megnézheti a határt az ország bármely részén. Megváltózott az emberek közötti viszony, mind teljesebb a társadalmi igazságosság, emberibbek viszonyaink. Büszkék lehetünk ezekre az eredményekre, de úgy kell dolgoznunk, hogy még előbbre jussunk az igények kielégítésében. Tovább javítsuk az emberek közötti viszonyt, fejlesszük demokratizmusunkat, s mind ehhez magasabb műveltséget, tudást nyújtsunk az embereknek.
– Feltételeink jók, mert a párt politikája a tömegek érdekeit, a nép javát szolgálja. Képesek vagyunk korrigálni, ha valahol hiba csúszik a számításba. Egyre inkább jellemző népünk realitás érzéke, józansága. Jó szövetségeseink a szocialista országok. Legfőbb szövetségesünknek, barátunknak tekinthetjük a Szovjetuniót. Érezhetjük támogatásukat napfényes időben csakúgy mint viharokban.
– A Kenyeriek is büszkék lehetnék művelődési házukra, mert saját munkájuk, erőforrásaik gyümölcse is. Ezért is becsüljék meg, legyen igazi otthonuk, amelynek segítségével még teljesebb, gazdagabb, szebb legyen a község minden dolgozójának élete.
Ezután Erdélyi Béla megyei tanács vb-elnökhelyettes ünnepélyesen átadta a kulcsokat a községi tanácselnöknek, aki továbbította a művelődési ház fiatal igazgatójának. Majd megkezdődött a kulturális program, amelyben közreműködtek a járási fúvószenekar, a vitnyédi tánccsoport, a soproni Egyetemi Színpad és a helyi kultúrcsoport. Majd a klubban megtekintették a Celldömölki Gépjavító Állomás dokumentációs kiállítását. Munkás paraszt találkozó és vidám bálozás gazdagította még az ünneplést.” (Vas Népe, 1969. augusztus 22)
A bálázás elterjedése előtt, a Kenyeriben csak „hemszter” néven emlegetett rendfelszedő kocsikkal hordták be a földekről a szalmát.
A nyári nyaralási szezon végén – talán kicsit megkésve – egy kis reklámot indított a megyei napilap: a megye üdülőhelyeit bemutató cikksorozattal igyekeztek mindenkit a megyén belüli pihenésre ösztönözni. Az augusztus 31-i lapszámban megismerhettük Mesteri és Borgáta fürdőinek rövid történetét, a leendő fejlesztéseket és még számtalan érdekességet. A teljes cikket megosztom, hogy mindenki eldönthesse, mit sikerült mára megvalósítani az elképzelésekből.
Szeptemberben az iskolákban megkezdődött a tanítás, a megyei napilap rendre tudósított a tanévkezdésről, ünnepélyes évnyitók soráról, sajnos a környező települések kimaradtak a hírekből. Az egész hónapban Kenyeriről egyetlen sor sem került az újságba, mindössze Pápocról közöltek egy rövid hírt, miszerint „a celldömölki járás három legvirágosabb községe: Kemenesmihályfa, Kemenespálfa és Pápóc. Megszámlálhatatlan virág pompázik e községek utcáiban a házak előtt és a kiskertekben. Főképp őszirózsa nyílik nagy számban és teszi széppé a kemenesaljai falvakat. A társadalmi munkák értékelésénél figyelembe veszik a lakosság e szép kezdeményezését, így nem marad el az elismerés sem.” A szeptemberi lapszámokban az év első napjaiban történt répcelaki robbanás bírósági tárgyalásáról naponta közvetített a Vas Népe, szinte már egy folytatásos regényhez hasonló, izgalmas hangnemben. Celldömölkön sem a tanévkezdés, hanem egy szokatlan forgalmi akadály számított fontos eseménynek. Az épülő 9 emeleteshez Budapestről szállították le a toronydarut, aminek kormányszerkezete éppen a cél előtt romlott el, így három napig pihent akadályként a nagyközség főútja szélén.
Október első napjaiban olvashattuk, hogy Pápocon építkezés kezdődik: „az építést irányító bizottság október elsején kijelölte a klubház helyét, amelynek munkálatainál sok segítséget nyújt majd a község lakossága”. Vönöckön nagyszabású polgári védelmi nappal kombinált falunapot tartottak, ami az újságíró véleménye szerint nagyon jó kezdeményeznek bizonyult, sőt a vegyvédelmi ruhába öltözött, mentesítő járőr munkája jobban érdekelte a falu lakosságát, mint a körhinta. Azért ezt a kijelentést fenntartásokkal kezelném…
Ostffyasszonyfa ebben a hónapban a múlt építészeti emlékeivel került be a megyei napilapba: egykor öt rangos urasági kastély is volt a faluban. „A volt megyei főispán kastélyának emeletén székel a tanács, a földszinten a tsz irodái találhatók. A kastély parkjában épült évekkel előbb egy gyönyörű művelődési ház, ahol nemrégen Petőfi-szobrot avattak. A két objektum bejáratát művészi kivitelű, kovácsoltvas kerítés díszíti (dr. Berecz Ferenc szobrászművész alkotása), ahol 29 mezőben figurális kompozíciók ábrázolják Petőfi itt-tartózkodásának mozzanatait, valamint a falu fejlődését, a századfordulótól napjainkig. A művészi kivitelezésű kovácsoltvas kerítés a maga nemében egyedülálló. A volt Károlyi kastélyt három éve újították fel, illetve lakásokká alakították át. Az úgynevezett Vörös kastélyba – szintén felújítás után – bisztró, önkiszolgáló bolt került, az emeletén étteremmel. A Nicki -, valamint az Ajkay-féle kastélyt lakásokká alakították át” – olvashattuk az 1969. október 19-i lapszámban. Érdekességként még meg kell említenem, hogy 1969 októberében bontották le a településen az utolsó nádfedeles családi házat.
A szombathelyi utasellátó, 1969 augusztusának tájjellegű ételajánlatai
„A nagy forgalmú – nemzetközi forgalmat lebonyolító – 8-as számú főútvonalon megkezdték a nemzetközileg is elfogadott úgynevezett amerikai rendszerű nagy, zöld, útbaigazítást és tájékoztatást nyújtó táblák felszerelését. A munkálatokat sajnos hátráltatja a jelenlegi cementhiány” – tájékoztatott az újság október 29-én. A hónap utolsó környékünkkel kapcsolatos cikke egyetlen kérdést boncolgat csupán: „Miért déli újság a Vas Népe?” A kérdést a pápociak fogalmazták meg, mert számukra valamint a kenyeriek és csöngeiek számára is úgy tűnt, hogy egy idő óta kirekesztik falujukat a reggeli újságolvasástól, sőt előfordul hogy csak késő délután érkezett meg a falujukba a megyei újság. A részletes magyarázatot az 1969. október 29-i cikkből elolvashatják olvasóim is.
Az év utolsó két hónapjában mindössze néhány rövid hírt olvashattunk a környékünkről. Az őszi fociidényben ismét remekeltek falunk focistái. A szezon végén, a celldömölki járási bajnokságot 19 győzelemmel, 82:28 gólaránnyal, a Kenyeri TSZ Sportklub vezette. Kultúrából sem volt hiány, hiszen falunkban vendégszerepelt többek között a szombathelyi tanítóképző 40 tagú kultúrcsoportja, Békefi Antal zenetanár vezetésével, akik egész estés műsort adtak a kultúrházban.
Ebben az évben (is) megbénította megyénket a hóesés. Karácsony előtt a vonatok félnapos késéssel közlekedtek. December 21-én az újság címoldalának főcíme mindössze ennyi volt: „Vas megyében minden út járhatatlan”. És ez a két ünnep között sem változott sokat. Többek között Pápa – Kenyeri, Pápoc – megyehatár, Sárvár – Kenyeri, Ostffyasszonyfa – Csönge, Tokorcs – Kemenesmihályfa – Vönöck közötti utakon okozott gondot a hóeltakarítás egészen az új évig. Ostffyasszonyfán 40 ezer csirkét kellett etetni, és csak egy napi eleség volt készleten, ezen kívül éppen hogy be tudták fűteni a szárnyasok istállóit, mert az olajtartalék is kimerült. A tsz-ből sok száz liter tejet sem tudtak elszállítani az időjárás miatt. Végül a Vízügyi Igazgatóságtól kértek és kaptak segítséget.
Egy alapvetően vidám hírrel zárta az újság az esztendőt, és én is ezzel zárom mai bejegyzésemet. Tartsanak velem legközelebb is!
„Mi, vasiak nem panaszkodhatunk, hogy nem nézhetünk elég sok, izgalmas, kalandos, kedélycsigázó, kés- és kardvillogtató, fejhullató és fegyverropogásos TV-filmet! Megyénk ellátottsága az efféle halál-romantikus TV-filmekkel a „legjobb” Magyarországon. Mi itt négy ország TV-adásait láthatjuk: a hazait, az osztrákot, a jugoszlávot és a pozsonyit… Szóval van mit néznünk. Az ünnepekben Szombathely és általában a megye ifjúsága nem szűkölködött harcias, kalandos TV-filmekben, főleg az osztrák TV jóvoltából. „Vadölő”, „Az utolsó mohikán”, „Erőd a Bíbor folyónál”, ezen kívül egész sor krimi. A magyar TV is adott izgalmas, kalandos filmeket, egyebek között a Zorro befejezését. Az utolsó ünnepnapon ifjúságunk izgalomban élhetett. Kezdte a TV-nézést az osztrákok indiáncsatáján, (amely meglehetősen hosszú, sok halottal), utána nyomban átkapcsolhatott Pestre, a Zorro-ra. A tartós izgalom helyenként meghozta a maga eredményét. Nem akarom ócsárolni a szóban forgó TV-filmeket, tény azonban, hogy a szombati, izgalom néhol meglehetősen rosszul végződött. Egy ifjú a tartós izgalom hatására átszellemült például CSINGACS-GUK, UNKASZ és ZORRO egyesített, harci kiválóságává. Lóugratási készségét a rekamién próbálgatta. Egy nagy ugrásnál azonban hanyatt vágódott. Fejjel a szekrénysarkának. Utána fejvérzés, majd ájulás, majd hányás és kórház. Ne kenjünk minden fiatalos csínyt, balesetet, bajt a TV-k kalandos filmjeire. Semmi esetre sem volna helyes ez. Tény azonban, hogy nekünk itt Vasban nem árt tudomásul vennünk, hogy fiataljainknak több a lehetőségük az izgalmakra, mint más megyék fiataljainak, s ezek az izgalmak, itt valóban ártalmasak lehetnek az egészségre, a tanulásra, a lelki épségre, az ablakokra és sok mindenre!” (Vas Népe 1969. december)
Pörneczi Tamás, 2021 augusztus
Források: a Vas Népe napilap 1969 évi számainak cikkei és fotói