Blogom történetében a második év fejeződött be. 2017. március 16-i első bejegyzésem óta eltelt időszakban igyekeztem kialakítani egy rendszert, ami nekem, mint a blog írójának és olvasóimnak is könnyen követhető és átlátható. Ennek jegyében új bejegyzéseimet mindig kéthetente, péntekenként, 19:00 órakor teszem közzé a blogomon. Ezen a rendszeren a jövőben sem szeretnék változtatni: 2019. január 18-án, pénteken 19:00 órakor jelentkezem majd az újévben új bejegyzéssel.
2018-ban, 34 bejegyzésemet olvashatták Kenyerivel kapcsolatban. Néhány, számomra talán kedvesebb történetre szeretnék most visszatekinteni.
2018 januárjában a kenyeri és kecskédi iskolák történetével ismerkedhettünk meg közösen. A két iskola történetét külön-külön dolgoztam fel. A következő képekre kattintva mindkét bejegyzésemet újraolvashatják.
Hétszázszor kattintottak 2018. februárjában arra a bejegyzésemre, amit a templomunk alatt található kripta történetével kapcsolatban osztottam meg. A fotóra kattintva, falunk „Nemzeti sírkertjének” történetét újraolvashatják.
2018 március elején falunk harangjai nyomába eredtem, köztük annak a harangnak a történetét feldolgozva, aminek hangját mindössze húsz esztendeig hallhatták elődeink. Talán a tavasz miatt kevesebben látták ezt a bejegyzést, amit most újra olvashatnak a következő fotóra kattintva.
2018 márciusban és májusban is felkerestem egy-egy olyan helyszínt a faluban, ahol a mai romok helyén, valaha pezsgő élet zajlott. A Rába híd mellett épült, összeomlás előtt álló Vámházba, majd a kenyeri határ szélén álló, egykori György-majorba is ellátogattam, megörökítve a mai állapotokat és visszaemlékezve az egykori napokra. Mindkét bejegyzést 300 feletti olvasószám jellemezte, melyek most, a következő fotókra kattintva újraolvashatók.
2018 április végén, hatszázas olvasottságot ért el koszorúslányokkal kapcsolatos bejegyzésem, köszönhetően a számtalan helyről kapott, egykori esküvői pillanatokat megörökítő fotóknak. Aki esetleg lemaradt volna, a következő fotóra kattintva olvashatja el ezt a korábbi bejegyzésemet.
Az év folyamán folyamatosan igyekeztem megosztani korabeli újságok, Kenyerivel kapcsolatos cikkeit is. Többek között megismerhették a kecskédi farsangi életet 1902-ben, megtudhatták, ki is volt mindössze egy hétig plébános Kenyeriben 1905-ben, bepillanthattak a püspök kemenesaljai bérmálási körútjába 1907-ben, vagy a cirokseprű tolvaj celldömölki rendőr turpisságaira is fényt deríthettek 1911-ben. Október végén hatalmas fába vágtam a fejszémet. A Vas Népe napilap egykori számait kezdtem olvasni és összegyűjteni belőle a Kenyerivel és környékével kapcsolatban megjelent cikkeket. Az 1960-as évek lapszámai 85 kilónyit tesznek ki, és több, mint harmincezer oldalt tartalmaznak. Ezt az adathalmazt szeretném majd a 2019-es év folyamán, közérthető módon megosztani blogomon. Kedvcsinálóként, ebben a bejegyzésemben az 1963-as Vas Népe lapszámaiból szemezgettem. A színes szavakra kattintva újraolvashatják a sok-sok érdekes történetet a korabeli lapok bejegyzéseiből.
2018 augusztusában a legidősebb Kenyeriek életébe nyerhettek bepillantást mindazok, akik velem tartottak. Bedi Gyula bácsi szavait nem csak a papírlapok, de egy hangfelvétel is megőrizte, amit egy gondos anyuka a rendelkezésemre bocsájtott. Bejegyzésemet a következő fotóra kattintva újraolvashatják.
Ugyanebben a hónapban tartották osztálytalálkozójukat a Kenyeri Állami Általános Iskola 1963-ban végzett tanulói, akik utolsó iskolai napjukon Lenin fotóját egy zászlórúddal szúrták át. Emiatt ballagásukat azonnali hatállyal törölték. Ötven évet kellett várniuk, hogy elmaradt ballagásukat megtarthassák Kenyeriben. Idei, egyik legnépszerűbb bejegyzésemet 800 alkalommal olvasták, amit most a következő fotóra kattintva önök is megtehetnek.
2018. októberében a betyárvilág utolsó képviselőjének életébe, köztük kenyeri történeteibe, pillanthattak be olvasóim. Savanyó Józsi betyár életét talán kevesebben olvasták el, mint vártam, de bepótolhatják ezt, a következő fotóra kattintva.
Egyik, 2018 decemberi bejegyzésemben, az 1800-as évekbeli, kenyeri szólásokat és közmondásokat elevenítettem fel, Horváth István plébános nyomán. A nagy sikert aratott bejegyzésemet, 2019 januárjában folytatni fogom. Aki szeretne újra mosolyogni a nagyon is igaz mondásokon, az a következő képre kattintva újraolvashatja.
Ugyan most csak néhány bejegyzést emeltem ki visszapillantásképpen, de természetesen mind a 93 bejegyzésem elérhető a főoldal alján található kereső segítségével, vagy az oldalak alján elhelyezett lapozó feliratokkal.
Végezetül szeretnék még néhány számadatot megosztani mindenkivel. Blogom indulása óta a mai a 93. bejegyzésem. Több mint 68 000 szót gépeltem le, 630 fotót és dokumentumot osztottam meg olvasóimmal. 2018. december 30-ig, 45 388 alkalommal látogattak el és böngésztek a blogon. Átlagosan negyvenen olvassák napi szinten a bejegyzéseimet. Legolvasottabb bejegyzésemet (Ballag már a vén diák…1924-1974) 1700 alkalommal böngészték már át.
Végezetül köszönetemet fejezem ki mindenkinek, aki tanácsával vagy kritikájával, aki egy dicsérő szóval, egy új fotóval vagy dokumentummal segítette a munkámat. Kérek mindenkit továbbra is, hogy 2019-ben is olvassák a blogot, küldjenek nekem bármilyen fotót vagy iratot Kenyerivel kapcsolatban, keressenek bátran, hogy együtt pillanthassunk bele Kenyeri és Rábakecskéd feledésbe merülő múltjába.
Ehhez kívánok minden kedves olvasómnak, családjaiknak, barátaiknak Békés és Boldog Új Esztendőt!
Pörneczi Tamás, 2018. december 30.
